20. rész - Minden oké!?

Isteni áldás, hogy ott maradt RapMonster.
- Állj le te őrült! - ordította RaoMonster miközben testvére felé szaladt, még éppen időben még mielőtt bevihette volna a következő ütést. 
RapMonster ordítására Jin és Jimin az iskola falain belül is felemelte a fejét. 
- Te is arra gondolsz amire én? - nézett aggódóan Jin barátjára
- JungKook - mormolta maga előtt Lucy majd megiramodott és elkezdett futni oda ahonnan nemrégiben elhozták
- Lucy! Maradj! - kiabálta Jin - Nem meg mondtam hogy vele csak a baj lesz! - megrázta a fejét és elkezdett szaladni a lány után.
- Cöh... már megint futás... ne már - nyavalygott Jimin de valahogy mégis rávette magát arra hogy fusson.
Lucy ért ki először kitárta a nagy üveges ajtót ami kivezetett a pályára. Kezeivel betapasztotta száját. Nem hitt a szemének. RapMon kiütve a földön hevert, próbált feltápászkodni. A háttérben pedig a két srác egymás vállát fogva taszította el egymást, saját magától. Könnyek szöktek a lány szemeibe, nem tudta mit tegyen, de abban biztos volt, ha nem tesz semmit akkor mind a két fiúnak komoly baja eshet. Így hát, megindult feléjük. Egyre gyorsabb léptekkel iramodott meg a két viaskodó fél felé. Majd hirtelen a két srác ellökte egymást, MinGyu már készítette az öklét de hirtelen Lucy beszaladt JungKook elé, és jobb kezét pedig kitartotta előre. Ezzel is jelezve "Itt a vége!" Mind a két srác szeme kikerekedett és úgy nézték mit fogy a lány lépni. MinGyu kezét letette maga mellé és vigyázzba vágta magát, fejét lesütve nézte az előtte álló lány cipőjét. Majd kimérten Lucy megszólalt.
- Ez mire volt jó? Miért tetted?
*nincs válsza*
- Azért mert tetszem neked? Akkor most szólok, nem a helyes utat választottad a szívemhez, hanem éppen az ellenkező irányt. Figyelj rám. Nézz a szemembe. Tudom... vagyis azt akarom hinni hogy jó ember vagy, egy olyan aki nem bánt senkit csak megvédi a szeretteit. Ugye, te ilyen vagy? - emelte fel a fiú arcán, hogy annak a szemébe tudjon nézni - válaszolj!
- I-igen... - bökte ki a fiú, kinek a hangján érezni lehetett a megbánást.
- Akkor engem is védj meg, ne pedig bánts. Többet ne csinálj ilyet. Ha azt akarod, hogy továbbra is beszéljek veled és barátok legyünk, kérj bocsánatot, fordulj sarkon és indulj haza. Otthon pedig gondolkozz el azon mit is tettél. És addig míg egy épkézláb magyarázatot nem tudsz kitalálni, a viselkedésed miatt, addig nem akarlak látni.- nyelt egyet Lucy, majd elmutatott a másik irányba
Mind két fiúban megfagyott a vér. Egyikőjük sem látta még a lányt ilyen komolynak. Lehet felnőtt... vagy csak megérintette az az érzés, hogy milyen mikor elveszít valakit, vagy egy számodra fontos embert. MinGyu lába megiramodott megkerülte a lányt, JungKook felé fordult és meghajolt
- Bo-Bocs! - nyögte ki száján mire nem várt hatás következett be.
- Előttem te ne hajolgass meg egyszer szem. - mondta Kook - Jó, bocsánat kérésed elfogadom. De ne hidd, hogy ennyivel megúszod. Engedem, hogy továbbra is barátok legyetek Lucy-vel. Mert tudom hogy jó barátok vagytok. De, ha megint fájdalmat okozol neki, azt nem köszönöd meg. - kezet nyújt a fiúnak, hogy felsegítse.
- De hát megütöttelek? Miért vagy mégis ilyen velem? -  értetlenkedett a fiú miközben elfogadta Kook kezét
- Mert, tudom, hogy Lucy szeret. Persze úgy mint egy havert szokás és mert tudom, hogy az én helyemet nem tudnád pótolni. Erre büszke vagyok.

Kook elkezdett köhögni. Kezébe még néhány vércsepp elvétve esett. Lucy Kook hátát megsimogadta majd egy zsepit adott annak kezébe, hogy azzal törölje meg arcát. Addigra már a másik két fiú felsegítette a földről RapMonsert aki öccse felé vette az utat.
- Te nem normális rinocérosz, hogy lehetsz ekkora... wááá... azért sem fogok csúnyán beszélni, csak azért, mert a kis pöcs öcsém, elcsesz mindent. - mérgelődik Namjoon - istenem, mit vétettem, hogy egy ilyen tökfilkó lett az öcsém.
- Azt mondtad nem beszélsz csúnyán, bátyó. - nevette el magát MinGyu
- De melletted, még azt sem lehet. Wáá... na most azonnal mész haza és elmondod anyának és apának.
- De...
- Semmi de... igen tudom spicli leszek ha nem mondod el... te meg már kis ördög fióka vagy... magyarán indulj haza felé. - tapsol 2-őt - nem hallod, ja és az ütésért még kapsz! - emelte fel az úját fenyegetően.
MinGyu elindult haza majd megszólalt Jin.
- Ez szép volt tesó - veregeti meg elismerően barátja vállát
- Ja szép, csak kíváncsi leszek, hogy mit fog elmondani. A végén még én leszek, az aki megverte. - hajtotta fejét Jin vállára.
- Lehet, de RapMon... hol van SUGA? - érdeklődött Jin
- A fenébe.... - kiállt fel NamJoon
- SUGA - kiáltott mindenki fel.
                                                                                                   Innentől hallgasd ezt!

Mindenki kivétel nélkül elindult vissza a bálba. Mikor beértek a terembe Lucy szavával intette JungKook-ot hogy jobban jár ha begombolja öltönyének kabátját. Mindezek után mindenki elkezdte keresni SUGA-t. A kis csapat szétszóródva kereste barátjukat. Majd egyszer csak  a Lucy Kook csapat megtalálta Mint-et és J-Hope-ot
- Hát ti? - érdeklődött Mint
- Lényegtelen, nem láttátok SUGA-t?
- Azt hittük veletek van. - ámuldozott Kook
- Ő... Azt hiszem megtaláltam... - bökte oldalba Lucy barátját
- Igen, hol van?
- Ott fent!
- Hol?
- Nézd! - mutatott a DISCO gömbre Lucy - A gömbön.
- Úr istenem... telihold a teremben.... - kiáltott fel JungKook miközben eltakarta a szemét - Lucy te ezt ne nézd.
- Késő... már láttam...
- De miért meztelen? - érdeklődött J-Hope kerek szemekkel
- Megtaláltátok már SUGA-t? - szaladt Kook mögé RapMon, Kook eltakarta szemét majd a forgó gömbre mutatott.
- Meg áll az eszem... még ez is... Ah... legyen már vége ennek a rohadt napnak, a faszba is.
- Azt mondtad nem beszélsz csúnyán. - így Jin
- Nézz a gömbre.... te ezt hogy a faszomba írnád le? - csapott a térdére NamJoon miközben majdnem lefejelte azt.
- Mi a makréla... - így reagálta le Jin
- Srácok, van egy jó hírem. - ugrálva jött Jimin
- Mi? - kapott oda mindenki egyszerre
- Hamarosan felkapcsolják a DISCO gömböt...

HOGY MI???