28. rész - Valentin napi rémálom!

Lucy és Kevin épségben haza érkezett. Lucy egyből levetődött a kanapára, amin teljesen elnyúlt míg Kevin egyből az otthoni telefonhoz ment, ami fel volt a falra erősítve majd tárcsázni kezdett egy számot. Azonnal bement a szobájába, majd a beszélgetést ott folytatta, bezárt ajtók mögött. Lucy még mindig a kanapéról figyelte a történteket, még maga sem fogta fel, hogy mire az a nagy idegesség.

Bemutatom Lucy-t.

- Meg van oldva! - lépett ki, büszke mosollyal az arcán Kevin majd a telefont vissza tette a helyére.
- Mi? - kérdezett vissza Lucy.
- Veled fogok táncolni! - mondta még határozottabban és lehuppant a lány mellé.
- Mégis hogyan?
- Apa, felhívta a tánc tanárt, hogy változtasson a válaszán, így most már veled fogok táncolni.
- Ugye nem... - nézett Lucy rosszallóan
- De-de. - válaszolta büszkén de mégis lehajtott fejjel. Mire Lucy erősen bele boxolt a fiú vállába és egy barackot nyomott a fejére
- Nem meg mondtam, hogy soha többet ne vetemedj ehhez?
- De... csak...
- Nincs csak! Leilával fogsz táncolni és kész. Ezek után meg már én nem vállalom. Nem emlékszel mi volt mikor legutóbb ezt csináltad?
- De akkor is mi nyertük meg a pert! Vagy tévedek? - egyenesedett fel épp úgy ahogy Lucy is.
- Igen, de három hónap után és egy méreg drága ügyvéddel!
- Nyugi nem lesz baja... - nyugtatta a lányt miközben vállait megfogta.
- Nem érdekel, vond vissza! - azzal felállt és kirohant a nappaliból és egyenesen az ideiglenes szobájába ment. Becsapta az ajtót majd magára zárta azt. Percekkel később Kevin kopogtatott az ajtón, majd 10 percnyi kopogás után abbahagyta ő is és ugyan úgy tett ahogy Lucy is.

 ***

Két hét telt el úgy, hogy Lucy és Kevin nem szóltak egymáshoz. Ha csak tehették akkor még külön is ettek. Egy asztalhoz sem lehetett őket ültetni, mert abból veszekedés lett volna vagy pedig verekedés. Kevin ez idő alatt eljárt a Leilával tartott próbákra. Egyre ügyesebben tudták eltáncolni a betanult koreográfiát.
    Közeledett Valentin napja. Minden rózsaszínbe volt borítva. A boltok kirakatait elfedte a sok szívecske mintájú matrica, vagy Boldog Valentin napot! felirat. Egyre több szerelmes pár mászkált az utcákon de nem csak az Államokban hanem Szöul utcáin is. 

  JungKook napjai egyre szürkébben és szótlanabbak lettek. Már vagy két hete elment Lucy de az a max 30 perces beszélgetés nem volt elég neki, amit vele beszélgetett. Ő többet akart. A Valentin nap miatt pedig még jobb el fogta a lány hiánya. Egy nap az iskolában megszólalt a hangos bemondó...

- Jó napot gyerekek! Pénteken Valentin napi bált rendezünk, minden szerelmes párt szeretettel várunk! Belépés ingyenes!

- Mennünk kell! - kiáltott oda Mint az iskola padból J-Hopenak aki a leghátsó padban ült, míg Mint a tanára asztal előtt.  A fiú csak lehúzódott a pad alá majd kezét felnyújtotta és rendben van jelzést adott.

   A nap végén mindenki a szokásos pubba ment, ahol mindenki a saját kedvenc italát rendelte meg. A sarokban lévő bokszba leültek majd várták a rendelésüket.

- Áh srácok én ez nem bírom ki - csapott az asztalra Kook - El kell mennem meglátogatni Lucyt.
- Tudod, hogy hol laki az a srác? - kérdezte SUGA
-  Nem de J-Hope tudja mert ő küld néha, ezt azt elsőségi postán neki. Igaz?
- Aha igaz. Mikor indulsz?
- Ha lehet még ma!
- De úgy baromi drága lesz a repjegy. - tette hozzá Jin
- De csoportosan nem! - jelentette ki Kook
- Hogy érted?
- Úgy hogy mindannyian megyünk.
- Az ki van csukva haver én nem repülök, az nem nekem való! - mondta Jimin miközben megsimogatta hasát
- Már pedig fogsz te, repülés iszonyos. Mert már megvettem a jegyeket. A szállást is le foglaltam és Mint is velünk jön.
- De én...
- Semmi de. Mindenki most haza megy és össze pakol. Ne feledjétek ma 15:45-kor indul a gép. A repülőtéren tali. A császtok majd ütközünk. - Azzal JungKook elrohant a pubból. Erre a hirtelen ötletre se köpi, se nyelni nem tudtak. Mindenki csak pislogott maga elé.
- He, igyekezni kell mert már 13:11 van és még haza is kell érni. - mondta Jin
- Miért te mész? - ámult el V.
- Persze, hogy láthassam Lucyt táncolni. Na meg nem mellékesen azért, hogy szemügyre vehessek egy Államokbeli gorillát. Hisz sokat hallottam már azokról az egyedekről.
- Úgy beszélsz róla mint ha az állatkertbe mennél. - mondta RapMon
- Hát na. Ők is megnéznek engem mert más vagyok, és én nem nézhetem meg őket? Na majd kint találkozunk a sziasztok! - intett egyet a baráti társaság felé majd ő is távozott. Megérkeztek az italok. Mindenki elvette a sajátját. Megitták és már indultak ők is haza, hogy bepakoljanak.
  15:30-ra mindenki megérkezett a repülő térre. Nagy bőröndjeikbe mindenki össze pakolta a legszükségesebb dolgokat persze csak rövid időre, hisz mindenki azt hitte hogy csak 2- max 3 napra mennek. Mint táskáját J-Hope vitte. Mindenki sikeresen átjutott a detektoros kapun.
- Istenem még mindig nem hiszem el, hogy rávetettek, hogy jöjjek el! - panaszkodott a gépen immáron Jimin.
- Ne nyavalyogj, vettél be B6-ot? - kérdezte RapMon.
- Nem!
- Akkor itt van egy Áá, hopp, és nyeld le! Kér még valaki? - ajánlotta fel a Leader.
- Nekem! - mondta egyszerre V és J-Hope majd miután megkapták a gyógyszert, becsatolták az öveiket, és már indultak is LosAngelesbe. Majd 8 és fél órás repülő út után megérkeztek LosAngeles legnagyobb repterére a LAX-ra. Az épület előtt a srácokat már várta 3 sárga taxi. A csomagokat betették a csomagtartóba majd mindenki beült a kocsiba és célul vették a Stark rezidenciát.

Eközben a nagy házban vita folyt.
- Ezt nem hiszem el! Hányszor mondtam hogy ne vedd le a sáros cipődet a naplaiban.
- Anya hagyj már békén, ezt nem hiszem el! Majd leveszem legközelebb. - kiabálta vissza Kevin
- Nem majd, hanem most! Már vagy 10 éve papolok neked erről de még mindig nem értetted meg, isten marhája!
- Fejezzétek már be! Nem hiszem el, hogy egy hete azt kell hallgatnom minden vacsorázásnál, hogy ti hogyan veszekedtek. - csapott le az asztalra - Lucy te ezt hogy bírod? Nálatok is így ment?
- Nem, csak megpróbálom kiszűrni a felesleges hangokat így nagy csend és nyugalom honol elmémben.
- Heh? Mi van? Te vagy Butha lánya vagy mi?
- Ne szemtelenkedj Kevin! - ütötte nyakon fiát az anya
- Nem, csak ha nem akarok idegi roncs lenni akkor meg kell tanulnom szelektíven gondolkodni és hallani. Ami neked nem megy, mert nem miden EMBERI LÉNY KÉPES ERRE! - ordította el magát Lucy, mire mindenki nagyot nézett, majd folytatta kimért hangon - Én most távozok. Holnap találkozunk. Jó éjszakát és szép álmokat. - Megtörölte száját és elhagyta az étkezőt.
- Tuskó! - ütötte ismét nyakon fiát, de ezúttal az apa.
Kevin megvakarta sajgó testrész és ő is felvonult a szobájába. A két szülő egyedül ott maradt az étkezőben.
- Azért jó étvágyat Drágám.
- Neked is apa. - mondták elhalkulva.
 A taxi befordult abba az utcába ahol a Stark villa is állt. Meglepően nagy volt ott aznap a nyüzsgés. Tömegek az utcán álltak, szinte az autók moccanni sem tudtak. A távolból rendőr sziréna hallátszódót, a taxik leálltak, majd a legelső taxis megszólalt.
- Sajnálom uraim de nem tudok tovább menni, valami történt.
- Rendben van. Remélem ennyi elég lesz az útra, a felesleget pedig tartsa meg. - nyomott a sofőr kezébe három nagy címletű bankót majd kinyitotta az ajtót JungKook és kiszállt.
  Mihelyst kiszállt az autóból, és egy nagy levegőt vett nyugtalanság lett úrrá egész testén. Előre akart menni, hogy szabad szemmel is meglássa, hogy mi történt. Jin és Jimin egyből követték barátjukat. Az utca végénél egyre nagyobb fény lett. Egyre hangosabb lett a sziréna és az emberek hangja. A tömeg egyre jobban sűrűsödött, ezzel is nehezítve a bejutást. Minél közelebb ért a házhoz annál, feszültebb lett. Az emberek csak morogtak a tolakodókon. JungKook törte az utat míg a másik kettő a felbőszült tömegtől kért bocsánatot. Hamarosan Kook beleütközött egy közszolgálati személybe. Még hozzá egy rendőrbe.  A rendőr mellett még egy rendőr állt és az mellett még egy. Így képezve barikádot a népnek. A rendőr mögött volt 3 mentő autó, 3 rendőr autó és 6 tűzoltó autó. Az autók mögött egy hatalmas nagy házat vett észre JungKook, aminek a bal oldali szárnya égett.
  Az ablakból kilógtak a tűz lángcsóvái, láthatóvá vált az is hogy, hogyan emészti fel a tűz a házat. Szemmel láthatóan, lehetett látni, azt, ahogy a tűz egyre jobban terjed, nem csak a házban, hanem az udvaron is. A tűzoltók minden erejükkel a tűz megfékezésével voltak elfoglalva.
- Siess nem lesz elég a víz! S.O.S , S.O.S Vétel, kel még víz! Azonnali egységet kérünk a Stark rezidenciához, AZONNAL! - hallatszott ahogy az egyik parancsnok üzenetet ad le.
  Idővel Jin és Jimin is megérkezett. Mind a ketten JungKook mögött voltak. Kook lesápadva állt ott. Lábai földbe gyökereztek. Kezeit ökölbe szorította, tehetetlennek érezte magát.
- Mond hogy ez nem az a ház! - mondta Jin fal fehéren, ahogy az égő házat kezdte el figyelni.
- Ugye nem! - folytatta Jin. Mind a ketten egymásra néztek. Megfogták JungKook vállát, akiben ekkor tört ki a vadállat. Lábai megeredtek és a rendőröket átszakítva, futni kezdett a ház felé.
- Állítsák meg! - Kiáltotta el magát az egyik rendőr
- Majd én! - Mondta Jimin.
  Jimin a fiú után szaladt akinek ekkor már könnyek milliói áztatták arcát. Jimin egy határozott mozdulattal ráugrott JungKook hátára ki ettől a földön kötött ki. Fejét a zöld pázsitra helyezte, kezével próbált fel állni de Jimin súlyát nem tudta kinyomni. Fejét a földtől felemelte. A könnyek amik eddig elhagyták arcát a zöld fűre estek, arca kipirosodott szipogott, szíve hevesen vert. Jobb kezét előtte nyújtotta az égő ház felé. Próbált még messzebbre nyúlni. Tekintetét a házra vetette amit szinte már körbejárt a piros, a sárga milliónyi árnyalata és a sötét füst, ami még késő este is jól látszódott az égbolton.

- LUCY! - kiáltotta