30. rész - Égés

Mindenki egyre feszültebb. Jin és RapMonster visszamentek a többiekhez. Arcukról útközben letörölték a kicsordult könnycseppet.

- Ha kijön élve, esküszöm, hogy megverem, kiosztom, és megint megverem. Hogy lehet valaki ennyire

Felelőtlen, istenem. 

- Jin, állj le! - utasította RapMonster - Nem fogsz te semmit sem csinálni! Leülsz, és ha kijön - már ha kijön - áldani fogod az istent, hogy a barátod életben maradt. - mutatott végig Jinen miközben ezt mondta. 

- Akkor most Kook bent van? - kérdezte SUGA miközben elszörnyülködve nézett a hevesen égő házra.

Mindenki odanézett, és egytől egyig mind az ott lévő 7 emberen egyszerre lett úrrá a félelem és a borzongás.

- Nincs esély hogy kijöjjenek! - mondta J-Hope

- LUCY! - kiáltotta el magát Mint.

* * *

"Ki itt belépsz, hagy fel minden reménnyel" 

Ez volt az a mondat amit elfelejtettek az égő ajtó felé írni, mert ha megtették volna akkor talán Kook nem ment volna be.

   Pulcsiját levetette magáról és orra elé gyűrte. Egyre forróbb lett a hangulat a házban és annak környékén, már furcsa nyikorgó hangokat is lehetett hallani, ahogy a tűz által meggyengült padlás szerkezet egyre jobban kezdi elveszíteni erét, és tartósságát. Az ajtón belépve egyből a lépcsőt pillantotta meg. Lábait egymás után tette, léptei egyre nehezebbé váltak, hisz izmai nem tudtak kellőképpen elég oxigént kapni. Fejét a pulcsiba hajtotta és csak néha-néha nézett fel. Mikor felért az első emeletre, egyből bevillant neki az az információ, amit Kevin mondott neki. Lucy... első emelet... baloldali szárny, 16-os ajtó. Elfordult balra és ismét megindult a hatalmas nagy folyosón előre. Elment kettő ajtó mellett, majd megtorpant egy kis időre a harmadik előtt. Az az ajtó más volt, mint a többi, mint kinézetre, mit anyagilag. Azon az ajtón egy balerina formájú matrica volt. Benyitott oda. A körülményekhez képest, ebben a szobában alig volt füst és hő, tűznek nyoma sem volt. A falak teljesen épek voltak. Nem olyan rég újíthatták fel, mert nagyon korszerű cuccok voltak benne. Az ágy az ablak alatt volt ahol a takaró alól valami kitornyosodott. Közelebb lépett és észrevett egy kislányt. A lány még aludt, és eszméleténél volt. Kook felköltötte a lányt, akinek kómás tekintete volt. A lány megszeppenve feküdt az ágyban, amikor meglátta a feléje tornyosuló fiút. 

- Kook bácsi?! - kérdezte kómásan szemeit dörzsölgetve. 

- Hol van Lucy szobája? - kérdezte a fiú, a lány ekkor érzékelte a körülötte történteket. Mikor meglátta a szobába beáramló füstöt azonnal bepánikolt. Elkezdett sírni. Kook megfogta a vállát, nyugtatás képen. 

- A mellettem lévő szoba az.

- Elmegyek Lucyért utána együtt kimegyünk innen, jó? - a kislány bólogatott - Maradj itt, és várd, meg míg vissza jövök. 

  Elindult az ajtó felé. Vett egy még nagy levegő lélegzetet és kiment az ajtón. Maga mögött bezárva azt. A kis lány szobájában nagyon tiszta volt a levegő a körülményekhez képest. Gyorsan megindult megkeresni a 16-os szobát, amikor azt megtalálta, benyitott. A szobában teljességgel nem lehetett látna, a sűrű füsttől, szinte már harapni lehetett azt. Az ajtó kinyitásával a szoba belsejéből egyre jobban kezdett el kifelé áramlani a füst, és így tisztult meg a valamennyivel a belső levegő. JungKook szemét elkezdte marni a füst, könnyezett a szeme és a levegő vétel is egyre nehezebbé vált számára. 

  A megtisztult levegőből egy testet lehetett kivenni, ami a földön feküdt. Közelebb ment és látta, hogy Lucy az és mellette Bubble a kutyus feküdt. Lucy hason feküdt a padlón, jobb keze előre nyújtva hevert miközben feje azon volt, másik keze pedig fejénél volt. Lábai pedig a test meg hosszabbításaként követte lefelé. Ahogy leguggolt a lány mellé, kifakadtak érzelmei és könnyei kezdték el mosni arcát, amire a korom már rátelepedett. 

Hallasd ezt!  

  Lucy fehér ruháját szürke és fekete foltok tarkították, épp úgy ahogy arcát és a többi csupasz testfelületét. Lucyt hátára fordította és megpróbálta felébreszteni, de teljesen hatástalanul. Megfordult és Bubblehez nyúlt, a kutyus is teljesen mozdulatlan volt. Meghalt. A tehetetlen testet hátára vette majd megindult az ajtó irányába ahol már az ajtókeret teljesen égett. Az ajtón kívülről még visszanézett a szobába, ahol az ágy, a függönyök égtek. A kis kutyus a szoba közepén feküdt, teljesen mozdulatlanul. 

- Sajnálom... - mondta Kook, könnyes szemmel.

  Azt, amit barátnője megvédésére adott, azt most itt kell hagynia, az égő házban. Akárhogy is gondolta, nem tudott volna a kutyuson segíteni, hiszen a kislányra is gondolnia kellett. Minden eshetőségre fel kellett készülnie, ha esetleg a lány elesik vagy összeesik, akkor őt is fel kell vennie, de ha a kutyus is ott van, akkor nem tudta volna. Egy ember élet többet ér mint bármi másé.

  Tovább indult egyenesen a 15-ös szoba felé, oda ahol a kislányt is megtalálta. Mikor benyitott a szobába, megdöbbenve vette észre, hogy a levegő tisztább, mint volt. Maga mögött bezárta az ajtót, és Lucyt lefektette a földre. Arcát két kezével megsimította, hogy valamennyi koszt le tudjon szedni. 

- Mond csak, itt a kinti füst ellenére, miért ilyen tiszta a levegő? - kérdezte Kook a mellette térdelő lánytól aki Lucy élettelen testét nézte, ahogy a földön elterül.

- Átépítették a szobámat. Légszűrő berendezést tettek be, és a fallal is csináltak valamit. - válaszolta. - Lucy néni jobban lesz? 

- Remélem. Nagyon sok szénmonoxidot szívhatott be, amióta ott van - folytatta sírva - remélem, hogy a nagy hő hatására nem keletkezett légző szervrendszeri elégtelensége és egyéb végzetes dolog.

- Vigyük ki innen. - folytatta a kis lány

- Igen. - Kook igenlően bólintott. Felvette hátára Lucyt és megindultak vele az ajtó felé. 

- Készen állsz? - kérdezett vissza Kook miközben a lánynak megfogta a kezét.

- Igen.

- Vegyél egy nagy levegőt és indulj meg a lépcső felé. Ne fuss, mert annál több levegőre lesz szükséged. Háromra indulunk, egy... kettő... három... - Kook kinyitotta az ajtót és ahogy azt kinyitotta egyből a tűz becsapott a szobába. Minek hatására mind a ketten hátra estek. Lucy leesett Kook hátáról és a földre került. A fiú egyből oda sietett, hozzá, közben áramlott be a füst. 

- Sajnálom Lucy, nem tudlak ki vinni... én ehhez kevés vagyok... bárcsak soha ne engedtelek volna el... - sírva omlott a lány mellkasára.