11. rész - Na de anyú!

"- Pont úgy, mint 10 évvel ezelőtt - mondta tátott szájjal Kook mama
- Csak 10 évvel idősebben - folytatta Lucy papa
- Mit csináljunk? Felkeltsük őket? - kérdezte Kook papa
- Nem, dehogy is. Had aludjanak, ha nekik ez még belefér, akkor csak tegyék. Hisz csak egyszer fiatalok, nem igaz papa? - lökte oldalba férjét
- De!
- Különben is - mosolyodott el Lucy mama - van egy jó érzésem velük kapcsolatban." 

Másnap reggel, Lucy hamarabb nyitotta ki szemeit mint JungKook Nagy meglepetésére eléggé szorult helyzetben volt, hiszen valami jobban mondva valaki közrefogta. JungKook keze Lucy derekán pihent, míg a srác másik keze a lány feje alatt terült el. Arról nem is beszélve, hogy mennyire "szorult" helyzetben volt Lucy. A lány amennyire csak tudta kinyitotta a szemét, hogy mindent jobban szemügyre vehessen, hiszen  a szobában a redőny még mindig le volt húzva, így érthető is miért nem látott az orra hegyéig sem. Jobb kezét szabaddá tette, hogy zsebébe nyúlhasson telefonjáért, hogy majd azzal világítsa be a helyzetet, és hogy minden szemmel láthatóvá váljon. Zsebéből előhúzta a telefonját, majd azon bekapcsolta a kijelzőt és feje fölé tartotta. Az a látvány ami fogadta a lányt, egyszerűen elképesztő volt. Arcával szemben alig 5 cm-re volt egy másik arc amibe belelógott 1-2 kósza tincs. "Még aranyosabb mikor alszik!" jelentette ki suttogva Lucy. A lány kijelentésére rá pár másodperce JungKook megmozdult, minek hatására Lucy kezéből kiesett a telefon egyenesen, a fiú arcába.
- Mi a? - hallatszott egy morgó hang.
- Ne haragudj, megijedtem mikor megmozdultál. - mentegetőzött Lucy
- Ja, csak te voltál? Akkor semmi baj! - és még közelebb húzta a fiú a lányt. Már szó szerint ölelte.
- Túl szoros. - mondta Lucy
- Nem baj az! Élvezd ki. Én is azt teszem! - mondta JungKook, miközben elmosolyodott és hangján lehetett hallani hogy egy huncut mosolyt csal arcára.
- Rendben van, de ez már fojtó. - nyögte ki Lucy
- Lélegeztetés?
- Hogy mi?
- Szájon át lélegeztetés?
- Na de Jeong JungKook. - vörösödött el Lucy
- Te mondtad, hogy megfulladsz!
- Igen de...
- Na látod, tudsz beszélni szóval nem fulladsz meg. Így már szájon át lélegeztetés sem kell. hahahaha
- De vicces vagy.
- Mi az csak nem elvörösödtél vagy talán beteg vagy? Az arcod nagyon meleg. - nyúlt a lány arcához, majd utána felkapcsolta Kook a rózsa alakú lámpát.
- Jól vagy? - érdeklődött a lány állapota iránt a fiú.
- Igen jól. Köszönöm! - fordult el Lucy az ellenkező irányba hogy a fiú ne lássa vöröslő arcát.

Ezek után JungKook felállt felhúzta a redőnyt amint besütött a nap. Ennek hatására mind a két fiatal eltakarta szemeit, hiszen még azok nincsenek hozzászokva az erős fénynek. Miután A srác szeme megszokta az "erős" fényt odasétált az ágyhoz leült annak szélére és az azon fekvő lányt kezdte nézni.
- Mit nézel annyira - emelte tekintetét a lány a fiúra
- Csak hasonlóságot keresek.
- Minek? Miben?
- Abban hogy az az angyal aki tegnap elaludt a kezemben az hova tűnt az éjszaka, hogy most egy ogre mellett keltem fel. - nevette el magát Kook
- Szemét! - és Lucy egy hatalmasat vágott a fiú hátára
- Na ezt vissza kapod.

Azzal JungKook a lányra vetette magát és ahol csak érte ott csikizte. A lány a nevetéstől már alig kapott levegőt de élvezte, így hát nem szólt semmit sem. A nagy csiklandozós háború végére mind a két játékoz arca vörösen izzott és testük leizzadt. Kifáradtan dőltek le az ágyra, úgy hogy arcuk egymás felé nézett.
- Én nyertem! - lihegte Lucy
- Nem mert én! - lihegte vissza JungKook
- Nem!
- De
- Nem
- De!
- Vissza vágót?
- Ez csak természetes! - és elkezdték megint a játékot.
Lucy ráugrott JungKook medencecsontjára és úgy csikizte az alatta fekvő fiút. A nagy csikizés közepette egyszer csak Kook elkezdett köhögni, és fuldokolni.
- Úr isten Kookie jól vagy? - hajolt le a lány aggódva játszópartneréhez
Bár ne tette volna ezt. JungKook kihasználva ezt a pillanatot, a lány derekát kezdte el csikizni. aminek hatására a lány háta egy gyönyörű szép "C" alakot vágott le a fiú derekán.
- Szemééééét! - kiáltotta Lucy
- Miért, te vagy túl hiszékeny. - és felegyenesedett a fiú ülő helyzetbe.
- Igazítsd meg a hajad, a szemedbe lóg. - utasította Lucy
- De te is. Mert úgy nézel ki mint egy madár ijesztő. - viccelődött Kook
JungKook hajába túrt és ujjaival haját hátrasimította - Várj! - utasította Kook Lucy-t. Azzal a fiú a lány hajába túrt két oldalról és csak úgy mint az övét hátra simította.
- Gyönyörű vagy! - hagyta el a fiú ajkait ezek a felmagasztaló szavak.
- Köszönöm, szépen - el vörösödött - Te meg...
- Én meg? - kíváncsiskodott a fiú
- Úgy nézel ki ezzel a hajjal mint egy igazi úriember.
- Miért nem vagyok az?
- Nem tudom...
- Csak tudd hogy én veled mindig úriember leszek. Ha kell oroszlán akim megvéd és ha kell egy igazi úriember leszek csak hogy neked jó legyen!

- Köszönöm JungKook. - hajtotta le a fejét Lucy - Nagyon szépen Köszönöm
JungKook felemelte a lány arcát, hogy jobban szemügyre vehesse azt. Nagy meglepetésére a lány szeméből folyt a könny. Lucy sírt. Azért sírt mert szíve már csordulásig volt. Csordulásig volt, fájdalommal és szeretettel is egyszerre.
- Miért sírsz MinAh?
- Kook én... én... - de nem fejezte be mondatát mert a fiú nyakába omlott és úgy sírt tovább.
- Annyira hiányoztál Kook. Hiányzott a hangod, az illatod. - felegyenesedett és két kezével a fiú arcát közrefogta - Köszönöm hogy itt vagy. - és egy puszit nyomott a fiú homokára.
- Én köszönöm hogy vagy nekem.
A fiú karjaival magához szorította az ölében ülő lányt. A lány hátát kezeivel simogatta, hogy azzal is nyugtassa a feldúlt lányt.
- Hé, csajszi! Menjünk enni! - letörölte a lány arcáról a kósza könnycseppeket.
- Rendben van! - bólintott egyet
- Mosolyogj! - Lucy mosolyog - sokkal jobb

Azzal a két fiatal lesétált a konyhába. Odalent nagy volt a csend, hiszen Lucy apukájának el kellet mennie dolgozni, még hétvégén is. Hiszen aki Üzletember annak nincs megállás főleg nincs pihenés, nem igaz?
Leültek az asztal köré, Lucy anyukája letett a két fiatal elé 3-3 db palacsintát, és egy kis csészét amiben szirup volt.
- Jól aludtatok? - kérdezte Lucy mama
- Igen Katee
- De még mennyire anya
- Akkor jó!
- Miért kérded? - érdeklődött Lucy
- Hát mert hogy csak, olyan aranyosak voltatok tegnap este, ahogy elaludtatok.
- Te láttad? - akadt ki Lucy úgy hogy majdnem kiesett a szájából az étel
- Mindenki látta. - tette hozzá büszkélkedve az anya
- Mindenki? - kérdezte Kook
- Igen, még anyudék is.
- Ők hogy kerültek ide? - folytatta a kérdezősködést Lucy teljesen elhűlve anyukája tette miatt.
- Úgy hogy elhívtam őket ide, este olyan 8:30 körül hogy nézzék meg milyen aranyosan alszotok.
- Na, de, anya! - mondta hangosabb hangon Lucy
- MinAh... nyugi. Ne izgasd fel magad - nyugtatta JungKook Lucy-t
- És mondjátok csak gyerekek.
A kér barát egymásra nézett majd kérdőn Lucy anyukájára. Aki a két tinédzser mögé állt és megfogta azok jobb és bal vállát. Ezt követően lehajolt a két gyerek közötti réshez, és úgy folytatta.
- Pont úgy aludtatok el mint 10 évvel ezelőtt. Lucy - ránézett lányára - Kook - ránézett a fiúra.

- Mondjátok, nem gondoltátok még azt, hogy egy pár legyetek?