Erős feszült csend volt az autóban. Senki sem mert megszólalni. Mindenki azon törte a fejét, hogy vajon mi fog történni, ha felébred Lucy.
Vajon emlékezni fog bármire is?
JungKook elmélyülve nézett kifele a besötétített üvegű ablakon. Odakint minden olyan gyorsan szaladt. A boltok, a kirakatok, még az emberek is. Úgy érezte, hogy csak az autó belsejében nem múlik az idő. Egyre lassabban és nyomasztóbban. Odakint szép tavaszi nap volt. Az utak mellé ültetett fák dús koronája között néhol átszűrődött a fény, ami még az autó üveg ellenére is, egy kis idő elteltével képes volt bántani a szemet. A gyönyörű rózsaszín és fehér virágú fák már kezdtek megszabadulni koronájuk égköveitől, virágaitól. A kellemes tavaszi szél, invitálta őket egy kellemes, nyugodt utolsó keringőre, amit a szelek szárnyán járhattak, teljességgel, siető és néhol lassú tempóval még mielőtt a földre hullva az enyészet fogadja magába.
A 34. utcától a klinika vagy fél órára van, de ezt az utat most 20 perc alatt tették meg, hiszen az égiek kegyesek voltak velük, és mindenhol zöld lámpát kaptak.
Miután odaértek, egyből felmentek a parkoló harmadik emeletére, ahol letették az autót. Siető léptekkel indultak a lift felé, ki a két lábán, ki pedig a járóbot és néhány segítő kar segítségével. Beérve a liftbe, megnyomták az 1-es gombot,minek az ajtaja bezárult és elindult lefelé. Útközben egyszer megálltak, hogy egy csapat orvos tan hallgató beszálljon hozzájuk. A földszintre érve először az ifjú orvosok majd a fiúk szálltak ki. RapMonster előre sietett, a recepcióhoz, hogy megkérdezze, hol is találja Park MinAhot. Ez idő alatt amíg a fiatal asszisztens kikereste a Klinika adattárában, hogy melyik szobában is fekszik MinAh a többiek kerestek egy üres padot - a sok foglalt között -, ahova leültették JungKook-ot.
Tíz perc elteltével NamJoon meg is érkezett, egy cetlit szorongatott a kezében. Arra a kis papír fecnire volt rá írva, hogy melyik szobában és hanyadik emeleten fekszik Lucy.
- Be a liftbe. - mutatott a nagy előtér túlsó végénél lévő lift felé. Mindenki felállt, és elindultak épp úgy ahogy ide is lejöttek. J-Hope és SUGA segítették JungKookot két oldalról, Mint pedig vitte a járó botokat.
Amint felértek a hatodik emeletre és kinyílt az ajtó megpillantották Mr. Parkot aki lehajtott fejjel várta a liftet. Nagy csodálat ült ki arcára. de legfőképpen már kialakuló ráncaira, amikor meglátta a hét fiút, és a közöttük elbújt apró kis lányt, Mintet.
- Katee már vár benneteket. Nekem le kell még mennem, majd jövök. - kezével srégan maga mellé mutatott, ezzel is jelezve, hogy szálljanak ki a liftből. Az apa beszállt a megüresedett mozgó tömegszállítási eszközbe, megnyomott a legalsó soron egy számot, és már el is tűnt, mihelyst bezárult az ajtó.
RapMont követve elérkeztek az nagy barna ajtóhoz, amin az "Illetékteleneknek belépni TILOS!" Felirat volt ragasztva. Nyelt egyet a Leader és benyitott, belépett egyet, majd kettőt. Érdeklődve körülnézett és vissza szólt a többieknek, hogy jöhetnek. Az ajtó mögött egy barackszínűre és capuccinó barnára festett fal volt, ezt a két színt egy tizenöt centiméteres tapéta dísz csíkkal választották el. A falakon szép csendéletek lógtak. A hosszú folyosó végén egy nagy ablak volt, a földtől egészen a plafonig. A mennyezetről pedig UFÓ lámpák lógtak le. Néhány ajtó mellett, fekete bőr kettő-három személyes kanapék voltak, mellettük egy kis fehér asztalkával amin vagy egy lámpa, vagy pedig egy csokor virág foglalt helyet.
Mikor Jimin zárta be az ajtót, épp akkor fordult be a közösségi folyosó másik végéből két biztonsági őr. Ezt meglátva, elkezdtek futni az ajtó felé.
- Álljanak meg! - kiabálta az egyik.
- Futás! - monda Jimin, idegesen a többiek felé.
Meg sem próbáltak elfutni, hiába mondta Jimin. Utolérte őket a két biztonsági őr, akik utukat állták. A mély csöndben, egy normál hangú, rendes hangvételű beszélgetés is hangzavarnak felelt meg. Főleg egy olyan helyen, ahol még a légy zümmögését is lehet hallani. Erre a nagy zajongásra lett figyelmes a 015-ös szobában ülő asszony is. Az ajtót eltolta a folyosó végén, hogy kinézhessen mi okoz ekkora lármát, még ezen a nagyon jelentős napon is. Lassú, gondos, pontos lépésekkel indult meg a 40-es éveinek az elején járó asszony. Kezeivel közben hasát fogta.
- Elnézést! - szólt lágy hangon. Szemeiből az aggodalom és a sírás jeleit lehetett kivenni. Szeme még mindig könnybe lábadt volt. - Én hívtam őket ide! - mondta.
- Ez esetben, elnézésüket kérjük! - hajolt meg a két biztonsági őr a nő és a fiatalok előtt is. Akik készséggel viszonozták azt, kivéve az állapotos asszony, hiszen ő nem volt olyan állapotban, hogy hajlonghasson.
- Köszönjük Katee! - szólalt meg JungKook leghátul, mire mindenki rá nézett.
- Biztos nehéz volt ide feljönnöd. - tette hozzá Katee - gyertek be a lányom szobájába. Üljetek ott le! Kook már hozattam neked olyan széket amire le tudsz ülni kinyújtott lábakkal is.
- Köszönöm.
Lucy szobája egy fehér szoba volt, mennyezetéről pedig egy ezüst csillár lógott le. A szoba sarkainál arany és fekete színű absztrakt mintázatú tapéta volt fel rakva. A szoba közepén egy nagy fekete bőr franciaágy volt, amiben a beteg feküdt, még mindig gépekre kötve, de ezúttal már nem lógott ki sem az orrából, sem a szájából semmilyen cső sem. Nagyon szép fehér ágy neműben fekszik, aminek a mintáját a piros rózsa szirmai adnak. A szoba többi részét egy két fele nyitós szekrény, és az ággyal szemben lévő fa mentén elhelyezett bőr kanapé volt, - olyan amilyen kint is van a folyosón - amik előtt egy nagy üveg dohányzó asztal, volt. Az asztalon egy kancsó víz, és négy darab pohár volt. Lucy ágya mellett, az egyik oldalt egy nagy fehér bőr háttámlájú szék volt, aminek volt láb támlája is volt, ugyan olyan anyagból mint a támla. Ezt a lábtámaszt lehetett különböző magasságokban állítani. Ez volt JungKook széke, amit Katee felhozatott a fiú számára. J-Hope és SUGA leültették arra a székre Kookot, míg a többiek, a szoba másik végénél ültek le és várták, hogy mi fog ezután következni.
Délután 5-6 óra körül járhatott az idő. Az ablakon a nap utolsó sugarai vetültek be, épp úgy, hogy kellemes meleg színekkel árasszák el a szobát. Villanyt még senki sem akart kapcsolni, csak élvezni azt, amit a természet adott nekünk.
Az pedig, a Nap éltető remény sugara.
- Olyan... szép! - motyogta halkan JungKook. Katee leült mellé egy székre ahonnan nem is olyan rég lányát is nézte.
- Mintha csak aludna. - tette hozzá az aggódó anya. - Megfésültem a haját, azért ilyen szép.
JungKook csak ránézett, semmit sem mondott.
Katee pedig folytatta - Lucy... nem szereti ha nem néz ki jól a haja. Ezért fésültem ki neki. Mindig is szerette, ha ápolt a haja, és ha mellére esik. Ezért raktam úgy oda. - mondandója közben, többször is megtörölte szemét. - Kérsz inni?
- Igen. - válaszolt JungKook. Katee elment a kancsóhoz, de a többiek kérdésekkel halmozták el. Épp úgy, mint Lucyvel, mint pedig az állapotával kapcsolatban.
JungKook tíz percre magára maradt Lucyvel. Kezei közé fogta a lány puha kezét. Körkörös mozdulatokat végzett kézfején. Szemeivel, a lány lehunyt szemét nézte-
- Itt vagyok melletted! - súgta oda. Nem érezte, de akarva akaratlanul egy könnycsepp hagyta el jobb szemét, arcát végig szántva száguldott, mint egy gyorsasági verseny versenyzője, az állkapocs csont vége felé. Annak a hegyén megállt, elidőzött, épp úgy mint aki megtorpan, a halála előtt.
Ugorjak? Vagy ne?
De végül az ugrást választotta. A könnycsepp egy magabiztos szökkenéssel a levegőbe ugrott, majd Lucy kézfején érte utol a sorsa.
Kinyílt az ajtó, és egy fehér ruhás doktor és annak kettő asszisztense lépett be. Mindenki az ajtóra szegezte pillantását a doktor pedig JungKookra.
- Csak holnap lesz röntgened! Vagy talán tévedek? - kérdezte Dr. Choi
- Igen. Csak bejöttem meglátogatni. - ekkor a doki a fiú kezére nézett, aki még mindig szorította a beteg lány kezét. Ezt követően arcára tekintett és meglátta, azt a pályát ahol a könnycsepp végig gördült, a napfény csillogása elárulta.
- Értem!
A doktor megindult az ágy másik oldala felé, őt követték a segítői. Vetett pár pillantás a gépek kijelzőjére. Hamarosan vissza ért Mr.Park is. Feleségét hátulról átkarolta, aki ekkor már az ágy végénél állt, ujjait mellkasa felett összekulcsolva. A szülők, és JungKook között álltak a többiek.
- Szépen össze gyűltünk! - mosolyodott el Dr. Choi - Akkor, ébresszük fel az ifjú hölgyet.
Kezét tartotta a jobb oldala felől álló asszisztensének, aki egy injekciós fecskendőt adott kezébe. Kezébe fogta a kis 30milis fecskendőt. Ezt követően a másik oldalán lévő segédéhez fordult aki, egy üvegcsét húzott elő nagy fehér köpenyének zsebéből. Lecsavarta annak a kis üvegnek a tetejét. A doktor a fecskendővel felszívott 15milinyi átlátszó, szintetikus anyagot. Az ablakhoz fordította, hunyorítani kezdett, ezzel ellenőrizte, hogy a kellő mennyiséget szívott el fel. A lány felé hajolt, és bal kezében lévő branülbe belenyomta a folyadékot.
- Akkor most várunk. - mondta. Mély csend lett a kórteremben.
Mindenki várakozott, csak senki sem tudta, hogy mire? Talán csak egy jelre. A doktor a műszerekre néztek, amik ugyan azokat a jeleket adták mint az injekció beadása előtt. Már megköszörülte a torkát, hogy közölje velük, a borzalmas tényt, hogy beigazolódott az amitől annyira féltek, az pedig az volt, hogy kettős kómába esik.
De nem ez történt!
A pulzusmérő görbe vonala még magasabbra ugrott, megnőtt az agyi aktivitás jele is. JungKook pedig a lány keze felől egy apró kis rándulást vett észre. Lenézett, de nem látott semmi komolyabbat. Még nézte egy darabig amikor egyszer csak, megint megtörtént. Lucy, kis és gyűrűsujja megrándult olyan nagy erővel, hogy a középső ujját is rántotta magával.
- Nem lesz itt semmi baj! - mondta a doktor - Felkelt!
Hatalmas nagy nyögés és sóhaj hagyta el mindenki száját. Katee férje mellére dőlt úgy sírt, aki vállait simogatta, miközben örömkönnyeiről szabadult meg. A barátok is összeölelkeztek, SUGA TaeHyunggal, RapMon Jiminnel, és J-Hope pedig Jinnel. Ezt észrevette Jimin is és furcsálló, illetve fürkésző tekintettel nézett rájuk, majd oda súgta RapMonsternek.
- Tuti, van közöttük valami! - RapMon csak elmosolyodott és magához húzta Jimint, megölelte - Semmi magán akció. Ne ezzel törődj! Lucy felépült! - súgta a Leader barátja fülébe. Mint megölelte JungKookot, aki csak szipogott maga előtt.
Félórával később már senki sem volt a szobában csak a szülők és JungKook. Már felkapcsolták a kis lámpákat az ágy mellett, hogy jobban megvilágítsa a szobát. Mély csend volt, és csak egy hangot lehetett hallani.
Az pedig Lucy szuszogása volt.
Újabb 15 perc telt el. Kinyílt az ajtó, és belépett rajta egy nő, kezében egy adag egy literes infúziós zacskóval. Felkötötte Lucy bal kezére, majd pedig távozott. De az ajtóban megtorpant.
- Dr. Choi üzeni, hogy ha a fiatal úr nem tud, vagy csak nem akar haza menni, akkor aludhat bent a kórházban, ingyen és bérmentve. Így holnap már nem kell beutazni a vizsgálatra.
- Rendben, akkor élnék a lehetőséggel! - mondta
- Én pedig ragaszkodnék hozzá, hogy ebben a szobában aludjon. - mondta Mr. Park
- Tessék? - nézett nagyot az ápolónő.
- Mondta a doktor, hogy akár a felébredés eltarthat egy vagy másfél napig. Én meg szeretném, hogy először egy ismerős arcot látna meg az én kis lányom. Nagyon rosszul érezné magát, akkor biztosan, ha azt sem tudná hol van, ráadásul nincs is mellette senki.
- Rendben van! - biccentett egyet a fejével az ápoló - Akkor hozok be még egy ágynemű szettet. Hozhatok olyat amilyen a kisasszonynak van?
- Igen.
- Akkor egy kis türelmet. Apukát meg arra kérném, hogy a lányát valamelyik oldalra addig húzza át, had kapjon helyet JungKook.
Mr. Park lánya háta és térde alá nyúlt. Kicsit megemelte a gyenge testet és az ablak felőli oldalra mozdította. Mikor visszaért az ápoló nő, elmondta JungKooknak, hogy ha segítség kell akkor az ajtó melletti telefont csak emelje fel, és ezzel jelez és még azt is, hogy merre van a fürdő szoba .
Olyan este nyolc óra fele a szülők is haza indultak. JungKook kapott a kórháztól pizsamát, törölközőt, fogkefét és fogkrémet.
Székéről felállt, hóna' alá kapta a járó botját, pizsamáját és törölközőjét vállára dobta, és elindult a szobavégévél lévő ajtóhoz ami a fürdőszobába nyílt.
A fürdőszobában egy zuhanyzó volt benne egy székkel, mellette egy mosdókagyló, fölötte egy tükörrel, míg mindez mellet pedig egy tartályos WC.
A mosdókagyló elé állt, és a tükörben megigazította haját. Levette felső testét borító fehér inget. Megnyitotta a vizet, beállította kellő melegségre és kezeivel végig most felső testét. A kapott törölközővel megtörölte magát. Arcát is megmosta. - Ha leveszik a gipszet, első dolgom lesz, tele engedni a kádat, és abban ülni fél órán keresztül, az tuti fix. - monda a tükörben álló énjének. Száját mosolyra húzta, és a doktor szavai villantak be "Nem lesz itt semmi baj! Felkelt! " Felvette pizsama pólóját, nagy nehezen, lehúzta magáról farmerját és felküzdötte magára a pizsama nadrágot.
Lassan vissza sétált az ágyhoz, aminek a szabad oldalára leült. A járó botját lerakta az ágy mellé,majd betolta az alá. Lábait egyesével felpakolta az ágyra, kezei segítségével. Betakarta magát. Kezével kitapogatta Lucy apró kezét, és összefonta vele az ujjait. Fejét felé fordította. Oldalról nézte még egy darabig a lány fehér arcát, majd elnyomta az álom.
Ouuu Lucy èbredjen fel és ne legyen több baj *-* köviit
VálaszTörlés