8. rész - A Zuhanyzós Ügy

   Azon az ominózus napon a két fiatal már nem tartózkodott többet az iskola területén és annak környékén sem. Lucy elmondta anyukájának az, az reggeli eseményeket, mire Min mama - JungKook hívj így Lucy anyukáját -, kikérte a két gyereket arra a napra az iskolából. Egész nap Lucyék házában voltak, hisz nem volt otthon senki és így nyugodtan tudtak lenni a kínos kérdések elől.

- Jobban vagy? - kérdezte a fiú.

- Valamivel. - válaszolta halkan - Nem gondoltam volna, hogy NamJoon ilyen is tud lenni, ezzel nagyon meglepett!

- Hát, én már láttam ilyennek - vállat vont.

- Mikor? - nézett rá a lány.

- Tavaly… csak annyi volt, hogy lenézték a lányt, és kiközösítették, ilyen messzire nem süllyedtek még sohasem.

- De akkor, most miért? - könny gyűlt Lucy szemébe.

-          Nem tudom! De mondtam már, hogy mellettem ne sírj! – elmosolyodott, és megölelte a lányt a kanapén, ahol aznap nézték a Tv-t. 

Este olyan 20 óra körül JungKook elbúcsúzott a lánytól és annak szüleitől, megköszönte a vacsorát és el is indult. A kapuban még a két barát beszélgetett egy kicsit, mire mind a ketten felkiálltottak.

-          Haditerv indul! 

(Haditerv: Tegyünk, úgy mintha minden a legnagyobb rendben lenne!)

Lepacsiztak és mindenki ment a maga útjára. Másnap reggelre, mind a ketten kipihenve ébredtek, ugyan akkor léptek be a fürdőszobába, és ugyan akkor vették fel az iskolai egyenruhájukra a kabátjukat. Az iskola kapujában megvárták egymást és úgy nevetgélve mentek be az iskolába mit sem figyelve a körülöttük lévő emberek gúnyos tekintetére és azoknak csúfos megjegyzéseire. Lucy első órája pénteken Matematika volt, aznap ő felelt. Mindenki figyelte a lány feleletét és azt várták, hogy egy orbitálisan nagy badarságot mondjon, amitől végre ki tudják cikizni. De ez a pillanat nem jött el, hiszen Lucy tökéletesen felelt. A következő szünetben a megbeszélt helyen várta már JungKook Lucy-t. Kint az udvaron leültek egy padra és úgy fogyasztották el a reggelijüket, amit anyukájuk csomagolt pici gyermeküknek. Mosolyogva és mit sem sejtve az e közben a tanteremben zajló forrongásokról.

A tanteremben a szünet ideje alatt Lucy-t, egyik tánc csapat társa és barátja szította az embereket ellene. Myeong Ji a csapatban a volt Maknae, akinek a helyét átvette Lucy. Myeong Ji már a kezdetektől nem szimpatizált Lucy-vel, hiszen a csapatból a „legcukibb” posztot vette el tőle, ezen kívül a „Szerelmét” is, hiába fiatalabb a fiú Myeong Ji-től bő 2 hónappal. Myeong Ji-t már 2 éve Szerelmi érzéseket táplál JungKook iránt, így hát érthető az, hogy most miért teszi azt, amit.

-          Lányok nem tudom, hogy ti hogy vagyok ezzel, de én nem bírom ezt a Lucy gyereket – fonta össze karjait mellkasánál.

-          Nem tudom, nekem semmi bajom sincs vele… - kommentálta Mint – ezen kívül nagyon kedves, és neked sem kéne így beszélned róla, főleg a diáktanács elnökének jelenlétében.

-          Mint, neked elment az eszed, ha nekem elvette a Maknae szerepemet, akkor a következő a te Diáktanács belli szereped lesz, amit elvesz tőled. Gondolkozz már egy kicsit! – okította Myeong Ji Mint-et.

-          Engem az nem zavarna, legalább nem kéne annyi mindenre figyelnem, hiszen tudod múltkor sem akartam az lenni, de mégis az lettem. – húzta oldalra száját

-          Amondó vagyok, hogy leckéztessük meg! – csapta össze kezeit Myeong Ji

-          Mit akarsz tenni? – kérdezte a gyönyörű szőke hajú Pan DaYang

-          Van egy tervem! – csillant meg szemében a gonoszság és a gyűlölet egyszerre.

Erre a felszólalására köré gyűlt a tanterem összes lánya, és még volt ott olyan is, aki a folyosóról ment be a tanterembe, hogy meghallgassa a lány beszédét. Myeong Ji felállt egy padra majd folytatta:

-          Emberek, ki mit gondol az új lányról, Lucy-ről?

-          Túlnyomulós – hallatszódott az egyik sarokból

-          Egy ribanc… - hallatta meg a hangját a másik

-          Meg kéne leckéztetni, hogy tudja hol a helye… - kiáltott fel a harmadik

-          Egyet értek emberek – szította a tűzet Myeong Ji – javaslom, hogy tegyünk valamit az ellen, hogy a kedvenceinket elvegye tőlünk. Tennünk kell valamit! – ökleit tördelte – Van egy ötletem, de ahhoz mindenkire szükségem lesz, ki van velem?

Erre mindenki felkiáltotta „IGEN!” Majd Myeong Ji folytatta:

-          A tervem egyszerű, ma lesz 1 testnevelés óránk, és ezen kívül pont az utolsó lesz az, de a többi osztálynak még lesz órája. Az utolsó óra után elhitessük Lucy-vel hogy az első emeleti zuhanyzóból nem jön meleg víz, így megkérjük, hogy a másik zuhanyzóba menjen. A média szakosok segítségét is kérném, mert az ő segítségükre is szükségem lesz. Nekik a feladatuk az lenne, hogy egy kamerát és egy kamera állványt szerezzenek be. A kamerát össze kell hangolni a tantermekben lévő LCD-tv képernyőivel.

-          És ebben mi az ördögi? – hallatszódót hátulról egy kérdés

-          Még nem fejeztem be – folytatta – Az állványt és az arra erősített kamerát a zuhanyzó fülkéje elé állítjuk, közben a kamera már össze van hangolva TV képernyőkkel. Az egész fürdést, levetítjük a Tv- képernyőin keresztül és mikor kiszáll a zuhanyzóból teljes anya szült meztelenségében áll majd a kamerák előtt, és az egész iskola előtt.

-          Éljeeeeeeen – üvöltötte a tömeg

-          Ez durva… nem kéne ilyet csinálnod vele. – jelentette ki Mint

-          Megérdemli…

-          Nem érdekel, ha megteszed, akkor én, mint a Diáktanács elnöke kirúgatlak innen és mindent kitálalok az igazgatónak. – húzta ki magát Mint

-          De akkor te is erre a sorsa jutsz! – állt neki MYeong Ji

-          Fenyegetni mersz?

-          Veheted annak is. Megkeserítem az életedet, ha nem segítesz.

-          Ugyan, az enyémet nem tudod megkeseríteni, max. én a tiedet. – sétált az ajtó felé, de visszafordult – ne játszadozz a csapati tagságoddal. – és azzal elhagyta a tantermet.

Senki sem sejtette, hogy az egész összeesküvés elméletet a folyosóról hallotta valaki. A hallgatózóban megfagyott a vér, hiába nem ismerte Lucy-t de elkezdte sajnálni. Mikor meghallotta a cipő kopogását hírtelen elkezdett futni a legközelebbi lépcsőház felé. A lépcsőház falához támaszkodva, zilálva gondolkozott az elhangzottakon. Jobb kezét-szívéhet érintette, azzal próbálta azt nyugtatni. De nem tudta, hiszen a futás is kissé ki fullasztotta, meg a hallottak is felzaklatták. Hajába túrt és úgy indult a következő órájára, ami a 2. volt a mai napon. Az órán hangzottakból semmit sem jegyezett meg. Eszében az elhangzott mondatok keringtek. Hiába férfi, és egyik vágyai közé tartozik látni egy nő mezítelen testét, de az ahogy, ők ki akarnak tolni azzal a lánnyal az már több a soknál. Az óra kellős közepén egy levelet írt barátainak a pad alatt, amit még az óra alatt el is küldött, köztük JungKook-nak is. 

„Nagy baj van, következő szünetben mindenkivel beszélni akarok az udvaron, a hivatalos helyünkön!” 

A következő szünetben mindenki csak TaeHyung-ra (V) várt kint a padon. Eléggé felzaklatottan, de mire odaért összeszedte magát és bele kezdett a mondanivalójába.

-          Lucy-ről van szó! – jelentette ki V.

-          Jaj, ne már te is kezded – akadt ki RapMonster

-          Nem… Nem… Bajban van! – jelentette ki

-          Hogy mi? –ugrott fel JungKook – Mit tudsz? és még is mi a baj? – pattogott a fiú

-          Nyugi ülj le – nyugata J-Hope – Majd elmondja TaeHyung, ugye?

-          Igen, ha hagytok szóhoz jutni.

-          Na, bökd ki, mert ez már engem is kezd érdekelni. – nevette el magát RapMonster

Azzal TaeHyung belekezdett, elmondta, hogy mit hallott és hogy hogyan hallotta meg. A történetre mindenki egytől egyig elkezdett nevetni, jobban mondva, fantáziálni (18+). Csak JungKook volt az, aki a terv hallatán fal fehérré változott. Maga elé meredt, és elméjében, Lucy ijedt arca és a történések következményei forgottak le. „ Ha igaz amit TaeTae mond, akkor, Lucy nagy bajban van, és csak egy kis vonal válassza el a fikciót és a valóságot…”

-          Meg kell akadályoznom – mondta, de ezt már hangosan

-          Mi az Rómeó, csak nem aggódsz? – gúnyolódott RapMonster

-          És ha igen? Akkor mi van? – kérdezett vissza

-          Csak annyi, hogy a lányt miattad hurcolják meg, nem veszed észre? – mondta NamJoon

-          De tudom, és éppen ezért kell megvédenem.

-          Miért akarod ennyire megvédeni? Csak nem szerelmes vagy? – kérdezte Jimin

-          Nem… - pirult bele kicsit – csak a barátom, és senkinek nem kellene ilyesmit átélnie, ilyes fajta megaláztatást.

-          Aha – mondták egyszerre majd a végén elnevették magukat, bár Jimin-en látszott, hogy az a nevetés csak erőltetett

-          De most komolyan, ha egy számotokra fontos emberrel tennék ezt, akkor mit szólnátok hozzá? Gondolom, ti is meg akarnátok, ezt akadályozni.

-          Igaz – vakarta meg mindeni egyszerre a tarkóját

-          Akkor? Segítetek? – kérdezte JungKook

-          Attól függ hogy, miért lesz nekünk ez jó!

-          Hát… - huncut mosoly – ugyanúgy láthattok meztelen női testet, csak nem a MinAh-ét.

-          Na, ez jól hangzik, és akkor mégis kiét?

-          Az egész 9/J osztály lányaiét csak nem a Lucy-ét. Kihangsúlyozom! – nyomta meg az utolsó szót

-          1 jó, de több még jobb… - csapta össze kezét Jimin – és mi a terved? – lépett közelebb JungKook-hoz

-          Jaj, te nem fogsz meg változni, ugye? – nevette el magát JungKook

-          Hát, remélem nem! – mondta komoly arccal

-          Na, srácok a tervem a következő.

-          Hallgatunk! – mondta Jin

-          Helyes, megvárjuk míg Lucy bemegy a zuhanyzóba és a többi lány oda helyezi a kamerát! Eddig érthető!

-          Aha – bólogatnak

-          2. lépés! A többi lány elmegy, miután elhagyták a zuhanyzót egyikünk bemegy oda ahol Lucy tartózkodik és kihozza a Kamerát, majd másvalaki átviszi, oda ahol a többiek zuhanyoznak és egy jó helyre rakja, ahonnan mindent belát a kamera. De előző szünetben Jin és RapMonster a lányok zuhanyzójának minden egyes sarkába rak fel egy kamerát, amit már előtte V összehangolt a TV-kkel, pont úgy, mint ahogy azt a lányok tervezték. Eddig világos?

-          Mint a nap! – bólogatnak.

-          Utána… már csak várni kell! Ja és igen, aki belopódzik Lucy helyiségébe annak nagyon halknak kell lennie, mert ha meghallja, abból még bajok lehetnek.

-          Ki lesz az aki, bemegy Lucy szobájába? – kérdezte SUGA

-          ÉN! – hallatszódott egyszerre 3 fiú hangja

Mind a három fiú egymásra nézett, összeráncolt szemöldökökkel. Majd elnevették magunkat.

-          Akkor én kiosztom a feladatokat – szólalt bele RapMonster – nem kérek véleményt! Ez lesz a felállás és nincs apelláta. JungKook lopódzik be Lucy-hez, mivel úgyis olyan „jó barátok”, Jin és én előző szünetben akkor felszereljük a kamerákat. Közben a folyosó két oldalánál SUGA és J-Hope fognak őrködni, és ha jön valami féle tanár vagy bárki, akkor megoldja a helyzetet. V pedig akkor összehangolja a másik 4 kamerát, mit mi majd felhelyezünk. Jimin te pedig megállsz majd a női fürdő szoba előtt, és ha ki jön Lucy majd akkor felvilágosítod a szituációról.

-          És azt hogy? – Kérdezte Jimin

-          Elmondod neki, hogy mit terveztek ellene, és azt hogy mi, hogy védjük meg a csajszit! Világos?

-          Mint, a nap!

-          Milyen nevet adjunk a tervnek? – kérdezte V

-          Minek név? – kérdezték egyszerre 3-an

-          Csak mert minden filmben van neve az akciónak, és mert, hogy az vagány! - a szöveg végén mindenki a homlokára csap és úgy kezd el nevetni

-          TaeTae te olyan egy kis hülye vagy, hogy az már fájdalmas. Téged be kéne tiltani és bezárni egy páncélszekrénybe – mondta Jin

-          De várjál, még az sem lenne jó hely neki, mert még abból is kitörne. – kiáltott fel Jimin

-          Akkor el kéne ásni! – jelentette ki nevető hangon SUGA

-          De nem vagyok még halott – nézett a többiekre TaeTae miközben lebiggyesztette az ajkát és felvette a kiskutya szemeit.

-          Olyan, kis aranyos így, ne bántsuk már! – és azzal V nyakába ugrott JungKook aki ennek hatására a földre esett.

-          Akkor mindenki menjen a dolgára, Rómeó te meg egy szót sem Lucy-nek.

-          Hallgatok, mint V mikor alszik! – és elnevette mindenki magát és úgy indultak el a 3. órájukra.

A következő időkben mindenki a feladatát készítette. V 4 kamerát vett el engedély nélkül a média szakkörtől, amiket a férfi WC-ben az egyik lyukas órájában Laptop segítségével összehangolt a TV-kkel. Elérkezett az 5. óra, az az óra mikor a lányoknak testnevelés órájuk van. Miután mindenki elhagyta az öltözőt, J-Hope és SUGA megálltak a folyosó 2 végén hogy RapMonster és Jin akadály nélkül el tudják végezni a dolgukat. Ők ketten bementek, de jött egy tanárnő, aki a női öltözőbe akart bemenni. SUGA elkiáltotta magát!

-          Tanárnő, kérem, ne menjen be!

-          Ugyan miért fiatalúr? – kérdezett vissza a Biológia tanárnő

-          Mert… mert… - nem tudta mit mondjon, de még jó hogy J-Hope közbevágott igaz a lehetőt legrosszabb dologgal. 

J-Hope átsprintelt a folyosón és hátúról ráugrott SUGA hátára, amitől a fiú a padlón kötött ki. Majd felkiáltott J-Hope.

-          Adod vissza az ebéd pénzemet, te zsarnok! – és gallérjánál húzta felfele a földön ekkor már háton fekvő fiút, aki csak nézett, hogy mi ütött barátjába, aki csak kacsintott egyet, hogy ezzel is jelezze, hogy ez csak egy játék.

-          Mert megérdemelted te kis köcsög, a tegnap meg te vetted el tőlem és éheznem kellett egész nap. – és SUGA is megmarkolta J-Hope ingjének gallérját

-          Szétverlek! – kiáltotta fel J-Hope

-          Ha hagyom te ős maradvány! – válaszolta SUGA aminek, hatására elkezdtek verekedés imitálni.

-          Fiúk! – kiáltott most egyet a tanárnő - ebben az iskolában nem megengedett az ilyesfajta viselkedés, tessék máris követni az igazgatóhoz.

Azzal a fiúk felkeltek a földről és elkezdték követni a tanárnőt, egészen az igazgatói irodáig. Ott viszonylag „Hamar” végeztek, egy igazgatói szóbeli figyelmeztetéssel megúszták. Miután ott végeztek, mentek is ki az udvarra ahol a többiek már várták őket.

-          Mi tartott ilyen sokáig? Veszekedést hallottunk kint, minden rendben volt? – kérdezte Jin

-          Igen, viszonylag… - mondta J-Hope

-          Viszonylag, emiatt, az ökör miatt majdnem igazgatói intőt kaptunk! – nevette el magát SUGA

-          Miért? Mi történt?

-          Csak annyi, hogy egy tanárnő be akart menni a női öltözőbe és én eltereltem a figyelmét a tanárnőnek – vakarta meg a tarkóját J-Hope

-          Elterelted? Hogyan?

-          Hát, úgy kérlek szépen, hogy ez az őrült hátulról át sprintelt a folyosón és a hátamra ugrott miközben azt kiabálta, hogy „Add vissza a kaja pénzemet!” – utánozta J-Hope hangját mitől mindenki elkezdett nevetni – és elkezdtünk verekedni és így kötöttünk ki az igazgatónál.

-          Ti aztán hülyék vagytok! – jelentette ki JungKook – de köszönöm!

-          Mit köszönsz? – kérdezte Jin

-          Azt hogy segítetek!

-          Ez csak természetes, jó célt szolgál a tettünk – elengedett egy huncut mosolyt és elkezdte emelgetni a homlokát Jimin.

-          Jaj, te!

-          Még ne köszönj semmit, hiszen még nem lett vége az akciónak. 10 perc és kicsengetnek a Tesi óráról. JungKook Készen állsz?

-          Igen, azt hiszem!

-          Ez nem volt túl bíztató – jelentette ki V

-          De nem kukucskálni, és nem csinálni semmi 18+ osat. – kacsintott egyet Jimin

-          Én nem te vagyok! Amúgy meg mi közöd lenne hozzá?

-          Semmi – válaszolta Jimin

-          Na, azért!

Abban a pillanatban megszólalt a csengő, kicsengettek a 6. óráról. Úgy is lett, ahogy azt Myeong Ji-ék megtervezték Lucy elment lefürödni a fenti női öltözőbe. Miután a lányok elhagyták az öltözőt és utoljára a kamera elhelyezők is, utána JungKook extra halkan benyitott az öltözőbe és kilopta a kamerát az öltözőből. A víz hangja, ahogy a zuhanyzó tálcát verte, felkeltette a fiúban a vágyat arra, hogy közelebb menjen, és hogy csak egy pillanatra láthassa a nőies alakot, a zuhanyzó függöny mögött. De eszébe jutottak NamJoon szavai így hát, még mielőtt bármit is tehetett volna, erőt vett magán, kezét maga mellé szorította és úgy hagyta el a helyiséget, jobb kezében a kamerával és az állvánnyal. Kint Jimin-nel találta szembe magát, aki az ajtóval szemben lévő falnak dőlve jobb lábát felhúzva maga mellé állt ott. Egy egyszerű bólintással köszöntek egymásnak és már ment is el, JungKook. Rá 10 percre Lucy is kilépett a női öltözőből, Jimin odalépett hozzá és elmondott neki mindent töviről hegyire, amire Lucy csak annyit mondott, hogy:

-          Ebből nem lesz bajotok?

-          Nyugi, nem! Majd rákenjük másra, azokra, akik már többször csináltak ilyet! – nevette el magát a srác

-          Akkor jó! Meg nyugodtam! És JungKook merre van?

-          Ő kint vár már téged a többiekkel!

-          De én félek egy kicsit NamJoon-tól. – hajtotta le a fejét a lány

-          Ne, félj tőle, csak ideges volt. Különben is verd be a száját, ha idegesít! Nem fog vissza ütni, mert lány vagy!

-          Nem vagyok az az agresszív ember! – nevette el magát Lucy

-          Akkor jó, megnyugodtam! Lehetne egy kérdésem?

-          Persze! - elmosolyodott

-          Mióta ismered JungKook-ot?

-          Elég régóta, kb. 10 éve

-          És hogy ismerted meg?

-          Azt mondtad egyet kérdezel csak!

-          Igaz! – és mind a ketten elnevették magukat

Mikor kiértek az udvarra JungKook Lucy elé szaladt. Egy rövid

 „Jól vagy?”

  „Igen jó, köszi és te?” 

 „Én is jól, köszi” 

Beszélgetés után visszatértek a csapathoz. JungKook mindenkinek bemutatta Lucy-t és még az is megtörtént, amit senki sem gondolt volna.

NamJoon bocsánatot kért egy lánytól!

-          Na, most figyelj Lucy – odalépett NamJoon a lánymellé vállánál fogva átkarolta és az iskola felé mutatott – 10… 9… 8… 7… 6… 5… 4… - Minek számolsz vissza? – Csak figyelj… 3… 2… 1…

Mihelyst vége lett a számlálásnak, hatalmas ujjongás vette kezdetét az iskola falain belül a fiúk között. Ennek a mértéke akkora volt, hogy még kint az udvaron is lehetett hallani, és erre vártak a fiúk kint.

-          V, ugye felveszik a kamerák, amik a lencséik előtt körtének! – kérdezte Jin

-          Persze! – válaszolta TaeTae

-          Akkor nem maradunk le semmiről – mondta JungKook mire Lucy bele boxolt a vállába

-          Jól van, na, csak vicceltem!

Mindenki nevetésben tört ki. Egymást megölelve, ujjongtak. 20 percre rá még mindig ott voltak, az egész 9/J osztály lány tanulói feldúlva léptek ki az iskola épületéből, látszott rajtuk a méreg, a harag és a bosszúvágy. Myeong Ji odalépett Lucy elé, akinek megfogta az ingjének a gallérját és úgy nézett vele farkas szemet. Myeong Ji jobb kezével megütötte Lucy arcát, de úgy hogy az a lehető legnagyobbat csattanjon. JungKook későn kapcsolt így csak az ütés után tudott közbeavatkozni, de Lucy oldalra tolta a fiút mellkasánál fogva.

-          Majd én ezt elintézem! – mondta mosolyogva

MinAh lófarokba felfogta haját, ingjének gallérját felhajtotta könyék felettiig majd beállt támadó pózba, úgy ahogy azt a karatéban szokás.

-          Na, gyere! – provokálta Lucy Myeon Ji-t

-          Na, jó te akartad! – azzal Myeong Ji közeledett Lucy felé

Lucy egy jól időzített pillanatban egy pörgő rúgást indított a lány feje felé, akiben ennek láttán megállt az ütő. Lucy direkt elvétette a rúgást. 

-          Legközelebb, telibe megy! 

Azzal kibontotta a haját lófarokból, és visszafordult a fiúkhoz. A fiúk arcáról egyértelműen le lehetett olvasni a döbbenetet szájuk tátva volt majdnem akkorára, hogy egy sült galamb simán berepült volna. „Nyugi nem fogom rajtatok alkalmazni!” Nevette el magát Lucy, a srácok arcáról sugárzott a meg könnyebbülés. Amit Jimin hangja tört meg!

-          BTS és drága Lucy, ma az én vendégeim vagytok! Ma bulizunk és jól berugunk!

Erre mindenki „HURRÁ!”-t kiáltott és egymásba karolva hagyták el az iskola területét úgy, mint akik már vagy 1000 éve ismerik egymást.

Legyen szép Éjszakátok! :D

7. rész - Az első botrány

   Másnap reggel a két barát úgy, mint a tanév első napján egyszerre érkeztek meg az iskolába. Lucy anyukája előre sietett, mert még volt pár elintézni valója az új munkahelyén. A főépületbe való belépés után útjuk szétágazott Lucy ment jobbra, mert Történelem órája lesz, míg JungKook balra, ő pedig a napot egy igen jó kis Japán órával kezdte. De nem panaszkodhatott, hiszen első tanulós nap az iskola kezdés óta, és az új tanárt is meg kell ismerni. Az óra eltelt a bemutatkozással. A végén pedig Mrs. Park odahívta magához JungKookot.

-  Fiatalember, gondolom, tudja már, hogy ki vagyok!

-  Igen asszonyom!

- Akkor remélem tisztában lesz azzal is, hogy attól hogy a lányommal jó barátok még nem fogok önnel kivételezni.

-  Igen.

- Ahogy elnézem, a tavalyi jegyei alapján nem valami géniusz ebből a tárgyból.

-  Igen.

- Akkor feltétlenül kell felzárkóztató tanárhoz járnia. Az egyik osztályból kijelölök valakit ön mellé. Amit most mondani fogok önnek, azt jól vésse eszébe - felállt, és rá tenyerelt az asztalra - ha kétesre fog állni év végén, garantálom, hogy megbuktatom. Nem leszek olyan kedves, mint az előző tanárnő! Világos?

-  Mint a nap!
- Most pedig fiatalember, hozzon nekem egy kávét és utána pedig mennyen a következő órájára.
   A tanárnő adott pénzt a fiúnak hogy hozzon kávét, elbandukolt a kávé automatáig, visszasietett vele a tanárhoz, majd rohant a következő órájára. Útközben találkozott Lucyvel egy bájos mosolyváltásig, majd el is suhantak egymás mellett.
   A következő óra hamar eltelt. Az iskolai szünetekben a két gyerek között kissé feszült lett a levegő, hiszen az első szünetben, ha találkoztak, vagy ha csak szemük pillantása találkozott, akkor Lucy elengedett egy mosolyt, amit JungKook szinte soha nem viszonzott és úgy tett mintha ott sem lenne.
   Egy idő után -talán a negyedik óra után -,  Lucy is megelégelte a fiú viselkedését így hát más ő sem mosolygott a fiúra, ő is levegőnek nézte a fiút, épp úgy ahogy JungKook tetet. Mind a ketten csalódottak voltak, nem értette az egyik, hogy miért csinálja azt a másik, míg a másik csak a legjobb gyermekkori barátját akarta megvédeni. JungKook elhatározta, hogy iskola után mindent megbeszél a lánnyal. A nap viszonylag könnyű volt, hiszen csak hét órájuk volt. Iskola végén Lucy még lógott egy kicsit Minttel és a többiekkel. Ez idő alatt megbeszélték mikor és hol is lesz a táncóra, milyen hosszú lesz ez a próba, és hogy mit vigyen magával. A megbeszélés után már indult is haza, félúton járt mikor valaki hátulról nyakába ugrott. A lány összerezzent nem tudta ki az, és hogy mit is akarhat.
   Később szemét két kéz takarta el, majd egy mély hang szólalt meg, olyan hang, amit még soha életében nem hallott.

- Na, ki vagyok?

- Tippem sincs - mosolyodott bele a lány válaszába.

- Komolyan? - tért vissza a fiú hangja a normálishoz miközben levette a kezét a lány szemétől, döbbenetében.

- De most már tudom. - fordult a lány a fiú felé.

- Hahaha így aztán könnyű! - nyafogott a fiú - Szeretnék veled beszélni, valamiről, induljunk! - megfogta a lány kezét és elkezdte húzni maga után.

   Lucy érezte, hogy elönti a forróság, és tudta, hogyha nem húzza el a kezét, akkor olyan lesz, mint egy főtt homár. Így hát kezét elkapta a fiú kezéből mire az visszafordult és értetlenül nézett a lányra. Szemük találkozott. Mind a ketten érezték, hogy a másik mit is érez belül a testében. Vágyat a másik érintésére, és arra hogy a két medál eggyé váljon. De tudták, hogy ennek még nincs itt az ideje, hisz nem is ismerik egymást, egyikük sem alapozhat egy öt éves és egy hat éves gyerek homokozási szokására, ami hozzávetőleg egy évtizede történt. Az érzéseket magukban elfojtva mind a ketten folytatták útjukat. Elől JungKook míg hátul Lucy sétált. Kevesebb mint fél órás séta után megérkeztek a Han-Folyó melletti játszótérre, oda arra a helyre, ahol tíz éve találkoztak először. Az a hely nem változott szinte semmit, csak a fák terebélyesedtek, és a játszótéri eszközök lettek használtabbak, kopottabbak.    Az idő délután elejét járja, tökéletes idő egy beszélgetéshez. A két fiatal leült egy filagóriához, ahol érkezésük után kínos csend lett úrrá, amit JungKook hangja tört meg.

- Hogy vagy? Egész nap nem beszélgettünk. . kérdezte egyszerűen és mosolyogva miközben apja tegnap esti szavai keringtek elméjében „… nem akart sehova sem menni ahol nem voltál ott…”

- Jól, kösz. - válaszolta semlegesen. -  De, mond mit érdekel ez téged?

- Humm…? - kérdezett vissza meglepődött tekintettel a fiú.

- Egész nap, rám sem néztél. Úgy kezeltél, mint egy egyszerű iskolatársadat, holott, ha jól tudom a barátod vagyok. Vagy nem?

- Sajnálom. Pont, ez miatt akartam veled beszélni. - halkult el.

- Hallgatlak!

- Figyelj, nem akarom, hogy bajod essen, ezért nem reagáltam angyali mosolyaidra…

- Mimre? - kérdezett vissza a lány miközben félbeszakította a mondanivalóját.

- Semmi… lényeg hogy szeretném, ha iskolában csak iskolatársak lennénk. Így lenne a legjobb..

- Ö… Miért is lesz így jobb?

- Nézd Lucy! - a lány két kezét övéi közé fogta - Hallottál már a Bangtanról?

- Nem, ők kik?

- Mi. Vagyis jobban mondva én, és a többiek. JiMinnel már találkoztál. Azután meg velem is. Ha jól tudom az a srác, akinek a szája előtt maszk van, az az osztálytársad, a neve HoSeok, ő is tag. Szeretném elmagyarázni ezt a dolgot, hogy mi is van ezzel a csapattal.

- Csak nyugodtan, figyelek! -  kihúzta a kezeit a fiú kezeinek szorítása alól.

- Nos, akkor van JiMin, HoSeok és Én. Ezen kívül van még négy tag. Az a srác, akinek két oldalt le van vágva a haja és a többi pedig fel van állítva az RapMon pontosabban RapMonster, alias NamJoon. Ő a vezető, bár SeokJin idősebb nála, de ez van. Eddig érted?

- Figyelj, attól hogy lány vagyok, még könnyen fel tudok fogni ilyen kis dolgot. - mosolyodott el.

- Rendben van! Na, akkor folytassuk SeokJinnel. SeokJin idősebb, mint NamJoon de nem vállalta a vezető szerepét inkább, olyan aligazgató vagy ilyesmi. Utána jön SUGA. A vezetőt és őt sokszor fogod együtt látni, mert nagyon jó barátok, gyermekkoruk óta ismerik egymást.

- Mint mi! - mondta hatalmas vigyorral Lucy.

-          Pontosan! - mosolyodott el JungKook - SUGA születési nevén Min YoonGi, róla azt kell tudni, hogy jó fej, csak meg kell szokni a beszéd stílusát. Várjunk kit hagytam még ki? – gondolkozik – Ja igen a szőke ciklont! - felnevet - TaeHyung, a csapat csak V-nek hívja. Hogy miért azt nem tudom, mert mikor már bekerültem a csapatba akkor már így hívták.

- Igen, és ezt miért fontos nekem tudnom? - fonta össze karját a lány mellkasánál, miközben hátradőlt.

- A lényeget még nem mondtam - halkult el. -, elvileg mi vagyunk az iskola úgymond „legjobb” pasijai!

- Hogy mi? - nevette el magát Lucy - azt még megértem, hogy te, miért vagy az, de hogy a többiek, hogyan? Ezt nem értem?! - kacag.
- Hogy én? - kérdezett vissza Kook miközben kicsit elpirult.
- Semmi… - válaszolta miközben oldalra nézett és érezte a 100 pillangó manőverezési táncát hasában. - Kérlek, folytasd…
- Az elmúlt években, iskolai táncversenyeket,  területi táncversenyeket, és zene, ének versenyeket sorra nyertük meg.
- Ennek a beszélgetésnek mi értelme van? Miben érint ez engem?

- Annyiban, hogy rengeteg rajongónk van, mint a suliban, mint máshol. Emlékszem, hogy JiMin még tavaly korrepetált egy lányt biológiából, és ez valahogy kitudódott. Rá egy hétre a lány szekrényére vörös filccel rá volt írva az, hogy Tűnj el, szajha! Gondolhatod, mi következett ez után. A lányt kiközösítették, lenézték, és ahol csak tudtak keresztbe tettek neki. Rá két hétre kiiratkozott az iskolából, mert nem bírta tovább. Azért nem figyeltem ma oda rád, ezért nem fogadtam mosolyodat, és ezért tartottam a tisztes távolságot. Sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb csak, tudod…

- Féltél? - hajol közelebb a lány a fiúhoz.

- Kicsit… Talán nagyon is. - elfordította fején a föld felé, miközben kezeit tördelte.

- Nem baj az! Ne légy szomorú, legalább rájöttél a gyengédre, így legalább most már szembetudsz, vele nézni. Nézz rám! Kook… kérlek, nézz rám… - nincs válasz - Lucy felállt oda sétált a fiú elé.
   Leguggolt. Alulról nézett bele fekete íriszeibe. Kezével arcához nyúlt, amit felemelt még jobban, a fény felé. Ne félj, megvédlek! Én nem fogok úgy járni, mint az a lány! Mondatát egy mosollyal koronázta. JungKook értetlenül nézett az előtte guggoló MinAhra. Egy szó nélkül felállt. Kezét nyújtotta a lány felé, aki elfogadta azt. Felhúzta maga elé Lucyt, majd erősen magához húzta, és szorította. Jobb kezével derekánál, míg bal kezével nyakát tartotta, szorosan testéhez. JungKook a lány liliom illatát tüdőzte le, amitől a nyugalom járta be testét.
- Ezt nekem kellet volna mondanom, és nem pedig neked, Lucy! - suttogta fülébe, amire a válasz egy egyszerű Talán! volt.
   A rövid beszélgetés után elváltak, de még mindig a személyes szférán belül helyezkedtek el, egymás előtt, úgy hogy mellkasuk szinte összeért. Mind a ketten ránéztek a honokozóra, mire mind a ketten egyszerre megindultak annak irányába. A homokozó padkájánál megállva, úgy mint tíz éve, egyszerre léptek annak területére, és ismét elkezdtek homokvárat építeni. Észre sem vették, hogy hamarosan körülöttük az addig üres teret megtöltötték a kacagó gyerek, akik arra kérték őket, hogy játszanak velük. Néhány óráig még ott maradtak, játszani a fiatal felnőttekkel. Az anyukák a homokozókhoz közeli padon foglaltak helyet, ahol figyelték gyermekük minden egyes lépését, mozzanatát, és a gyerekek között ücsörgő két tinit, akik szinte beleolvadnak a gyermek tömegbe - csak a magasságuk különbözött.

   A nagy játék végén, leporolták magukat, és útnak indultak. Homokosan, fáradtan, de nevetve szelték át az egész várost. Hisz az a játszótér egy kicsit messze volt a házuktól. Félórás séta után, végre megérkeztek Lucyék háza elé. A kapu előtt még megölelték utoljára egymást. Mielőtt belépett volna a lány a házuk fő bejáratán még visszafordult, intett egyet és egy mosolyt is intézett a fiúnak.
    Felment a szobájába ledobta az asztal mellé a táskáját, és bele ugrott egy nagy hasast az ágyába, minek hatására még egyszer feldobódott. Tíz percnyi henyélés után lement a konyhába. Mikor kinyitotta az ajtót ismét két kíváncsi tekintettel találta szembe magát.

- Inkább nem mondok semmit! - jelentette ki Lucy apukája miután végig nézett csurom kosz lányán. Anyja kezéből szinte kiesett a nagy tál saláta. Erőt vett magán, és letette a tálat a tölgyfa asztalra.
- Megint JungKookkal voltál? - érdeklődött az apa miközben szedett a salátából.
- Igen! - mondta büszkén a lány.
- Látszik! - szólt közbe anya, miközben elnevette magát.
- Hogy érted ezt?
- Régen is mindig ilyen kosz voltál. Csak akkor aranyos volt, most meg már nem.
- Igazad van, anya! - nevetett fel a lány -, de, ez most egy ilyen nap volt. Ennyi nosztalgiázás nem gáz, meg te mondtad, hogy sohasem késő gyereknek lenni.
- Igen, de…
- Semmi de, drágám. Ezt tényleg te mondtad a gyereknek.

   A vacsora után, mindenki elvonult. Lucy fürödni ment, majd aludni tért. De nem jött álom a szemére hiszen Kook szavai csengettek vissza dallamszerűen a füleibe. Így feküdt az ágyában, amit hamarosan az álmok rengetegje váltott fel.
   Másnap reggel indulás előtt, feltette nyakába a nyakláncot Lucy és már indult is le, hogy kezdetét vegye a harmadik nap az új iskolában. De meglepetésére mikor a lépcső feléhez ért meglátott valakit jobban mondva valakiket az ajtóban. Mr. és Mrs. Jeont, és fiukat Kookot. Mikor mindenki meglátta a lány, hirtelen hatalmas mosollyal üdvözölték. Kook Mama - csak Lucy hívta így JungKook anyukáját -, hitelen odalépett a lányhoz és megölelte, majd ahogy egy felnőtthöz illik mind két oldalon bele csípett a lágy pofijába miközben a következő kedves, de egyben ledöbbentő szavakat mormogta maga elé, éppen olyan hangon, hogy azt csak Lucy és ő hallja.
- „Milyen nagyra nőttél, gyermekem, már értem, hogy Kook miért beszél rólad annyit, úgy, mint anno.” - kicsit megütögette a lány arcát, és arra kérte a gyerekeket, hogy induljanak, el az iskolába nehogy elkéssenek. A két fiatal egyszerre lépte át az ajtó küszöbét. A ház előtt gyönyörű nagy terebélyes fák álltak, amik már kezdték felvenni az ősz domináns színeit, a barnát, a vöröset, és az aranyló sárgát. A fasor végénél volt egy buszmegálló, ahol a helyi buszok egyik megállóhelye volt. Pár percnyi várakozás után megjött a 66B-s busz, ami az iskola előtt tette ki a diákokat. Harminc percnyi buszozás után megérkeztek az iskolához. Mikor leléptek a buszról minden szempár rájuk szegeződött, és halk susmogás vette kezdetét a diáktársak között. Ahogy haladtak be az iskolába egymás mellett, úgy lett egyre több a kíváncsi tekintet, és úgy lett annál intenzívebb a susmogás. Ami már hallható is volt.

 

 „Vajon tényleg igaz?”

 „Kikaparom a szemét, ha igaz!”

 „Ő is el fog menni úgy, mint az a másik lotyó!”

 „Azt hittem JungKook-nak jobb ízlése van!”

 „Vajon mikor ismerkedtek ennyire össze?”

 „Elvileg ez nem új keletű dolog, de a teljes sztorit nem tudom!”

 

   Hallották egymás után a lányok és a fiúk halk beszélgetését. Mikor beértek az iskolába nem hittek a szemüknek, az egész iskola tele volt plakátozva egy fényképpel, amin ők ketten voltak. Kook idegesen lökött mindenkit félre, aki az útjába került, és úgy sietett oda az egyik falon lépő képhez, amit letépett. A képre tekintett.
   Érzések kavalkádja járta át egész testét. Mérges volt magára hogy, nem tudta elkerülni ezt a helyzetet, míg egy másik érzés, ami talán nagyobb volt az előzőnél. Az utóbbi kerekedett felül rajta. Dühös volt. Kedve lett volna valakit megütni, vagy csak valahogy levezetni ezt a dühöt, ami benne dübörgött. A kezében lévő képet széttépte, majd leszórta földre. Megindult az egyik srác felé, aki a többiektől is hangosabban nevetett, és hangoztatta, mind azt, ami hamis, és ami hazug.
   A hazug fiú pólóját megfogva falhoz taszította. A test egy nagyot dübbent a hófehér falhoz. Bal kezével tartotta a falhoz a hazugot, míg jobb kézfejét ökölbe szorította és úgy akarta megütni a fiút. Ennek láttán mindenki elhallgatott és feszült figyelem és csend lett úrrá az egész folyosón, mindenki várta, hogy mi is lesz ennek a vége. A csendet egy cipő kopogása zavarta meg. Lucy odasietett JungKook mögé és kezét rátette a fiú öklére, aminek hatására a fiú elengedte a másik srác gallérját és az a földre esett.
- JUNGKOOK! – hallatszott a háttérből RapMon hangja. Hangja hatására a feszültség szinte kézzel tapinthatóvá vált. A két barát ijedten nézett a hang irányába, ahol megpillantotta a vezért és SUGA-t. Alig húsz méter volt a két-két pár között. Mint két vetélytárs úgy nézett egymásra, RapMon és JungKook.
- Ez a te műved? - ugrott neki Kook.
- Hát persze hogy nem. Én csak azt akartam volna megtudni, hogy mit is jelentsen ez a kép?! - és Kook arcába nyomta a képet, amiből több száz darab volt az iskolában. Ekkor HoSeok lépett Lucy mellé, aki megfogta a lány kezét, mire az felsikított. Kook ijedten nézett a lány irányába. Ekkor már a banda többi tagja szó szerint körbe kerítette őket, aminek a közepén a két régi jó barát állt.
- Vedd le a kezed róla, HoSeok.
- Én csak azt teszem, amire kértek.
- Igen, és az mi lenne? - kérdezte egyre ingerültebben JungKook.

- Az, hogy a kis barátnődet vigye el, máshova mert itt elég hangos szóváltások lesznek. - válaszolta RapMon.

- Nem, megyek el innen sehova. - jelentette ki Lucy.

- Dehogyis nem! El fogsz menni kisanyám méghozzá jó messzire. - válaszolta cinikusan RapMon.

- NEM! - kiabálta Lucy. - Jogom van tudni!
- Mégis miért lenne? - lépett közelebb RapMon a lányhoz.
- Mert a legjobb barátom! Közöm van hozzá, mivel engem is érint, hisz gondolom ti is a képről akarjátok kérdezni csak úgy, mint a többiek. - mutat körbe - Itt a helyem, mert én is rajta vagyok, engem is érint!
- Hát jó! De az nem az én hibám lesz, ha összetörsz!
- Lucy, kérlek! Gyere velem. Ez tényleg nem egy lány fülének való lesz! - kérte meg JiMin a lányt.

- Kifogom kibírni. A tíz évvel ez előtti időszaknál nem lehet rosszabb!
- Én szóltam! - rátette a kezét a lány vállára - Sajnálom!
   Lehajtott fejjel, sétált vissza helyére. Mikor visszatért RapMonster belekezdett.

- Te gyökér ez mégis mi lenne? - nyomta JungKook képébe a képet, amit mondanivalója előtt szakított le a falról.
- Ez egy kép, amin éppen megölelem a legjobb barátomat, aki mellesleg egy nő. - hátranézett Lucyre ezzel is tudatva, hogy nem lesz semmi baj.
- Igen…? Legjobb női barátod? És erről miért nem beszéltél, Kook?
- Mert nem tartozik rád, hogy ki a barátom iskolán kívül. Különben is mi bajod van azzal, hogy megöleltem?
- Hogy, mi bajom van ezzel? Az, hogy ha tényleg a legjobb barátnőd, akkor nem tennéd ki olyan helyzetnek, mint a tavalyi eset volt.

- Csak akkor lenne az, ha hagynám, de én nem fogom hagyni. Ő az egyetlen, aki mellet nem kell mást adnom, csak magam - kiabálta - nem fogom csak úgy hagyni, hogy ismételten elveszítsem.

Erre megint elindult a nyüzsgés ismételten a beszéd téma Kook és Lucy lett.

- Mindenki takarodjon az órájára, a fenébe is! - ordította ki Kook, mire mindenki megijedt és elindult, a terme felé, igaz, nagyon, lassan mert közben nézték a történéseket. Miután beértek a terembe, volt pár tanuló, akik az ajtó mögül figyelte az eseményeket.

Hamarosan az egész folyosó üres lett és csak a hét fiú, illetve Lucy tartózkodott ott.

- Ne kertelj, mond ki mi a kínod!
- Komolyan?
- Aha, mi a franc bajod van?
- Az hogy ez a ribanc elveszi az eszed, nyár óta. Nem vagy az, aki voltál. Nem vagy olyan tökös, mint annak idején. Eltunyultál.

- Először is ne beszél így Lucyről. Másodszor nem változtam meg! Csak az elmúlt időben, olyan voltam, mint amilyennek te akartál látni engem. Ez az én igazi énem. - mutat végig magán - Ez a srác az én igazi énem… mint mikor ezzel a gyönyörű lánnyal vagyok. Ilyen vagyok valójában. Mégis mit akarsz, mit tegyek?
- Azt hogy egy a hülye lotyó tűnjön vissza az anyába. Mert az egész iskola a feje tetejére állt. Ha elhúzná a csíkot, akkor minden rendbe jönne!
- Azt már nem! Nem megy el! Nem engedem!
- Te… te meg… - lépett közelebb a lányhoz félre lökve JungKookot - Takarodj innen! Neked… itt… semmi… keresni valód sincs. Amcsi csajszi!

   RapMonster hangjára Lucy összerezzent, és a szemében lévő könnycsatornái megteltek. Szeme elkezdett vörösödni. Öklét összeszorította. Próbálta elrejteni, érzelmeit. De nem ment neki. Könnycsatornái nem bírták már elvezetni, így azok kitörtek bőrére. Nem bírt tovább azon a helyen maradni, lábait elkezdte egymás elé pakolgatni, addig, amíg már el nem kezdett futni.
   Egyenesen a női WC felvette az irányt. Mikor benyitott az összes lány megvető tekintettel nézett rá. Az ablak alatt volt egy kis hely, ott leguggolt a földre, és ott nyugtatgatta magát. Odakint a lány távozása után, szebbnél-szebb szavak hangozottak el a két fiú között. A kulturált beszélgetést Kook úgy zárta le, hogy egy jobb egyenessel behúzott RapMonsternek, ami egyenesen az arcába talált. Az ütés hatására NamJoon a földre esett. Arcához nyúlt, nagy meglepetésére szája szétreccsent, amiből vér folyt. Ekkorra ismét már a folyosó teljesen tele lett és senki sem hitt a szemének.

- És ha most nem haragszol, akkor elmegyek és megkeresem, Lucyt!

   A földön fekvő srácot és a többieket ott hagyva, elindult a női mosdó felé. Nem törődve a kiírással a fiú beront a WC-be, ahol a lányok sikítása fogadja. Volt, aki azért sikít, mert megijedt, hogy mit keres ott egy fiú, és volt olyan, aki a srác puszta jelenléte miatt sikít.
- Hol van Lucy? - kérdezte már nyugodtabb hangon, hangján lehetett hallani, hogy aggódik

A lányok között nyílt egy út, aminek a végén ott guggolt MinAh. Aki csak továbbra is csak ott gubbasztott a földön. Fejét a felhúzott térdére hajtva sírt. JungKook odament hozzá leguggolt a földre.
- Lucy… nézz a szemembe… kérlek… - mondta hatalmas nagy kedvességgel. Megfogta a lány fejét felemelte a térdéről és úgy nézett barna íriszeibe. A lány arca vörös volt a sírás miatt. A többi lány pedig a háttérből hallgatózott, és figyelte a történéseket. Volt pár olyan személy is, aki videózott is, hogy később el tudja küldeni a barátainak a videót.

- Lucy… tegnap megígérted nekem hogy megvédsz! De szerintem ez tök felesleges! Nekem kell megvédenem téged! - Lucy szipog - Lányok van egy zsebkendőtök? - kérdezte meg a fölötte állóktól, akik adtak neki zsepit - Lucy, nézd csak, itt van egy zsebkendő! - meglóbálja az arca előtt, amitől egy mosolyt csal a lány arcára - Végre mosolyogsz! - elmosolyodik - Jól jegyed meg azt, amit most fogok neked mondani! Nem fogom hagyni, hogy sírj! Mellettem csak mosolyogj! Világos? - Kérdezte, miközben megsimította a lány arcát jobb kezével, még bal kezével a könnycseppeket törölte le - Soha többé nem hagylak magadra, de akkor te se tűnj el úgy, mint az előbb. Megijesztettél! Hisz tudod, mit fogadtunk anno tíz éve. Emlékszel igaz? - előhúzta a nyakláncot a fiú

- Igen! - mondta kissé rekedtes hangon a lány, de ez érthető is, hiszen sírt, előhúzta a nyaklánc másik felét.
- Mondjuk ki együtt, had hallják! Legyünk mi a beszédtéma, most és holnap a suliban.

A két fiatal a nyakláncot egymáshoz illesztette. A tömeg nagy megdöbbenésére, tökéletesen passzoltak a darabok. Egymás nyakába borultak miközben egymás előtt térdeltek, és érthetően hangosan, úgy hogy mindenki hallja kimondták, gyermekded ígéretüket.

„Örökre együtt, amíg a kő semmivé nem lesz, addig él a mi barátságunk!”

A fiú a lányt derekánál fogva még közelebb húzta magához.

„ Tudom min mentél keresztül az elmúlt időszakban, Lucy. Apa elmondta. Ne haragudj rá, én kértem meg, hogy mondja el! Ha ezt tudtam volna, akkor… nem is tudom… mi lett volna rá lehetőségem… utánad mentem volna. Hiányoztál te is nekem, el sem tudod hinni mennyire! Te most már mellettem maradsz örökre”