- Hisz még csak most jöttem - mosolyodott bele mondatába - ti is hiányoztok nekem.
- Ki hiányzik a legjobban? - érdeklődött TaeTae
- JungKook. - felelte teljes határozottsággal
- Ne már! Mindig ő hiányzik neked a legjobban. Ez nem igazság! - nyafogott Jimin.
- Talán azért mert ő a barátom?
- Igen, talán! Na fiúk, sicc, had beszéljek a barátnőmmel! - lökött arrébb mindenkit Kook mire egytől-egyig mindenki felmordult majd elhagyták a szobát.
- Ennyire terhes társagással rég találkoztam mit ezek itt - mutatott a többiek irányába Kook, száját húzva
- Ne bántsd őket, csak szerettek volna velem beszélni, hisz te is tudod, hogy csak ebben az időpontban tudok géphez ülni. Erről jut eszembe, anyáék elutaztak egy időre Busanba.
- Igen, azt észrevettem, nincs japán tanár, - felnevetett Kook - és a témazárót is elhalasztottuk.
- Igen?! És még örülsz is neki. Na, mindjárt felhívom anyát és beárullak! - huncut mosolyt húzott arcára Lucy
- Na! Most kinek a pártján állsz?
- Nem tudom, szlalomozok mindenki között!
- Lucy, gyere menyünk próbálni. - lépett a lány mögé Kevin aki megfogta a lány vállát
- 10 perc és indulunk, jó? - nézett fel a fiúra Lucy
- Persze. Szia, süti*, hogy vagy? - hajolt le a kamera felé Kevin
- Kösz, jól. És te? - komolyodott el Kook hangja.
- Megvagyok, igaz kicsit izomlázam van még a tegnapi úszás miatt, de majd megoldom. Hallom énekelsz és táncolsz. Majd egyszer ütközünk, és majd megmutatod mit is tudsz, jó? - így Kevin
- Állok elébe. De kösd fel a gatyád! - húzta féloldalasra a száját Kook, egy erős mosolyt erőltetve arcára. Ezt Lucy észrevette, nem szólt semmit csak nyelt és lesütötte szemét, azon, ahogy a két fiú már szinte riválisként beszélgetett egymással majd 2000km távlatából is.
- Na jó fiúk, ideje lesz elköszönni. Kevin kérlek, csináld meg a Zöld teámat a próbára.
- Úgy ahogy szereted?
- Igen, kérlek!
- Jó, de siess 20 perc és kezdődik a próba. Tudod, hogy milyen háklis az edző, ha késünk, és még oda is kell érni.
- Jó-jó tudom. Na, menj már! - mutatott Lucy az ajtó irányába kissé idegesebb hangnemben.
Kevin kisétált az ajtón maja mögött bezárta az ajtót, majd a fal mellé leült és úgy hallgatózott tovább.
- Sajnálom.
- Ugyan mit? - kérdezte Kook
- Bocs, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Nem kellet volna nyitva hagynom az ajtót.
- Lucy ne sajnáld. Előbb vagy utóbb így is-úgy is beszélnünk kellett. Különben sem aggódok, hisz tudom, hogy engem szeretsz, és nem kell félnem, hogy egy ilyen Amerikai piperkőc gyerek elrabolja a szíved.
- Ne is félj. A szívemnek nem csak a felét adtam neked. Nézd Kook. Itt van Bubble! - Lucy ölébe felugrott a kis Palota Pincsi. Mellső lábait feltette az asztalra, kis nyelve kilógott szájából és úgy vette a levegőt. Mikor meglátta a kutyus Kookot hirtelen felvakkantott egyet, majd hevesebben kezdett el lihegni. Szemei elkezdtek csillogni. Felismerte a kamera végén lévő fiút.
- Bubble, de nagyot nőtt! - hajolt közelebb a monitorhoz a fiú
- Nem! Nem hiszem. Csak régen láttad.
- Ja, majd egy hete. MinAh, én ezt nem bírom. Látni akarlak! Meg akarlak ölelni! Hiányzik Bubble! - öntötte ki szívét JungKook
- Szóval én nem hiányzok?
- De te is hiányzol, nem is hiszed, hogy mennyire. De Bubble félig az enyém is, úgy érzem!
- Igen ő a mi kis lányunk! - nevettek fel egyszerre ezen a kijelentésen
- Látni akarom a kislányom! Szüksége van az apukájára, hogy előnyös körülmények között nőjön fel.
- De most az apuka nincs itt így, csak az anyuka lehet vele. Hiányzol, Kook. De most mennem kell. Majd holnap még beszélünk. Addig is légy jó, és álmodj szépeket!
- Köszi, de az nem fog menni, mert nem vagy itt. De a maci majd valamit enyhít! - felmutatta a macit - Még mindig Lucy illatú! - megszagolta a macit.
Lucy kilépett a SKYPE-ból majd a gépet is kikapcsolta. Felkapta világoskék melegítő felsőjét a fekete cicanadrággal, majd táskáját is hátára vette kisietett a konyhába, ahol már üvegében várta a teája.
- Kész vagy? - kérdezte Kevin
- Aha, na, go!
Mind a ketten elindultak az ajtó irányába. A fogasról lekapták kabátjukat, Lucy a szövet kabátját, míg Kevin a fekete bőr dzsekiét.
Majd 10 perc alatt megérkeztek a külvárosból a belvárosi tánc stúdióba. Minden ugyan olyan volt, mint fél évvel ezelőtt. A fiú WC előtt ugyan az a büdös áradt ki, mint anno. Ember legyen a talpán, aki ki bírja hányinger nélkül, ha elmegy előtte.
- Tudod, még hogy merre van a női öltöző?
- Igen, nem vagyok még szenilis öregasszony.
- Bocs, majd akkor várlak a teremben.
- Persze!
Lucy belépett a terembe. Egyből köszönt illedelmesen, majd meghajolt. Teljesen elfelejtette, hogy nem Koreában van, hanem az Államokban. Az öltözőben lévő lányok, mind egytől egyik felsikítottak, és az érkező nyakába borultak.
- Lucy, drágám! Annyira hiányoztál. Nélküled a próbák sem olyan jók! - fogta két kezével közre Lucy arcát
- Leila, hát te még mindig táncolsz.
- Miért nem lehet? Attól, hogy te elmentél, még nem állt meg a világ. Még minden ugyan úgy megy a maga sorrendjében. -válaszolta flegmán, hátat fordítva.
Ez kicsit rosszul esett Lucynek. Hisz nem erre a válaszra számított.
- Bent találkozunk! - a többiek kimentek, Lucy egyedül maradt. A csizmáját átcserélte a benti edző cipőjére, majd az üvegét megfogta és besietett a terembe.
A terembe lépve mindenki, aki eddig még nem találkozott vele, a nyakába ugrott. Lucy mindig is közkedveltebb volt a fiúk körében. Valahogy velük jobban megértette magát. Lehet azért mert alapvetően, ő egy fiús, sportos lány.
- Üdvözlünk köreinkben Lucy. Mindenki üljön, le a földre bejelenteni valóm van. - a tanárnak szót fogadva mindenki leült egymás mellé a földre. Lucy Kevin mellé csúszott - Mint azt már tudjátok, idén egy új műsor kerül a képernyőkre. A műsor címe a Star Dance-t viseli. A cím egy összetett szó és kétértelmű. Ebben a műsorban, csak olyan táncosok vehetnek rész, akik valamilyen híresség csemetéi. Legyen az fiú vagy lány. Ovis vagy általános iskolás vagy akár Középiskolás. Egy kritérium van, a gyereknek úgymond "nemesi" - macskakörmözik a levegőben - vért kell örökölnie. Szerencsére a mi tánccsoportunkat Kevin fogja képviselni, de hogy kivel fog táncolni az majd a mai próba végére kiderül. Mindenki főleg a lányok, hozzák a legjobb formájukat. Akkor kezdődjön az óra, győzzön a legjobb.
Mindenki felállt és elkezdett egyénileg bemelegíteni. Lucy a karaténak köszönhetően, kivételesen jó tágsággal rendelkezett így bemelegítés nélkül le tudott menni jobb és bal lábas spárgába és egy kis bemelegítéssel Angol spárgába. Derekát néhány híddal majd alkaros támaszos híddal melegítette be. Ezt követően egy kis akrobatikával is jobban bemelegítette ízületeit és hát, comb illetve far izmait. Minden készen állt a próbára.
Először átismételték a tavalyi év koreográfiáit, kis hiányosságokkal igaz de végig tudta Lucy táncolni a 4 táncot. Ezt követően jöttek a páros táncok, Lucy és Kevin felállt egymással szembe a terem két végére, a zene indulására vártak.
Lucy és Kevin zenéje egészen egyedi volt, hisz ebben a táncban több fajta tánc is vegyült. A legjobban a Balett dominált, főként az emeléseknél, és a kéztartásoknál. A zene maga egy igencsak modern zene volt méghozzá Selena Gomez - Who's say volt ez. Ezzel a tánccal 2 első helyezett díjat tudhattak maguknak, 1 másod helyezést és 3 külön díjat. A tánc témája egy fiú és egy lány szétválásáról majd ismét egymásra találásáról szól, különböző stílusokban.
Elindult a zene. A feszültség a többi lány között egyre nőtt. Egyikőjük sem szerette, hogy Lucy Kevinnel táncolt. Ez csak természetes volt. Kevin a jómódú Dawe Stark színész fia, akitől nem csak rendkívüli jóképűségét örökölte, hanem hihetetlen nagy vagyonát is. A Stark család vagy 2 generáción keresztül uralja és uralta a filmvásznakat. A nagyapa is legendának számít. Dawe is, ugyan ezt a sorsot szánja fiának. De itt meg is állunk egy pillanatra, mert a fiút hidegen hagyja a színészkedés, de még a filmipar is. Kevin Starkot a zene vonzza már kis gyermek kora óta. Ezt a vonást anyjától örökölte, épp, úgy ahogy a tánc iránt érzett vonzalmát és kitartását is. Emma J. Stark elismert táncos és énekes az Államokban. Hihetetlen nagy pop énekesnő, hangját csak úgy emlegetik mint az Angyal Hangja. Emma egy rendkívül, önfeláldozó, kedves, szerény teremtés, ezzel ellentétben férjével. Dawe a szó legszorosabb értelmében egoista. Soha életében nem volt hiánya semmiben sem, így a kedvességet és a megbánást nem ismeri. Legrosszabb erénye, a hihetetlen nagy gőg, ami szintén csak családi vonás. De valahogy Emma megszelídítette ezt a fenevadat, és mára már egy odaadó családapa, aki büszke fia eredményeire és lánya tündéri mosolyára. De egy dologban nem változott, ez pedig az, hogy akaratát mindenféle képen rá akarja erőltetni másokra. Így kötött ki Kevin a Dráma és Média szakon Los Angeles egyik legnagyobb hírű művészeti iskolájában. Itt ismerkedett meg Lucyvel, a kis ázsiai lánnyal, aki kedvességével és ártatlan mosolyával már a nulladik évben levette a lábáról, és örök barátságot kötött vele potom három hónap alatt. A történet innentől pedig már közismert. Egy lány, jó adottságokkal, táncművészet szakon kitűnő eredményekkel, és egy fiú Dráma és Média szakon szintén kitűnő eredményekkel. Pont mint egy stréber páros.
Különböző táncmozdulatokkal fűszerezett tánc a végéhez közelít. A végpóz következett. Kevin jobb oldalára kipörgette Lucyt, aki bal lábát súlylábként** használta majd jobb lábát 90 fokos szögben fölhúzta, úgy hogy spicce a térdét épp, hogy érte. Jobb kezét kecsesen felemelte 145 fokos szögben. Kevin a lány másik kezét fogta, majd megrántotta. Minek hatására a lány bepördült egyenesen a fiú elé, egymással szemben. Kevin keze megállapodott Lucy derekán. Lucy jobb lábát felemelve álló spárga helyzetbe került, míg derekával enyhén kidőlt oldalra, fejét pedig egyenesen a föld felé fordította.
- Bravó, nagyon ügyesek vagytok ennyi idő távlatából is. Lássuk a többieket.
A tanár elindított egy zenét mire mindenki elkezdett táncolni az előző pár kivételével. Ők 10 perc szünetet kaptak.
- Még mindig gyönyörűen táncolsz Lucy
- Köszi, nagyon hiányzott már a tánc, de te sem vagy semmi. Még erősebb lettél mint voltál.
- Az edzőterem kedves, az edzőterem. Neked is ki kéne próbálnod.
- Na, nem mondod - kortyolt bele italába Lucy - ha jól emlékszem fél éve én nyomtalak le téged Szkanderben, vagy javíts ki ha tévednék.
- Aljas! - szűkítette össze szemeit Kevin sandító tekintettel
- Nem, csak igazságos!
Mind a ketten felnevettek, észre sem vették, hogy a pihenőjük már le is járt. Mind a ketten visszaálltak a táncparkettre és elvegyültek a táncoló tömegben.
- Akkor meghoztam a döntést, hogy kivel nevez a versenybe Kevin!
Nagy csend lett úrrá a táncoló tömegen, mindenki várta a tanár ítéletét, vagyis jobban mondva döntését.
- Leila gratulálok te mész el Kevinnel a versenyre.
Mindenki ledöbbent a döntésen, legfőképp Kevin mikor a visítozó lány a nyakába ugrott.
- Gratulálok! - lépett közelebb Lucy mosolyogva Leilához, de ezt a gesztust a másik lány nem értette
- Miért? - állt ott bambán
- Mert megérdemled. Jó táncos vagy. Sok sikert! - Azzal megölelte és kisietett az öltözőbe, mert vége lett a próbának.
Kevinben egy világ omlott apró darabjaira. "Mi az hogy nem Lucy?" Csak ennyit lehetett hallani, kint az öltözőben. Ahogy Kevin önkívületi állapotban ordibált a tanárral. Lucy jól tudta, hogy ha Kevin felhúzza magát, akár olyat is tehet amit később megbánhat. Így a lány kiszaladt az öltözőből, épp időben megfogta a fiúökölbe szorított kezét, ami már ütésre készen bekeményedve meredt a test két oldalán. A lány érintésére a fiú kezéből az össze ingerület egy szempillantás alatt elillant. Fejét oldalra hajtotta, hogy megbizonyosodjon, hogy jól döntötte-e? De jól tette, hogy hallgatott a szép érintésre.
- Ideje lesz haza menni!
* - Kookie - kiejtésben olyan mint az angol cookie és az sütit jelent. (csak a mássalhangzó különbözik)
** - az a lábunk amelyikre a testsúlyunkat át/rá helyezzük és a másik szabad (oda mozog ahova csak akar, súly nélkül)
Izgalmas volt :) azt hittem Lucy nyer... Kíváncsi vagyok a folytatásra :D
VálaszTörlésUr isten imádom ezt a ficit *-* minden meg van benne ami kell ♥ folytasd! :D
VálaszTörlés