13. rész - Hallgass a szívedre, én is azt teszem

 A Szív,
Mily furcsa szerve az emberi szervezetnek. A legokosabb és egyben legtudatlanabb is. Megsúgja mit is akarsz igazán, de a hülyeségbe is bevonzz könnyen, ezért van az embernek agya is, hogy kompenzálja annak minden egyes döntését. Az agy segít ésszerűen gondolkodni, ha rosszat csinál a szív, az agy valahogy próbálja azt jóvá tenni, bizonyos indíttatásokkal. De ha a szív jót csinál akkor, az agy észben tartja azt, hogy semmi sem tart örökké.Hisz Minden csoda csak 3 napig tart. Amennyire magasra fel tud repíteni a jó, olyannyira mélyre is le tud taszítani. Csak gondoljunk bele a szerelembe. A szerelmeddel a mennyekben jársz, míg egy nap közli veled "Bocs, nem kellesz!" mondata után szíved összetörik és a pokol legmélyebb bugyraiban érzed magad. Élni sincs kedved! 

"I Hope You Undertand!"

"- Park MinAh - szólt az apja határozott hangon - Képes lennél nélkülünk 1 évig még kint élni? Képes lennél JungKook nélkül kibírni 1 évet is, az történtek ellenére, mert hogy nem  utálod, és nem is gyűlölöd az biztos. De ezek a kérdések mellékesek a fő kérdés most az, hogy Mit súg a szíved, azt hogy menj vagy azt hogy maradj."

- Apa de amit JungKook tett az... nem helyes.
- Miért szerinted mi a helyes? - kérdi Lucy mama
- Nem tudom...
- Pedig azt mondtad hogy nem helyes, kérlek fejtsd ki bővebben, kíváncsi vagyok rá!
*csend*
- Park MinAh, te szereted JungKook-ot? - kérdezte az apa  lányára nézve
- Nem dehogy is... fúj... - kezével legyintett egyet és próbálta arcára a "semmit sem érzek aziránt a hülye iránt" arckifejezést felvenni, nem sikerült
- Magadat becsaphatod MinAh - vette komolyabbra az apa hangnemét - De mindet nem - kezébe vett egy újságot és azt olvasta karosszékében

*Másnap*

- Lucy! - szalad barátnője elé Mint
- Mintie, hát te? 
- Valami készülődik megint ellened. Gyere hallgassuk ki őket! - mondta komoly arccal
Meg sem várta barátnője válaszát és már húzta is maga mögött a lányt keresztül az iskolán. Megálltak az osztályterem előtt. Nagy hangzavar hallatszott ki belőle. De a hangzavar ellenére is jól ki lehetett hallani Lucy nevét, és néhány felkavaró szót is. "Anya hazudott!" Gondolta magában a lány, "Nem kellet volna előrre innom a medve bőrére!" 
Mint ránézett barátnőjére aki ismét fal fehér volt. Lucy Mint-re nézett aki akkor már mosolygott, de Lucy nem értette, miért. A nagy mosolygás közben kinyitotta az ajtót mire mindenki elhallgatott. Mint behúzta csuklójánál fogva Lucy-t az osztályterembe. Mikor belépett a terembe az osztálytársai, vigyázzba vágták magukat és egymás mellé sorakoztak. A két lány elé tárult az egész osztály teljes pompájában. Még az a fiú is ott volt aki az első napon maszkot viselt. Ma is az volt rajta. "Az a srác még mindig beteg!" jelentette ki magában. Ekkor előlépett PanDa középről, elővett egy papírost, megköszörülte torkát és neki kezdett mondandójának.
- Kedves Lucy és diáktársak! De főképpen te Lucy, én és a többiek szeretnénk megkérni arra hogy bocsáss meg nekünk, azért amit tettünk. Kiakartunk rúgatni az iskolából csak azért mert JungKook-kal beszélgetsz. 
- De miért? Ez olyan nagy baj? - vágott szavába Lucy mire PanDa csak nagy szemekkel nézett rá, erre a kérdésre nem volt felkészülve
- Én nem is tudom mit mondjak erre - erre két oldalról megfogták a vállát biztatásképpen a többiek mire ő erőt vett magán és folytatta - Azért mert tudod azok a srácok akikkel te barátkozol, nagyon híresek és nagyon kevés személyt engednek közel magukhoz. Ez miatt is. A másik meg az hogy mindenki szereti őket, és mindenki magának akarja valamelyiket. Ebből az okból nem is egyszer volt verekedés. 
- Puszta féltékenységből voltatok velem olyan arogánsak? - kérdezte Lucy
- I-Igen - nyögte ki
- És akkor a másik lányt miért kellett úgy kikészíteni tavaly hogy elhagyja az iskolát? - zúdította a többi kérdést a többiekre
*Csend*
- Értem, az is féltékenység volt igaz? 
*bólogat mindenki, még a fiúk is, köztük az a maszkos is*
- Velem is ezt akartátok tenni?
Semmi válasz nem jött, mire a maszkos elkezdett ismételten bólogatni, mire a többiek is. Lucy arcán látszott a fájdalom, amit szépen lassan eltöröltek PanDa szavai:
- Kérlek bocsáss meg nekünk! - meghajolt egyszerre mindenki - megtanultuk a leckét. Mégpedig azt, hogy először ismerjük meg a személy mielőtt ítélkezünk, főleg akkor ha az illető új az iskolában. Te nem tudhattad kik ők,és hogy mi hogyan érzünk irántuk. Sajnálom!
PanDa beszédét mély csend övezte, csak az ablakon beszűrődő utca zaj hallatszott és annak a légynek a hangja ami éppen előttük repült be a terembe. 
- Rendben, megbocsájtok! Egy feltétellel!
- Mond!
- Ha soha többet nem csináltok senkivel semmi ilyesmit, mert ez megalázó, és nektek sem esne jól. Igaz? - mosolyodott el - Na de mindegy... hamarosan kezdődik a Történelem óra, azt javaslom hogy ismételjük át a múlt órait, hiszen hamarosan jön a tanár! - mondta mosolyogva 

A többiek nem értették miért mosolyog annak ellenére hogy mindent elmondtak neki, de valahogy az ő arcukra is mosolyt csal a lány mosolya. Tudták a többiek azt, hogy nagyon félre ismerték őt.
- MinAh ülhetek melléd? - lépett hozzá közelebb egy fiú
- Persze - válaszolta mosolyogva
- MinGyu vagyok! - nyújtotta a lány felé a kezét 
- Én pedig...
- Tudom ki vagy! - szakította félbe - Nice to meet you! 
- Just As me (Csak úgy, mint én) 
Mind a ketten felnevettek, erre a furcsa felszólalásra. A többiek erre felnevettek, mire felkiált egy lány a sarokból.

Seventeen tagja

- Lucy ne kezd megint!
- Nem kezdem, csak folytatom! - erre mindenki felnevetett - különben is, eddig még hozzám sem mertetek szólni, itt az ideje, hogy megismerjetek!
Erre mindenki elkezdett nevetni még Lucy újdonsült padtársa is. A elkövetkező 4 órában ugyanabban a teremben volt az osztály. Lucy, Mint és MinGyu egész szünetben beszélgettek. A két barátnő megtudta MinGyu-ról azt hogy van egy kutyája amit még nagypapájától kapott.
- És milyen fajtájú a kutyus? - érdeklődött Mint
- Husky
- Az gyönyörű kutya fajta! - ámuldozott Lucy
- Bizony, van kedved eljönni egyszer megsétáltatni? - érdeklődött 
- Szabad? - csillant meg Lucy szemében az a bizonyos szikra
- Persze! Te jössz Mint? - kérdezte MinGyu
- Áh nem, tanulni kell sokat. Nem mindenkinek van olyan IQ-ja mint neked!
Ezzel be is fejeződött a beszélgetés, hiszen bejött a tanárnő. A következő 4 óra nagyon gyorsan eltelt főleg Lucy és MinGyu között, hiszen a fiú amiből csak tudott poént csinált. Így nem is csoda, hogy hamar egymásra hangolódtak. Hamarosan elérkezett az ebéd szünet. A három immáron jó barát elindult ki az iskola területéről. De azonban MinGyu a kaputól vissza futott, mert bent hagyott valamit az iskolában. Lucy és Mint megvárta őt a kapu előtt. Miután elment a hatalmas nagy tömeg csak a két barátnő állt még ott.
- Aj... hol lehet ez a gyerek! - morgolódott Mint
- Majd jön! - mosolyodott el Lucy, de a mosoly most sem volt igazi, csak úgy mint eddig, hiszen kétségekben a szívében, szinte senki sem tud mosolyogni.
- MinAh... Mi a baj? Egész nap olyan furcsa vagy! A mosolyod nem olyan mint tegnap volt. Mi történt?
- Nem akarod róla beszélni. - komolyodott el a földet nézve
- Mond el, hidd el jobb lesz utána, és ha tudok akkor segítek neked.
- Nem mondod el senkinek, igaz?
- Igaz!
Azzal Lucy elmondott mindent neki a tegnappal kapcsolatban. Elmondta neki azt ami történt Myeong Ji és JungKook között, és még a levelet is elmondta amit Kevin írt neki.
- És most nem tudom mi tévő legyek! Elmenjek vagy ne!
- Persze hogy elmész! - ütötte vállba barátnőjét Mint mire az elmosolyodott - az az álmod hogy táncos legyén nem? Akkor indulj el! Ne félj az újtól! Az új az jó! Az újban kijavíthatod a hibáidat, és az újban még jobb lehetsz és változhatsz is, és a változás az jó.
- De mi lesz veled, anyáékkal és most már az új barátokkal. El fognak felejteni!
- MinGyu-ra gondolsz? - bólint MinAh - Ne aggódj nem fog elfelejteni, és a többiek sem!
- Biztos?
- Igen, MinGyu-nak tetszel
- Komolyan? * meresztette nagyra mandula szemeit* 
- Igen! Látszik rajta! - Mosolyodott el Mint - Jaj ne! 
Ekkor mind a ketten hátranéztek, megpillantották a nem is olyan régen emlegetett fiút jobban mondva fiúkat. JungKook mikor meglátta Lucy-t a kapuban lépéseit egyre jobban megnyújtotta így egyre gyorsabban egyre közelebb került a lányokhoz. Lucy szíve a torkában dobogott. Próbálta arcáról letüntetni az előbbi 1-2 könnycsepp nyomát, de nem nagy sikerrel járt.
- Lucy! - lépett oda JungKook, nagy mosollyal
- JungKook! - szólt hozzá fapofával, semmi érzelmet nem mutatva, ami nagy küzdelem volt
- Beszélhetnénk? 
- Hát legyen!
- Mint Kérlek, elmennél, és ti is fiúk!
- Persze - erre mindenki szétszéledt egy irányba 
Feszült csend lett úrrá körülöttük amit egy bársonyos hang tört meg könnyekkel a hang tulajdonosának szemében

- Lucy én...
- Semmi én... hagyd abba... nem akarlak hallani
- De én
- Semmi de... hagyj békén... felejts el...
- LUCY! - kiáltotta el magán JungKook miközben Lucy vállaira tette kezét és úgy húzta magához közelebb- Egyszer az életben engem is meghallgathatnál!
- Hallgatlak! - válaszolta cinikusan
- Nézd! - engedte el a lányt - Nem tudom, hogy mit láttál, és hogy mit gondolsz rólam de tudnod kell azt, hogy nagyon sajnálom. 
Megfogta a lány Jobb kezét majd azt a saját szívéhez tapasztotta 
- Érzed ezt? - Lucy szemeiben meggyűlt a könny - Érzed?! *bólint* Látod minden egyes dobbanás egy fájdalom, számomra, fáj mert úgy hiszed hogy én tettem azt. De ez nem igaz *kicsordul mind a két fél szeméből 1-1 könnycsepp* A szívem azért fáj, mert félek levesz...
- Lucy indulhatunk? - lépett a lány mellé MinGyu - Minden rendben van?- törölte meg szemeit és kezét elhúzta JungKook szívefelől.
- Persze, indulhatunk. JungKook viszlát! - hátat fordított neki és elindult MinGyu-val.

JungKook nem értette mi folyik körülötte épp úgy mint azt hogy miért nem tudta befejezni mondatát. Pedig már csak 1szótag hiányzott volna ami nem lett volna más mint a "...telek" szócska. "Akkor most lecserélt?!" "Ki az a fiú?" "Lucy barátja?" "Mikor jött össze vele?" Agyában ezekkel a kérdésekkel rogyott le négykézláb a földre. Kikerekedett szemeivel a földet pásztázta amin forogtak le az elmúlt pillanat képsorai. A fiú arca egyre jobba beégett memóriájába, míg Lucy-nek az a pillntsa ahogyan ránézett a fiúra. 
A többiek odasiettek lerogyott barátjukhoz, vállait majd hátát simogatták. Mindenki együttérzést tanúsított barátjuk felé. 
- Indulnod kell haza! - figyelmeztette NamJoon a fiút
- Nem megyünk el egy bárba? - mondta látszott rajta hogy nagyon maga alatt van
- Nem mert akkor berúgsz, és holnap iskola van!
- Ki mondta hogy be akarok rúgni? - kérdezte felemelt hanggal
- Jól ismerlek már! Na gyere, add a kezed menjünk haza! - nyújtotta kezét RapMon

Lucy én MinGyu még sokáig egy úton sétáltak, egészen addig amíg el nem értek egy kereszteződésig, az idő már délután három óra körül járt.
- Te merre mész innen tovább? - érdeklődött MinGyu
- Jobbra és te?
- Én egyenesen tovább! - felelte a srác
- Figyelj csak MinAh! - vakarta meg tarkóját - nincs kedved eljönni kutyát sétáltatni?
- De nagyon is! Akkor gyere kövess! - megfogta a lány kezét és húzta maga után

 

      Ezt hallgasd ettől a résztől

Egy kis ideig még engedte a fiúnak azt hogy kezében tartsa kezét, majd elhúzta tőle azt. További 5 percnyi séta után meg is érkeztek egy gyönyörű fehér házhoz, ami előtt egy gyönyörű virágokkal borított kert feküdt. A fiú felszaladt a házba, 2 perc elteltével már vissza is jött kezében egy fekete bőr pórázzal aminek a végén ott volt a gyönyörű égszínkék szemű Husky kutya.
- Add a táskádat, beviszem!
- Nem kell azt, elbírom! 
- Biztos?
- Of Course! (Biztos!)
- Okay
És már indultak is.
- Merre menjünk?
- Han-Folyó partjára? - tette fel a kérdést a fiúnak mire egy aranyos mosolyt intett a lány felé mire az viszonozta azt.
                                                  
20 perces séta után meg is érkeztek. Az út közben a kutya pórázát váltogatták egymás kezében, egyszer MinGyu másszor pedig Lucy fogta. Sokat beszélgettek és nevetgéltek. A Han-Folyó partján leültek egy padra és úgy nézték a patak sebes rohanását, amit még megkoronázott a nap lenyugvó szirmainak 1000 árnyalatnyi színe, és a fecskék csiripelésének egy tökéletes szimphoniája adta meg mind ennek az élménynek a varázsát, mámorát. A Kutyus lábuk előtt feküdt és az igazak álmát aludta. A kellemes őszi szellő fújta a lány haját egyenesen a fiú felé. Szemei előtt leperdültek a nyár eseményei, az amikor apukája bejelentette hogy vissza költöznek. Az a pillanat mikor segített az idős bácsinak, akit a 7 fiú bántott, és az amikor annyi de annyi pillanatot szalasztott el, csak azért mert kergetett valamit. Ezek hatására szemeiben könnyek gyűltek, amik kibuggyantak puha arcára.
- Lucy, miért sírsz? - nyúlt a lány arcához a fiú aggódva
Ennek hatására a lány a fiú mellhasára borulva adta ki magából minden bánatát, ott zokogott, de oly keservesen mint még soha eddig életében. Teste remegett, szemei beduzzadtak, és vöröslő árnyalatokat kezdtek el felvenni, orrával alig kapott levegőt, száját mély sóhajtások hagyták el, így kapkodott a levegő után. MinGyu két karjába zárta a kétségbeesett lányt. A síró lány fejére helyezte saját fejét, úgy csitította, de hatástalanul. Úgy sírt mint mikor elszakították JungKook-tól. Ismételten feltörtek a fájó múlt képei, amitől sírása még erőteljesebb lett, amire még rátett a csók képe, ami olykor-olykor belobbant szemei elé. 

- Lucy - emelte fel a lány arcát mellkasáról, hogy annak szemeibe tudjon nézni 
Elővett egy Zsebkendőt abba beletörölte a lány könnyeit.
- Lucy, gondolom mi a baj. De nincs okod aggódni, ő soha nem tenne olyasmit amivel megbántana téged, túlságosan is szeret téged ahhoz, hogy azt megtegye. 
- Tudom -szipog- de... nem is az a baj... hanem... az... -szipog- hogy nem tudom mi tévő legyek. - fakadt ki belőle ismételten a sírás és a fiú mellkasára tapadt, amit a fiú karjai tettek még szorosabbá.

- Tanácsot, csak egyet adhatok! Ami pedig az, hogy hallgass a szívedre, én is azt teszem.

Felemelte Lucy-t mellkasáról és annak könnyes ajkaira tapadt.

12. rész - A nagy döntés

"- Mondjátok, nem gondoltátok még azt, hogy egy pár legyetek" 

Lucy anyukája elmosolyodott, a két fiatalnak az arcát egyszerre öntötték el a vöröslő rózsák
- Jó is lenne - gondolta JungKook
- Ha az olyan könnyen menne, mama - Morfondírozott magában Lucy miközben fejét lehajtotta. - Valamit mondani kéne mert egyre jobban kezd feszülni a hangulat. - gondolta Lucy
- Anyu, mond csak te már ittál? - kérdő tekintettel meredt anyukájára.
- Nem kicsim, még nem, miért? - nézett vissza lányára kikerekedett szemekkel, úgy mint aki nem ért semmit sem.
- Csak hogy mert össze-vissza beszélsz minden hülyeségről.
- De én...
- Nincs semmi de Katee. Ne beszélj olyanokról amik valótlanok. - és elhagyta az étkezőt.
Nem gondolta volna Lucy hogy azzal amit mondott mennyire megbántotta JungKook-ot. Szó szerint a szívébe taposott. JungKook csak ott ült és meredt maga elé. Arca lesápadt, és még élni sem volt kedve.  " Még álmodni sem lehet?" morfondírozott magában amiből egy szék csattanás zavarta fel. Mikor felnézett meglátta, hogy Katee az asztal mellett ült kezeivel azt támasztotta és előtte egy pohár vöröslő lötty volt.
- Fiam ezt elszúrtam! - és a pohár aljára nézett
- Ugyan... - vigasztalta az anyát de igazából saját magát akarta ezzel vigasztalni
- Kook kérdezhetek valamit? - nézett a fiúra
- Mondja!

- Te érzel valamit a lányom iránt?
*csend*
- Csak az igazat.Kérlek, legalább nekem mond el, ha neki nem is mered.
- Én... én szeretem a lányát. De kérem ne csináljon semmit sem, főleg olyat mint az előbbi.
- Rendben van - válaszolta kivirulva az asszony - Komolyan semmit sem fogok csinálni - kimegy.

Katee felsietett a szobájába ott leült az ágy szélére és elkezdett kotorászni az éjjeli szekrényben. Mind a 3 fiókot átkutatta de nem találta meg amit akart. De további kis kutatás után megtalálta a fiók legmélyén.
- Anya, azt hiszem most jött el az idő, hogy ezt megkapja, nagyobb szerencsére van szüksége neki mint amire nekem valaha is volt és lesz. - jelentette ki Lucy anyukája

- Biztos nem lesz baj, hogy nem mentél tegnap haza? - érdeklődött Lucy az ajtóban állva Kook-kal
- Dehogy is, hisz nem emlékszel anyud mondta hogy anyáék is itt voltak, szóval tudják.
- Igaz is. Amit meg anyut illeti sajnálom... - de nem tudta befejezni mondani valóját mert JungKook egy puszit nyomott az arcára
- Semmi baj, legalább lesz miről beszélgetnünk majd! Viszlát!
- Viszlát Kook, vigyázz magadra.
- Rendben van - kilép a fiú a kertkapun de még vissza fordul Lucy hangjára
- Tessék tanulni a Japán dolgozatra!
Válaszképpen csak felemelte jobb kezét és már indult is. Lucy maga mögött bezárta az ajtót és elindult a nappali felé, ott bele ült kedvenc karosszékébe és elkezdte olvasni a könyvét. 10 perc után megjelent anyukája, kezében egy nagy piros dobozzal.
- Kis lányom bejöhetek?
- Persze, hisz ez a te házad. - felelt úgy hogy rá sem nézett anyjára,
Katee bement lánya elé húzott egy széket és leült vele szemben. Jobb kezét lánya lábára tette, mire Lucy rá nézett. Ekkor a kezébe nyomta a piros kis dobozkát.
- Ezt miért kapom.
- Először is azért mert bocsánatot akartam kérni, a viselkedésem miatt, a másik meg azért mert ezt még a nagymamád vette nekem. Úgy volt hogy a 18. születésnapodon áthagyatékozom neked. De úgy érzem most jött el az ideje annak, hogy átadjam. - Lucy kinyitotta a dobozkát
- Anya ez gyönyörű - ámuldozott a lány miközben kivett a dobozból egy karkötőt amin kis lógó medálokból ki lehetett olvasni azt hogy "LUCY"
- Ez még az enyém volt.
- Tényleg?
- Bizony, nagyanyád és nagyapád vette nekem 18. születésnapomra.
- Téged is Lucy-nek becéztek? - ámuldozott a lány
- Nem engem, Lucky nagy hívtak.
- Szerencse - motyogta orra alatt Lucy - de hogy lett belőle Lucy
- Úgy hogy 20 éves koromban valahogy elhagyott a szerencsém és a "k" betűt elhagytam. Így csak annyit lehetett kiolvasni belőle hogy Lucy. Nagymamádnak ez nagyon megtetszett, szint úgy mint nagyapádnak és mint nekem. Mikor drága jó édesapám meghalt,végrendeletében azt írta, "Szeretném ha a kis unokám is olyan szerencsés lenne mint az édesanyja..."
- De hát már nem volt meg a "K" betű
- Igen, de ezt nem mertem elmondani neki. A Lucy név jelentése csak úgy mint a Lucky névé az hogy "szerencse, szerencsés" Abban reménykedve hogy ez a szerencse rád száll, most átadom neked ezt a karkötőt. 20 éven keresztül én vigyáztam rá, és mot neked adom, hogy te vigyázz rá.
- Köszönöm anyu! - és anyja nyakába borult. - nem okozok majd csalódást.

Attól a naptól kezdve Lucy elhitte magáról hogy "szerencsés" és azt hogy különleges. A nap további részében Lucy rengeteget tanult a következő napra. Hisz  hétfőn 3 dolgozat is várt a 9/J tanulóira.

*Másnap*

- Lucy el fogsz késni! - kiabált fel Mr. Park a lányának aki abban a pillanatban pattant fel könyvei fölül.
- Istenem el fogok késni! - mondta kissé hangosan.
Ahogy ezt kimondta már szaladt is a fürdőszobába, ott rendbe szedte magát.  Szaladt vissza a szobájába beledobálta a táskájába az aznapi cuccokat és már szaladt is le az ajtóba.
- Kész vagyok! - jelentette ki
- Drágám, tudom hogy hétfő van ezért csak annyit mondok, hogy öltözz fel, tisztességesen. - intette szavával az apja
- Miről... ja... máris megyek kés átveszem a pizsamát.
2 perc múlva megint lent volt Lucy az ajtóban állva, és ekkor már eltudtak indulni az iskolába.

- Jó reggelt, Lucy! - mondta Mint miközben barátnőjét megölelte
- Jó reggelt neked is, és a többieknek is. - persze a többiek az osztályból szóra sem méltatták társukat.
- Köszöntek nektek emberek! - kiabálta el magát Mint
- Jó reggelt, Lucy - válaszolták a többiek az osztályban kórusszerűen.
- Na, mindjárt más! - válaszolta közhelyesen Mint
- Jó reggelt nebulók!
- Jó reggelt, tanárnő!
Azzal el is kezdődött a Történelem óra. A nap lassan és viszonylag közhelyesen telt. A lányok még mindig lenézően viselkedtek, Lucy-vel. De csak azért mert Myeong Ji még mindig szította a tüzet az osztályon belül. Vége lett a tanításnak Myeong Ji ismételten bosszút akart állni Lucy-n. De most már nem csak azért mert elvette tőle a "legfontosabbat" hanem azért is mert megalázta, és, hogy túl járt az eszén. Elhatározta, hogy ott fogja Lucy-t a legjobban megsérteni, ahol a leggyengébb, a szívénél.

*Órák Után*

- JungKook beszélnünk kell. - lépett a fiúhoz Myeong Ji

- Igen és miről? - kérdezett vissza.
- Gyere, itt nem jó. Kövess kérlek. - kézen fogta a srácot és húzta maga után egyenesen ki az udvarra, oda ahol mindenki látja őket beleértve Lucy-t és Mint-et is. Myeong Ji megállt a fiú előtt, belenézett a szemébe, és amilyen gyorsan csak tudta, a szó legszorosabb értelmében lekapta a fiút. Ami bívülről úgy nézett ki mintha ennek teljesen az ellentettje lenne, vagyis a fiú azaz JungKook csókolta volna meg Myeon Ji-t. A levegő meghagyott. Kézzel tapinthatóvá vált a feszültség. Az iskola lány tanulóiban megfagyott a vér, és teljesen lesápadtak, éppen, hogy volt színük. Mint Lucy-re nézett. A lány a falnál is fehérebb volt, szíve majd ki esett a helyéről, gyomrában tüskés pillangók százezrei repkedtek. Szemeiből kicsordultak életének első fájó szerelmi könnycseppjei, amik égették arcát.
- Lucy, én annyira sajnálom! - vigasztalta Mint barátnőjét, mire ő csak hátrálni kezdett
- Én... én... - azzal felkapta táskáját hátára és futásnak eredt.
Mikor meghallotta a lábak hangos zaját Myeong Ji, a hang irányába fordította fejét, büszkén mosolyogva nézett a szaladó lány irányába, amit ekkor már JungKook is észrevett.
- Hogy merted ezt megtenni? - ordította Kook
- Csak szerelmünket akartam beteljesíteni. - válaszolta arcán kicsi pirosló pipacsokkal
- Szerelem? Te miről beszélsz? Menjél és kezeltesd magad a pszichiátrián, mert ez már túl sok.
- De én...
- Semmi de - kiabálta fiú mire mindenki még jobban lefagyott - Te és énköztem soha nem lesz semmi. Megértetted? Lehetett volna esélyed, de ezzel már minden esélyedet a 0-val tetted egyenlővé.
- Szerinted én akartam volna valamit is tőled? - kérdezett vissza Myeong Ji
- Hah? - kérdezett vissza JungKook felvont szemüldökkel
- Ugyan, tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak tetteted?
- Miről beszélsz?
- Arról hogy a kis lotyódat mindenki gyűlöli az iskolában.
- Hála neked, mindenki gyűlöli, de csak azért mert te állítottad be olyannak ami nem is. és NE merj Lucy-ről így beszélni. Különben is tudtommal te akartad lejáratni az egész iskola előtt, a kamerás üggyel igaz. Csak hát ugye arról elfelejtkeztél, hogy nem csak vele kezdtél ki, hanem a Bangtan-nel is. Így vissza nyalt a fagyi, ugye? A Bangtan egy család. És aki a család barátai, szeretteit bántja azt velem, és a többiekkel dezd ki. - mondta az utolsó mondatot hangosan hogy mindenki értse azt - Remélem világos voltam! És ne haragudj, de valamit tisztáznom kell.

Azzal otthagyta a bosszankodó lányt a nyílt terepen, ahova később az iskola összes lánya, segerglett, hogy számon kérje rajta tettét. Az iskolában az összes lány, megbánta tettét, és elhatározták, bármi is történjen kiállnak mellette. Ez a kis incidens tökéletes példa volt arra, hogy mindenki megtanulja, hogy "Nem Az Első Benyomás, És Vélemény Számít!"

JungKook futott a lány irányába, aki akkor a buszmegállóban állt. Megállt a lány mögött, nem mert megszólalni, de tudta hogy valahogy, jóvá kell tennie, és meg kell beszélnie.
- Lucy - suttogta a lány hangját mire ő megfordult a fiú irányába
A lány arca piroslott a sírás miatt, szipogott, és szemei vöröslöttek.
- Lucy... én... én annyira sajnálom! - lépett közelebb a fiú.
- Menny vissza,  *szipog* - Kook hátrál - ne gyere közelebb *szipog* látni sem akarlak
- Kérlek, beszéljük meg - tárja szét kezeit a kétségbeesett fiú, és úgy öleli meg a zokogó lányt
Jól esett a lánynak a fiú közelsége, de elméjében újra- és újra forogtak le az elmúlt 15 perc eseményei. Az, hogy látta a csókot, és azt hogy látszott mind a két csókolózó felen az, hogy élvezi.
Lucy kezeivel tolta el testétől a fiút, de az túl erősen szorította magához. A fiú szeméből is kicsordult egy-két könnycsepp, hisz ő sem akarta elveszíteni a lányt. De engedett a lánynak, tudta, hogy most ő zaklatott és tudta, hogy nem akar senkinek sem a közelében lenni, ezért elengedte.
- Menj vissza a barátnődhöz. - elfordult a fiútól. 

- De ő nem a barátnőm. - tárta szét teste mellet kezeit
- Nem akarlak látni Jeong JungKook, felejts el, törölj ki az emlékedből.
- Lucy, te...

A MinAh elkezdett kotorászni haja alatt, kikapcsolta a nyakláncát, majd azt a kezébe vette és vissza fordult a könnyeivel küszködő fiú felé. Közelebb lépett a sráchoz, megfogta annak bal kezét és abba belehelyezte a nyakláncát, mire a fiú újaival megszorította. Kezét leengedte teste mellé, és úgy nézte az előtte álló lányt.
Megjött a busz, Lucy felszállt rá. Az ajtók bezárultak, de Kook még mindig csak ott állt, úgy mint akinek a lábai a földbe gyökereztek. A busz elindult, mire Kook felordított, amit már akkor a háta mögött álló 6 barát is hallott és látott.
- Még nem mehetsz, el! Még nem!
És elkezdett futni a busz után. A busz ablakából látta azt, ahogyan Lucy küszködik könnyeivel. Futás közben Jobb kezét kinyújtotta a busz felé, de az nem állt meg. Majd útjába került egy ág, amiben a futó fiú megbotlott, és az a földre taszította. Barátai a fiú után futva, megálltak fölötte mire Jin leguggolt mellé.
- Vissza fog jönni! Valahogy érzem!
Ekkor az összes barátja 1-től 1-ig leguggolt úgy hogy a földön síró, remegő fiút körbezárja, és úgy ölelték meg, ezzel is éreztetve, azt, hogy nincs egyedül.

Otthonába érve Lucy becsapta az ajtót, majd megállt az ajtó előtt. Apja kisietve érkezett elé. Meglepődve vette figyelembe azt, hogy gyermeke megtörve, áll ott előtte. Nem tudta mit csináljon, hisz ilyen állapotban még sohasem látta gyermekét, így hát csak megölelte elsőszülöttjét. Gyermeke ennek hatására még jobban elkezdett sírni.
- Menj fel pihenj egy kicsit! - ajánlotta lányának az apa
Lucy megfogadta apja tanácsát így felment szobájába, átvette pizsamáját bebújt az ágyba és úgy pihengetett, addig-addig míg el nem nyomta az álom.
2 óra múlva haza ért az anya is. Az apa elmondta milyen állapotban van Lucy, mire Katee felvilágosítva férjét mi is történt az iskolában. Alig hogy hazaért Katee máris csöngetett valaki az ajtón.
Odasietett az ajtóhoz, kinyitotta azt, de semmi különös sem volt ott, csak egy zöld ruhás emberke aki a kezében egy levelet tartogatott.
- Itt lakik Park MinAh?
- Igen, én az anyukája vagyok!
- Ez a levél neki jött, kérem itt írja alá - aláírta az anya - köszönöm szépen -meghajol- legyen szép további napja
- Köszönöm önnek is!

- Ki volt az drágám? - érdeklődött az apa
- Csak a postás, Lucy kapott egy levelet.
- Kitől? Honnan?
- Kevin-től Amerikából
- Attól akivel egy tánccsoportban volt.
- Igen és vele mentek mindig versenyekre is.
- Ja JJ? Ő az igaz? - kérdezett vissza az apa
- Igen, felviszem a levelet Lucy-nek. Hátha ettől jobb kedve lesz!

*Kopp-Kopp*
- Gyere be!
- Lucy, jól vagy? - ült le az anya a lánya ágyára pont gyermeke mellé.
- Voltam már jobban is. - válaszolta lehajtott fejjel
- Tudok, mindenről. Myeong Ji-t kicsapták.
- Miért? - nézett fel
- JungKook kitálalt mindent hogy mit akart és hogy mit tett veled. És mivel ez egy elit iskola ezért ez itt nem megengedett. Így mennie kellet. Az utolsó órám a 10/J-ben volt, és ott mindegyik lány arra kért, hogy mondjam meg neked, hogy ők mennyire sajnálják, azt hogyan veled bántak.
- Tényleg?
- Igen, de nem ezért jöttem fel, hogy ezt elmondjam hanem azért mert leveled jött, Kevingől.
- A JJ Kevin-től? - kivirult Lucy arca
- Igen! Olvasd el!
Odaadta lányának a levelet aki buzgón nyitotta ki azt, és vetette bele magát annak tartalmába.

Kedves Lucy!

Nagyon hiányzol, nem csak nekem hanem az egész osztálynak. Remélem sikerült vissza beilleszkednek, és hogy találkoztál azzal a fiúval akivel annyira akartál, ha jól emlékszem a neve a csoki darabos keksznéhez hasonlít, ugye? Kookie, valami ilyesmi, azt hiszem! Na mindegy,  nem róla akarok beszélni. Lenne egy kérésem, jobban mondva egy szívesség amiben segítened kéne. Tudod apám színész, és most lenne egy olyan Tv-sorozat amiben a híres emberek palántái (úgy mint én, szóval gyereke) szerepelnének, és mérnék össze tudásukat tánc téren. Apámat is megkérték arra, hogy neveztessen engem, meg is tette. De szereznem kellene egy táncos partnert, és én rád gondoltam legelőször. Arra kérnélek, hogy gyere vissza! Az egyész csak 1 év lenne. 8 hónap a felkészítés, vagyis a kettőnk tánctudásár valahogy egy szintre hoznák, és még 4 hónap a verseny. 
Arra kérlek kedves MinAh, vagyis Lucy, fontold meg az ajánlatomat, én nagyon szeretném, főleg a régi munkáink alapján is jó csapat lennénk.
A legjobbat még nem mondtam, ha nyersz 100.000 dollárt kapsz és ha akarod akkor szerződtetnek egy cégnél mint táncos. 
Szeretném ha megfontolnád a kérésemet, szükségem van rád! Mármint a segítségedre.
Ha nem akarsz segíteni, megértem, de tudtommal a szerencsétleneken szeretsz segíteni így KÉÉRLEK segíts nekem is!

Millió puszi:
                             Kevin

U.I: Tudom, hogy jól fogsz dönteni!




Lucy leszaladt a szüleihez, kivirulva, de kérdésekkel a szívében.
- Anya, Most mit csináljak? - állt meg a nappali ajtajában, mire szülei furcsán tekintettek rá.
Lucy hangosan felolvasta a levelet amit Kevin küldött neki.
- Most mi tévő legyek?
- Lucy, azért adtam a karkötőt hogy szerencsés legyél, és hogy bízz magadban, itt most csak az a kérdés, hogy képes leszel-e 1 évig nélkülünk és JungKook nélkül élni, a történtek ellenére. - ült le a lány anyja gyermeke mellé hátát simogatva
- Park MinAh - szólt az apja határozott hangon - Képes lennél nélkülünk 1 évig még kint élni? Képes lennél JungKook nélkül kibírni 1 évet is, az történtek ellenére, mert hogy ne  utálod, és nem is gyűlölöd az biztos. De ezek a kérdések mellékesek a fő kérdés most az, hogy Mit súg a szíved, azt hogy menj vagy azt hogy maradj.

A következő részből megtudod Lucy döntésért



Like: https://www.facebook.com/BTS.HUN.Fan.Page?ref=hl

11. rész - Na de anyú!

"- Pont úgy, mint 10 évvel ezelőtt - mondta tátott szájjal Kook mama
- Csak 10 évvel idősebben - folytatta Lucy papa
- Mit csináljunk? Felkeltsük őket? - kérdezte Kook papa
- Nem, dehogy is. Had aludjanak, ha nekik ez még belefér, akkor csak tegyék. Hisz csak egyszer fiatalok, nem igaz papa? - lökte oldalba férjét
- De!
- Különben is - mosolyodott el Lucy mama - van egy jó érzésem velük kapcsolatban." 

Másnap reggel, Lucy hamarabb nyitotta ki szemeit mint JungKook Nagy meglepetésére eléggé szorult helyzetben volt, hiszen valami jobban mondva valaki közrefogta. JungKook keze Lucy derekán pihent, míg a srác másik keze a lány feje alatt terült el. Arról nem is beszélve, hogy mennyire "szorult" helyzetben volt Lucy. A lány amennyire csak tudta kinyitotta a szemét, hogy mindent jobban szemügyre vehessen, hiszen  a szobában a redőny még mindig le volt húzva, így érthető is miért nem látott az orra hegyéig sem. Jobb kezét szabaddá tette, hogy zsebébe nyúlhasson telefonjáért, hogy majd azzal világítsa be a helyzetet, és hogy minden szemmel láthatóvá váljon. Zsebéből előhúzta a telefonját, majd azon bekapcsolta a kijelzőt és feje fölé tartotta. Az a látvány ami fogadta a lányt, egyszerűen elképesztő volt. Arcával szemben alig 5 cm-re volt egy másik arc amibe belelógott 1-2 kósza tincs. "Még aranyosabb mikor alszik!" jelentette ki suttogva Lucy. A lány kijelentésére rá pár másodperce JungKook megmozdult, minek hatására Lucy kezéből kiesett a telefon egyenesen, a fiú arcába.
- Mi a? - hallatszott egy morgó hang.
- Ne haragudj, megijedtem mikor megmozdultál. - mentegetőzött Lucy
- Ja, csak te voltál? Akkor semmi baj! - és még közelebb húzta a fiú a lányt. Már szó szerint ölelte.
- Túl szoros. - mondta Lucy
- Nem baj az! Élvezd ki. Én is azt teszem! - mondta JungKook, miközben elmosolyodott és hangján lehetett hallani hogy egy huncut mosolyt csal arcára.
- Rendben van, de ez már fojtó. - nyögte ki Lucy
- Lélegeztetés?
- Hogy mi?
- Szájon át lélegeztetés?
- Na de Jeong JungKook. - vörösödött el Lucy
- Te mondtad, hogy megfulladsz!
- Igen de...
- Na látod, tudsz beszélni szóval nem fulladsz meg. Így már szájon át lélegeztetés sem kell. hahahaha
- De vicces vagy.
- Mi az csak nem elvörösödtél vagy talán beteg vagy? Az arcod nagyon meleg. - nyúlt a lány arcához, majd utána felkapcsolta Kook a rózsa alakú lámpát.
- Jól vagy? - érdeklődött a lány állapota iránt a fiú.
- Igen jól. Köszönöm! - fordult el Lucy az ellenkező irányba hogy a fiú ne lássa vöröslő arcát.

Ezek után JungKook felállt felhúzta a redőnyt amint besütött a nap. Ennek hatására mind a két fiatal eltakarta szemeit, hiszen még azok nincsenek hozzászokva az erős fénynek. Miután A srác szeme megszokta az "erős" fényt odasétált az ágyhoz leült annak szélére és az azon fekvő lányt kezdte nézni.
- Mit nézel annyira - emelte tekintetét a lány a fiúra
- Csak hasonlóságot keresek.
- Minek? Miben?
- Abban hogy az az angyal aki tegnap elaludt a kezemben az hova tűnt az éjszaka, hogy most egy ogre mellett keltem fel. - nevette el magát Kook
- Szemét! - és Lucy egy hatalmasat vágott a fiú hátára
- Na ezt vissza kapod.

Azzal JungKook a lányra vetette magát és ahol csak érte ott csikizte. A lány a nevetéstől már alig kapott levegőt de élvezte, így hát nem szólt semmit sem. A nagy csiklandozós háború végére mind a két játékoz arca vörösen izzott és testük leizzadt. Kifáradtan dőltek le az ágyra, úgy hogy arcuk egymás felé nézett.
- Én nyertem! - lihegte Lucy
- Nem mert én! - lihegte vissza JungKook
- Nem!
- De
- Nem
- De!
- Vissza vágót?
- Ez csak természetes! - és elkezdték megint a játékot.
Lucy ráugrott JungKook medencecsontjára és úgy csikizte az alatta fekvő fiút. A nagy csikizés közepette egyszer csak Kook elkezdett köhögni, és fuldokolni.
- Úr isten Kookie jól vagy? - hajolt le a lány aggódva játszópartneréhez
Bár ne tette volna ezt. JungKook kihasználva ezt a pillanatot, a lány derekát kezdte el csikizni. aminek hatására a lány háta egy gyönyörű szép "C" alakot vágott le a fiú derekán.
- Szemééééét! - kiáltotta Lucy
- Miért, te vagy túl hiszékeny. - és felegyenesedett a fiú ülő helyzetbe.
- Igazítsd meg a hajad, a szemedbe lóg. - utasította Lucy
- De te is. Mert úgy nézel ki mint egy madár ijesztő. - viccelődött Kook
JungKook hajába túrt és ujjaival haját hátrasimította - Várj! - utasította Kook Lucy-t. Azzal a fiú a lány hajába túrt két oldalról és csak úgy mint az övét hátra simította.
- Gyönyörű vagy! - hagyta el a fiú ajkait ezek a felmagasztaló szavak.
- Köszönöm, szépen - el vörösödött - Te meg...
- Én meg? - kíváncsiskodott a fiú
- Úgy nézel ki ezzel a hajjal mint egy igazi úriember.
- Miért nem vagyok az?
- Nem tudom...
- Csak tudd hogy én veled mindig úriember leszek. Ha kell oroszlán akim megvéd és ha kell egy igazi úriember leszek csak hogy neked jó legyen!

- Köszönöm JungKook. - hajtotta le a fejét Lucy - Nagyon szépen Köszönöm
JungKook felemelte a lány arcát, hogy jobban szemügyre vehesse azt. Nagy meglepetésére a lány szeméből folyt a könny. Lucy sírt. Azért sírt mert szíve már csordulásig volt. Csordulásig volt, fájdalommal és szeretettel is egyszerre.
- Miért sírsz MinAh?
- Kook én... én... - de nem fejezte be mondatát mert a fiú nyakába omlott és úgy sírt tovább.
- Annyira hiányoztál Kook. Hiányzott a hangod, az illatod. - felegyenesedett és két kezével a fiú arcát közrefogta - Köszönöm hogy itt vagy. - és egy puszit nyomott a fiú homokára.
- Én köszönöm hogy vagy nekem.
A fiú karjaival magához szorította az ölében ülő lányt. A lány hátát kezeivel simogatta, hogy azzal is nyugtassa a feldúlt lányt.
- Hé, csajszi! Menjünk enni! - letörölte a lány arcáról a kósza könnycseppeket.
- Rendben van! - bólintott egyet
- Mosolyogj! - Lucy mosolyog - sokkal jobb

Azzal a két fiatal lesétált a konyhába. Odalent nagy volt a csend, hiszen Lucy apukájának el kellet mennie dolgozni, még hétvégén is. Hiszen aki Üzletember annak nincs megállás főleg nincs pihenés, nem igaz?
Leültek az asztal köré, Lucy anyukája letett a két fiatal elé 3-3 db palacsintát, és egy kis csészét amiben szirup volt.
- Jól aludtatok? - kérdezte Lucy mama
- Igen Katee
- De még mennyire anya
- Akkor jó!
- Miért kérded? - érdeklődött Lucy
- Hát mert hogy csak, olyan aranyosak voltatok tegnap este, ahogy elaludtatok.
- Te láttad? - akadt ki Lucy úgy hogy majdnem kiesett a szájából az étel
- Mindenki látta. - tette hozzá büszkélkedve az anya
- Mindenki? - kérdezte Kook
- Igen, még anyudék is.
- Ők hogy kerültek ide? - folytatta a kérdezősködést Lucy teljesen elhűlve anyukája tette miatt.
- Úgy hogy elhívtam őket ide, este olyan 8:30 körül hogy nézzék meg milyen aranyosan alszotok.
- Na, de, anya! - mondta hangosabb hangon Lucy
- MinAh... nyugi. Ne izgasd fel magad - nyugtatta JungKook Lucy-t
- És mondjátok csak gyerekek.
A kér barát egymásra nézett majd kérdőn Lucy anyukájára. Aki a két tinédzser mögé állt és megfogta azok jobb és bal vállát. Ezt követően lehajolt a két gyerek közötti réshez, és úgy folytatta.
- Pont úgy aludtatok el mint 10 évvel ezelőtt. Lucy - ránézett lányára - Kook - ránézett a fiúra.

- Mondjátok, nem gondoltátok még azt, hogy egy pár legyetek?

10. rész - Ez még csak a kezdet.

JungKook szépen lassan vissza ballagott a házba, leült a nappaliba, nagy gondolkozásában, csak annyit vett észre, hogy nyitódik az ajtjó és hogy 2 emberi hang szűrődik be a nyitott ajtón!
- Megjöttünk! - mondta egyszerre Jin és Lucy
- Hála az égnek, hol voltatok eddig? - szaladt oda V
- Hát beszélgettünk, meg akkor ha már lent voltunk bevásároltunk. - mondta Jin
- V ezt a szatyort kipakolnád a konyhában - nyomta oda a legnagyobb szatyrot Lucy - JungKook hol van?
- Nem rég jött vissza, de be ment a nappaliba, és azóta nem  jött ki onnan.

- Köszi TaeTae!  - elmosolyodott és ment megkeresni barátját.

Lucy megállt az ajtóban, és látta, hogy JungKook ott ül a kanapén és néz maga elé, úgy mint akiben egy világ tört volna össze. Erőt vett magán, hogy belépjen, de még mielőtt megmozdíthatta volna lábát fülében felcsengettek TaeTae szavai "Nem rég jött vissza, de be ment a nappaliba, és azóta nem  jött ki onnan." Hirtelen megtorpant. "Akkor ő látott mindent? Szegény srác!" gondolkozott magában. Azzal kopogott a nyitott ajtó félfáján 2-őt mire JungKook oda fordította a fejét, és nagy meglepetésére egy lehorgasztott arcú lánnyal találta szembe magát.
- Szabad? - kérdezte Lucy még mindig lehajtott fejjel
- Szabad! - válaszolta JungKook mire visszafordította fejét, a semmibe

Lucy belépett az ajtón, s maga mögött bezárta azt. Leült JungKook mellé majd ezt követően kézzel tapintható feszültség lett úrrá a két fiatal között. Amit Lucy hangja tört meg.
- Hogy aludtál?
- Kösz, jól és te? - kérdezett vissza JungKook rezzenéstele arccal.
- Én is jól, mikor másztál be az ágyba mellém? - nézett a fiúra
- Érezted?

- Igen, és az illatodat is. Tudom, hogy  Jin is mellettem aludt, de neki más illata volt mint neked, meg a te illatod teljesen más mint bárkié. A tied... - mondta miközben a földet nézte mosolyogva - ... különleges.
- Lucy! - nézett JungKook a lányra
- Tessék.
- Köszönöm, - ölelte meg a lányt
- Szívesen... - vissza ölelte - Te vagy a legjobb...
- Akkor meg te vagy a nap, ami éltet mindent.
- Mindent láttál lent? - tolta el magától a fiút
- Éppen eleget láttam - komolyodott vissza a fiú
- De, remélem azt tudod, hogy csak barátok vagyunk.
- Igen, habár elég sokszor hiszem azt hogy több is van... mint csak sima barátság - néz le a földre miközben a kezét tördelte.

Lucy mikor ezt meglátta, felállt és a fiú elé guggolt, majd megfogta a kezét. Erre a fiú ránézett, látszott az arcán, hogy megviselte az amit mondott, de az egyik óvatlan pillanatban Lucy Kook nyakába ugrott, és úgy ölelte meg miközben Lucy a fiú előtt guggolt. "nekem csak egy barátom van, az is te vagy, hisz a többiek csak ismerősök" erre a mondatra Kook még jobban magához ölelte a lányt "és az egyetlen, csak te vagy és leszel a többiek csak kisegítők" Mind a ketten egyszerre eltolták egymást szorításából, ekkor már JungKook szemében gyűltek a könnycseppek. Megfogták egymás kezét úgy mint a legjobb barátok, mire Lucy megszólalt
- khum...- torok köszörülés - "az én jelenlétemben te nem fogsz sírni" - próbálta JungKook hangát utánozni - Jó volt? - virult ki a lány arca
- Jobb mint az eredeti! - válaszolta JungKook - De szerintem ideje lesz lassan  haza menni, mert a szüleid nagyon aggódnak miattad.
- Istenem! Nem hívtam fel anyát 2 óra előtt -  kapott arcához MinAh
- Istenem de hülye vagy, pedig mondta hogy hívd fel! Akkor még jó hogy én megtettem helyetted.- mosolyodott el
- Komolyan?
- Bizony, ugyan milyen rendi vagyok? - húzta fel a szemöldökét, mosolygás közben
- Nem rendi vagy hanem extra jó fej vagy vagyis király vagy.

Abban a pillanatban mikor ez Lucy kimondta JungKook-ot ismételten szorosan megölelte majd két oldalról kezébe fogta a fiú arcát és úgy húzta közelebb az övéihez. A lány a homlokát odaérintette a fiú homlokához, meg megszólalt.
- Túl jó vagy hozzám! - és egy puszit adott a fiú homlokára
- Jó-Jó tudom, de ideje lenne haza menned.

Azzal Lucy felállt és indult is összeszedni a cuccait, Jin készített a lánynak egy kis ebédet,a mit hazavihet, bemutatni azt, hogy nem volt rossz kezekben. Még mielőtt kitehette volna lábát a házból még utoljára visszanézett és felidézte a tegnap este történéseit, azt hogy Jin menyire kiakadt hogy SUGA a WC mellett ült, azt hogy Jin milyen aranyosan aludt, és azt hogy életében először érezte jól magát baráti társaságában.
- Lucy haza kísérlek - jelentette ki JungKook
- Köszi de haza találok én is.
- Erről nem nyitok vitát, tessék elfogadni hogy veled megyek...
- Nem szálsz le a témáról ugy érzem, csak akkor ha belemegyek igaz?
- Igaz
- Akkor áldásom rá, gyere velem.

Azzal elindult a két fiatal a Park család kis kuckója felé. Mikor az "elveszettnek hitt" lány előkerült, akkor Lucy mama gyermeke nyakába ugrott. Egy hatalmas dübbenés hagyta el az anya szívét, talán az a dübbenés akkora volt hogy még Rómában is lehetett hallani. Az anya elmondott mindent töviről hegyire, meg még azt hogy mennyire büszke az ő kicsi lányára, hogy kortársain segít. Majd ismételten leánya vállára borult. Lucy nem értette miről beszél édesanyja. Az ölelés közben tekintetét rávetette a fiúra, aki csak annyit tátogott hogy "Majd elmondom!"
-Lucy menj be apádhoz mert nagyon aggódott már miattad, és mondta ha haza jösz akkor küldjelek be hozzá.
- Rendben mama, akkor én megyek is, JungKook meg vársz?
- Persze! - elmosolyodott és Lucy elindult
- Gyere Kook beszélgessük.

Azzal JungKook és Lucy mama elmentek a nappaliba beszélgetni míg Lucy egyenesen az apja dolgozó szobája felé vette az irányt. *kopp-kopp*
- Szabad
- Szia apa! - lépett be Lucy miközben meghajolt, és maga mögött becsukta az ajtót
- Lucy - állt fel az asztaltól majd oda sietett a lányához és ütésre emelte a kezét, mire a lánya csak összehúzta magát de nem történt semmi csak egy buksi simogatást és egy ölelést - soha többet ne csavarogj el, nagyon megijesztettél, most miattad 3 évvel idősebb lettem!
- Sajnálom apa - szorította meg apját - nem fogok többet, vagy legalábbis szólok előrre
- Kis ujjbecsszó?
- Kis ujjbecsszó! - elmosolyogtak és kis ujjukat összefűzték - amúgy itt van JungKook
- Akkor mire vársz? Menj le hozzá biztosan már vár!
- Biztos nem baj?
- Na, menjél nehogy a végén még meggondoljam magam!

Azzal Lucy futva sietett le az emeletről egészen a nappaliig. Ahol 4 kíváncsi szempárral találta szembe magát.
- Hát téged meg kergetnek?
- Jaj, de vicces kedvedben vagy Kook, nevetnék ha lenne értelme.
- Hahaha... ugyan ezt akartam mondani csak te megelőztél
- Látom jól el vagytok, nem is zavarlak titeket, megyek még össze állítom a hétfői Japán doga kérdéseit. JungKook ugye tanulsz rá?
- Persze tanárnő!
- Iskolán kívül csak Lucy mama vagy Katee, oké?
- Oké Katee - azzal elhagyta a szobát

- Lucy most mit csináljak hülye vagyok a Japán-hoz!
- Ezzel most arra akartál célozni hogy segítsek neked?
- Valami olyasmi...
- Na akkor gyere, segítek! - elmosolyodott megfogta a srác kezét és úgy húzta maga mögött, egészen a szobájáig.
- Ez az én birodalmam - mutatott körbe a szobán

A szoba orgona lila volt amiben a domináns szín a lilán kívül a krém szín és a fehér volt. Az ajtóval szemben volt egy nagy ablak ami előtt egy földig érő fehér függöny egészített ki és egy másik csillagos függöny ami az ablak felső részéhez volt fogatva úgy hogy annak az alja hullámokat adjon ki. Az ablak jobb oldalánál lévő falnál volt egy francia ágy ami le volt takarva krém színű ágytakaróval. Az ágy takarón 1 max 2 árnyalattal sötétebb csillagos minta volt. Az ágy két oldalánál 2 éjjeli szekrény és azokon 1-1 rózsa alakú lámpa. Az ággyal szemben volt egy LCD Tv. A Tv mellett bal oldal felől volt egy 6 részből álló ruhás szekrény ami átfordult a másik falra "L" alakban. Míg, a Tv jobb oldalán volt Lucy tanuló sarka, amit egy asztal egy szék, egy laptop és az iskolai könyvek alkottak.

- WoW! Jó nagy szobád van Lucy
- Hát igen, de 10 évvel ezelőtt is ekkora volt.
- Komolyan? - felhúzott szemöldökkel néz - nem vettem észre
- Lehet azért mert akkor még tele volt játékkal.
- Biztos, mindig is rumlis lány voltál. - elneveti magát
- Te meg rendes srác. - nevet

- Miért most nem vagyok az? Haza kísértelek!
- De-de most is az vagy, csak a szobádról beszéltem.
- Na azért.
- Gyere bentebb és foglalj helye, össze szedem, hogy mi kell majd és máris hozom.

Azzal JungKook levetette magát az ágyra és úgy nézte a fehér falat. De észrevett azon valamit, azt hogy a a fehérnek látszó fal nem is fehér. Hanem igen is mintás, és egy feliratot is észrevett a plafonon de nem tudta kiolvasni.
- Lucy?
- Humm?
- Leengedhetem a redőnyt?
- Minek?
- Csak meg akarok nézni valmait!
- Persze, csak nyugodtan.
Mikor JungKook leengedte a redőnyt nagyon meglepődött. Azok a minták amiket extra halványan látott a plafonon azok világítottak. Lassan JungKook vissza ment az ágyhoz és lefeküdt arra, hogy onnan tudja nézni a plafonra írt és festett dolgokat. 2 percre rá csatlakozott hozzá a lány is.
- Mit nézel annyira? - feküdt a fiú mellé
- A plafonodat. Az a gyerek ott annyira ismerős, - mutat fel - és az a rajz is ott -  a jobb oldali sarokba mutat
- A srácot nem ismered fel?
- Nem! Kéne?
- Kéne! - JungKook gondolkodik - Az te vagy!
- Hogy én?
- Igen te, még mikor 6 éves voltál.
- De, hogy kerülök oda?
- Anyával vetettem még anno egy olyan fajta festéket ami nem látszik, de ha rásüt a napfény akkor feltöltődik és a sötétben világít. Ez után megkértem anyát hogy fessünk fel téged a falra vagyis a plafonra, mondván "Hogyha este rém álmom lesz, akkor ne ijedjek meg mert valaki vigyázni fog rám!" És mivel akkor benned bíztam a legjobban ezért téged festetünk fel oda. Így tehát fogadtunk egy festőt aki felrajzolt majd később fel festett a plafonomra.
- És az a rajz ott?
- Az a te első rajzod, amit nekem adtál
- Istenem de gagyin rajzoltam!
- Nyugi én még mindig így rajzolok!
- Alkut ajánlok - mondta JungKook mire Lucy felkapcsolta az egyik éjjeli lámpát hogy jobban lássa a srácot.
- Hallgatlak - feküdt vissza JungKook mellé
- Te megtanítasz engem Japánul, én meg téged rajzolni. oki?
- Oki
- Pacsit rá! *clap*

Azzal Lucy felállt az ágyról és elindult felhúzni a redőnyt, az idő már délután 4 óra körül járt.
- JungKook nem fognak miattad aggódni a szüleid?
- Én nem te vagyok hogy elcsatangolok anélkül hogy szólnék nekik.
- Köszi, ez most nagyon jól esett... - hajtotta le a fejét a lány
- Tudom - oda lépett Lucy mellé a fiú és megölelte derekánál fogva, majd magához húzta
- JungKook én... én...
- Hagyd, ne rontsd el a pillanatot... kérlek
- De nekem...
- Na... kérlek... had öleljelek még!
- De WC-re kell mennem! - mondta Lucy összeszorított ajkakkal
- Akkor miért nem ezzel kezdted? - tolta el magától
- Én akartam de te erőszakoskodtál hogy ne rontsam el a pillanatot.
- Ezért még kapsz Park MinAh... de rendesen
- Jahaj de félek az erőszakos JungKook aki...
- Ki ne mond - tapasztja be a lány száját
- Akadályozd meg!
Azzal Lucy elkezdett futni ki a szobából miközben JungKook kergette. A menekülő egyén egyenest a fürdőszobába szaladt, mikor beért bekulcsolta az ajtót. És úgy kezdett el nevetni. Majd hangosan kiabálni.
-  Az erőszakos JungKook aki - ki ne mond *dörömböl az ajtón Kook* - aki fél a bohócoktól - kiabálta
- Előbb vagy utóbb úgyis ki kell onnan jönnöd.
- Inkább utóbb! - válaszolta Lucy
- De kint leszel és az a lényeg.

Lucy elvégezte a dolgát majd kezet mosott, arra gondolt hogy hergelhetné még jobban JungKook-ot, majd rájött, hogy akkor ha nem törli meg a vizes kezét és úgy megy ki majd bele törli a srác arcába akkor azzal még jobban, ideges lesz. Így is történt ahogy gondolta. Kinyitotta az ajtót mikor kilépett a fürdő szobából kezeivel Kook arcát fogta közre és a lehető legtöbb nedvességet abba törölte. Ennek hatására Kook elakarta kapni a kis "szökevényt" így hát utána szaladt és derekánál fogva vissza húzta, mire csak egy sikítást lehetett hallani. A sikításra Lucy papa és Lucy mama sietve rohant fel az emeletre. Mikor meglátták a fiatal tiniket abban az "igen félre érthető" pozícióban őket akkor kikerekedett szemekkel néztek rájuk.
- Ez nem az aminek látszik anya és apa! - lökte el magától Kook-ot
- Akkor mi? - kérdezte az apa
- Az úgy történt hogy én kezet mostam  és nagyon vicces kedvemben voltam és mikor kijöttem a kezemet beletöröltem JungKook arcába és az vizes lett és ti pont akkor jöttetek fel mikor én sikítottam egyet mert ő vissza húzott, mivel hogy, meg akart csikizni, igaz?
- Teljes mértékben - állította JungKook teljesen komoly arccal
- Akkor jó, amúgy mit csináltok? - kérdezte a mama
- Kook-ot tanítom Japánra
- Nagyon helyes, nehogy megbukjon még a végén a fiatal ember.
- Értettem a célzást Katee...
- Akkor nagyon jó! Jó tanulást nektek, apátok te meg gyere mert még nem fejeztük be a sakkot.
Azzal a szülők távoztak a két fiatal pedig megszeppenve  sétált vissza szobába. Bezárták hátuk mögött az ajtót majd kissé feszült lett közöttük a levegő amit JungKook gyors reakciója tört meg ami nem volt más mint az, hogy odaszaladt Lucy-hez derekánál fogva felemelte mire a lány csak a fiú nyakába tudott kapaszkodni. A lány nem értette a fiú gyors reakcióját, de valahogy legbelül érezte hogy ebből csak jó sülhet ki. Így is lett. A fiú a kezébe tartott lányt az ágyig vitte kezei között, mígnem egyszer csak JungKook az ágyba dobta Lucy-t. Mikor a lány földet ért még egyet a rugalmasság miatt pattant. Ezt követte JungKook mikor az ágyra ugrott, egyenesen úgy, hogy lábai között a lány terüljön el. A póz félreérthető volt.

- Ö... Kook - szólt közbe Lucy
- Igen? - nézett az alatta fekvő hölgyre értelmetlen fejjel

- Ez kissé... izé... kínos...
- Ja bocsánat
Mihelyst ez kimondta a fiú máris a lány hasánál fogva elkezdte csikizni, mire a lány hangos kacagásban tört ki. A fiú kezei alatt fickándozott mint a partra vetett hal. 10 percnyi "játék" után, Lucy felkiáltott:
- Kész, vége, feladom... te nyertél - és kidől az ágyon, nagyokat sóhajtozva
- Háh, végre... - dőlt ki a lánymellé a srác
- De most először és utoljára.
- Mit először? - kérdezte Kook miközben a lányra vetette pillantását
- Hát azt hogy eddig mindig én nyertem!
- Igen, de akkor még csak 5-6 évesek voltunk, mikor utoljára játszottunk csikiző birkózást, azóta még nem volt rá alkalmunk.
- Egyet értek, de akkoriban mindig én nyertem mert gyenge voltál.
- Vagy te túl súlyos - mondta cinikusan JungKook
- Ez most fájt, de komolyan - és oldalra fordult a lány úgy, hogy ne is lássa JungKook arcát
- Tudod, hogy csak vicceltem - hajolt a lány fölé, majd kisimította hajának 1-2 kósza tincsét arcából - tudhatnád hogy sohasem bántanálak meg.
- Igen tudom, de ez akkor is rosszul esett. - túrta arcát a párnájába
- Mivel engesztelhetnélek ki? - húzta ki a lány arcát a párnából
- Hát... - huncut mosoly jelent meg  a lány arcán
- Mond!
- Elismered hogy gyenge voltál, és hogy egy lány legyőzött csikiző birkózásban.
- Azt már nem.
- Reménytelen vagy Kook - és vissza fordult durcizni, majd arcát belenyomta a párnába ahol később elmosolyodott
- Kérlek, ne csináld ezt. Nem szeretem mikor durcizol. Jó-jó elismerem és voltam a gyenge és én nem voltam képes legyőzni egy lányt.
- Na, ez már haladás. - Lucy felpattant és JungKook arcára nyomott egy nagy cuppanós puszit
- Ezt most miért kaptam - kezével érintette a puszi helyét miközben arca hirtelen elkezdett táncot járni a piros minden színében.

- Akkor indulás, vár minket a Japán.
- Muszáj most? - nyafogott JungKook
- Igen. Mert ha nem mondtad volna anyának azt hogy Japánozunk akkor nem kéne neked tanulnod, de ha nem tudtál egy másik érvet kitalálni akkor, vess magadra.
- Értettem asszonyom - és vigyázz állásba vágta magát mint a katonák
- Ezt már szeretem - bólintott igenlően Lucy és már ment is a könyvekért.

A két fiatal az ágyon leült és úgy tanultak. 2 és fél óra Japán nyelv tanulás után Kook és Lucy egyszerre beadta az unalmast. Mind a ketten kidőltek az ágyba.
- Tartsunk 10 perc szünetet, kérlek. Már nagyon fáj a fejem a sok tanulástól MinAh.
- Egyet értek. 10 perc Time Break
- Hogy mi?
- Szünet. Ahogy el nézem angolból is segítenem kell neked.
- Bizony.
- Juppí... - ujjongott Lucy
- Te Lucy, mi lenne ha ma már nem tanulnánk csak filmet néznénk?... Lucy?... Lucy...
De hiába volt minden, hiszen Lucy már elaludt. Az ifjú fiú csak úgy nézte hogy alszik legjobb barátja. "Mit szólnál hozzá, ha?" Mikor ezt kimondta JungKook egyből jobb kezét átcsúsztatta a lány nyaka alatt és úgy húzta közelebb magához "Mindjárt jobb!" Jelentette ki, miközben bal kezével átölelte Lucy derekát. "Akkor most én is alszok egy kicsit!" Azzal lehunyta szemét a fiú is és átevezett az álmok mélységes mély óceánjára. Álmában  egy szirten ültek, nagyon közel egymáshoz. Mind a ketten átkarolva nézték a naplementét.

Egyik alvó sem sejtette hogy körülöttük mi történik. Este olyan 8:38 környékén, Lucy mama benyitott a szobába. Nagy meglepetésére sötétség uralkodott a szobán. Lassan, de biztosan odasétált az éjjeliszekrényhez és felcsukta az azon lévő rózsa alakú lámpát. Mikor meglátta a két fiatal gyereket egymásba gabalyodva aludni, nagyon elcsodálkozott. Kezeit szája elé tette hogy azon egy hang ne jöjjön ki, majd szépen lassan hátrálni kezdett. Kilépett a szobából, de az ajtót nem csukta be, gyorsan lesietett a telefonhoz felhívta Kook mamát és elmondta mi is a helyzet. Amilyen gyorsan csak lehetett Kook szülei is megérkeztek. A két család köszöntötte egymást majd Lucy mama rátért a lényegre.
- Valamit mutatnom kell nektek. Kövessetek.
Felvette az asztalról a fényképező gépet és úgy indultak el szépen lassan Lucy szobája felé. A szobában még mindig égett a rózsa alakú lámba, ami egy kis fényt adott. Mikor mindenki belépett a szobába a fiú szülei szó szerint el voltak képetve.
- Pont úgy, mint 10 évvel ezelőtt - mondta tátott szájjal Kook mama
- Csak 10 évvel idősebben - folytatta Lucy papa
- Mit csináljunk? Felkeltsük őket? - kérdezte Kook papa

- Nem, dehogy is. Had aludjanak, ha nekik ez még belefér, akkor csak tegyék. Hisz csak egyszer fiatalok, nem igaz papa? - lökte oldalba férjét
- De!
- Különben is - mosolyodott el Lucy mama - van egy jó érzésem velük kapcsolatban.

9. Rész - Cseberből Vederbe

" -  BTS és drága Lucy, ma az én vendégeim vagytok! Ma bulizunk és jól berúgunk!

Erre mindenki „HURRÁ!”-t kiáltott és egymásba karolva hagyták el az iskola területét úgy, mint akik már vagy 1000 éve ismerik egymást."

Az este eléggé görbére sikeredett. Egyedül Lucy és Jin nem ivott semmit hisz tudták hogy valakiknek haza kell majd vinni őket. Az estét egy narancskólás Wisky-vel kezdték és utána pedig következtek a Wisky és annak legjobb barátai, többek között a 15%-os Pinakolada ami a kókuszos ízével kissé bezsongatta az emberek belsőjét, ez után jött a  szintén 15%-os de annál édesebb csoki likőr, és annak legjobb barátja a Vaníliás likőr. Magában nem olyan "erős" italok ha egyet iszik meg az ember nem "veszélyes", csak akkor ha egymás után kb 2-őt 3-at iszik meg, na, de akkor már van hatása. Jimin már bealudt a pulton, az ő hátára pedig Suga dőlt. Úgy aludtak mint az angyalok, bár ezen nem is lehet csodálkozni.
- Jin?
- Igen?
- Mit csináljunk velük, most hogy így kiütötték magukat, főleg ezek itt ketten? - mutatott végig Lucy Suga-n és Jimin-en
- Én nem olyan messze lakok innen, szerintem az lenne a legjobb ha felvinnénk őket, oda. Akkor még jó helyen is lennének.
- De Suga-t és Jimin-t hogy visszük fel, ha csak mi ketten bírjuk el őket, mert mi vagyunk még csak józanok, és a többiek meg beszámíthatotlanok
- Wuhúúúúúúú - kiált fel Suga felugorva Jimin-ről miközben a földre esett - Imádom ezt a számot... Baby baby baby ooooh... - énekelte, miközben Lucy Jin mögé ugrott úgy megijedt
- Na, erről beszéltem... - mondta Lucy, miközben az immáron földön fekvő Suga-ra mutatott.
- Már értem! - vakarta meg a fejét Jin és Lucy-re nézett
- Akkor? Terv?
- Vagy egy!
- Hallgatlak!
- Én először felviszem a 2 jómadarat, kezdem Suga-val majd Jiminnel. Utána pedig a többieket is felterelgetjük a lakásba,
- Mint a birkákat?
- Nem akartam így fogalmazni de lényegében igen! - nevették el magukat
- És miért nem Jimin-t viszed fel az először?
- Mert Suga ilyen állapotban beszámíthatatlan, és láttad miket csinál ha iszik, ha ezt bevállalod viszem először Jimin-t.

- Inkább nem, ragaszkodom hogy YoonGi-t vidd fel először.
- Mindjárt gondoltam - azzal felvette a hátára Suga-t és már indult is.

Lucy leült a pult mellé és onnan nézte Jimin-t ahogy alszik. Szemével közben a többieket is figyelte, JungKook és NamJoon éppen böfögő versenyt tartott, amit V bírált miközben kidőlve aludt az egyik asztalon.
- V - szólalt meg NamJoon - Melyikünk a jobb? - nincs válasz -
- V! Válaszolj! - kiabált JungKook majd rácsapott az asztalra - Szerintem ez meghalt! - jelentette ki
- TaeTae nee... - kiáltott fel NamJoon - pedig olyan cuki voltál! - könnyes szemét megtörli
- Biztos a te szájszagod, űzte át a másvilágra - filozofált JungKook
- Meg az eszed tokja, te kretén. Tuti, hogy nem... vagy... talán... mégis... - borult rá az asztalra - megöltem V-t a szájszagommal - sírt

Ekkor Lucy odalépett a 2 fiú mögé és megsimogatta azok hátát, mire a két fiú hátra fordult és a lányt kezdték nézni. "Nem kell aggódni, él ő még csak nagyon mélyen alszik!" - nyugtatta a srácokat Lucy. Mire mind a ketten derekánál fogva átölelték őt, és szájukon a következő mondatok hangoztak el.

"Megmentetted, TaeTae életét"  

"Tudtam hogy te vagy az élet angyala!"

 "Tae de boldog lesz ha megtudja hogy megmentetted az életét!"

 " Egy igazi ápolónő vagy, én is lehetek beteg?"
 
Ezek után a felmagasztaló szavak elhangzása után, az ölelés vagyis jobban mondva a szorítás közepette vissza érkezett Jin kissé kifulladva. Mikor meglátta a lányt a 2 haverja karjai között, elmosolyodott és megszólalt:
- V már megint meghalt? - nevetett
- Igen, de Lucy hercegnő megmentette - jelentette ki JungKook miközben felállt de a gravitáció erősebbnek bizonyult így vissza húzta, a  székre
- És ma mi ölte meg V-t? - kérdezte csípőre tett kézzel - nincs válasz -
- Elméletileg NamJoon szájszaga, mert böfögő versenyt tartottak. - felelte Lucy
- Ah értem, ebben a hónapban már 2-szor! Na, még egy kicsit bírd ki, már csak Jimin-t viszem fel és utána felvisszük a többieket is.
- Meg V-t is fel kell vinned.
- Minek?
- Mert ő is elaludt!
- De ő még tud menni, ő nem a részegség miatt aludt el, hanem azért mert álmos volt.
- Szóval nem is ivott semmit sem?
- De ivott csak ő tudja mennyi az elég.
- És J-Hope az hol van?
- Nem szeret bulizni, ezért inkább otthon marad és alszik vagy olvas.
- Ennyire szeret olvasni?
- Nagyon, nem látszik rajta de imád olvasni.

Azzal elindult Jimin felé felvette a hátára, majd kilépett az ajtón. Az elkövetkező 10 percben a 2 ölelkező jómadár még mindig nem engedte el a felettük álló lányt. Újabb 10 perc telt el, mire Jin megérkezett. JungKook-ot és RapMon-t lefejtette a lány derekáról majd TaeTae- t is felkeltette és úgy próbáltak elindulni Jin háza felé. JungKook Lucy bal vállára támaszkodva sétált míg jobb vállára V támaszkodott aki a másik kezével egy időben Jin-re is. Jin másik oldalán pedig RapMonster próbált egyenesen menni. Miközben próbálta meggyőzni őket hogy "Nem vagyok részeg!" Lucy és Jin többször egymásra nézett és egy kis mosollyal egybekötött fejcsóválást intettek egymás felé. 5 percnyi sétálás után megérkeztek egy bérház elé. Jin be pötyögte az ajtó nyitó kódot. A liftbe betessékelték a "Nem részeg" embereket. A  10. emeletig utaztak a liftajtó kinyílt és a 3 "nem részeg" jó madarat  betessékelték a házba. Mind a három embert lefektették valahova. JungKook a kanapé egyik felét míg V a másik felét kapta. RapMonster pedig a 2. hálószobában lévő fektethető bőr kanapét kapta.
- Suga és Jimin hol van? - kérdezte Lucy

- Őket az ajtó melletti szobába raktam a francia ágyra.
- És minek van itt 2 francia ágy? - érdeklődött Lucy
- Hát mert általában ha berúgnak akkor ide hozom vagy hozzuk fel őket, és így vettünk közösen több ágyat hogy mindenki kényelmesen elférjen.
- Értem, amúgy előtte milyen volt a házad?
- Minek kérded?
- Csak hogy, mert  már tudom milyen most és kíváncsi vagyok hogy milyen volt akkor.
- Hát jó kövess - azzal benyitottak az ajtó melletti szobába majd folytatta. - azért beszélek halkan nehogy felkeljenek, - válasz: Bólintás - Az ablak alatt volt egy fekete zongora, mellette gitár és a jobb oldali falon pedig teljesen tele volt könyvekkel.
- Milyen könyvekkel?
- Minden fajta könyv volt ott, volt szakács könyv, regények, nyelvkönyvek, szótárak, tudományos könyvek, hát érthetőbben, sok könyv volt ott. A szekrényekkel szemben pedig az a bőr karos szék volt ami most kint van a 2. hálószobában amint most RapMonstar fekszik.Jöjjön a következő, kövess...

- Ez a konyha, semmi nagy extra csak annyi, hogy nagyobb hűtőt is vettünk mivel reggel mindenki éhes, a nagy "Buli" után és hát ilyenkor is az én éléskamrámat kell kifosztani.
- Ez kedves... - mondta Lucy
- Ugye? Én is tudom értékelni - nevette el magát Jin - na kövess. Ez itt a fürdő. Amiben Suga épen a WC mellet ül! - hatás szünet - Hogy mit csinál? - kiáltott fel Jin
- Szerintem csak a benne rejtőzködő "extrém dolgokat" engedte ki és itt vissza aludt.
- Legalább már megtanulta hogy ne adja ki a szoba közepén a gyomor tartalmát.
- Ez már haladás - nevet Lucy 

Azzal Jin vissza húzta Suga-t az 1. szobába és vissza jött majd folytatta a körbevezetést.
- Ez itt a nappali, a TV-t is közösen vettük ezért ilyen nagy. A meglévő kanapéhoz még vettünk 2 ugyan olyan karos széket, így már arra is ki lehet őket fektetni, és mint látod a könyvek átkerültek ide. Ebből a szobából nyílik a 2. hálószoba amiben most RapMon, fekszik a kifektetett karosszéken.
- Értem.
- Amúgy nem vagy éhes? - érdeklődött Jin 

- Nem... - gyomorkorgás - vagyis igen
- Na, Kövess a konyháig és csinálok neked valamit.

Azzal megfogta Lucy csuklóját és húzta maga után. Lucy szívverése hamar elérte a 130-at de ahogy megérkezett a konyhába lelassult a normális 90-re. Benyúlt a fiú az egyik szekrénybe felvett egy kötényt és egy kuktasapkát majd 2 kezébe vett 2 kanalat. Majd megfordult és kezeit kissé szétnyitotta és úgy szólt a lányhoz, aki a pult melletti széken ült.
- Mit akarsz enni? - mosolyog Jin
- Nem vagyok válogatós de ha egy mód van rá akkor ne legyen benne borsó, se hüvelyes bab se kerek bab.
- Okés, zöldségekkel hogy állsz?
- Megeszem őket mindegyiket csak a - borsót és a hüvelyes babot és a kerek babot nem - mondták egyszerre mire mind a ketten elnevették magukat este 11-órakkor.
- Akkor csinálok neked valami meglepetést.
Azzal megfordult, kivett 3 tálat a szekrényből, a hűtőből elővette a tejszínt, a tejet, a brokkolit, a szekrény fölső részéből előhúzott egy turmixgépet. Az egyik lábasba belerakta a kis darabokra tördelt brokkolit, azt megfőzte majd össze turmixolta, közben megcsinálta  a tejszínes alapot is amibe később bele öntötte a brokkoli krémet. Azt ízesítette, sóval, borssal. Majd a még meleg levest kiöntötte egy kis üveg tálba, és az asztalra tette Lucy mellé "Még nincs kész!" jelentette ki mire megfordult és a maradék tejszínt felhasználva egy kissé borsos fokhagymás tejszínhabot készített, amiből kis kanalakkal tett a leves tetejére, amik annak felszínén úszkáltak. Levette magáról a kötényt majd visszahajtotta a szekrénybe és kivett 2 kanalat egy másik kis fiókból. Leült Lucy mellé és oda adta neki az egyik kanalat.
- Jó étvágyat!  

- Nem fogok meghalni? - kérdezte Lücy
- Ez most fájt, de ha nem akkor eszek én is belőle! - nevette el magát!
- Oh... milyen önfeláldozó úriember vagy!
- Ugye...! Sokan mondták már! - neveti el magát Lucy belekóstol a levesbe - na vélemény?
- Ehető! - jelenti ki Lucy majd megfogja a tányér két szélét és kanál nélkül itta meg a levest.
- Látom, mennyire ehető! - és Jin elhúzza a száját a mosoly irányába - kérsz még?
- Szabad?
- Á, nem... ennyit kapsz csak!
- Akkor nem kérek!
- Butus - simogatja meg a lány fejét - persze hogy kaphatsz még, hisz ha éhes vagy akkor adok neked szívesen. - azzal tölt még 1 tányérral Lucy-nek, de ezúttal kanállal ette meg az egészet

- Huh... kipukkanok... - fogta meg a hasát Lucy
- Ennyitől? Én sem csodálkozok! - és mosolyogva rákönyököl az asztalra Jin jobb kezével, arca Lucy felé fordította.
- Mit nézel annyira? - kérdeti Lucy
- Semmit csak fáradok... Mesélsz valamit magadról? Még nem is ismerlek...
- Hát nem tudom hol kezdjem...
- Talán a legelején...
- Akkor kezdem... anyám a Japán tanár a gimiben, apán cég aligazgatója, 10 évvel ezelőt elköltöztünk Los Angelesbe apa munkája miatt. Anyanyelvi szinten beszélek Angolul, Koreaiul, Japánul és Spanyolul. Karatéztam 5 évig. 2-szer voltam országos táncversenyen 1. helyezett. Ezen kívül pom-pom-oztam. Eddig érteted... Jin... Hahó... - megbökdösi Jin-t.

Semmi válasz nem jön, hiszen Jin elaludt. Nagyon szépen alszik, annak ellenére hogy közben az asztalon könyököl. Lucy is rákönyökölt az asztalra és úgy nézte az alvó fiút, aki már az igazak álmát aludta, kitudja mióta. "Aranyosan alszol SeokJin" Egyik pillanatról a másikra Jin jobb keze kicsúszott feje alól és az kinyújtva hevert az asztalon és azon feküdt feje. Lucy sem bírta más sokáig, mivel nem tudta hol feküdhetne le aludni így úgy döntött, hogy ugyan olyan pózban mint Jin elhelyezkedik az asztalon és úgy hagyja hogy elkapja az álom manó, és úgy vigye más világra, az álmok világába.

Lucy nem is sejtette, hogy Jin csak teteti az alvást. 15-perig még Jin úgy maradt ugyan abban a pózban, majd felkelt.
- Szóval, aranyosan, mi? - és kisimította Lucy arcából az oda nem illő tincseket - De neked nem itt kellet volna elaludnod, hanem bemenni RapMon szobájába az ágyra. Jaj, te érzem veled csak a baj lesz! Vagyis jobban mondva velem, Jin-nel! Nézd meg most miattad magamban is beszélek! - megsimítja a lány arcát - Nem is tudom ki alszik aranyosan. Na ideje lesz szerintem ágyba menned! De ha te meg mozdulni sem bírsz akkor hogyan? Igen, Jin eltaláltad te viszed be az ágyba aludni. Milyen úri ember vagyok, apám!


A saját magával folytatott beszélgetése után Jin felállt elment a 2. számú hálószobába bevetette az ágyat, majd vissza ment ölébe fogta az alvó lányt és berakta az ágyba, a takaróval betakarta és leült az ágy szélére. Az ablakon besütött a hold fénye, ami pont Lucy arcára világított. A homályban Jin csak a lány arcát nézte ahogy az alszik. Lucy baloldalra fordult így már Jin nem láthatta arcát, csak azt ahogy haján megcsillan a hold fénye. A fiú az ágy széléről felállt és elment zuhanyozni- Testén végig folyt minden egyes csepp víz, elméjéből nem tudta kiverni a lány arcát. Azt ahogy mosolyog és azt ahogyan alszik. Fürdés után felvette pizsamáját majd bebújt az ágyába Lucy mellé hiszen minden más helyen aludt már valaki. Betakarta magát majd Lucy-vel szembe fordult. A lányt is még jobban betakargatta, és úgy indult el a fiú is az álmok fenséges szigetére.

Másnap reggel Lucy kelt fel leghamarabb, nagy meglepetésére nem az asztalon feküdt hanem az ágyban. Fel akart ülni de nem ment neki, hiszen valaki helyesbítek valakik közrefogták. Fejét jobbra fordította ekkor megpillantotta az alvó Jin-t majd mikor balra fordította fejét éppen meglátta a mellette fekvő JungKook-ot akinek a feje vészesen közel volt az övéhez. Azzal hogy Lucy oldalra fordította fejét majdnem ajka hozzáért az alvó JungKook ajkaihoz. Ekkor JungKook megmozdult és a lány derekára tette kezét. Lucy a lábánál is mocorgást érzékelt amit egy hang kísért. "Hogy kerülök ide?" Kis várakozás után rájött hogy az Jimin volt. Jobbank érezte hogyha azt teteti, hogy még alszik.
- Úr isten, szegény lány, hogy fog innen kijutni. - szólalt meg Jimin miközben fejét fogta a másnaposság miatt - hát ezek ketten is jól össze boronálódtak, a fejüket közelebb kéne tolni egymáshoz hogy tuti csók legyen a vége. - morfondírozott Jimin - áh, de az szemétség szóval inkább az időre bízom, előbb vagy utóbb úgyis össze jönnek, ha akarják ha nem! -ásít - kell egy kévé.

Azzal Jimin elhagyta a szobát. "Még hogy közelebb a fej... és lerúgom ezt a gyereket... na de van benne valami amit mondott!" filozofált Lucy. Megpróbált felülni, de a próbálkozásból csak egy alkartámasz lett. Amit maga körül látott az maga volt a katasztrófa. Hiszen 1. azt sem tudta hogy került az ágyba. 2. pedig a fiúk feküdte körülötte. jobb oldalán Jin feküdt mögötte RapMonster lábainál Suga és elméletileg Jimin míg Bal oldalán JungKook és V. Nem tudta elképzelni hogy hogyan kerültek az ágyba meg az hogy hogyan fog innen kimászni. Így hát ismételten visszafeküdt az ágyba és megint elnyomta a buzgóság, hiszen vissza aludt, utolsó emléke az az hogy 2 kéz megint a derekára landolt.

11:32 perc megszólal JungKook telefonja, mire mindenki el kezd eszmélgetni. JungKook a telefonjáért nyúl a zsebébe majd fel vesz.
- Igen?
- Fiam hol vagy?
- Jin-nél azt hiszem...
- Ott van Lucy is?
- Igen anya itt van ő is.
- És hogy van? Nincs semmi baja?
- Szerintem jól van csak most alszik, és ha nem gond nem adom neki oda a telefont.
- Dehogy is baj, csak kérdeztem, mert Lucy szülei már nagyon aggódnak hogy a lányuk nem ment tegnap este haza. Azt mondták hogyha Lucy nem megy haza Délután 14:00-ig akkor a rendőrséggel fogják kerestetni. Vagy ha nem telefonál haza mihamarabb. Szóval mihelyst Lucy fel kel kérlek mond meg neki hogy menjen haza mert a szülei már nagyon idegesek.
- Rendben van anya átadom. Ha nem haragszol akkor én még vissza fekszek egy kicsit. Szia - kinyomja

- 13:30 kor Lucy felkelt ismét de akkor már senki sincs mellette.Megilyed hogy itthagyták, így hát felkel és kimegy a konyhába.
- Jó reggelt Csipkerózsika - köszönt Jin
- Jó reggelt neked is! - Törli meg a szemét
- Én nekünk nincs jó reggelt délután fél 2-kor? - Kérdezte RapMonster

- De, nektek is Jó reggelt, NamYoon, YoonGi, TaeTae, Jimin és JeongKook.
- Jó reggelt - mondták kórus szerűen egyszerre
- Mivel még nem ettél még csak utoljára este ezért itt a kajád. - és Jin Lucy elé rak egy nagy adag palacsintát.
- Köszönöm! - azzal nekilát enni.
- Amúgy hogy aludtál? - tenyerel az asztalra Jin
- Köszönöm jól, csak nem értem hogy kerültem az ágyba miközben én ezen az asztalon aludtam el!
- Hát lehet valaki bevitt az ágyba. - gondolkozott hangosan JungKook
- Te voltál? - kérdezte JungKook
- Én n... - de nem tudta befejezni mondani valóját mert Lucy egy puszit nyomott az arcára
- Köszönöm JungKook! - Majd folytatta az evést

A következő pillanatban csak annyit lehetett hallani, hogy Jin egy hatalmast csap az asztalra és kiszáguld a konyhából, majd a bejárati ajtó csapódását lehetett hallani.
- Ebbe meg mi ütött? - kérdezte Lucy
- Te, - válaszolta JungKook
- Hogy én?
- Igen te!
- Mit tettem, hát csak annyit hogy adtál Kook arcára egy puszit. - mondta RapMon
- És az miért baj?
- Ezt próbáltam elmondani MinAh, nem én vittelek be az ágyba hanem Jin.
- De én azt hittem hogy te...
- Azért hihetted azt mert rosszul kezdtem a mondatot, és te pedig túl gyors voltál.
- Uram atyám, Jin... biztos mérges rám! Meg keresem.
- Nem hiszem hogy ez a legjobb pillanat a  békülésre... - mondta RapMon
- Lehet, de legalább az én lelkiismeretem legyen már tiszta.


Azzal felállt és kiment az előszobába felvette a kabátját, és elindult a lift felé. Már szált volna be a liftbe mikor JungKook megállította.
- Ezt ne hagyd itt! - és nyakába akasztotta a medált.
- Oh, köszönöm, már volt egy hiány érzetem, csak nem tudtam hogy mi az!
- Szívesen MinAh, Vigyázz magadra Ja és igen, Hívd fel anyudat mert nagyon aggódik miattad azt mondta hogy ha délután 2-ig nem hívod fel akkor rendőrséggel fog téged kerestetni. Szóval Szerintem hívd fel.
- Renden van, és köszönök mindent! - megölelte a fiút és mindkét arc oldalára nyomott egy puszit majd ebállt a liftbe.
Mikor leért csak saját esze után ment ami azt mondta neki hogy induljon el oda ahonnan tegnap indultak fel Jin házába. Érzése hagyatkozva indult el, így hát ott a kis bárban meg is találta Jint egy kis pohárka társaságában.
- Hát te mit művelsz? - kérdezte MinAh!
- Nem egyértelmű, szomjas vagyok, ezért iszok! - Lucy bele szagol a pohárba -
- Wisky-t? Ha szomjas az ember akkor vize iszik.
- Én nem! Én ha szomjas vagyok akkor Wisky-t iszok! - kortyol bele a poharába majd fintorog egyet
- Akkor  miért nem húzod le egyszerre, ha te még víz helyett is ezt iszod?
- Azért... mert...
- Azért mert nem mondasz igazat, - Jin lehúzza még azt a kicsit is ami a pohárban volt - Ez nem megoldás arra ami a szívedet nyomja.
- Ugyan mit tudod te, mi nyomja az én szívemet... nem tudsz te semmit sem, pultos kérek még egyet.
- Nem kérem ne hozzon neki egyet sem!
- De hozzon! Kérem!
- Ne hozzon!
- Hozzon
- Ne hozzon,
- Hozzon!
Lucy hirtelen átölelte Jin-t úgy hogy karjait is lefogja a fiúnak, "Mondom, ne hozzon többet" ismételte Lucy miközben még mindig a fiút ölelte. "Az én jelentétemben te nem iszol alkoholt, világos? Csak akkor ha én azt megengedem. Tessék ismét a régi Jin lenni, az a Jin aki tegnap este 11-órakkor leállt nekem Brokkoli krémlevest főzni, és azt a Jin-t akarom vissza aki az ágyba vitt,mert én elaludtam az asztalon! Gyere vissza a régi mivoltodba, az sokkal kedvesebb, színpatikusbab és Vonzóbb! Kérlek, ne tegyél olyat miből később bajod származik! Ha magad miatt nem is,de akkor legalább egy jó barátod miatt!" - mondta Jin fülébe " És mégis ki lenne az a jó barát?" - kérdezte vissza, halkan "Én" - Azzal Jin vissza ölelte a lányt "Köszönöm"

Egyikőjük sem sejtettem hogy JungKook mindent látott a bár ajtajából, hiszen követte a lányt, mert aggódott miatta. De amikor meglátta hogy az egyre hangosabb szóváltások követték egymást és a végén Lucy extra gyors reakcióját. Érezte hogy szíve nagyon erősen meg dobban. Megdobbant mert féltékeny volt Jin-re. Féltékeny volt, mert nem ő kapta azt az erős érzelmes ölelést, és azért mert nem őt vigasztalta MinAh.
Az érzelmek egyik pillanatról a másikra csaptak át pozitívból negatívba. Pozitív érzés azért volt Kook-ban mert jó volt látni azt hogy mennyire jó barátok lettek, de talán túl jó barátok is lettek, az ez a "túl jó" baráti kapcsolat vitte át az érzelmeket negatív irányba.

Még mindig az ajtóban állt, nem tudta hogy most mit tegyen, oda menjen és találjon ki egy jó kis érvet miért jött ide, vagy pedig menjen vissza és hívja fel Lucy mama-t hogy a lánya jól van és hogy hamarosan haza viszi. Egy rövid magában történő értékelés után a 2. variáció mellett döntött, így hát kifordult az ajtóból, és elindult a bérház felé. Útközben felhívta Lucy mamát és elmondta neki hogy mi is történt, de persze nem az igazságot, szép is lenne ha azt mondta volna "mindenki berúgott még én is, így hát a lánya egy alkoholista disznóra vigyázott, jobban mondva egy egész kondára..." Hát azért ezt nem mondhatta. Így hát egy szép kerek történetet mondott, amiből csak Lucy jöhetett ki jól, és az igazságot pedig mindenki megtarthatta magának.


Like: https://www.facebook.com/BTS.HUN.Fan.Page