32. rész - Élmény a négyzeten

    A helikopter rotorja zúg a magasban, majd 1000 láb magasan. Sebessége gyors, de lentről nézve mégis lassúnak tűnik. A gép belsejében a két fiatal életért küzdenek az orvosok. Lucy kezdeti felébredése óta kétszer állt le a keringése, és mind a kétszer szerencsére vissza tudták őt hozni az életbe.
- Ha nem érünk be minél hamarabb, meghal! - kiáltotta a repülő doktornő aki szív masszázst hajtott végre a lányon.
- Még három perc és be érünk, tartsd még itt. - szólt vissza a vezető.
- Igyekszem - mondta és folytatta magában a számolást.
   Úgy is lett, három és fél perc múlva landoltak a LosAngelesi fő kórház tetején ahol már két kisebb orvos csoport várta őket. A Kórház tetejéről több felhőkarcolót lehetett látni, 10 emeletestől egészen a 20 emeletesig. Az autósok dudálása hallatszott fel a 6 emeletes épület tetejére.
- A srácnak comb nyak törése van, fején a vérzést sikeresen elállítottuk de egy CT-t jó lenne megcsinálni. A légutak is kritikus állapotban vannak a sok forró levegő miatt. Amióta kihozták őt és a lányt a házból mind a ketten eszméletlenek. - Mondta a repülős doktor, miközben a lifthez kísérte az eszméletlen fiút és adta át az információkat JungKook mostani orvosának Mr. Timnek.
- Értem, Innen át veszem. Mi hamarabb értesítsék a fiú szüleit.
- Dél-Koreában vannak.
- Akkor rángassa ide őket, vagy mit tudom én, ha komolyabb dologra lesz szükség akkor ahhoz az ő beleegyezésük is szükséges lesz. - azzal bezáródott a lift ajtaja magába zárva a fiút, a három doktor urat, akik egyenesen a vizsgálóba vittek. A mentős doktor pedig maga elé nézve meredt egyenesen a lift ajtaja felé.
   Visszaindult a lányhoz, hiszem ő felelt érte is. Mire vissza ért a lányt már kihozták a gépből. Lucy arcán a lélegeztető maszk és egy, a karjába szúrt infúzió csöpögött le. A doktorok már indultak vele is a kettes számú lift felé. De megszólalt ismét a doktor.
- Britney figyelj, a lány vagy 3 órát a füstös házban töltött, erős szén-monoxid mérgezése van. A gépben többször leállt a keringése, a bőrének 15%-a megégett de nem vészesen, nincs szükség transzplantációra. A légutai súlyosan károsultak a nagy hő miatt. Fején kisebb-nagyobb horzsolások találhatók és egy nagy zúzódás a derekánál.
- Köszönöm az infókat. Innentől átviszem. A lány szüleinek értesítését rád bízom.
- Kérlek, tegyél meg mindent a lány életének megmentéséért.
- Mindig megteszek mindent - egy kedves mosolyt intett felé - De, hogy-hogy ennyire szíveden viseled sorsát?
- A fiú a szerelme. Olyanok ők ketten mint te meg én,anno. - Tim közelebb lépett Britneyhet majd eg puszit nyomott a homlokára.
- Ne, itt. Ez a munkahely.
- De ígérd meg!
- Nem ígérhetek semmit sem, de minden tőlem telhetőt megteszek. - A lányt betolták a liftbe és már útban is voltak a 3. emeletre. A harmadik emeletre azokat a betegeket vitték akiknek az állapotuk kritikus volt.     
    Időközben Jin és többiek is megérkeztek. A recepción érdeklődtek a két fiatal állapota után, de csak Kookrl tudtak meg információkat. JungKook a negyedik emeleti gyengélkedőre vitték. Hamar felsiettek hozzá. A fiú a 204-es szobában volt, karanténban. A kórterembe belehetett nézni egy 1x1 méter nagyságú ablakon keresztül. A fiú körül doktorok legyeskedtek. Kettő jobb oldalt és kettő bal oldalt. A fejénél két oldalt két nővér állt, az egyik a műszert programozta, míg a másik egy infúziót nyomott a fiú jobb kezébe. Két férfi állt JungKook lábánál. Az aki az ablak felől állt egy gép segítségével a jobb lábát felkötötte a levegőbe, amit a szerkezet tartott. A másik doki, az aki az ajtó felől állt épp a pulzusát mérte. Majd elővette a kórtörténeti beteg lapot és beírta az eredményeket.
     Az ablak másik oldalán 6 aggódó barát állt. Jimin és SUGA az ablakra tapadva nézték, hogy mi történik odabent. Kisírt szemük égett és fájt. Jin bekopogott az ajtón, mire kijött a doktor.
- Jó napot kívánok - szólalt meg a doktor angolul
- Jó napot! - hajoltak meg egyszerre
- Értik amit mondok? - kérdezte meg a doktor, mire Jin bólintott és megjegyezte hogy nem nagyon érti az angol orvosi szaknyelvet. A doktor hátat fordított, telefonját elővette egy számot tárcsázott, majd elindult és elment. Senki sem értette, hogy hogyan lehet ennyire érzéketlen a doktor, hogy egy szó nélkül faképnél hagyja őket, úgy, hogy még a beteg állapotáról is meg felejtkezik beszámolni. RapMonster agya kezdett eldurranni ettől a szemtelenségtől de legfőképp tiszteletlenségtől. 10 perc elteltével megjelent a doktor egy másik fehér ruhás ázsiai emberrel. A doktor, rezidensi ösztöndíját tölthette az Államokban, a húszas éveiben járt éj fekete haja volt, és fehér makulátlan bőre. Foga fehéren villogott a mesterséges fényben. A rezidens nagyot mosolygott mikor meglátta a fiúkat.
- Áhh... BTS, nem gondoltam volna hogy valaha találkozunk. TaeHyung és hogy megnőttél. - dicsérte meg a doktor a fiút aki csak tarkóját vakargatva nézte a földet, majd hatalmas mosollyal közelebb lépett és meghajolt.
- Szia Bátyó!
- HOGY MI? - Kiáltott fel egyszerre mindenki ámulatában.

A harmadik emeleten a 2-es számú műtőben éppen élet-halál küzdelmet folytattak Park MinAh életért. Mint az időközben kiderült a lánynak súlyos hasi belsővérzése volt. A légcsövének 30%-a megégett és egy súlyos agyi katasztrófa sem kizárt ilyen állapotban
- Kérem tamponálja a sebet. - jelentette ki Mrs. Spark sebész professzor. - Törlést! - a nővérke megtörölte a doktornő homlokát majd folytatta a munkát. Rengeteg vért vesztett MinAh az operáció közben.
- Lora, hozzon még  három adag vért! - szólt a sebész főorvos.
- Ennyire súlyos az állapota?
- Súlyosabb mint gondoltuk. Mit áll még itt, siessen! Azt akarja, hogy meghaljon?!
A nővér csak lehajtott fejjel ment ki a műtőből egészen a vérellátó szobáig ami a negyedik emeleten volt. Út közben beleütközött JungKook orvosába, aki megállította és a lány állapotáról faggatta. Halkan és lassan elmondta, mi is a helyzet. Mire a fiatal doktor elhúzta a száját és csak annyit mondott "Mindent bele"
    Hamar visszatért a Nővérke a két adag vérrel a kezében.
- Éppen időben, mi tartott eddig? - oltotta le a doktor mihelyst belépett a műtőbe.
- Mr. Louw megállított, és a fiatal hölgyről kezdett el érdeklődni.
- Maga, leáll trécselni miközben mi a lány életéért küzdünk? Szégyellje el magát! Ez még az állásába is kerülhet. Ha ezzel végeztem, erről még beszélünk. Most pedig álljon vissza a helyére, megértette?!
- Igen. - felelte halkan, de biztosa miközben elszégyellte magát.
- Nem kérdés volt. Hanem parancs! Megértette?!
- Igen. - meghunyászkodva helyére állt majd folytatta a munkáját.
A többi asszisztens, felcsatolta az első adag vért. El elkövetkező 15 percben feszült csend lett úrrá a műtőben.
- Esik a vérnyomása. - jegyezte meg Maria, a spanyol asszisztens, borzalmas nagy akcentussal.
- Ha nem találjuk meg hamar, nagy bajban leszünk. - tette hozzá Mrs. Spark. Ahogy ezt kimondta egyből a főorvos úr megtalálta az artériát és már varrta is össze. A majd 4 órás műtét után, végre megtalálták minden bajnak forrását.
- Most, én mennék is.Varrják össze a sebet, majd tolják a negyedik emeleti 206-os szobába. Mérjenek neki 30 percenként EKG-t és pulzust. Ha lecsöpögött az infúzió adjanak neki még egyet, egy nap max 4-et. Osszák be. A hozzátartozóknak elmondok mindent, a légutak védelmében kérem tegyenek a levegőbe egy és fél adag érzéstelenítőt, amit előtte elpárologtattak. Így nem fog fájni neki a levegővétel.
    A termet elhagyva egyből a mosakodóba vette az irányt. Lehámozta magáról a véres köpenyt, a kesztyűt és a maszkot. Mindeközben azon gondolkozott, hogy hogyan mondja el a szülőknek, hogy a lány testés súlyos trauma érte, és nem biztos hogy épségben fel fog épülni.

    Hamar végzett az adminisztrációs dolgokkal majd megkereste a lány hozzátartozóit, pontosabban barátait, remélve, hogy akad közöttük olyan valaki aki közeli vagy esetleg távoli rokon. A negyedik emeleten a 206-os szobában gépekre kötve feküdt egy lány, kinek állapota kritikus. A szoba előtt három ember állt míg kettő sajtóval előrébb még három ember. Jin Lucy ablakának támaszkodva nézte a gépekre kötött lányt, kinek orrából szonda állt ki, kezébe branül volt vezetve és arcán pedig lélegeztető maszk hevert. SeokJinben előtörtek az emlékek.


"... - Egy év az nagyon hosszú idő, tudod hogy összefog törni? Mikor felkerült gimibe 2 éve, még akkor sem heverte ki azt mikor elmentél. Még nekünk sem beszélt róla. Alig tudtuk kihúzni abból a mély pontból. Erre 10 év után vissza jössz, és megint felkavarsz mindent majd 3-4 hónap múlva bejelented, azt hogy "Elmész!"..."

"... - Jin?
- Igen?
- Mit csináljunk velük, most hogy így kiütötték magukat, főleg ezek itt ketten? - mutatott végig Lucy Suga-n és Jimin-en
- Én nem olyan messze lakok innen, szerintem az lenne a legjobb ha felvinnénk őket, oda. Akkor még jó helyen is lennének.
- De Suga-t és Jimin-t hogy visszük fel, ha csak mi ketten bírjuk el őket, mert mi vagyunk még csak józanok, és a többiek meg be számíthatatlanok
- Wuhúúúúúúú - kiált fel Suga felugorva Jimin-ről miközben a földre esett - Imádom ezt a számot... Baby baby baby ooooh... - énekelte, miközben Lucy Jin mögé ugrott úgy megijedt.
- Na, erről beszéltem... - mondta Lucy, miközben az immáron földön fekvő Suga-ra mutatott.
- Már értem! - vakarta meg a fejét Jin és Lucy-re nézett
- Akkor? Terv?
- Van egy!
- Hallgatlak!
- Én először felviszem a 2 jómadarat, kezdem Suga-val majd Jiminnel. Utána pedig a többieket is felterelgetjük a lakásba,
- Mint a birkákat?
- Nem akartam így fogalmazni de lényegében igen! - nevették el magukat
- És miért nem Jimin-t viszed fel az először?
- Mert Suga ilyen állapotban beszámíthatatlan, és láttad miket csinál ha iszik, ha ezt bevállalod viszem először Jimin-t.
- Inkább nem, ragaszkodom hogy YoonGi-t vidd fel először.
- Mindjárt gondoltam - azzal felvette a hátára Suga-t és már indult is...." 

Jin mosolyogva gondolt vissza a SUGA mentőakcióra, arra ahogy JungKookot belökték a kirakat üvegébe, és közmunkára kellett mennie és a többi mesés de egyben dili pillanatra, amikre olyankor nem, de most szívesen emlékszik vissza. Lucy, vagy fél éve lépett a hat srác életébe, de azóta gyökeresen megváltoztatta azt. JungKookot telibe találta ámor nyila, épp úgy ahogy Mr. Én nem leszek senkibe se szerelmes Hope-ot. RapMonster kemény szíve is meglágyult, SUGA most már még többet iszik mint eddig és Jimin illetve V még gyerekesebben viselkedik. Mindenki az ellentéte lett. És itt van ő, Jin.
   Jin, nos benne semmit sem változtatott meg. De akkor miért érzi magát olyan közel a lányhoz? Talán a lány kedvessége, és barátságos közeledése illetve közelsége megpendített valamit szíve lantján. Ki tudja, de az biztos, hogy ebben a pillanatban nagyon de nagyon segíteni akart a lánynak.
   A doki közelebb ért a kórteremhez, majd mikor meglátta az előtte álló embereket megszólalt, mindenki nagy meglepetésére koreai nyelven.
- Sziasztok! - hajolt meg az ízig-vérig amerikai doki.
- Szép napot! - köszönt Jin - Tud koreaiul?
- Ott szereztem meg a professzori címemet. Professzor Dr. David L. Green vagyok. De mindenki csak Davnek hív. - nyújtott kezet a fiú felé.
- Örvendek, Jin a nevem. A többiek pedig Mint és J-Hope. Mit tud Luc... MinAh állapotáról?
- Ön hozzátartozó?
- Igen a bátyja vagyok! - Hazudta Jin mire Mint és J-Hope is felkapták a fejüket és egymásra néztek.
- Oh, remek. Már azt hittem, hogy nincs itt senki. - fújta ki a levegőt a doki - A testvérének, erős hasi vérzése volt. A műtét során két tubus vér használódott el, az ő vércsoportjából. A CT kimutatta, hogy kisebb agyrázkódása lett a fiatal hölgynek. Ami kezelhető. Tekintetben a légcsövének állapotára, mesterséges kómában tartjuk, hogy ne érezzen fájdalmat, majd egy maximum két hét múlva ezt az állapotot megszüntessük és ha fel tud ébredni akkor örülök, ha pedig nem akkor...
- Mi lesz akkor? - kérdezett közbe J-Hope, közben mindenki már oda sereglett.
- Reménykedünk, hogy nem lett komolyabb baja. Mivel kómában van, és kisebb agyrázkódása van, így a gyógyulási folyamat a gyógyszerkezelés ellenére is, igen csak lelassul. Ez azt vonhatja maga után, hogy esetleg részleges emlékezet kiesét is kiválthat nála, vagy pedig a test saját magát még egy kómába helyezi.
- Még egy kómába?
- Igen, ezt nevezik kettős kómának. Amikor a doktorok és a test is úgy mond "hibernálja" magát azaz duplán védi. De ez a védelem is eltűnik egy idő után. Csak nem mindegy, hogy kinek meddig marad meg, de mondom, mivel a lánynak azaz MinAhnak agyrázkódása is volt, ez nagyban befolyásolja a végkimenetelt. Lehet, hogy az ütődés során a rövidtávú memóriája sérült, rosszabb esetben a kis agy vagy a mozgást és érzékelési receptorokat érte az ütődés. Ezt még nem tudjuk pontosan megmondani. Majd csak később. Lehet, hogy emlékezet kiesése lesz vagy ami rosszabb fel sem fog tudni épülni, és örök életére nyomorult marad.
- Mi mit tehetünk? - kérdezte Jimin
- Mondjanak el érte egy imát, és reméljék a legjobbakat. - hátat fordult és elment.

    Mind a heten a Kórházzal szemben lévő kis étterembe mentek, hiszen majd egy napja nem ettek. Mind a heten kértek egy normális amerikai reggelit ami tükör tojásból, szalonnából, kávéból és szemléből állt.
- Undorító, hogy hogyan tudtok ennyire nyugodtan enni. Ilyen állapotban - oltotta be V-t és Jimint SUGA
- Bocs már, éhes vagyok - nőtt a feszültség. - nem tehetek róla, hogy ennyire kákabélű vagy. Jobban tennéd te is ha ennél a végén még bajod lesz.
- Elég legyen, nem elég hogy ez történt még ti is veszekedtek?! -szólt le őket Jin - Ti menjetek a hotelbe majd én vigyázok rájuk. Pihenjétek ki magatokat.
- És veled mi lesz?
- Nyugi NamJoon, én még bírom. Ti fáradtak vagyok, sok volt ez így mára. Itt a hotel szám - átnyújtott egy kis papír fecnit még JungKook írt meg nekik - 340-es szoba. Majd estére levált valamelyikőtök.
  Nagy nehezen, mindenki belement, így miután elfogyasztották a reggelijüket taxiba szálltak és elmentek. Jin visszasietett a kórházba. A doktor felajánlotta, hogy védő felszerelésben bemehet "testvéréhez" és barátjához. Először JungKook szobájába ment be. Leült az ágy mellé, ujjait összefonva mondott egy imát Kookért.
   Kint az ablakon kívül, már hallani lehetett LosAngeles reggeli nyüzsgő hangját. A türelmetlen taxisok és autóvezetők reggeli duda csatáját. A Nap fénye átvilágított a hófehér függönyön amit a reggeli tavaszi szellő fújt meg. Jin Mr. Louw doktornak szavai forogtak fejében...

"A fiúnak combnyak törése van, ez annyit jelent, hogy 6 hónapig jó esetben nem mozoghat, semmi komolyabb sportágat, csak sétálhat, de azt is mértékkel. 6 hét után a gipszet levesszük róla, utána ismét meg kell majd tanítani járni. A CT semmi komoly dolgot nem mutatott ki nála. Csak szimplán valamibe beütötte a fejét és az kicsikarta elég mélyen a fej bőrét és ez miatt vérzett olyan nagyon. Légzés könnyítő szert fúj a gép abba a levegőbe amit beszív, így nem fáj neki a levegő vétel. Kettő adag altatót adtunk neki, had pihenje ki magát, legalább ez idő alatt sem fog fájni semmije. Három nap múlva ismét elvisszük egy CT-re. Ha minden jó lesz, onnantól számítva még 1 hét és haza mehet"

- De Lucy mikor jöhet haza? - motyogta maga elé.