12. rész - A nagy döntés

"- Mondjátok, nem gondoltátok még azt, hogy egy pár legyetek" 

Lucy anyukája elmosolyodott, a két fiatalnak az arcát egyszerre öntötték el a vöröslő rózsák
- Jó is lenne - gondolta JungKook
- Ha az olyan könnyen menne, mama - Morfondírozott magában Lucy miközben fejét lehajtotta. - Valamit mondani kéne mert egyre jobban kezd feszülni a hangulat. - gondolta Lucy
- Anyu, mond csak te már ittál? - kérdő tekintettel meredt anyukájára.
- Nem kicsim, még nem, miért? - nézett vissza lányára kikerekedett szemekkel, úgy mint aki nem ért semmit sem.
- Csak hogy mert össze-vissza beszélsz minden hülyeségről.
- De én...
- Nincs semmi de Katee. Ne beszélj olyanokról amik valótlanok. - és elhagyta az étkezőt.
Nem gondolta volna Lucy hogy azzal amit mondott mennyire megbántotta JungKook-ot. Szó szerint a szívébe taposott. JungKook csak ott ült és meredt maga elé. Arca lesápadt, és még élni sem volt kedve.  " Még álmodni sem lehet?" morfondírozott magában amiből egy szék csattanás zavarta fel. Mikor felnézett meglátta, hogy Katee az asztal mellett ült kezeivel azt támasztotta és előtte egy pohár vöröslő lötty volt.
- Fiam ezt elszúrtam! - és a pohár aljára nézett
- Ugyan... - vigasztalta az anyát de igazából saját magát akarta ezzel vigasztalni
- Kook kérdezhetek valamit? - nézett a fiúra
- Mondja!

- Te érzel valamit a lányom iránt?
*csend*
- Csak az igazat.Kérlek, legalább nekem mond el, ha neki nem is mered.
- Én... én szeretem a lányát. De kérem ne csináljon semmit sem, főleg olyat mint az előbbi.
- Rendben van - válaszolta kivirulva az asszony - Komolyan semmit sem fogok csinálni - kimegy.

Katee felsietett a szobájába ott leült az ágy szélére és elkezdett kotorászni az éjjeli szekrényben. Mind a 3 fiókot átkutatta de nem találta meg amit akart. De további kis kutatás után megtalálta a fiók legmélyén.
- Anya, azt hiszem most jött el az idő, hogy ezt megkapja, nagyobb szerencsére van szüksége neki mint amire nekem valaha is volt és lesz. - jelentette ki Lucy anyukája

- Biztos nem lesz baj, hogy nem mentél tegnap haza? - érdeklődött Lucy az ajtóban állva Kook-kal
- Dehogy is, hisz nem emlékszel anyud mondta hogy anyáék is itt voltak, szóval tudják.
- Igaz is. Amit meg anyut illeti sajnálom... - de nem tudta befejezni mondani valóját mert JungKook egy puszit nyomott az arcára
- Semmi baj, legalább lesz miről beszélgetnünk majd! Viszlát!
- Viszlát Kook, vigyázz magadra.
- Rendben van - kilép a fiú a kertkapun de még vissza fordul Lucy hangjára
- Tessék tanulni a Japán dolgozatra!
Válaszképpen csak felemelte jobb kezét és már indult is. Lucy maga mögött bezárta az ajtót és elindult a nappali felé, ott bele ült kedvenc karosszékébe és elkezdte olvasni a könyvét. 10 perc után megjelent anyukája, kezében egy nagy piros dobozzal.
- Kis lányom bejöhetek?
- Persze, hisz ez a te házad. - felelt úgy hogy rá sem nézett anyjára,
Katee bement lánya elé húzott egy széket és leült vele szemben. Jobb kezét lánya lábára tette, mire Lucy rá nézett. Ekkor a kezébe nyomta a piros kis dobozkát.
- Ezt miért kapom.
- Először is azért mert bocsánatot akartam kérni, a viselkedésem miatt, a másik meg azért mert ezt még a nagymamád vette nekem. Úgy volt hogy a 18. születésnapodon áthagyatékozom neked. De úgy érzem most jött el az ideje annak, hogy átadjam. - Lucy kinyitotta a dobozkát
- Anya ez gyönyörű - ámuldozott a lány miközben kivett a dobozból egy karkötőt amin kis lógó medálokból ki lehetett olvasni azt hogy "LUCY"
- Ez még az enyém volt.
- Tényleg?
- Bizony, nagyanyád és nagyapád vette nekem 18. születésnapomra.
- Téged is Lucy-nek becéztek? - ámuldozott a lány
- Nem engem, Lucky nagy hívtak.
- Szerencse - motyogta orra alatt Lucy - de hogy lett belőle Lucy
- Úgy hogy 20 éves koromban valahogy elhagyott a szerencsém és a "k" betűt elhagytam. Így csak annyit lehetett kiolvasni belőle hogy Lucy. Nagymamádnak ez nagyon megtetszett, szint úgy mint nagyapádnak és mint nekem. Mikor drága jó édesapám meghalt,végrendeletében azt írta, "Szeretném ha a kis unokám is olyan szerencsés lenne mint az édesanyja..."
- De hát már nem volt meg a "K" betű
- Igen, de ezt nem mertem elmondani neki. A Lucy név jelentése csak úgy mint a Lucky névé az hogy "szerencse, szerencsés" Abban reménykedve hogy ez a szerencse rád száll, most átadom neked ezt a karkötőt. 20 éven keresztül én vigyáztam rá, és mot neked adom, hogy te vigyázz rá.
- Köszönöm anyu! - és anyja nyakába borult. - nem okozok majd csalódást.

Attól a naptól kezdve Lucy elhitte magáról hogy "szerencsés" és azt hogy különleges. A nap további részében Lucy rengeteget tanult a következő napra. Hisz  hétfőn 3 dolgozat is várt a 9/J tanulóira.

*Másnap*

- Lucy el fogsz késni! - kiabált fel Mr. Park a lányának aki abban a pillanatban pattant fel könyvei fölül.
- Istenem el fogok késni! - mondta kissé hangosan.
Ahogy ezt kimondta már szaladt is a fürdőszobába, ott rendbe szedte magát.  Szaladt vissza a szobájába beledobálta a táskájába az aznapi cuccokat és már szaladt is le az ajtóba.
- Kész vagyok! - jelentette ki
- Drágám, tudom hogy hétfő van ezért csak annyit mondok, hogy öltözz fel, tisztességesen. - intette szavával az apja
- Miről... ja... máris megyek kés átveszem a pizsamát.
2 perc múlva megint lent volt Lucy az ajtóban állva, és ekkor már eltudtak indulni az iskolába.

- Jó reggelt, Lucy! - mondta Mint miközben barátnőjét megölelte
- Jó reggelt neked is, és a többieknek is. - persze a többiek az osztályból szóra sem méltatták társukat.
- Köszöntek nektek emberek! - kiabálta el magát Mint
- Jó reggelt, Lucy - válaszolták a többiek az osztályban kórusszerűen.
- Na, mindjárt más! - válaszolta közhelyesen Mint
- Jó reggelt nebulók!
- Jó reggelt, tanárnő!
Azzal el is kezdődött a Történelem óra. A nap lassan és viszonylag közhelyesen telt. A lányok még mindig lenézően viselkedtek, Lucy-vel. De csak azért mert Myeong Ji még mindig szította a tüzet az osztályon belül. Vége lett a tanításnak Myeong Ji ismételten bosszút akart állni Lucy-n. De most már nem csak azért mert elvette tőle a "legfontosabbat" hanem azért is mert megalázta, és, hogy túl járt az eszén. Elhatározta, hogy ott fogja Lucy-t a legjobban megsérteni, ahol a leggyengébb, a szívénél.

*Órák Után*

- JungKook beszélnünk kell. - lépett a fiúhoz Myeong Ji

- Igen és miről? - kérdezett vissza.
- Gyere, itt nem jó. Kövess kérlek. - kézen fogta a srácot és húzta maga után egyenesen ki az udvarra, oda ahol mindenki látja őket beleértve Lucy-t és Mint-et is. Myeong Ji megállt a fiú előtt, belenézett a szemébe, és amilyen gyorsan csak tudta, a szó legszorosabb értelmében lekapta a fiút. Ami bívülről úgy nézett ki mintha ennek teljesen az ellentettje lenne, vagyis a fiú azaz JungKook csókolta volna meg Myeon Ji-t. A levegő meghagyott. Kézzel tapinthatóvá vált a feszültség. Az iskola lány tanulóiban megfagyott a vér, és teljesen lesápadtak, éppen, hogy volt színük. Mint Lucy-re nézett. A lány a falnál is fehérebb volt, szíve majd ki esett a helyéről, gyomrában tüskés pillangók százezrei repkedtek. Szemeiből kicsordultak életének első fájó szerelmi könnycseppjei, amik égették arcát.
- Lucy, én annyira sajnálom! - vigasztalta Mint barátnőjét, mire ő csak hátrálni kezdett
- Én... én... - azzal felkapta táskáját hátára és futásnak eredt.
Mikor meghallotta a lábak hangos zaját Myeong Ji, a hang irányába fordította fejét, büszkén mosolyogva nézett a szaladó lány irányába, amit ekkor már JungKook is észrevett.
- Hogy merted ezt megtenni? - ordította Kook
- Csak szerelmünket akartam beteljesíteni. - válaszolta arcán kicsi pirosló pipacsokkal
- Szerelem? Te miről beszélsz? Menjél és kezeltesd magad a pszichiátrián, mert ez már túl sok.
- De én...
- Semmi de - kiabálta fiú mire mindenki még jobban lefagyott - Te és énköztem soha nem lesz semmi. Megértetted? Lehetett volna esélyed, de ezzel már minden esélyedet a 0-val tetted egyenlővé.
- Szerinted én akartam volna valamit is tőled? - kérdezett vissza Myeong Ji
- Hah? - kérdezett vissza JungKook felvont szemüldökkel
- Ugyan, tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak tetteted?
- Miről beszélsz?
- Arról hogy a kis lotyódat mindenki gyűlöli az iskolában.
- Hála neked, mindenki gyűlöli, de csak azért mert te állítottad be olyannak ami nem is. és NE merj Lucy-ről így beszélni. Különben is tudtommal te akartad lejáratni az egész iskola előtt, a kamerás üggyel igaz. Csak hát ugye arról elfelejtkeztél, hogy nem csak vele kezdtél ki, hanem a Bangtan-nel is. Így vissza nyalt a fagyi, ugye? A Bangtan egy család. És aki a család barátai, szeretteit bántja azt velem, és a többiekkel dezd ki. - mondta az utolsó mondatot hangosan hogy mindenki értse azt - Remélem világos voltam! És ne haragudj, de valamit tisztáznom kell.

Azzal otthagyta a bosszankodó lányt a nyílt terepen, ahova később az iskola összes lánya, segerglett, hogy számon kérje rajta tettét. Az iskolában az összes lány, megbánta tettét, és elhatározták, bármi is történjen kiállnak mellette. Ez a kis incidens tökéletes példa volt arra, hogy mindenki megtanulja, hogy "Nem Az Első Benyomás, És Vélemény Számít!"

JungKook futott a lány irányába, aki akkor a buszmegállóban állt. Megállt a lány mögött, nem mert megszólalni, de tudta hogy valahogy, jóvá kell tennie, és meg kell beszélnie.
- Lucy - suttogta a lány hangját mire ő megfordult a fiú irányába
A lány arca piroslott a sírás miatt, szipogott, és szemei vöröslöttek.
- Lucy... én... én annyira sajnálom! - lépett közelebb a fiú.
- Menny vissza,  *szipog* - Kook hátrál - ne gyere közelebb *szipog* látni sem akarlak
- Kérlek, beszéljük meg - tárja szét kezeit a kétségbeesett fiú, és úgy öleli meg a zokogó lányt
Jól esett a lánynak a fiú közelsége, de elméjében újra- és újra forogtak le az elmúlt 15 perc eseményei. Az, hogy látta a csókot, és azt hogy látszott mind a két csókolózó felen az, hogy élvezi.
Lucy kezeivel tolta el testétől a fiút, de az túl erősen szorította magához. A fiú szeméből is kicsordult egy-két könnycsepp, hisz ő sem akarta elveszíteni a lányt. De engedett a lánynak, tudta, hogy most ő zaklatott és tudta, hogy nem akar senkinek sem a közelében lenni, ezért elengedte.
- Menj vissza a barátnődhöz. - elfordult a fiútól. 

- De ő nem a barátnőm. - tárta szét teste mellet kezeit
- Nem akarlak látni Jeong JungKook, felejts el, törölj ki az emlékedből.
- Lucy, te...

A MinAh elkezdett kotorászni haja alatt, kikapcsolta a nyakláncát, majd azt a kezébe vette és vissza fordult a könnyeivel küszködő fiú felé. Közelebb lépett a sráchoz, megfogta annak bal kezét és abba belehelyezte a nyakláncát, mire a fiú újaival megszorította. Kezét leengedte teste mellé, és úgy nézte az előtte álló lányt.
Megjött a busz, Lucy felszállt rá. Az ajtók bezárultak, de Kook még mindig csak ott állt, úgy mint akinek a lábai a földbe gyökereztek. A busz elindult, mire Kook felordított, amit már akkor a háta mögött álló 6 barát is hallott és látott.
- Még nem mehetsz, el! Még nem!
És elkezdett futni a busz után. A busz ablakából látta azt, ahogyan Lucy küszködik könnyeivel. Futás közben Jobb kezét kinyújtotta a busz felé, de az nem állt meg. Majd útjába került egy ág, amiben a futó fiú megbotlott, és az a földre taszította. Barátai a fiú után futva, megálltak fölötte mire Jin leguggolt mellé.
- Vissza fog jönni! Valahogy érzem!
Ekkor az összes barátja 1-től 1-ig leguggolt úgy hogy a földön síró, remegő fiút körbezárja, és úgy ölelték meg, ezzel is éreztetve, azt, hogy nincs egyedül.

Otthonába érve Lucy becsapta az ajtót, majd megállt az ajtó előtt. Apja kisietve érkezett elé. Meglepődve vette figyelembe azt, hogy gyermeke megtörve, áll ott előtte. Nem tudta mit csináljon, hisz ilyen állapotban még sohasem látta gyermekét, így hát csak megölelte elsőszülöttjét. Gyermeke ennek hatására még jobban elkezdett sírni.
- Menj fel pihenj egy kicsit! - ajánlotta lányának az apa
Lucy megfogadta apja tanácsát így felment szobájába, átvette pizsamáját bebújt az ágyba és úgy pihengetett, addig-addig míg el nem nyomta az álom.
2 óra múlva haza ért az anya is. Az apa elmondta milyen állapotban van Lucy, mire Katee felvilágosítva férjét mi is történt az iskolában. Alig hogy hazaért Katee máris csöngetett valaki az ajtón.
Odasietett az ajtóhoz, kinyitotta azt, de semmi különös sem volt ott, csak egy zöld ruhás emberke aki a kezében egy levelet tartogatott.
- Itt lakik Park MinAh?
- Igen, én az anyukája vagyok!
- Ez a levél neki jött, kérem itt írja alá - aláírta az anya - köszönöm szépen -meghajol- legyen szép további napja
- Köszönöm önnek is!

- Ki volt az drágám? - érdeklődött az apa
- Csak a postás, Lucy kapott egy levelet.
- Kitől? Honnan?
- Kevin-től Amerikából
- Attól akivel egy tánccsoportban volt.
- Igen és vele mentek mindig versenyekre is.
- Ja JJ? Ő az igaz? - kérdezett vissza az apa
- Igen, felviszem a levelet Lucy-nek. Hátha ettől jobb kedve lesz!

*Kopp-Kopp*
- Gyere be!
- Lucy, jól vagy? - ült le az anya a lánya ágyára pont gyermeke mellé.
- Voltam már jobban is. - válaszolta lehajtott fejjel
- Tudok, mindenről. Myeong Ji-t kicsapták.
- Miért? - nézett fel
- JungKook kitálalt mindent hogy mit akart és hogy mit tett veled. És mivel ez egy elit iskola ezért ez itt nem megengedett. Így mennie kellet. Az utolsó órám a 10/J-ben volt, és ott mindegyik lány arra kért, hogy mondjam meg neked, hogy ők mennyire sajnálják, azt hogyan veled bántak.
- Tényleg?
- Igen, de nem ezért jöttem fel, hogy ezt elmondjam hanem azért mert leveled jött, Kevingől.
- A JJ Kevin-től? - kivirult Lucy arca
- Igen! Olvasd el!
Odaadta lányának a levelet aki buzgón nyitotta ki azt, és vetette bele magát annak tartalmába.

Kedves Lucy!

Nagyon hiányzol, nem csak nekem hanem az egész osztálynak. Remélem sikerült vissza beilleszkednek, és hogy találkoztál azzal a fiúval akivel annyira akartál, ha jól emlékszem a neve a csoki darabos keksznéhez hasonlít, ugye? Kookie, valami ilyesmi, azt hiszem! Na mindegy,  nem róla akarok beszélni. Lenne egy kérésem, jobban mondva egy szívesség amiben segítened kéne. Tudod apám színész, és most lenne egy olyan Tv-sorozat amiben a híres emberek palántái (úgy mint én, szóval gyereke) szerepelnének, és mérnék össze tudásukat tánc téren. Apámat is megkérték arra, hogy neveztessen engem, meg is tette. De szereznem kellene egy táncos partnert, és én rád gondoltam legelőször. Arra kérnélek, hogy gyere vissza! Az egyész csak 1 év lenne. 8 hónap a felkészítés, vagyis a kettőnk tánctudásár valahogy egy szintre hoznák, és még 4 hónap a verseny. 
Arra kérlek kedves MinAh, vagyis Lucy, fontold meg az ajánlatomat, én nagyon szeretném, főleg a régi munkáink alapján is jó csapat lennénk.
A legjobbat még nem mondtam, ha nyersz 100.000 dollárt kapsz és ha akarod akkor szerződtetnek egy cégnél mint táncos. 
Szeretném ha megfontolnád a kérésemet, szükségem van rád! Mármint a segítségedre.
Ha nem akarsz segíteni, megértem, de tudtommal a szerencsétleneken szeretsz segíteni így KÉÉRLEK segíts nekem is!

Millió puszi:
                             Kevin

U.I: Tudom, hogy jól fogsz dönteni!




Lucy leszaladt a szüleihez, kivirulva, de kérdésekkel a szívében.
- Anya, Most mit csináljak? - állt meg a nappali ajtajában, mire szülei furcsán tekintettek rá.
Lucy hangosan felolvasta a levelet amit Kevin küldött neki.
- Most mi tévő legyek?
- Lucy, azért adtam a karkötőt hogy szerencsés legyél, és hogy bízz magadban, itt most csak az a kérdés, hogy képes leszel-e 1 évig nélkülünk és JungKook nélkül élni, a történtek ellenére. - ült le a lány anyja gyermeke mellé hátát simogatva
- Park MinAh - szólt az apja határozott hangon - Képes lennél nélkülünk 1 évig még kint élni? Képes lennél JungKook nélkül kibírni 1 évet is, az történtek ellenére, mert hogy ne  utálod, és nem is gyűlölöd az biztos. De ezek a kérdések mellékesek a fő kérdés most az, hogy Mit súg a szíved, azt hogy menj vagy azt hogy maradj.

A következő részből megtudod Lucy döntésért



Like: https://www.facebook.com/BTS.HUN.Fan.Page?ref=hl