29. rész - Láng Lovag

JungKookot a földről felemelték a rendőrök és egyenesen az egyik mentőautóhoz kísérték Jinnel és Jiminnel együtt. A fiút leültették egy kinyithatós kemping székre. A két barát mögötte állt és próbálták vigasztalni az elkeseredett fiút.
  JungKook maga elé bámult, szemeit sem mozdította. Tekintete egészen a Föld közepébe mélyedtek, miközben értelmet kerestek mindennek.
Kár volt elengedni, látod, mindig amikor elmegy tőled valami baj következik. Egy hülye vagyok.
- Elnézést! - lépett közelebb egy rendőr. Illedelmesen kérdezte, tökéletes amerikai angol kiejtéssel. Jin egyből kezébe vette az irányítást mert látta, hogy JungKook jelenleg nincs olyan állapotban hogy bárkivel is beszéljen, főleg nem egy másik nyelven. Jiminről nem is beszélve, szerinte még mindig a repülőgépen volt lélekben. 

- Igen! - szólt vissza Jin tökéletes angol hangsúllyal.
- Maguk mit keresnek itt? Nem lenne szabad itt lenniük.  - folytatta a rendőr, miközben elővette a kis spirálos noteszét a jobb far zsebéből, míg mellény zsebéből egy tollat.
- Ez most hosszú történet, eltudná mesélni nekem, hogy mi történt a házzal? - folytatta Jin a beszédet, de ezt már JungKook is érzékelte és értette, mert fel nézett a két társalgó emberre.
- Ma olyan este 10 óra körül hívást kaptunk az egyik szomszédtól, hogy kigyulladt a ház.
- Mi okozta tüzet?
- Még azt nem tudjuk, csak később mondhatok biztosat.
- Mi az, hogy semmi biztosat? - ugrott fel JungKook a székről és eszméletlen irdatlan nagy hangerővel kiáltotta el magát Koreaiul. A rendőr csak pislogott maga előtt, egyrészt nem is értette, hogy mit mondott. Másrészt pedig meglepődött a fiú hirtelen reagálásán.
- Nyugi JungKook, ülj le majd mindent el mondok, csak hagy beszéljek még vele. - fogta meg Kook vállát Jin, miközben nyugtatva leültette vissza a székre.
  Kook lassan lenyugodott, de még mindig a torkában dobogott a szíve. Nyelt egy nagyot, reménykedve azon, hogy Lucynek nem esik semmi baja sem. Jin vissza fordult a rangidős rendőrhöz majd folytatta.
- Eddig kit sikerült kimenteni bentről? - mondta ismét angolul Jin
- Csak a személyzetet, mert ők a földszinten tartózkodtak. Egy három fős csoport ment be, vagy 5 perce, de egyenlőre még nem találtak meg senkit sem. A baloldali szárny ég a legjobban, mi úgy tudjuk, hogy mindenki a jobb oldali szárnyban lakik. Aki a bal oldali szárnyban van vagy volt annak 1-a millióhoz az esélye, hogy még életben van.
  Kook lassan felállt kicsit megrázta elzsibbadt végtagjait, oda sétált Jimin mellé. Jimin magához ölelte a fiút, aki ettől a hírtől már besokkolt és nem bírta tovább - elsírta magát.
- Jól van. Biztos kihozzák.

* * *

- Gyorsabban, siessetek! Itt jobbra... - kiáltotta el magát az egyik tűzoltó bent az első emeleten - mi ide bemegyünk ketten, te nézd meg hogy tovább van-e valaki. Ha igen, kérj erősítést. - utasította még határozottabban.
- Igen is, Thomas. - azzal a harmadik tűzoltó tovább ment.
Thomas és Mason az ajtót betörte amiből nagy fekete füst imbolygott ki. A két láng lovag azonnal bement. A fekete füst miatt a látási viszonyok lecsökkentek majd 1 méteres körzetre. Szétváltak. Mason Jobbra indult, míg Thomas ballra.
- Thomas gyere! Megtaláltam Mr. és Mrs Starkot.
- Adj Mrs. Starknak gyorsan oxigént! Én adok a férjének. - utasította Thomas.
Az anya elég hamar kinyitotta a szemét, aminek a tűzoltó nagyon megörült.
- Asszonyom, kivisszük önöket innen. Csak tartson ki.
A nő csak bólintott. Abban a pillanatban, nagy reccsenésre lett figyelmes mindenki. Még az is, aki a házon kívül volt. A tetőszerkezet, kezdte megadni magát így a baloldali tetőrész az első emeletre zuhant.
- Gyorsan, még vannak bent. Vigyük ki őket és utána a többiekért vissza küldünk valakiket. - tanácsolta Mason majd hátára kapta az asszonyt, Thomat pedig az ember és úgy indultak kifelé. Út közben találkoztak Jessivel aki szintén a hátán hozott egy eszméletlen testek. Elindultak lefelé.
  Körülöttük sűrű füst szállingózott. Fekete, fuldokló füst. Egyre több helyen csaptak fel a tűz nyelvek, legtöbbször a falak mentén. Egyre gyorsabban terjedt a tűz. A nappali, a konyha, és az étkező már lángokban állt. Ez a három helység tette ki a lakás több mint felét, ami az első szinten volt. Minden égett venne. Ahol 5 órával ezelőtt együtt étkeztek és veszekedtek, az a hely mára már csak égő romhalmazzá lett. A tűz még éhesebb lett, még többet akart. Egyre jobban terjeszkedett előre, a lépcsőket is majdnem elérte. A ház három oldala, a két oldalsó fala és a hátsó fala égett.
  A három tűzoltó ki lépett a házból. Mason cipelte Mrs. Starkot, Thomas pedig Mr. Starkot. Jessi a hátán hozott egy szőke rövid hajú srácot,kinek feje a vállára volt borulva. A fiú kezdte vissza nyerni valamennyire eszméletét mire már, a mentő autóhoz tették. Egy hordágyra fektették. A fiú arcára lélegeztető készüléket tettek, hogy ellensúlyozzák a szervezetélbe került szénmonoxid. JungKook a fiú mellé állt, aki kék szemét a rá vetette. Megfogta Kook kezét majd levette a lélegeztető maszkot. Még mielőtt betolták volna a mentőautóba halk, kaparó de érdes férfias hangon megszólalt.
- Lucy... első emelet... baloldali szárny, 16-os ajtó. - azzal eszméletét vesztette, feje Kook felé zuhant. Vissza rakták az orvosok rá a lélegeztetőt majd betolták a ággyal együtt a mentőautóba és már száguldott is a legközelebbi kórházba. Súlyos füstmérgezés gyanújával, épp úgy ahogy a szüleivel is. 
  Kook még egy ideig állt ott, mire fel fogta, hogy kivel is beszélt. Kevin volt az. Halvány barnás bőre most fekete foltos volt a koromtól. De, szeme még mindig megőrizte azt a tengerkékséget amit anno a SKYPE kamerán keresztül látott.
- Lucy... első emelet... baloldali szárny, 16-os ajtó. - mondta halkan elgondolkozva. Felnézett a házra, felpróbálta fel eleveníteni, hogy mit is mondott a rendőr.
"A baloldali szárny ég a legjobban, mi úgy tudjuk, hogy mindenki a jobb oldali szárnyban lakik. Akik a bal oldali szárnyban van vagy volt, annak 1-a millióhoz az esélye, hogy még életben van."
Keze ökölbe rándult.
Élnie kell, még. Gondolta magában. Vissza sétált Jin mellé ahol ekkor már mindenki ott volt. Jin rá nézett, majd Kook ennyit mondott.

- Bocs haver.
  Kook lábai megeredtek és futásnak indultak a ház felé. Könnyei végig simították arcát. Elméje eltompult. Szemei előtt éppen láthatóan leperegtek az elmúlt fél év jelenetei. Az mikor Lucy a lány WC-ben sírt csak mert RapMon megbántotta, az amikor Lucy sírt, mert Myeong Ji meg csókolta. Akkor amikor a világon Lucy mosolya volt a legszebb, mert megkérte, hogy legyen a barátnője, és az amikor együtt töltötték életük első karácsonyát. A ház ajtaja előtt megtorpant és vissza nézett. Utána szaladt Jin mögötte RapMonster és ők mögöttük egy pár rendőr. Utoljára még intett egyet barátainak és belépett az égő házba.
   RapMon épp olyan közel ért Jinhez hogy mellkasnál keresztül átfogta és nem engedte közelebb a házhoz.
- Állj le haver! - üvöltötte RapMon
- Nem! - fordult fejével RapMon felé miközben még mindig előre akart törni - Te idióta! Tudom, hogy hallod. Ha ki jössz élve én tuti, hogy meg öllek!

Kiáltotta Jin miközben  a ház felé fordult, kapálózva NamJoon karjai között.
Ez volt az első olyan pillanat, amikor a két rangidős tag, egyszerre sírta el magát.

28. rész - Valentin napi rémálom!

Lucy és Kevin épségben haza érkezett. Lucy egyből levetődött a kanapára, amin teljesen elnyúlt míg Kevin egyből az otthoni telefonhoz ment, ami fel volt a falra erősítve majd tárcsázni kezdett egy számot. Azonnal bement a szobájába, majd a beszélgetést ott folytatta, bezárt ajtók mögött. Lucy még mindig a kanapéról figyelte a történteket, még maga sem fogta fel, hogy mire az a nagy idegesség.

Bemutatom Lucy-t.

- Meg van oldva! - lépett ki, büszke mosollyal az arcán Kevin majd a telefont vissza tette a helyére.
- Mi? - kérdezett vissza Lucy.
- Veled fogok táncolni! - mondta még határozottabban és lehuppant a lány mellé.
- Mégis hogyan?
- Apa, felhívta a tánc tanárt, hogy változtasson a válaszán, így most már veled fogok táncolni.
- Ugye nem... - nézett Lucy rosszallóan
- De-de. - válaszolta büszkén de mégis lehajtott fejjel. Mire Lucy erősen bele boxolt a fiú vállába és egy barackot nyomott a fejére
- Nem meg mondtam, hogy soha többet ne vetemedj ehhez?
- De... csak...
- Nincs csak! Leilával fogsz táncolni és kész. Ezek után meg már én nem vállalom. Nem emlékszel mi volt mikor legutóbb ezt csináltad?
- De akkor is mi nyertük meg a pert! Vagy tévedek? - egyenesedett fel épp úgy ahogy Lucy is.
- Igen, de három hónap után és egy méreg drága ügyvéddel!
- Nyugi nem lesz baja... - nyugtatta a lányt miközben vállait megfogta.
- Nem érdekel, vond vissza! - azzal felállt és kirohant a nappaliból és egyenesen az ideiglenes szobájába ment. Becsapta az ajtót majd magára zárta azt. Percekkel később Kevin kopogtatott az ajtón, majd 10 percnyi kopogás után abbahagyta ő is és ugyan úgy tett ahogy Lucy is.

 ***

Két hét telt el úgy, hogy Lucy és Kevin nem szóltak egymáshoz. Ha csak tehették akkor még külön is ettek. Egy asztalhoz sem lehetett őket ültetni, mert abból veszekedés lett volna vagy pedig verekedés. Kevin ez idő alatt eljárt a Leilával tartott próbákra. Egyre ügyesebben tudták eltáncolni a betanult koreográfiát.
    Közeledett Valentin napja. Minden rózsaszínbe volt borítva. A boltok kirakatait elfedte a sok szívecske mintájú matrica, vagy Boldog Valentin napot! felirat. Egyre több szerelmes pár mászkált az utcákon de nem csak az Államokban hanem Szöul utcáin is. 

  JungKook napjai egyre szürkébben és szótlanabbak lettek. Már vagy két hete elment Lucy de az a max 30 perces beszélgetés nem volt elég neki, amit vele beszélgetett. Ő többet akart. A Valentin nap miatt pedig még jobb el fogta a lány hiánya. Egy nap az iskolában megszólalt a hangos bemondó...

- Jó napot gyerekek! Pénteken Valentin napi bált rendezünk, minden szerelmes párt szeretettel várunk! Belépés ingyenes!

- Mennünk kell! - kiáltott oda Mint az iskola padból J-Hopenak aki a leghátsó padban ült, míg Mint a tanára asztal előtt.  A fiú csak lehúzódott a pad alá majd kezét felnyújtotta és rendben van jelzést adott.

   A nap végén mindenki a szokásos pubba ment, ahol mindenki a saját kedvenc italát rendelte meg. A sarokban lévő bokszba leültek majd várták a rendelésüket.

- Áh srácok én ez nem bírom ki - csapott az asztalra Kook - El kell mennem meglátogatni Lucyt.
- Tudod, hogy hol laki az a srác? - kérdezte SUGA
-  Nem de J-Hope tudja mert ő küld néha, ezt azt elsőségi postán neki. Igaz?
- Aha igaz. Mikor indulsz?
- Ha lehet még ma!
- De úgy baromi drága lesz a repjegy. - tette hozzá Jin
- De csoportosan nem! - jelentette ki Kook
- Hogy érted?
- Úgy hogy mindannyian megyünk.
- Az ki van csukva haver én nem repülök, az nem nekem való! - mondta Jimin miközben megsimogatta hasát
- Már pedig fogsz te, repülés iszonyos. Mert már megvettem a jegyeket. A szállást is le foglaltam és Mint is velünk jön.
- De én...
- Semmi de. Mindenki most haza megy és össze pakol. Ne feledjétek ma 15:45-kor indul a gép. A repülőtéren tali. A császtok majd ütközünk. - Azzal JungKook elrohant a pubból. Erre a hirtelen ötletre se köpi, se nyelni nem tudtak. Mindenki csak pislogott maga elé.
- He, igyekezni kell mert már 13:11 van és még haza is kell érni. - mondta Jin
- Miért te mész? - ámult el V.
- Persze, hogy láthassam Lucyt táncolni. Na meg nem mellékesen azért, hogy szemügyre vehessek egy Államokbeli gorillát. Hisz sokat hallottam már azokról az egyedekről.
- Úgy beszélsz róla mint ha az állatkertbe mennél. - mondta RapMon
- Hát na. Ők is megnéznek engem mert más vagyok, és én nem nézhetem meg őket? Na majd kint találkozunk a sziasztok! - intett egyet a baráti társaság felé majd ő is távozott. Megérkeztek az italok. Mindenki elvette a sajátját. Megitták és már indultak ők is haza, hogy bepakoljanak.
  15:30-ra mindenki megérkezett a repülő térre. Nagy bőröndjeikbe mindenki össze pakolta a legszükségesebb dolgokat persze csak rövid időre, hisz mindenki azt hitte hogy csak 2- max 3 napra mennek. Mint táskáját J-Hope vitte. Mindenki sikeresen átjutott a detektoros kapun.
- Istenem még mindig nem hiszem el, hogy rávetettek, hogy jöjjek el! - panaszkodott a gépen immáron Jimin.
- Ne nyavalyogj, vettél be B6-ot? - kérdezte RapMon.
- Nem!
- Akkor itt van egy Áá, hopp, és nyeld le! Kér még valaki? - ajánlotta fel a Leader.
- Nekem! - mondta egyszerre V és J-Hope majd miután megkapták a gyógyszert, becsatolták az öveiket, és már indultak is LosAngelesbe. Majd 8 és fél órás repülő út után megérkeztek LosAngeles legnagyobb repterére a LAX-ra. Az épület előtt a srácokat már várta 3 sárga taxi. A csomagokat betették a csomagtartóba majd mindenki beült a kocsiba és célul vették a Stark rezidenciát.

Eközben a nagy házban vita folyt.
- Ezt nem hiszem el! Hányszor mondtam hogy ne vedd le a sáros cipődet a naplaiban.
- Anya hagyj már békén, ezt nem hiszem el! Majd leveszem legközelebb. - kiabálta vissza Kevin
- Nem majd, hanem most! Már vagy 10 éve papolok neked erről de még mindig nem értetted meg, isten marhája!
- Fejezzétek már be! Nem hiszem el, hogy egy hete azt kell hallgatnom minden vacsorázásnál, hogy ti hogyan veszekedtek. - csapott le az asztalra - Lucy te ezt hogy bírod? Nálatok is így ment?
- Nem, csak megpróbálom kiszűrni a felesleges hangokat így nagy csend és nyugalom honol elmémben.
- Heh? Mi van? Te vagy Butha lánya vagy mi?
- Ne szemtelenkedj Kevin! - ütötte nyakon fiát az anya
- Nem, csak ha nem akarok idegi roncs lenni akkor meg kell tanulnom szelektíven gondolkodni és hallani. Ami neked nem megy, mert nem miden EMBERI LÉNY KÉPES ERRE! - ordította el magát Lucy, mire mindenki nagyot nézett, majd folytatta kimért hangon - Én most távozok. Holnap találkozunk. Jó éjszakát és szép álmokat. - Megtörölte száját és elhagyta az étkezőt.
- Tuskó! - ütötte ismét nyakon fiát, de ezúttal az apa.
Kevin megvakarta sajgó testrész és ő is felvonult a szobájába. A két szülő egyedül ott maradt az étkezőben.
- Azért jó étvágyat Drágám.
- Neked is apa. - mondták elhalkulva.
 A taxi befordult abba az utcába ahol a Stark villa is állt. Meglepően nagy volt ott aznap a nyüzsgés. Tömegek az utcán álltak, szinte az autók moccanni sem tudtak. A távolból rendőr sziréna hallátszódót, a taxik leálltak, majd a legelső taxis megszólalt.
- Sajnálom uraim de nem tudok tovább menni, valami történt.
- Rendben van. Remélem ennyi elég lesz az útra, a felesleget pedig tartsa meg. - nyomott a sofőr kezébe három nagy címletű bankót majd kinyitotta az ajtót JungKook és kiszállt.
  Mihelyst kiszállt az autóból, és egy nagy levegőt vett nyugtalanság lett úrrá egész testén. Előre akart menni, hogy szabad szemmel is meglássa, hogy mi történt. Jin és Jimin egyből követték barátjukat. Az utca végénél egyre nagyobb fény lett. Egyre hangosabb lett a sziréna és az emberek hangja. A tömeg egyre jobban sűrűsödött, ezzel is nehezítve a bejutást. Minél közelebb ért a házhoz annál, feszültebb lett. Az emberek csak morogtak a tolakodókon. JungKook törte az utat míg a másik kettő a felbőszült tömegtől kért bocsánatot. Hamarosan Kook beleütközött egy közszolgálati személybe. Még hozzá egy rendőrbe.  A rendőr mellett még egy rendőr állt és az mellett még egy. Így képezve barikádot a népnek. A rendőr mögött volt 3 mentő autó, 3 rendőr autó és 6 tűzoltó autó. Az autók mögött egy hatalmas nagy házat vett észre JungKook, aminek a bal oldali szárnya égett.
  Az ablakból kilógtak a tűz lángcsóvái, láthatóvá vált az is hogy, hogyan emészti fel a tűz a házat. Szemmel láthatóan, lehetett látni, azt, ahogy a tűz egyre jobban terjed, nem csak a házban, hanem az udvaron is. A tűzoltók minden erejükkel a tűz megfékezésével voltak elfoglalva.
- Siess nem lesz elég a víz! S.O.S , S.O.S Vétel, kel még víz! Azonnali egységet kérünk a Stark rezidenciához, AZONNAL! - hallatszott ahogy az egyik parancsnok üzenetet ad le.
  Idővel Jin és Jimin is megérkezett. Mind a ketten JungKook mögött voltak. Kook lesápadva állt ott. Lábai földbe gyökereztek. Kezeit ökölbe szorította, tehetetlennek érezte magát.
- Mond hogy ez nem az a ház! - mondta Jin fal fehéren, ahogy az égő házat kezdte el figyelni.
- Ugye nem! - folytatta Jin. Mind a ketten egymásra néztek. Megfogták JungKook vállát, akiben ekkor tört ki a vadállat. Lábai megeredtek és a rendőröket átszakítva, futni kezdett a ház felé.
- Állítsák meg! - Kiáltotta el magát az egyik rendőr
- Majd én! - Mondta Jimin.
  Jimin a fiú után szaladt akinek ekkor már könnyek milliói áztatták arcát. Jimin egy határozott mozdulattal ráugrott JungKook hátára ki ettől a földön kötött ki. Fejét a zöld pázsitra helyezte, kezével próbált fel állni de Jimin súlyát nem tudta kinyomni. Fejét a földtől felemelte. A könnyek amik eddig elhagyták arcát a zöld fűre estek, arca kipirosodott szipogott, szíve hevesen vert. Jobb kezét előtte nyújtotta az égő ház felé. Próbált még messzebbre nyúlni. Tekintetét a házra vetette amit szinte már körbejárt a piros, a sárga milliónyi árnyalata és a sötét füst, ami még késő este is jól látszódott az égbolton.

- LUCY! - kiáltotta

27. Rész - Rég nem látott arcok

- Lucyy annyira hiányzol, gyere vissza - kiáltotta el magát TaeTae SKYPE-on keresztül.
- Hisz még csak most jöttem - mosolyodott bele mondatába - ti is hiányoztok nekem.
- Ki hiányzik a legjobban? - érdeklődött TaeTae

- JungKook. - felelte teljes határozottsággal
- Ne már! Mindig ő hiányzik neked a legjobban. Ez nem igazság! - nyafogott Jimin.
- Talán azért mert ő a barátom?
- Igen, talán! Na fiúk, sicc, had beszéljek a barátnőmmel! - lökött arrébb mindenkit Kook mire egytől-egyig mindenki felmordult majd elhagyták a szobát.
- Ennyire terhes társagással rég találkoztam mit ezek itt - mutatott a többiek irányába Kook, száját húzva
- Ne bántsd őket, csak szerettek volna velem beszélni, hisz te is tudod, hogy csak ebben az időpontban tudok géphez ülni. Erről jut eszembe, anyáék elutaztak egy időre Busanba.
- Igen, azt észrevettem, nincs japán tanár, - felnevetett Kook - és a témazárót is elhalasztottuk.
- Igen?! És még örülsz is neki. Na, mindjárt felhívom anyát és beárullak! - huncut mosolyt húzott arcára Lucy
- Na! Most kinek a pártján állsz?
- Nem tudom, szlalomozok mindenki között!
- Lucy, gyere menyünk próbálni.  - lépett a lány mögé Kevin aki megfogta a lány vállát
- 10 perc és indulunk, jó? - nézett fel a fiúra Lucy
- Persze. Szia, süti*, hogy vagy? - hajolt le a kamera felé Kevin
- Kösz, jól. És te? - komolyodott el Kook hangja.
- Megvagyok, igaz kicsit izomlázam van még a tegnapi úszás miatt, de majd megoldom. Hallom énekelsz és táncolsz. Majd egyszer ütközünk, és majd megmutatod mit is tudsz, jó? - így Kevin
- Állok elébe. De kösd fel a gatyád! - húzta féloldalasra a száját Kook, egy erős mosolyt erőltetve arcára. Ezt Lucy észrevette, nem szólt semmit csak nyelt és lesütötte szemét, azon, ahogy a két fiú már szinte riválisként beszélgetett egymással majd 2000km távlatából is.
- Na jó fiúk, ideje lesz elköszönni. Kevin kérlek, csináld meg a Zöld teámat a próbára.
- Úgy ahogy szereted?
- Igen, kérlek!
- Jó, de siess 20 perc és kezdődik a próba. Tudod, hogy milyen háklis az edző, ha késünk, és még oda is kell érni.
- Jó-jó tudom. Na, menj már! - mutatott Lucy az ajtó irányába kissé idegesebb hangnemben.
   Kevin kisétált az ajtón maja mögött bezárta az ajtót, majd a fal mellé leült és úgy hallgatózott tovább.
- Sajnálom.
- Ugyan mit? - kérdezte Kook
- Bocs, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Nem kellet volna nyitva hagynom az ajtót.
- Lucy ne sajnáld. Előbb vagy utóbb így is-úgy is beszélnünk kellett. Különben sem aggódok, hisz tudom, hogy engem szeretsz, és nem kell félnem, hogy egy ilyen Amerikai piperkőc gyerek elrabolja a szíved.
- Ne is félj. A szívemnek nem csak a felét adtam neked. Nézd Kook. Itt van Bubble! - Lucy ölébe felugrott a kis Palota Pincsi. Mellső lábait feltette az asztalra, kis nyelve kilógott szájából és úgy vette a levegőt. Mikor meglátta a kutyus Kookot hirtelen felvakkantott egyet, majd hevesebben kezdett el lihegni. Szemei elkezdtek csillogni. Felismerte a kamera végén lévő fiút.
- Bubble, de nagyot nőtt! - hajolt közelebb a monitorhoz a fiú
- Nem! Nem hiszem. Csak régen láttad.
- Ja, majd egy hete. MinAh, én ezt nem bírom. Látni akarlak! Meg akarlak ölelni! Hiányzik Bubble! - öntötte ki szívét JungKook
- Szóval én nem hiányzok?
- De te is hiányzol, nem is hiszed, hogy mennyire. De Bubble félig az enyém is, úgy érzem!
- Igen ő a mi kis lányunk! - nevettek fel egyszerre ezen a kijelentésen
- Látni akarom a kislányom! Szüksége van az apukájára, hogy előnyös körülmények között nőjön fel.
- De most az apuka nincs itt így, csak az anyuka lehet vele. Hiányzol, Kook. De most mennem kell. Majd holnap még beszélünk. Addig is légy jó, és álmodj szépeket!
- Köszi, de az nem fog menni, mert nem vagy itt. De a maci majd valamit enyhít! - felmutatta a macit - Még mindig Lucy illatú! - megszagolta a macit.
   Lucy kilépett a SKYPE-ból majd a gépet is kikapcsolta. Felkapta világoskék melegítő felsőjét a fekete cicanadrággal, majd táskáját is hátára vette kisietett a konyhába, ahol már üvegében várta a teája.
- Kész vagy? - kérdezte Kevin
- Aha, na, go!
Mind a ketten elindultak az ajtó irányába. A fogasról lekapták kabátjukat, Lucy a szövet kabátját, míg Kevin a fekete bőr dzsekiét.
   Majd 10 perc alatt megérkeztek a külvárosból a belvárosi tánc stúdióba. Minden ugyan olyan volt, mint fél évvel ezelőtt. A fiú WC előtt ugyan az a büdös áradt ki, mint anno. Ember legyen a talpán, aki ki bírja hányinger nélkül, ha elmegy előtte.
- Tudod, még hogy merre van a női öltöző?
- Igen, nem vagyok még szenilis öregasszony.
- Bocs, majd akkor várlak a teremben.
- Persze!
  Lucy belépett a terembe. Egyből köszönt illedelmesen, majd meghajolt. Teljesen elfelejtette, hogy nem Koreában van, hanem az Államokban. Az öltözőben lévő lányok, mind egytől egyik felsikítottak, és az érkező nyakába borultak.
- Lucy, drágám! Annyira hiányoztál. Nélküled a próbák sem olyan jók! - fogta két kezével közre Lucy arcát
- Leila, hát te még mindig táncolsz.
- Miért nem lehet? Attól, hogy te elmentél, még nem állt meg a világ. Még minden ugyan úgy megy a maga sorrendjében. -válaszolta flegmán, hátat fordítva.
Ez kicsit rosszul esett Lucynek. Hisz nem erre a válaszra számított.
- Bent találkozunk! -  a többiek kimentek, Lucy egyedül maradt. A csizmáját átcserélte a benti edző cipőjére, majd az üvegét megfogta és besietett a terembe.
   A terembe lépve mindenki, aki eddig még nem találkozott vele, a nyakába ugrott. Lucy mindig is közkedveltebb volt a fiúk körében. Valahogy velük jobban megértette magát. Lehet azért mert alapvetően, ő egy fiús, sportos lány.
- Üdvözlünk köreinkben Lucy. Mindenki üljön, le a földre bejelenteni valóm van. - a tanárnak szót fogadva mindenki leült egymás mellé a földre. Lucy Kevin mellé csúszott - Mint azt már tudjátok, idén egy új műsor kerül a képernyőkre. A műsor címe a Star Dance-t viseli. A cím egy összetett szó és kétértelmű. Ebben a műsorban, csak olyan táncosok vehetnek rész, akik valamilyen híresség csemetéi. Legyen az fiú vagy lány. Ovis vagy általános iskolás vagy akár Középiskolás. Egy kritérium van, a gyereknek úgymond "nemesi" - macskakörmözik a levegőben - vért kell örökölnie. Szerencsére a mi tánccsoportunkat Kevin fogja képviselni, de hogy kivel fog táncolni az majd a mai próba végére kiderül. Mindenki főleg a lányok, hozzák a legjobb formájukat. Akkor kezdődjön az óra, győzzön a legjobb.
  Mindenki felállt és elkezdett egyénileg bemelegíteni. Lucy a karaténak köszönhetően, kivételesen jó tágsággal rendelkezett így bemelegítés nélkül le tudott menni jobb és bal lábas spárgába és egy kis bemelegítéssel Angol spárgába. Derekát néhány híddal majd alkaros támaszos híddal melegítette be. Ezt követően egy kis akrobatikával is jobban bemelegítette ízületeit és hát, comb illetve far izmait. Minden készen állt a próbára.
   Először átismételték a tavalyi év koreográfiáit, kis hiányosságokkal igaz de végig tudta Lucy táncolni a 4 táncot. Ezt követően jöttek a páros táncok, Lucy és Kevin felállt egymással szembe a terem két végére, a zene indulására vártak.

- Akkor lássuk az örök csillagokat, mennyit tudtok fél év kihagyás után is. - mondta a tanár és már indította a zenét is.
   Lucy és Kevin zenéje egészen egyedi volt, hisz ebben a táncban több fajta tánc is vegyült. A legjobban a Balett dominált, főként az emeléseknél, és a kéztartásoknál. A zene maga egy igencsak modern zene volt méghozzá Selena Gomez - Who's say volt ez. Ezzel a tánccal 2 első helyezett díjat tudhattak maguknak, 1 másod helyezést és 3 külön díjat. A tánc témája egy fiú és egy lány szétválásáról majd ismét egymásra találásáról szól, különböző stílusokban.
   Elindult a zene. A feszültség a többi lány között egyre nőtt. Egyikőjük sem szerette, hogy Lucy Kevinnel táncolt. Ez csak természetes volt. Kevin a jómódú Dawe Stark színész fia, akitől nem csak rendkívüli jóképűségét örökölte, hanem hihetetlen nagy vagyonát is. A Stark család vagy 2 generáción keresztül uralja és uralta a filmvásznakat. A nagyapa is legendának számít. Dawe is, ugyan ezt a sorsot szánja fiának. De itt meg is állunk egy pillanatra, mert a fiút hidegen hagyja a színészkedés, de még a filmipar is. Kevin Starkot a zene vonzza már kis gyermek kora óta. Ezt a vonást anyjától örökölte, épp, úgy ahogy a tánc iránt érzett vonzalmát és kitartását is. Emma J. Stark elismert táncos és énekes az Államokban. Hihetetlen nagy pop énekesnő, hangját csak úgy emlegetik mint az Angyal Hangja. Emma egy rendkívül, önfeláldozó, kedves, szerény teremtés, ezzel ellentétben férjével. Dawe a szó legszorosabb értelmében egoista. Soha életében nem volt hiánya semmiben sem, így a kedvességet és a megbánást nem ismeri. Legrosszabb erénye, a hihetetlen nagy gőg, ami szintén csak családi vonás. De valahogy Emma megszelídítette ezt a fenevadat, és mára már egy odaadó családapa, aki büszke fia eredményeire és lánya tündéri mosolyára. De egy dologban nem változott, ez pedig az, hogy akaratát mindenféle képen rá akarja erőltetni másokra. Így kötött ki Kevin a Dráma és Média szakon Los Angeles egyik legnagyobb hírű művészeti iskolájában. Itt ismerkedett meg Lucyvel, a kis ázsiai lánnyal, aki kedvességével és ártatlan mosolyával már a nulladik évben levette a lábáról, és örök barátságot kötött vele potom három hónap alatt. A történet innentől pedig már közismert. Egy lány, jó adottságokkal, táncművészet szakon kitűnő eredményekkel, és egy fiú Dráma és Média szakon szintén kitűnő eredményekkel. Pont mint egy stréber páros.
   Különböző táncmozdulatokkal fűszerezett tánc a végéhez közelít. A végpóz következett. Kevin jobb oldalára kipörgette Lucyt, aki bal lábát súlylábként** használta majd jobb lábát 90 fokos szögben fölhúzta, úgy hogy spicce a térdét épp, hogy érte. Jobb kezét kecsesen felemelte 145 fokos szögben. Kevin a lány másik kezét fogta, majd megrántotta. Minek hatására a lány bepördült egyenesen a fiú elé, egymással szemben. Kevin keze megállapodott Lucy derekán. Lucy jobb lábát felemelve álló spárga helyzetbe került, míg derekával enyhén kidőlt oldalra, fejét pedig egyenesen a föld felé fordította.
- Bravó, nagyon ügyesek vagytok ennyi idő távlatából is. Lássuk a többieket.
A tanár elindított egy zenét mire mindenki elkezdett táncolni az előző pár kivételével.  Ők 10 perc szünetet kaptak.
- Még mindig gyönyörűen táncolsz Lucy
- Köszi, nagyon hiányzott már a tánc, de te sem vagy semmi. Még erősebb lettél mint voltál.
- Az edzőterem kedves, az edzőterem. Neked is ki kéne próbálnod.
- Na, nem mondod - kortyolt bele italába Lucy - ha jól emlékszem fél éve én nyomtalak le téged Szkanderben, vagy javíts ki ha tévednék.
- Aljas! - szűkítette össze szemeit Kevin sandító tekintettel
- Nem, csak igazságos!
Mind a ketten felnevettek, észre sem vették, hogy a pihenőjük már le is járt. Mind a ketten visszaálltak a táncparkettre és elvegyültek a táncoló tömegben.
- Akkor meghoztam a döntést, hogy kivel nevez a versenybe Kevin!
Nagy csend lett úrrá a táncoló tömegen, mindenki várta a tanár ítéletét, vagyis jobban mondva döntését. 
- Leila gratulálok te mész el Kevinnel a versenyre.
Mindenki ledöbbent a döntésen, legfőképp Kevin mikor a visítozó lány a nyakába ugrott.
- Gratulálok! - lépett közelebb Lucy mosolyogva Leilához, de ezt a gesztust a másik lány nem értette
- Miért? - állt ott bambán
- Mert megérdemled. Jó táncos vagy. Sok sikert! - Azzal megölelte és kisietett az öltözőbe, mert vége lett a próbának.
   Kevinben egy világ omlott apró darabjaira. "Mi az hogy nem Lucy?" Csak ennyit lehetett hallani, kint az öltözőben. Ahogy Kevin önkívületi állapotban ordibált a tanárral. Lucy jól tudta, hogy ha Kevin felhúzza magát, akár olyat is tehet amit  később megbánhat. Így a lány kiszaladt az öltözőből, épp időben megfogta a fiúökölbe szorított kezét, ami már ütésre készen bekeményedve meredt a test két oldalán. A lány érintésére a fiú kezéből az össze ingerület egy szempillantás alatt elillant. Fejét oldalra hajtotta, hogy megbizonyosodjon, hogy jól döntötte-e? De jól tette, hogy hallgatott a szép érintésre.

- Ideje lesz haza menni!

  * - Kookie - kiejtésben olyan  mint az angol cookie és az sütit jelent. (csak a mássalhangzó különbözik)
** - az a lábunk amelyikre a testsúlyunkat át/rá helyezzük és a másik szabad (oda mozog ahova csak  akar, súly nélkül)

26. rész - Újra itt

"Hölgyeim és uraim, a repülőgép hamarosan felszáll, kérem, foglalják el helyüket és kössék be magukat, köszönöm!" Mondta a légi utas kísérő. Lucy jegye a 51-es székre szólt. Leült a helyére, kényelembe helyezte magát, már a fülhallgatót tette volna be a füléhez, amikor valaki megszólította...
- Szabad lesz?
- Persze... MinGyu Te mit keresel itt? - kérdezte Lucy
- Megyek Amerikába tanulni, anya szerint jót fog nekem tenni egy kis nyugati levegő. - neveti el magát, és lehuppan a lány mellé.
- És melyik partra mész? - kérdezte a lány
- Hogy-hogy melyikre?
- Nyugatira vagy a délire?
- Értelmesen beszélj te lány, én ezt nem értem. - vakarta meg a tarkóját MinGyu
- Akkor így mondom. New York felé mész vagy Los Angeles felé?
- Jaa... Így már értem. Los Angeles felé.
- Komolyan? Én is! És melyik iskolába fogsz járni?
- Hát... ő... Izé...
- Nem tudod?
- De, csak nem jut eszembe a neve...
- Camebrigde?
- Ja, arra! - mondta nagy mosollyal arcán
- Akkor ki kell, ábrándítsalak, rossz gépre szálltál! - nevetett fel Lucy
- Miért?
- Mert a Cambridge Angliában van! - nevetett kissé hangosabban
- Akkor ezt benéztem. El kell mondanom az igazat, igaz? - hajtotta le a fejét MinGyu
- Hát már az elején azt kellet volna tenned... - hajtotta le a fejét a lány
- Tudom, sajnálom! Azért megyek Amerikába, mert haverom meghívott magához. Azt mondta, hogyha elmegyek, akkor ő elintézni, hogy ott is tudjak tanulni, ezért nem tudom, hogy melyik iskolába fogok járni. És veled mi a helyzet?
- Én a versenyre megyek, hisz ezt te is nagyon jól tudod. - mosolyodott el Lucy
- Ja, tényleg és az mikor lesz?
- Pontos időpontot még én sem tudok, de majd nemsokára... remélem - az utolsó szót csak magában gondolta, hiszen épp hogy felszállt a gép az ő szíve már visszavágyott, szüleihez, barátaihoz és szerelméhez.

Los Angeles LAX reptér

   A repülőút majd 6 órás volt, az utat végig beszélgették, nevetgélték, jól elszórakozott a két fiatal. "Üdvözöljük Los Angelesben, kérjük, csatolják be az öveiket, 10 perc múlva landol a gépünk. Köszönjük. hogy légitársaságunkat választották!" Hangozz el a figyelmeztetés. A repülőgép landolását követően mind a ketten szétváltak, MinGyu jobbra ment míg Lucy balra. A Los Angelesi repülőtér híres hatalmas méreteiről. A főcsarnok magassága majd 2 emelet magas. Van a földszint, ahol a jegyeket lehet venni, illetve fogadni lehet az érkezőket. Az első emeleten világmárkás sokasága állt egy-egy bolttal, míg a második emelet a vendégek kényelmét szolgálta Kávézókkal, és éttermek legalább 10 fajta variációjával. Lucy belépett a hatalmas nagy turbinába. Körülötte rengeteg furcsábbnál-furcsább alakkal, volt közöttük punk, goth, hard rocker és még olyan is, aki a 70-es évek hippi szerelését hordta. Tíz méteren belül lehetett látni legalább egy ázsiait és egy négert. A turbinából kiérve Lucy elé tárult az alig fél éve látott nagy terem, ahol az emberek úgy nyüzsögtek, mint hangyák, a hangyabolyban. A léptek további irányait a kordon mögötti transzparensek felé vette. A transzparensek mögött több 100 ember állt valamilyen kis cetlit vagy nagyobb táblát tartva. Lépett még három-négy lépést majd megállt nagy gurulós bőröndjével kezében, majd szétnézett mindkét irányba. Először jobbra, majd másodszor balra. De nem látott senkit sem, majd ismét elindította fejét jobbról balra, de ezúttal sokkalta lassabban. Kicsi szíve majd kiesett a helyéről, annyira izgatott volt, hogy láthassa régi szinte már családtagjait. A tömeg közepén meglátott egy fiút, aki mint az őrült úgy próbált egyre nagyobbat ugrani, hogy valaki észrevegye. A fiú mellett állt egy kisebb lányka, akinek a kezében egy tábla volt, amire "Lucy" volt írva.
- Kevin... - kiáltotta el magát Lucy miközben futásnak eredt a fiú felé
- Lucy! - vissza Kevin felől
Kevin átugorva a kordont, az őrökkel nem törődve, szüleit hátrahagyva, szaladt Lucy felé, aki a bőröndöt ott hagyva jelenlegi helyén, szintén futásnak eredt. "Lucy" "Kevin" kiáltották egymás felé a fiatalok egymás felé szaladva, miközben szlalomoztam az emberek között.
- De hiányoztál már, te hülye! - ölelte magához Kevin Lucyt
- Te is nekem te állat! - válaszolta Lucy 
Kevin egy óriásit szorított Lucy derekán mire a lány kissé felemelkedett a földtől és a szokásosnál hangosabban kifújta a levegőt, majd letette.
- Nagyfiú, te erősödtél! - állapította meg Lucy miközben még mindig sajgó oldalát fogta.
- Nem tagadom, edző terembe jártam az óta amióta nem találkoztunk, meg, hát, nem lehet mindenki, olyan gyenge, mint te!
- Én is szeretlek, Kevin.
- Tudom, fő az őszinteség!
- Hé, ez az én mottóm!
- Volt, kedves, csak volt! - helyesbített a srác.
- Uram maga nem jöhet ide, fáradjon ki a többi várakozóhoz. - bökte oldalba az egyik biztonsági őr Kevint.
- Oké. Bocs. Na, te meg szedd össze magad, mert látom kicsit szét vagy esve és gyere oda hozzánk.
- Hogy érted ezt?
- Nincs meg a bőröndöd.
Lucy ijedten háta mögé nézett és tudomásul kellet lennie, hogy öreg barátjának igaza volt. A táskának hűlt helye sem volt. Valaki elvitte vagy leadta. Mire visszafordult a lány előtte állt a bőrönd sértetlenül, rajta egy cetlivel.  "Jobban vigyázz a cuccaidra, MinAh! MinGyu"
Hát ez meg, mikor került ide - motyogta halkan, szinte alig halhatóan, de mihelyst átgondolta az egészet, már kapta is a bőröndöt és indult Kevin után. A kordonokat megkerülve odasietett a rég nem látott család többi tagjához. A kicsi Leila a régi babázó társa nyakába ugrott, ölelésében már szinte majd meg fojtotta az újonnan visszaérkező játszótársát.
- Isten hozott újra Amerikában - üdvözölte nagy ölelések közepette Naomi Kevin anyja
- Köszönöm Nano, hát Zack hol van?
- Dolgozik, mint mindig... - húzta oldalra a száját Kevin miközben megosztotta Lucyvel a tényeket apja hollétéről.
- Értem.
- De ne aggódj este úgy is találkoztok. Hat órakor végez s fél hétre otthon lesz. Hétkor pedig vacsora. - ismertette Nano Lucyvel az esti napirendet.
- Istenem, úgy hiányzott már ez a pontosság. - nevette el magát Lucy majd útnak indultak az autó felé. Leila helyet foglalt az autóülésben, mellette Kevin foglalt helyet. Az anyós ülésre ült Lucy míg a vezetőébe pedig Naomi. 
   A házhoz érve, kinyílt a nagy kovácsoltvas kerítés, az autó beállt a külön autók számára fenntartott házba. A csomagtartóból kipakoltak, Kevin vitte a bőröndöt, Lucy Leilát cipelte kezében, míg Naomi a saját kis táskáját vitte be a kicsinek nem mondható, emeletes medencés házba. Az ajtón belépve mindenki levette a cipőjét, Leilát követve mindenki a nappaliba ment. A nagy ajtó kinyílt, és az ajtó felső részéről megszólaltak a dudák, az emberek tapsoltak és éljeneztek.

- Isten hozott újra, Los Angelesben - kiáltotta el mindenki magát.
- Isten hozott újra itt - hajolt le Kevin Lucy mögött és elkiáltotta magát
- A fülemre még szükségem van. Te dili - csapkodta egy kicsit meg a fiú vállát kezeivel, mire mindenki felnevetett.
- Mondtam, hogy túl lányosan ütsz, és hogy kéne neked a kondi terem. - bólongatta fejét helyeslően Kevin
Ekkor Lucy egy még nagyobbat ütött a vállába, de ezt ezúttal ököllel.

- És miért felejtem el mindig hogy karatéztál? Áuu...

25. rész - Karácsonyi ajándék

Elérkezett karácsonyeste. Mindenki készülődött esti nagy bulizásra. Volt olyan, aki még csak most vette meg és csomagolta be az ajándékot.
- Anya, nem láttad a mackót, amit vettem JungKook-nak? - kérdezte Lucy
- De, kimostam!
- Mit csináltál? - akadt ki a lány
- Kimostam, mert nem illik kimosatlanul oda adni az ajándékot. Főleg akkor, ha az egy plüss állat.
- Anya de... ááh... hagyjuk. - Rohant fel az emeletre Lucy kezében a mackóval
A szobájába sietett letette a mackót az asztalra, ő pedig leült a székre majd lehajolt a mackó fejével egy magasságba "Hát most mit csináljak veled?" Kérdezte a mackótól, majd oldalra fordította a fejét és rápillantott az órára. "Micsoda 1 óra és itt lesz? De még az ajándékom sincs kész, és még én sem vagyok sehogy sem!" Mondta megint. Majd felállt és kisétált a fürdőszobába, letusolt jó meleg vízben, utána hajat is mosott. Jól megtörölgette a haját, felvette a köntösét és visszasétált a szobájába, kezében a parfümjével. A szobába lépve, az asztalhoz sietett és megfogta a macit, és ahol csak tudta befújta a macit. Ezt követően lerakta az asztalra a mackót, elismerően bólintott egyet és a szekrényéhez ment. A szekrényből kivett egy fekete passzos térdnadrágot és egy piros csillagos felsőt. Visszament a fürdőszobába megszárította a haját, majd kivasalta. Egy sárga csattal felcsatolta hosszú barna hajának egy tincsét. Visszasietett a szobába, felvette az ünnepi ruháját és már  indult is le fogadni a vendégeket.

*Eközben a JungKook házuknál*

- Öcskös a kutya megint a szobámban van. - kiabálta Kook bátyja öccsének
- Az már a te bajod, miért nem zártad be az ajtót?
- Mert...
- Mert túl sok sci-fi filmet nézel és azt hitted, hogy egy hipertér meg fogja gátolni azt, hogy a kutya bemenjen igaz? - viccelődött Kook
- Na, megállj, ezért még kapsz.
Kook bátyja elkezdte JungKookot kergetni, egészen le a földszintre. Kook befutott a nappaliba egyenesen a dohányzó asztal mögé, míg a bátyja a fiúval szemben megállt.
- Gyere ide, ha jót akarsz magadnak. - zilált az idősebb testvér
- Hülye leszek! Gyere te, ha annyira akarsz.
Na, neki se kellett többször mondani átugrott a kis asztalon és egyenesen JungKook-ra esett.
- Szállj le rólam te bálna.
- Ki a bálna, kis köcsög?
Ezt követően a fiatalabb testvért az idősebb elkezdte Csikizni majd a kezét a hátához csavarva feltérdeltette.
- Ez fáj te barom. - kiáltotta el magát JungKook
- Ki nem szarja le, majd el teleportálsz, köcsög. - húzta hátrébb a kezét öccsének
- Fiúk, azonnal hagyjátok abba - lépett be a szobába az apa keresztbe font karokkal. - azonnal álljon fel mind a kettőtök. Nem szégyellitek magatokat, hogy még szent este is balhéztok? Azonnal menjetek el átöltözni, mert mindjárt indulunk.
- De hova? - tápászkodott fel JungKook
- Lucy apukája olyan kedves volt, hogy meghívott minket egy karácsonyi vacsorára. - tapsolt egyet-, kettőt. - indulás átöltözni. 20 perc és indulunk, és nehogy meghaljak még egy veszekedést. Remélem érthető vagyok.
A két fiú egymás mellet ment el egészen a lépcsőig, de az nem bizonyult elég szélesnek ahhoz, hogy elférjenek. Elkezdtek tolakodni, majd veszekedni azon, hogy ki induljon el elsőnek.
- Én vagyok az idősebb.
- De nekem van legalább barátnőm, én jól kell kinéznem.
- Megint veszekedtek? - nézett ki az ajtó mögül az apa, gyanakvó fejjel.
Erre a két fiú hirtelen abbahagyott mindent megfordultak, egymás vállába karolva elkezdtem beszélgetést imitálni, hatalmas nagy mosollyal szájukon. Miután az apa visszafordult JungKook megmordult "veszed le a kezed a vállamról!" A bátyó erre lekapta a kezét, mire JungKook felfutott az emeletre. Fentről lefelé integetve kiabált le a bátyjának.
- Na, ki a király? - és kinyújtotta a nyelvét kacsintás közben
- Barom! - kiáltatta el magát az idősebb
- FIÚK! - kiabálta el magát ismételten az apa.
Szépen lassan lenyugodtak a kedélyek és mindenki elindult készülődni. JungKook elment a szobájába kinyitotta a gardróbját és elő vette a kedvenc koptatott fekete farmerjét, amihez egy piros, fekete, szürke és fehér kockákból álló inget választott. A kiskutyát bevitte a szobájába a fürdőszobából. A kutyusra rátette a nyakörvet, amin egy ezüst csontocska lógott amibe bele volt gravíroztatva a gazdi neve. Egy kis haj zselé, parfüm és már készen is volt minden, egy tökéletes karácsonyi vacsorához. Éjjeli szekrényéről felvette fekete ezüstös karóráját. A kutyust belerakta a kis hordozóba majd alig 2 perc után a kutyuli már el is aludt.
 10 percnyi készülődés után JungKook és családja végre elindult Lucy-ék házához, nem telt bele 15 perc és már meg is érkeztek. Katee fogadta a vendégeket míg Lucy és apukája az utolsó simításokat végezték az asztal terítésén. A hangos köszöntések közepette, a Lucy és Mr. Park kisétáltak az előszobába, hogy ők is kövessék Katee-t. Lucy kissé lemaradt apukájától, ami nem is bolt baj, hiszen a családfőkön átverekedve JungKook egyből barátnőjéhez sietett. A srác nem hitt a szemének. Lucy-n egy fekete latex nadrág volt, míg felső testén egy enyhe baba rózsaszín színű ing volt, könyékig felhajtva, a gallér gondosan kivasalva, haja kiengedve, amiben egy szép, elegáns rózsás csat volt tűzve. Lucy kezén ezüstszínű karkötők pompáztak, míg mutató ujján egy szintén olyan színű köves gyűrű, mint az inge.
- Szia! - mondta elámult hangon Kook
- Szia! - válaszolta Lucy, miközben kissé belepirult mondatába.
- JungKook, ezt nem akarod te bevinni? - mondta Kook bátyja miközben kezében tartotta a hordozót
- Ja, tényleg! Várj egy percet Lucy! - intette szavával  Kook, és már meg is fordult. Bátyja kezéből kivette a hordozót majd visszasétált barátnőjéhez. Megállt előtte és a nagy "dobozt" a háta mögött 'eldugva" tartotta.
- Úgy gondoltam, hogy vacsora utána adom oda neked. De nem bírok tovább várni. - előre nyújtotta a hordozót - Boldog karácsonyt Kedvesem! - mondta széles mosollyal
Lucy lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a doboz tartalmát. Kezeivel arcához kapott, majd nagy lendülettel visszaegyenesedett és JungKook-ra vetette magát. 
- Köszönöm szépen. *puszit nyomott a fiú arcára* Gyere a nappaliba. - fogta meg a fiú szabad kezét és húzta maga után. A nappaliba érve, a szoba kellős közepére leültek pont a karácsonyfa elé és úgy nézték a szunyókáló kutyát hason fekve.
- Tényleg tetszik? - kérdezte aggodalmas tekintettel a fiú
- Persze. De miért gondoltad, hogy egy kutyust veszel nekem? - kérdezte a lány
- Hát... az igazat? - vakarta meg a fiú a tarkóját
- Igen! - vágta rá határozottan Lucy
- Hát tanácsot kértem RapMon-tól és ő tanácsolta ezt. 
- Ez kedves volt tőle. - mosolyodott el a lány
- De nem baj, hogy nem én találtam ki? Csak tudod nekem ez az első alkalo...
De a fiú mondanivalóját nem tudta befejezni, mert a lány egy gyors, határozott mozdulatban egy szájra puszit nyomott barátja szájára.
- Ne aggódj, tetszik! Na, gyere, menjünk vacsorázni. Remélem, a végére felébred a kutyus, mert nincs szívem felkelteni, de viszont akarok vele játszani.
   Mindkét család helyet foglalt az asztalnál a szerelmes pár egymás mellé ült a két családfő egymással szembe az asztal két végére. Feleségeik mindkettőjük jobb oldalán foglalt helyet míg  JungKook bátyja leült Lucy mások oldalára. A vacsora után az idősebbek köztük a bátyó is, bevonult a nappaliba hogy ott beszélgessenek, vagy esetleg megvitassák a politikai életet. Lucy és Kook felment a lány szobájába, és vitték a kutyulit is. Lucy felcsukta az éjjeli szekrényen lévő két rózsa formájú lámpát. A kutyuska ekkorra már felébredt és elkezdett nyüszíteni. Kook bezárta az ajtót, és odalépett Lucy mögé.
- Két oka volt, hogy őt adom neked.
- Igen? Én mik voltak ezek? - fordult Lucy Kook felé
- Az elsőt már tudod, a második pedig az volt, hogy vigyázzon rád. Tudom, hogy 2 nap múlva elmész, és szeretném, ha ez a kis csöppség vigyázna rád helyettem addig is.
- Köszönöm! - és megcsókolta a fiút - Ez pedig az én ajándékom - és az asztalon lévő mackóhoz nyúlt - Tudod, úgy voltam vele, hogy mait először meglátok és te jutsz róla az eszembe azt veszem meg. Nem olyan rég sétáltam Mint-tel a főutcán és egy kirakatban megláttam ezt a macit. Rád hasonlított. Tudom, hogy ha elmegyek, akkor egyedül fogod érezni magad, így hát úgy döntöttem, hogy vele alszok és befújom a parfümömmel. Annak érdekében, hogyha én hiányoznék neked, akkor csak megöleled, és ezt az érzést enyhítse az illatom.
- Azt akkor is csak te tudod enyhíteni- tette hozzá Kook
- Tudom! De legalább lesz tőlem valamid. 
- Köszönöm, Kedvesem! Játszunk a kutyával.
- Akartam mondani.
- Milyen nevet adsz neki? - kérdezte Kook
- Humm... a neve legyen Bubble.
-  Aranyos név. De miért ezt a nevet választottad? 
- Mert, kis pufi, és aranyos. - felete Lucy
A két fiatal a szoba közepére leült, a kutyulit kiengedték a helyéről, hogy had barátkozzon újdonsült gazdijával. Közben sokat beszélgettek. JungKook ölbe vette a kis pöttöm kutyust és elkezdte gyomrozni a földön, majd maga elé emelte
- Szerintem ez nem jó ötlet, mert le fog pisilni. - tanácsolta Lucy
- Ugyan, sohasem csinált még ilyet... - ahogy ezt kimondta a fiú a kutyus kinyitotta a zsilipeket és csodálatosan szép ívben megjelölte JungKook ingét, hogy az az ő területe.
- Mondtam - kuncogta el magát Lucy
- Jó-jó legközelebb hallgatok rád, de most hogy menjek haza? - tette le a kutyust a földre, a lehető legmesszebb magától.
- Én nem tudok adni, apáé meg túl nagy lenne rád.
- Akkor itt alszok! - és elkezdte kigombolni az ingét.
- Hé, te... Mit csinálsz? - takarta el a szemét Lucy
- Mert most miért? Nem vagyok szégyellős főleg előtted nem! - mosolyodott le JungKook és elhúzta a lány kezét arca elől és közelebb lépett hozzá. Lucy becsukta a szemét.
- Nyisd ki a szemed. - simogatta meg a lány arcát
Lucy félve, lassan nyitogatta szemeit, míg nem végleg ki nem nyitotta. Szemei egyből a fiú arcát vizsgálta, aki erre csak elmosolyodott. JungKook megfogta Lucy kezét és a szívéhet tette. Lucy keze megállapodott azon a helyen ahova Kook tette, majd arcával követte. A fiú teste korához képest izmost volt. Mellizmainak körvonala már-már szinte tökéletesen kirajzolódott, épp, úgy ahogy hasának 3 pár kockája. Kook közelebb húzta testéhez a lányt medencéjük, összeért! Lucy felpillantott a fiú arcára. Tekintetéből sugárzott a magabiztosság és a kíváncsiság, amit egybekötött az a bizonyos huncutság. Egyszerre elmosolyogtak. A következő pillanatban már egymáshoz tapadva csókokkal ajándékozták meg egymást. A fiú keze a lány hátáról kimérten csúszott lefele előbb a csípőjéhez onnan tovább a derekához tovább majd keze megállapodott a lány fenekén. Lucy kezeivel eltolta magától a fiú arcát. Szemeiben próbált olvasni a lány, kisebb nagyobb sikerrel, majd ismét magához közel húzta. A fiú ölébe felkapta a lányt, aki csak nyakába kapaszkodva figyelte a vele történteket. JungKook megindult az ágy felé. Az ágyra lefektette a lányt. Lucy felé tornyosodott a fiú és úgy kezdte csókolni. Levegőhiány miatt szétváltak, majd Lucy jobb kezével Kook arcát cirógatta meg.
- Kook én...
- Tudom... Várok még. Ha kell egy életen át. - és puszit nyomott a lány homlokára
- Köszönöm. - mosolyodott bele mondatába 
JungKook Lucy jobb oldalára feküdt, egymás felé fordultak az ágy felőli kezeiket megfogták, majd ujjaikat összefonták. Csak egymást nézték. Próbáltak egymás fejében olvasni. Kis idő elteltével mindketten elálmosodtak. Pilláikat lecsukva eveztek át Álomországba. 

*Két nappal később*

-  Muszáj elmenned? - kérdezte a fiú Lucy-től a reptéren
- Igen, megígértem. A másik meg az, hogy hiányzik a tánc. 
- Jó jó megértem. De hiányozni fogsz!
- Te is nekem, hidd el.
- Mindennap fel kell majd hívnod! - emelte fel az ujját Kook
- Értettem! - húzta ki magát Lucy
- Gerlepár hamarosan indul a lányom gépe. Még át is kell menned a csomag ellenőrzőn, és még fel is kell szállnod. - oktatta a lányát Mr.Park
- Igen. Fiúk nagyon hiányozni fogtok. - fordult a többiek elé. 
- Hiányozni fogsz MinAh  - szaladt Jimin oda a lányhoz és megölelte könnyek közepedte
- Te is nekem, te nagyra nőtt csecsemő.
- Hé  az én barátnőm, el innen. Sicc! - hajtotta el Kook Jimin
- MinAh vigyázz magadra! Sok sikert a versenyhet. Nyakat, lábat kitörni nem szabad. Kook-ot megcsalni sem szabad, mert tudom, hol laksz. - mondta RapMon
- Fenyegetsz? - nézett nagyon MinAh - Jó-jó tudom, hogy csak viccelsz. De eszembe sem jutott ezt megtenni.
- Akkor jó, megnyugodtam. - megölelte a lányt majd elindult vissza a helyére de vissza fordult - de tényleg tudom hol laksz!
- Oké! - nevette el magát a lány
- Figyelj Lucy. Tudom, hogy én karácsonyra nem adtam semmit de azért ezt a kis csomagot fogad el tőlem utó ajándék, és biztos, hogy szükséged lesz rá főleg a repülő úton. - mondta Jin és a lány kezébe nyomott egy nagy piros pöttyös dobozt
- Köszönöm.
- V menj és köszönj el tőle! - lökte oda RapMon V-t.
- J-jó tudom hogy mit kell tennem - durázott be V - MinAh, jaj istenem! Olyan hamar felnőttél, hoy már el is mész tőlünk.
- V de még csak nem rég ismertük meg egymást!
- Pszt... ne rontsd el a monológomat. 
- Oké,folytasd! - mondta Lucy
- Hiányozni fogsz. A te hiányod olyan lesz számomra mint a spagetti reszelt sajt nélkül. A mikulás csoki nélkül és a...
- Oké V nem kell felsorolni az egész ünnepi vacsorát ami nálatok volt szent este, még én is el akarok köszönni! - szakította félbe J-Hope a vacsora elemzést  
- Nyugi, Mint-et majd megvédem. Nem kell aggódnod. És ha bármi kell csak szólj és én majd küldöm neked postán oké?
- Oké! 

- Kérek egy ölelést és egy puszit! - tárta szét karjait J-Hope
Lucy nem ellenkezett, megadta J-Hope-nak a puszit és az ölelést. 
- Hát SUGA? 
- Szerinted? - mondta Jimin miközben csípőre tette a kezét.
- Tippen sincs. Ja, de várj. Karácsony, Alkohol, Megint? - vágott fura fejet Lucy
- Talált süllyedt. - tette keresztbe a kezét Jimin
- Lucy itt az idő! - siettette Lányát Mr. Park megint. 
- Várjon még egy pillanatot - így JungKook - vigyázz magadra és amit megbeszéltünk. Kutya nálad. Szívem nálad. Szóval minden oké!
- Hiányozni fogsz!
- Te is nekem! 
- Búcsú csók? - kérdezte Kook
- Ne mond ezt, úgyis találkozni fogunk még. Meg különben is. Nem örökre megyek el. 
- Tudom, de kell nekem! - és már le is kapta barátnőjét.
  Lucy megindult a detektoros kapu felé. Sikeresen átsétált rajta, a csomagjaiban sem talált semmi gyanúsat így vihette azokat is.  A repülőgép felé vezető úton még visszanézett majd beleolvadt a tömegbe.
- Szia NamJoon! - lépett közelebb MinGyu
- Szia MinGyu. Hát te? Mit keresel itt?
- Megyek Los Angeles-be.
- Minek? 
- Tanulni hát minek?
- És anyáék?
- Majd megbékélnek, na megyek mert a végén még a Lucy melletti helyet elfoglalják. Na pá, vigyázz magadra. Sziasztok srácok! - integetve lépte át a detektoros kaput miközben egy huncut mosolyt varázsolt arcára.
- Nem mész te sehova - szaladt utána RapMon miközben ki kiáltotta magát. - Mennyi időre mész, te szemétláda?

- Hát egy év, addig amíg Lucy is marad. - majd hátat fordított bátyjának és elindult azon az útvonalon ahol Lucy is ment.
- Nem ha addig élek.
NamJoon elindult futni öccse felé, de a biztonsági őrök megállították.
- Uram ön nem mehet be, nincs jegye. - mondták
- De az, az oda nem mehet! - mondta miközben még mindig próbálkozott át vergődni a biztonsági őrökön.
A többiek feölháborodva próbáltak átjutni a biztonsági őrökön épp úgy ahogy RapMon is próbálta. Míg a többieket szépen kivezették az épületből addig JungKook-hoz egy árva kézzel sem nyúltak.

A fiú csak ott állt és ledermedve meredt előre "egy év, és ők együtt lesznek. Ez nem lesz jó, valamit ki kell találnom! De mit?"