24.rész - Közelgő Ünnepek.

-       Hol van V? – lépett be a szobába RapMonster

-       Oh, nyugi biztos jól van! – próbálta nyugtatni barátját Kook

-       De mi van akkor, ha ő is úgy jár, mint SUGA?

-       JungKook ez nem vicc – nézett Lucy Kook-ra – én nem akarok még egy ilyen esetet, mint a mai.

-       Jó, jó keressük meg őt is.

A három még ébren maradt fiatal, már a kabátján húzta fel a cipzárt és már léptek volna ki az ajtón mire megszólalt RapMonster telefonja.

-       Igen?

-       Rap… Mon? – nyöszörögte valaki a vonal másik végéről, nem sejtett semmi jót a hangja

-       Továbbra, is igen! De ki maga?

-       De jó hogy felvetted, ah… majd ki pukkanok… gyertek értem… - folytatta a nyöszörgést az ismeretlen személy.

-       V? TeaHyung te vagy az? – nézett nagyot NamJoon

-       I-igen. Léci siessetek, mert nem bírok megmozdulni – nyöszörgött V

-       Miért mi történt? Hol vagy?

-       Bent a bál teremben az egyik asztalon feküdtem ki. Szerintem becsömöltem a sok kajától.

-       Máris megyünk érted, maradj ott ahol vagy. – utasította RapMonster

-       Ugyan ne viccelj hova mehetnék, vagy 10 kilóval nehezebb vagyok, és megmozdulni sem bírok. Ja és még valamint, hozzatok nekem Bilagitot. Köszi.

-       És azt mégis honnan fogok szerezni az éjszaka kellős közepén? heh? – kérdezte RapMon hülye fejet vágva

-       Nem tudom, de ha nem hoztok az se baj, csak gyertek értem, könyörgöm.

-       Jó sietünk!

Tette le a Leader a telefont és már indultak is vissza a bálterem helyszínére. Út közben RapMon elmesélte Lucy-nek és JungKook-nak hogy mit is mondott V. A bálterembe érve nem hittek a szemüknek. A teremben a díszek szanaszét hevertek. Üres műanyag poharak a földön, és a terem közepén egy idős bácsika, aki szedte fel a szemetet, hajnali kettő óra környékén. Körbenéztek és csak néhány embernek látszó lényt láttak fetrengeni egy-egy asztalon. Mikor jobbra néztek az egyik gyerek éppen akkor esett le az asztalról. Lucy ijedtében hátrált egy lépést, és neki ment RapMonster vállának majd halkan megjegyezte „ Ez fájhatott!”  „Hát Igen” jegyezte meg RapMonster majd szemeivel tovább kereste TaeHyung-ot. Az asztalon fekvő fiú meghallotta a barátja hangját majd felnyögött egyet, nagy keservében!

-       Hahó, itt vagyok! – és felemelte jobb kezét az egyik asztalon

-       Azt hiszem megtaláltuk, hajolt JungKook közelebb barátaihoz miközben rámutatott a színpad melletti asztalra.

Mindenki megszaporázta lépéseit és elindult az asztalon heverő egyén fölé.

-       V, hát veled meg mi történt? – néztek végig szakadt barátjukon.

A szituáció nem lenne magában elég furcsa, de a lényeget még nem mondtam. V ott feküd az asztalon, két lába lelógott arról. Nadrágján a gomb kigombolva és a slicc lehúzva. Ingének legfelső 3 gombja kigombolva, nyakkendője a földön az zakója mellett és az asztalon körös-körül műanyag tányérok hevertek. Némelyik tányéron még egy-két szósz, foltot hagyott. TaeHyun kezeivel hasát fogta közben nagyokat sóhajtott.  JungKook és RapMonster két oldalról felültette barátjukat az asztalra.

-       Mi történt veled TaeTae? – kérdezte Lucy

-       Becsömöltem! Túl sokat ettem. – hajtotta le a fejét V

-       Ó, te haspók. Mindig így jár, ha valamilyen buliba megy el! – meséli JungKook Lucy-nek

-       Már értem!

-       Már szerintem beleférek a nadrágomba! – mondta V majd lenézett a kigombolt nadrágjára.

-       V. Moderáld már magad! – oktatta ki JungKook V-t miközben Lucy-t elfordította maga felé, hogy meg ne lássa a SuperMan-es alsógatyát.

-       Elnézést! – mondta mosolyogva V és megpróbálta begombolni azt. De a hasa túl nagynak bizonyosodott még így is. – Baj van! Nem tudom felhúzni a sliccem túl nagy a hasam.

-       Egye fene, itt az én gatyám! – mondta RapMonster és lehúzta gatyáját. Majd oda tartotta V-nek

-       NamJoon, már te is kezded. – és Lucy-t közelebb húzta magához JungKook – mások is vannak itt. Nem csak mi. Különben is, pont a barátnőm előtt kell vetkőznöd. *Lucy megöleli Kook-ot derekánál fogva*

-       Ja, tényleg. El is felejtettem, hogy itt vagy Lucy! – és RapMonster beugrott az asztal mögé.  – Bocs! – nevette el magát aranyosan

Lucy csak felemelte a jobb kezét jelezve, hogy elnéz mindent. V és RapMonster gyorsan nadrágot cserét. Majd JungKook segítségével kikísérték V-t az autóhoz. V-t előrre ültették az anyós ülésre, RapMonster beült a vezető ülésbe, míg Lucy és JungKook a hátsó üléseken foglaltak helyet.  A Jin házáig vezető út kb. 30 perc, a piros lámpák miatt.

-       Na, megérkeztünk! – jelentette ki RapMonster miközben hátranézett. – Oh, hát ezek bealudtak. – mosolyodott el.

Lucy rádőlt JungKook vállára, míg a fiú ráhajtotta a fejét Lucy fejére. Nagyon aranyosan aludtak el. RapMonster nagy nehezek felkísérte V-t a 10. emeletre. Majd visszament az autóhoz és felköltötte, JungKook-ot.

-       Hé Rómeó! Ideje lesz felkelni, megérkeztünk. – lökdöste meg Kook-ot RapMon vállánál fogva

-       Igen? Máris, csak még 5 percet! – nyavalygott

-       Nem, itt vagyunk Jin házánál. Vidd fel Lucy-t utána aludhatsz!

-       Jó! – azzal megdörzsölte szemeit próbált valahogy nyújtózkodni egy kicsit, de úgy hogy a lányt fel ne költse. 

Óvatosan kikötötte saját magát majd barátnőjét is. Lucy-t ölébe vette és úgy szállt ki az autóból, ügyelve arra, hogy senki feje se verődjön bele az autó vázába. RapMon lezárta a kocsit, kinyitotta a bérlakás fő bejáratának ajtaját, majd beszálltak a liftb e. Egy percnyi liftezés után megérkeztek a 10. emeleti lakás ajtaja elé. RapMonster kinyitotta az ajtót előre beengedte JungKook-ot, aki a kezében tartotta még mindig Lucy-t. Aki csak békésen aludt. Bement az egyik szobába, és letette az ágyra a lányt. A fehér takaróval gondosan betakarta, majd egy puszit nyomott az arcára, és kiment. A nappaliban levetődött az kanapé egyik felére pontosan RapMonster mellé.

-       Ez… hosszú nap volt. – jelentette ki Kook miközben „nagyon” kényelembe helyezte magát.

Lábait feldobta RapMon lábára kezeivel pedig tarkójánál támasztotta meg fejét.

-       Nekem mondod. Tuti 10 évvel idősebb lettem, Suga és V miatt. – fújta ki a levegőt a leader

-       Hamarosan Lucy elmegy… - jelentette ki JungKook bánatos hangon

-       Tudom, Jin mondta. És? Hogyan tovább?

-       Karácsony után meg, de a születésnapját még itthon tölti, ami December 27-én lesz.

-       Mit veszel neki?

-       Nem tudom, haver. Tipp? – kérdezte NamJoon-t Kook

-       A lányok szeretik a csajos cuccokat.

-       Nem mondod. Ezzel most nagyon kisegítettél. Kösz.

-       Hát, na, pasiból vagyok, nem tudom, mit szeretnek a lányok. De anya azt mondta egyszer, vagyis kicsúszott a száján hogy apa egyszer egy kis kutyát adott neki. Azzal, hogy ha ő nem lesz ott, akkor majd a kutya megvédi helyette is. Na de megyek aludni, holnap nagy nap lesz, valahogy tálalni kell SUGA-nak a történteket. Jó Éjt JungKook.

-       Neked is! Pá… Szóval egy kis kutyát adott neki… - gondolkodott el JungKook.

Tíz perc elteltével JungKook is nyugovóra tért Lucy jobb oldalán. Még mindig ne tudta, hogy mit adjon neki, de már kezdett valami ajándék ötlet összeállni lelki szemei előtt. Másnap reggel Kook Jimin hangos szavára riadt fel. De szerencsére Lucy még mélyen aludt mellette, karjai között. Lassan, halkan és észrevétlenül surrant ki a nappaliba, hogy megnézze mi is történt kint. Csodálkozva vette észre, hogy Jimin önkívületi állapotba ordibál a másnapos SUGA-val.

-       Ha még egyszer bebaszol egy bálon vagy egy buliban én komolyan felakasztalak *dobbant egyet* megértetted? – üvölti, és rátenyerel az asztalra

-       A-aha azt hiszem! – fogta meg a fejét az említett srác

-       Jimin lehetnél elnézőbb is SUGA-val hisz még fája a feje is és másnapos is. – nyugtatja a kedélyeket NamJoon

-       De miatta nem… - folytatta az érvelését de JungKook közbeszólt nagyot nyújtózva

-       Lett barátnőd!

-       Pontosan! Mi? Nem! Hát te mikor keltél fel? – nézett megszeppenve hátra Jimin

-       Az előbb, erre az üvöltözésre nem csoda, épp úgy ahogy az is hogy még nem hívták ki a rendőröket, rendbontás miatt. – ült le Jin és SUGA közé

-       De- de… - dadogott Jimin

-       Semmi de. Ez még neked is magas labda nem tudod leütni te kis „nőcsábász” – nevette el magát Jin

-       De, hát…

-       Demmi hát ülj le és egyél. – lépett Jimin mögé RapMon lenyomta az alatta lévő székre és elé nyomott egy tál müzlit.

A nap további részében JungKook haza kísérte Lucy-t . Otthon elmondott mindent Lucy főleg azt,  amit a szülőknek is „illett” tudni, persze egy két dolog kivételével.  Magyarán csak a SUGA-s és V-s esetet nem mondták el. A hétvége az egész iskola nagy bulizós egyéneknek a kijózanodásról szólt. Napot váltotta az éj, és az éjt a nap.  Nap-nap után követett. Az emberek szívét egyre jobban kezdte megszállni a közeledő ünnepek szelleme. Az utcák egyre jobban ki lettek világítva. A házak is ünnepi díszbe öltöztek. Az utcára kipakoltak az árusok, jöttek az ünnepekben annyira szeretett utcabálok, forró borral, hangos zenével, élő koncertekkel és sok nevetéssel.  Már csak 3 nap karácsonyig. A fenyő árusok, most már hatalmas akciókkal adják a fákat.

-       Akkor melyiket vegyük meg? – állt meg Jimin két tök egyforma fenyőfa előtt.

-       Jimin *köhint egyet J-Hope* ez ugyan úgy néz ki. – oda áll Jimin mellé J-Hope

-       Nem, mert annak a csúcsrésze hosszabb, mint a másik.

-       Ó istenem, nem tök mindegy? –csapott saját homlokára J-Hope

-       Nem. Mert a csúcs a fénye a karácsonynak, és ha az nem szép, akkor a Jézuska nem hoz ajándékot. – feszegette a témát Jimin miközben J-Hope kezdett kitérni hitéből. Majd felhívta JungKook-ot.

-       Kook, segíts! Ments ki innen! 20 perce két fenyőfát bámulunk, és nem tudjuk eldönteni, hogy melyiket, vegyük meg! – panaszolta J-Hope

-       Hát a legszebbet.

-       De azon gondolkodik 20 perce Jimin!

-       Bocs nem tudok jobbat mondani, itt vagyok egy kisállat boltban, valami ajándékot kéne venni Lucy-nek csak még nem tudom, hogy mit. Bocs leteszem, szia.

-       De várj! Figyelj ha legközelebb azt mondom, hogy Jimin-nel megyek el fát nézni akkor üss le kérlek!

-       Okés, na, Pá!

*Eközben Lucy-nél*

Lucy és Mint a kivilágított esti fő utcán sétált, kezében egy pohár forró teával. Az időjárás jóval meghaladja a mínusz 5 fokot.

-       Képzeld J-Hope-nak vettem egy telefontartót.

-       Az cuki, de minek? – nézett nagy szemekkel Lucy

-       Mert folyton panaszkodik, hogy az unoka húga mindig leejti a telefonját, és fél, hogy újat kell neki majd venni.

-       Ja, értem!

-       Mi az csajszi? Olyan semmilyen a hangulatod. Mi a baj?

-       Nem tudom, mit vegyek JungKook-nak.

-       Vegyél neki parfümöt.

-       De akkor azt hiszi, hogy szerintem ő büdös. – mondja Lucy

-       Akkor valami kis aranyos dolgot. Ha úgyis elmész nemsokára akkor kell valami, ami majd rád emlékezteti.

-       Igaz!

-       Amúgy mikor mész el?

-       28.

-       Születésnapod után?

-       Igen.

-       De miért olyan hamar?

-       Mert hosszú idő kell jó munkához. Meg, ha minden összejön ahhoz Valentin – napra haza tudok jönni. De ahhoz az kell, hogy kint legyek majd 2 hónapig.

-       Aha.

 A két barátnő tovább folytatta útját a főutcán. nagyon sok kirakat előtt elmentek, de az egyik kirakat ablakában volt egy kis fehér izé. Az a fehér izé nagyon érdekesnek tűnt, hiszen Lucy tekintetét visszatartotta. Lucy szemeit a kirakatban heverő fehér mackóra vetette.

-       Mi az?

Kérdezte Mint de Lucy csak a mackóra mutatott. „Azt hiszem megtaláltam!” mormogta Lucy, orra alatt, majd berontott a boltba. Hamar meg is vette a mackót. A mackónak fekete gombszemei voltak, és egy nagy piros masni a nyakában amiről lógott egy arany csengő.

-       Mégis mi a terved a macival? – érdeklődött Mint

-       A maci lesz az én ajándékom neki. Ma kimosom majd, és megszárítom, ha kell, kifésülöm a szőrét, hogy jó puha legyen. Majd addig, amíg át nem adom neki vele fogok aludni hogy vegye át az illatomat, és ha kell be is parfümözöm. Így ha nem is leszek mellette a macin ott lesz az illatom, és ha kell a macit meg tudja ölelgetni.

-       Oh… hogy erre nem gondoltam! Remélem örülni fog neki!

-       Igen, remélem.

-