26. rész - Újra itt

"Hölgyeim és uraim, a repülőgép hamarosan felszáll, kérem, foglalják el helyüket és kössék be magukat, köszönöm!" Mondta a légi utas kísérő. Lucy jegye a 51-es székre szólt. Leült a helyére, kényelembe helyezte magát, már a fülhallgatót tette volna be a füléhez, amikor valaki megszólította...
- Szabad lesz?
- Persze... MinGyu Te mit keresel itt? - kérdezte Lucy
- Megyek Amerikába tanulni, anya szerint jót fog nekem tenni egy kis nyugati levegő. - neveti el magát, és lehuppan a lány mellé.
- És melyik partra mész? - kérdezte a lány
- Hogy-hogy melyikre?
- Nyugatira vagy a délire?
- Értelmesen beszélj te lány, én ezt nem értem. - vakarta meg a tarkóját MinGyu
- Akkor így mondom. New York felé mész vagy Los Angeles felé?
- Jaa... Így már értem. Los Angeles felé.
- Komolyan? Én is! És melyik iskolába fogsz járni?
- Hát... ő... Izé...
- Nem tudod?
- De, csak nem jut eszembe a neve...
- Camebrigde?
- Ja, arra! - mondta nagy mosollyal arcán
- Akkor ki kell, ábrándítsalak, rossz gépre szálltál! - nevetett fel Lucy
- Miért?
- Mert a Cambridge Angliában van! - nevetett kissé hangosabban
- Akkor ezt benéztem. El kell mondanom az igazat, igaz? - hajtotta le a fejét MinGyu
- Hát már az elején azt kellet volna tenned... - hajtotta le a fejét a lány
- Tudom, sajnálom! Azért megyek Amerikába, mert haverom meghívott magához. Azt mondta, hogyha elmegyek, akkor ő elintézni, hogy ott is tudjak tanulni, ezért nem tudom, hogy melyik iskolába fogok járni. És veled mi a helyzet?
- Én a versenyre megyek, hisz ezt te is nagyon jól tudod. - mosolyodott el Lucy
- Ja, tényleg és az mikor lesz?
- Pontos időpontot még én sem tudok, de majd nemsokára... remélem - az utolsó szót csak magában gondolta, hiszen épp hogy felszállt a gép az ő szíve már visszavágyott, szüleihez, barátaihoz és szerelméhez.

Los Angeles LAX reptér

   A repülőút majd 6 órás volt, az utat végig beszélgették, nevetgélték, jól elszórakozott a két fiatal. "Üdvözöljük Los Angelesben, kérjük, csatolják be az öveiket, 10 perc múlva landol a gépünk. Köszönjük. hogy légitársaságunkat választották!" Hangozz el a figyelmeztetés. A repülőgép landolását követően mind a ketten szétváltak, MinGyu jobbra ment míg Lucy balra. A Los Angelesi repülőtér híres hatalmas méreteiről. A főcsarnok magassága majd 2 emelet magas. Van a földszint, ahol a jegyeket lehet venni, illetve fogadni lehet az érkezőket. Az első emeleten világmárkás sokasága állt egy-egy bolttal, míg a második emelet a vendégek kényelmét szolgálta Kávézókkal, és éttermek legalább 10 fajta variációjával. Lucy belépett a hatalmas nagy turbinába. Körülötte rengeteg furcsábbnál-furcsább alakkal, volt közöttük punk, goth, hard rocker és még olyan is, aki a 70-es évek hippi szerelését hordta. Tíz méteren belül lehetett látni legalább egy ázsiait és egy négert. A turbinából kiérve Lucy elé tárult az alig fél éve látott nagy terem, ahol az emberek úgy nyüzsögtek, mint hangyák, a hangyabolyban. A léptek további irányait a kordon mögötti transzparensek felé vette. A transzparensek mögött több 100 ember állt valamilyen kis cetlit vagy nagyobb táblát tartva. Lépett még három-négy lépést majd megállt nagy gurulós bőröndjével kezében, majd szétnézett mindkét irányba. Először jobbra, majd másodszor balra. De nem látott senkit sem, majd ismét elindította fejét jobbról balra, de ezúttal sokkalta lassabban. Kicsi szíve majd kiesett a helyéről, annyira izgatott volt, hogy láthassa régi szinte már családtagjait. A tömeg közepén meglátott egy fiút, aki mint az őrült úgy próbált egyre nagyobbat ugrani, hogy valaki észrevegye. A fiú mellett állt egy kisebb lányka, akinek a kezében egy tábla volt, amire "Lucy" volt írva.
- Kevin... - kiáltotta el magát Lucy miközben futásnak eredt a fiú felé
- Lucy! - vissza Kevin felől
Kevin átugorva a kordont, az őrökkel nem törődve, szüleit hátrahagyva, szaladt Lucy felé, aki a bőröndöt ott hagyva jelenlegi helyén, szintén futásnak eredt. "Lucy" "Kevin" kiáltották egymás felé a fiatalok egymás felé szaladva, miközben szlalomoztam az emberek között.
- De hiányoztál már, te hülye! - ölelte magához Kevin Lucyt
- Te is nekem te állat! - válaszolta Lucy 
Kevin egy óriásit szorított Lucy derekán mire a lány kissé felemelkedett a földtől és a szokásosnál hangosabban kifújta a levegőt, majd letette.
- Nagyfiú, te erősödtél! - állapította meg Lucy miközben még mindig sajgó oldalát fogta.
- Nem tagadom, edző terembe jártam az óta amióta nem találkoztunk, meg, hát, nem lehet mindenki, olyan gyenge, mint te!
- Én is szeretlek, Kevin.
- Tudom, fő az őszinteség!
- Hé, ez az én mottóm!
- Volt, kedves, csak volt! - helyesbített a srác.
- Uram maga nem jöhet ide, fáradjon ki a többi várakozóhoz. - bökte oldalba az egyik biztonsági őr Kevint.
- Oké. Bocs. Na, te meg szedd össze magad, mert látom kicsit szét vagy esve és gyere oda hozzánk.
- Hogy érted ezt?
- Nincs meg a bőröndöd.
Lucy ijedten háta mögé nézett és tudomásul kellet lennie, hogy öreg barátjának igaza volt. A táskának hűlt helye sem volt. Valaki elvitte vagy leadta. Mire visszafordult a lány előtte állt a bőrönd sértetlenül, rajta egy cetlivel.  "Jobban vigyázz a cuccaidra, MinAh! MinGyu"
Hát ez meg, mikor került ide - motyogta halkan, szinte alig halhatóan, de mihelyst átgondolta az egészet, már kapta is a bőröndöt és indult Kevin után. A kordonokat megkerülve odasietett a rég nem látott család többi tagjához. A kicsi Leila a régi babázó társa nyakába ugrott, ölelésében már szinte majd meg fojtotta az újonnan visszaérkező játszótársát.
- Isten hozott újra Amerikában - üdvözölte nagy ölelések közepette Naomi Kevin anyja
- Köszönöm Nano, hát Zack hol van?
- Dolgozik, mint mindig... - húzta oldalra a száját Kevin miközben megosztotta Lucyvel a tényeket apja hollétéről.
- Értem.
- De ne aggódj este úgy is találkoztok. Hat órakor végez s fél hétre otthon lesz. Hétkor pedig vacsora. - ismertette Nano Lucyvel az esti napirendet.
- Istenem, úgy hiányzott már ez a pontosság. - nevette el magát Lucy majd útnak indultak az autó felé. Leila helyet foglalt az autóülésben, mellette Kevin foglalt helyet. Az anyós ülésre ült Lucy míg a vezetőébe pedig Naomi. 
   A házhoz érve, kinyílt a nagy kovácsoltvas kerítés, az autó beállt a külön autók számára fenntartott házba. A csomagtartóból kipakoltak, Kevin vitte a bőröndöt, Lucy Leilát cipelte kezében, míg Naomi a saját kis táskáját vitte be a kicsinek nem mondható, emeletes medencés házba. Az ajtón belépve mindenki levette a cipőjét, Leilát követve mindenki a nappaliba ment. A nagy ajtó kinyílt, és az ajtó felső részéről megszólaltak a dudák, az emberek tapsoltak és éljeneztek.

- Isten hozott újra, Los Angelesben - kiáltotta el mindenki magát.
- Isten hozott újra itt - hajolt le Kevin Lucy mögött és elkiáltotta magát
- A fülemre még szükségem van. Te dili - csapkodta egy kicsit meg a fiú vállát kezeivel, mire mindenki felnevetett.
- Mondtam, hogy túl lányosan ütsz, és hogy kéne neked a kondi terem. - bólongatta fejét helyeslően Kevin
Ekkor Lucy egy még nagyobbat ütött a vállába, de ezt ezúttal ököllel.

- És miért felejtem el mindig hogy karatéztál? Áuu...