- Anya, nem láttad a mackót, amit vettem JungKook-nak? - kérdezte Lucy
- De, kimostam!
- Mit csináltál? - akadt ki a lány
- Kimostam, mert nem illik kimosatlanul oda adni az ajándékot. Főleg akkor, ha az egy plüss állat.
- Anya de... ááh... hagyjuk. - Rohant fel az emeletre Lucy kezében a mackóval
A szobájába sietett letette a mackót az asztalra, ő pedig leült a székre majd lehajolt a mackó fejével egy magasságba "Hát most mit csináljak veled?" Kérdezte a mackótól, majd oldalra fordította a fejét és rápillantott az órára. "Micsoda 1 óra és itt lesz? De még az ajándékom sincs kész, és még én sem vagyok sehogy sem!" Mondta megint. Majd felállt és kisétált a fürdőszobába, letusolt jó meleg vízben, utána hajat is mosott. Jól megtörölgette a haját, felvette a köntösét és visszasétált a szobájába, kezében a parfümjével. A szobába lépve, az asztalhoz sietett és megfogta a macit, és ahol csak tudta befújta a macit. Ezt követően lerakta az asztalra a mackót, elismerően bólintott egyet és a szekrényéhez ment. A szekrényből kivett egy fekete passzos térdnadrágot és egy piros csillagos felsőt. Visszament a fürdőszobába megszárította a haját, majd kivasalta. Egy sárga csattal felcsatolta hosszú barna hajának egy tincsét. Visszasietett a szobába, felvette az ünnepi ruháját és már indult is le fogadni a vendégeket.
*Eközben a JungKook házuknál*
- Öcskös a kutya megint a szobámban van. - kiabálta Kook bátyja öccsének
- Az már a te bajod, miért nem zártad be az ajtót?
- Mert...
- Mert túl sok sci-fi filmet nézel és azt hitted, hogy egy hipertér meg fogja gátolni azt, hogy a kutya bemenjen igaz? - viccelődött Kook
- Na, megállj, ezért még kapsz.
Kook bátyja elkezdte JungKookot kergetni, egészen le a földszintre. Kook befutott a nappaliba egyenesen a dohányzó asztal mögé, míg a bátyja a fiúval szemben megállt.
- Gyere ide, ha jót akarsz magadnak. - zilált az idősebb testvér
- Hülye leszek! Gyere te, ha annyira akarsz.
Na, neki se kellett többször mondani átugrott a kis asztalon és egyenesen JungKook-ra esett.
- Szállj le rólam te bálna.- Ki a bálna, kis köcsög?
Ezt követően a fiatalabb testvért az idősebb elkezdte Csikizni majd a kezét a hátához csavarva feltérdeltette.
- Ez fáj te barom. - kiáltotta el magát JungKook
- Ki nem szarja le, majd el teleportálsz, köcsög. - húzta hátrébb a kezét öccsének
- Fiúk, azonnal hagyjátok abba - lépett be a szobába az apa keresztbe font karokkal. - azonnal álljon fel mind a kettőtök. Nem szégyellitek magatokat, hogy még szent este is balhéztok? Azonnal menjetek el átöltözni, mert mindjárt indulunk.
- De hova? - tápászkodott fel JungKook
- Lucy apukája olyan kedves volt, hogy meghívott minket egy karácsonyi vacsorára. - tapsolt egyet-, kettőt. - indulás átöltözni. 20 perc és indulunk, és nehogy meghaljak még egy veszekedést. Remélem érthető vagyok.
A két fiú egymás mellet ment el egészen a lépcsőig, de az nem bizonyult elég szélesnek ahhoz, hogy elférjenek. Elkezdtek tolakodni, majd veszekedni azon, hogy ki induljon el elsőnek.
- Én vagyok az idősebb.
- De nekem van legalább barátnőm, én jól kell kinéznem.
- Megint veszekedtek? - nézett ki az ajtó mögül az apa, gyanakvó fejjel.
Erre a két fiú hirtelen abbahagyott mindent megfordultak, egymás vállába karolva elkezdtem beszélgetést imitálni, hatalmas nagy mosollyal szájukon. Miután az apa visszafordult JungKook megmordult "veszed le a kezed a vállamról!" A bátyó erre lekapta a kezét, mire JungKook felfutott az emeletre. Fentről lefelé integetve kiabált le a bátyjának.
- Na, ki a király? - és kinyújtotta a nyelvét kacsintás közben
- Barom! - kiáltatta el magát az idősebb
- FIÚK! - kiabálta el magát ismételten az apa.
Szépen lassan lenyugodtak a kedélyek és mindenki elindult készülődni. JungKook elment a szobájába kinyitotta a gardróbját és elő vette a kedvenc koptatott fekete farmerjét, amihez egy piros, fekete, szürke és fehér kockákból álló inget választott. A kiskutyát bevitte a szobájába a fürdőszobából. A kutyusra rátette a nyakörvet, amin egy ezüst csontocska lógott amibe bele volt gravíroztatva a gazdi neve. Egy kis haj zselé, parfüm és már készen is volt minden, egy tökéletes karácsonyi vacsorához. Éjjeli szekrényéről felvette fekete ezüstös karóráját. A kutyust belerakta a kis hordozóba majd alig 2 perc után a kutyuli már el is aludt.
10 percnyi készülődés után JungKook és családja végre elindult Lucy-ék házához, nem telt bele 15 perc és már meg is érkeztek. Katee fogadta a vendégeket míg Lucy és apukája az utolsó simításokat végezték az asztal terítésén. A hangos köszöntések közepette, a Lucy és Mr. Park kisétáltak az előszobába, hogy ők is kövessék Katee-t. Lucy kissé lemaradt apukájától, ami nem is bolt baj, hiszen a családfőkön átverekedve JungKook egyből barátnőjéhez sietett. A srác nem hitt a szemének. Lucy-n egy fekete latex nadrág volt, míg felső testén egy enyhe baba rózsaszín színű ing volt, könyékig felhajtva, a gallér gondosan kivasalva, haja kiengedve, amiben egy szép, elegáns rózsás csat volt tűzve. Lucy kezén ezüstszínű karkötők pompáztak, míg mutató ujján egy szintén olyan színű köves gyűrű, mint az inge.
- Szia! - mondta elámult hangon Kook
- Szia! - válaszolta Lucy, miközben kissé belepirult mondatába.
- JungKook, ezt nem akarod te bevinni? - mondta Kook bátyja miközben kezében tartotta a hordozót
- Ja, tényleg! Várj egy percet Lucy! - intette szavával Kook, és már meg is fordult. Bátyja kezéből kivette a hordozót majd visszasétált barátnőjéhez. Megállt előtte és a nagy "dobozt" a háta mögött 'eldugva" tartotta.
- Úgy gondoltam, hogy vacsora utána adom oda neked. De nem bírok tovább várni. - előre nyújtotta a hordozót - Boldog karácsonyt Kedvesem! - mondta széles mosollyal
Lucy lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a doboz tartalmát. Kezeivel arcához kapott, majd nagy lendülettel visszaegyenesedett és JungKook-ra vetette magát.
- Köszönöm szépen. *puszit nyomott a fiú arcára* Gyere a nappaliba. - fogta meg a fiú szabad kezét és húzta maga után. A nappaliba érve, a szoba kellős közepére leültek pont a karácsonyfa elé és úgy nézték a szunyókáló kutyát hason fekve.
- Tényleg tetszik? - kérdezte aggodalmas tekintettel a fiú
- Persze. De miért gondoltad, hogy egy kutyust veszel nekem? - kérdezte a lány
- Hát... az igazat? - vakarta meg a fiú a tarkóját
- Igen! - vágta rá határozottan Lucy
- Hát tanácsot kértem RapMon-tól és ő tanácsolta ezt.
- Ez kedves volt tőle. - mosolyodott el a lány
- De nem baj, hogy nem én találtam ki? Csak tudod nekem ez az első alkalo...
De a fiú mondanivalóját nem tudta befejezni, mert a lány egy gyors, határozott mozdulatban egy szájra puszit nyomott barátja szájára.
- Ne aggódj, tetszik! Na, gyere, menjünk vacsorázni. Remélem, a végére felébred a kutyus, mert nincs szívem felkelteni, de viszont akarok vele játszani.
Mindkét család helyet foglalt az asztalnál a szerelmes pár egymás mellé ült a két családfő egymással szembe az asztal két végére. Feleségeik mindkettőjük jobb oldalán foglalt helyet míg JungKook bátyja leült Lucy mások oldalára. A vacsora után az idősebbek köztük a bátyó is, bevonult a nappaliba hogy ott beszélgessenek, vagy esetleg megvitassák a politikai életet. Lucy és Kook felment a lány szobájába, és vitték a kutyulit is. Lucy felcsukta az éjjeli szekrényen lévő két rózsa formájú lámpát. A kutyuska ekkorra már felébredt és elkezdett nyüszíteni. Kook bezárta az ajtót, és odalépett Lucy mögé.
- Két oka volt, hogy őt adom neked.
- Igen? Én mik voltak ezek? - fordult Lucy Kook felé
- Az elsőt már tudod, a második pedig az volt, hogy vigyázzon rád. Tudom, hogy 2 nap múlva elmész, és szeretném, ha ez a kis csöppség vigyázna rád helyettem addig is.
- Köszönöm! - és megcsókolta a fiút - Ez pedig az én ajándékom - és az asztalon lévő mackóhoz nyúlt - Tudod, úgy voltam vele, hogy mait először meglátok és te jutsz róla az eszembe azt veszem meg. Nem olyan rég sétáltam Mint-tel a főutcán és egy kirakatban megláttam ezt a macit. Rád hasonlított. Tudom, hogy ha elmegyek, akkor egyedül fogod érezni magad, így hát úgy döntöttem, hogy vele alszok és befújom a parfümömmel. Annak érdekében, hogyha én hiányoznék neked, akkor csak megöleled, és ezt az érzést enyhítse az illatom.
- Azt akkor is csak te tudod enyhíteni- tette hozzá Kook
- Tudom! De legalább lesz tőlem valamid. - Köszönöm, Kedvesem! Játszunk a kutyával.
- Akartam mondani.
- Milyen nevet adsz neki? - kérdezte Kook
- Humm... a neve legyen Bubble.
- Aranyos név. De miért ezt a nevet választottad?
- Mert, kis pufi, és aranyos. - felete Lucy
A két fiatal a szoba közepére leült, a kutyulit kiengedték a helyéről, hogy had barátkozzon újdonsült gazdijával. Közben sokat beszélgettek. JungKook ölbe vette a kis pöttöm kutyust és elkezdte gyomrozni a földön, majd maga elé emelte
- Szerintem ez nem jó ötlet, mert le fog pisilni. - tanácsolta Lucy
- Ugyan, sohasem csinált még ilyet... - ahogy ezt kimondta a fiú a kutyus kinyitotta a zsilipeket és csodálatosan szép ívben megjelölte JungKook ingét, hogy az az ő területe.
- Mondtam - kuncogta el magát Lucy
- Jó-jó legközelebb hallgatok rád, de most hogy menjek haza? - tette le a kutyust a földre, a lehető legmesszebb magától.
- Én nem tudok adni, apáé meg túl nagy lenne rád.
- Akkor itt alszok! - és elkezdte kigombolni az ingét.
- Hé, te... Mit csinálsz? - takarta el a szemét Lucy
- Mert most miért? Nem vagyok szégyellős főleg előtted nem! - mosolyodott le JungKook és elhúzta a lány kezét arca elől és közelebb lépett hozzá. Lucy becsukta a szemét.
- Nyisd ki a szemed. - simogatta meg a lány arcát
Lucy félve, lassan nyitogatta szemeit, míg nem végleg ki nem nyitotta. Szemei egyből a fiú arcát vizsgálta, aki erre csak elmosolyodott. JungKook megfogta Lucy kezét és a szívéhet tette. Lucy keze megállapodott azon a helyen ahova Kook tette, majd arcával követte. A fiú teste korához képest izmost volt. Mellizmainak körvonala már-már szinte tökéletesen kirajzolódott, épp, úgy ahogy hasának 3 pár kockája. Kook közelebb húzta testéhez a lányt medencéjük, összeért! Lucy felpillantott a fiú arcára. Tekintetéből sugárzott a magabiztosság és a kíváncsiság, amit egybekötött az a bizonyos huncutság. Egyszerre elmosolyogtak. A következő pillanatban már egymáshoz tapadva csókokkal ajándékozták meg egymást. A fiú keze a lány hátáról kimérten csúszott lefele előbb a csípőjéhez onnan tovább a derekához tovább majd keze megállapodott a lány fenekén. Lucy kezeivel eltolta magától a fiú arcát. Szemeiben próbált olvasni a lány, kisebb nagyobb sikerrel, majd ismét magához közel húzta. A fiú ölébe felkapta a lányt, aki csak nyakába kapaszkodva figyelte a vele történteket. JungKook megindult az ágy felé. Az ágyra lefektette a lányt. Lucy felé tornyosodott a fiú és úgy kezdte csókolni. Levegőhiány miatt szétváltak, majd Lucy jobb kezével Kook arcát cirógatta meg.
- Kook én...
- Tudom... Várok még. Ha kell egy életen át. - és puszit nyomott a lány homlokára
- Köszönöm. - mosolyodott bele mondatába
JungKook Lucy jobb oldalára feküdt, egymás felé fordultak az ágy felőli kezeiket megfogták, majd ujjaikat összefonták. Csak egymást nézték. Próbáltak egymás fejében olvasni. Kis idő elteltével mindketten elálmosodtak. Pilláikat lecsukva eveztek át Álomországba.
*Két nappal később*
- Muszáj elmenned? - kérdezte a fiú Lucy-től a reptéren
- Igen, megígértem. A másik meg az, hogy hiányzik a tánc.
- Jó jó megértem. De hiányozni fogsz!
- Te is nekem, hidd el.
- Mindennap fel kell majd hívnod! - emelte fel az ujját Kook
- Értettem! - húzta ki magát Lucy
- Gerlepár hamarosan indul a lányom gépe. Még át is kell menned a csomag ellenőrzőn, és még fel is kell szállnod. - oktatta a lányát Mr.Park- Igen. Fiúk nagyon hiányozni fogtok. - fordult a többiek elé.
- Hiányozni fogsz MinAh - szaladt Jimin oda a lányhoz és megölelte könnyek közepedte
- Te is nekem, te nagyra nőtt csecsemő.
- Hé az én barátnőm, el innen. Sicc! - hajtotta el Kook Jimin
- MinAh vigyázz magadra! Sok sikert a versenyhet. Nyakat, lábat kitörni nem szabad. Kook-ot megcsalni sem szabad, mert tudom, hol laksz. - mondta RapMon
- Fenyegetsz? - nézett nagyon MinAh - Jó-jó tudom, hogy csak viccelsz. De eszembe sem jutott ezt megtenni.
- Akkor jó, megnyugodtam. - megölelte a lányt majd elindult vissza a helyére de vissza fordult - de tényleg tudom hol laksz!
- Oké! - nevette el magát a lány
- Figyelj Lucy. Tudom, hogy én karácsonyra nem adtam semmit de azért ezt a kis csomagot fogad el tőlem utó ajándék, és biztos, hogy szükséged lesz rá főleg a repülő úton. - mondta Jin és a lány kezébe nyomott egy nagy piros pöttyös dobozt- Köszönöm.
- V menj és köszönj el tőle! - lökte oda RapMon V-t.
- J-jó tudom hogy mit kell tennem - durázott be V - MinAh, jaj istenem! Olyan hamar felnőttél, hoy már el is mész tőlünk.
- V de még csak nem rég ismertük meg egymást!
- Pszt... ne rontsd el a monológomat.
- Oké,folytasd! - mondta Lucy
- Hiányozni fogsz. A te hiányod olyan lesz számomra mint a spagetti reszelt sajt nélkül. A mikulás csoki nélkül és a...
- Oké V nem kell felsorolni az egész ünnepi vacsorát ami nálatok volt szent este, még én is el akarok köszönni! - szakította félbe J-Hope a vacsora elemzést
- Nyugi, Mint-et majd megvédem. Nem kell aggódnod. És ha bármi kell csak szólj és én majd küldöm neked postán oké?
- Oké!
- Kérek egy ölelést és egy puszit! - tárta szét karjait J-Hope
Lucy nem ellenkezett, megadta J-Hope-nak a puszit és az ölelést.
- Hát SUGA?
- Szerinted? - mondta Jimin miközben csípőre tette a kezét.
- Tippen sincs. Ja, de várj. Karácsony, Alkohol, Megint? - vágott fura fejet Lucy
- Talált süllyedt. - tette keresztbe a kezét Jimin
- Lucy itt az idő! - siettette Lányát Mr. Park megint.
- Várjon még egy pillanatot - így JungKook - vigyázz magadra és amit megbeszéltünk. Kutya nálad. Szívem nálad. Szóval minden oké!
- Hiányozni fogsz!
- Te is nekem!
- Búcsú csók? - kérdezte Kook
- Ne mond ezt, úgyis találkozni fogunk még. Meg különben is. Nem örökre megyek el.
- Tudom, de kell nekem! - és már le is kapta barátnőjét.
Lucy megindult a detektoros kapu felé. Sikeresen átsétált rajta, a csomagjaiban sem talált semmi gyanúsat így vihette azokat is. A repülőgép felé vezető úton még visszanézett majd beleolvadt a tömegbe.
- Szia NamJoon! - lépett közelebb MinGyu
- Szia MinGyu. Hát te? Mit keresel itt?
- Megyek Los Angeles-be.
- Minek?
- Tanulni hát minek?
- És anyáék?
- Majd megbékélnek, na megyek mert a végén még a Lucy melletti helyet elfoglalják. Na pá, vigyázz magadra. Sziasztok srácok! - integetve lépte át a detektoros kaput miközben egy huncut mosolyt varázsolt arcára.
- Nem mész te sehova - szaladt utána RapMon miközben ki kiáltotta magát. - Mennyi időre mész, te szemétláda?
- Nem ha addig élek.
NamJoon elindult futni öccse felé, de a biztonsági őrök megállították.
- Uram ön nem mehet be, nincs jegye. - mondták
- De az, az oda nem mehet! - mondta miközben még mindig próbálkozott át vergődni a biztonsági őrökön.
A többiek feölháborodva próbáltak átjutni a biztonsági őrökön épp úgy ahogy RapMon is próbálta. Míg a többieket szépen kivezették az épületből addig JungKook-hoz egy árva kézzel sem nyúltak.
A fiú csak ott állt és ledermedve meredt előre "egy év, és ők együtt lesznek. Ez nem lesz jó, valamit ki kell találnom! De mit?"
Úú az a szemét MinGyu xD
VálaszTörlés