17. rész - A ruha

Úgy történt minden ahogy Lucy azt mondta. Mihelyst belépett a tanterembe a tanár egyből megszólalt:
- Akkor ma Lucy kisasszony fog felelni!
A többiek szájából egyszerre hagyta el egy könnyed kis nyögés, ami a megkönnyebbülést jelezte. De aggodalomra semmi ok nem volt. Lucy tudta a múlt órák anyagait így könnyedén megkapta a legjobb jegyet.

*Órák után*

- Mintie - szólította le J-Hope Mint-et
- J-Hope? Mond csak gyorsan mert sietek. - így Mint
- Oké-oké. Hova sietsz? - érdeklődött a fiú
- Ma Lucy-vel megyünk hurrát választani a bálra.
- Az jó. A kedvenc színem, a kék. - tette hozzá J-Hope büszkén
- Mit érdekel engem a te kedvenc színed?
- Hát azért mert te leszel a párom a hétvégi bálon.
- Én ugyan nem. Még ha el is fogadnám, apámat meg kéne győznöd. - fonta melle alatt össze karjait
- Őt, mégis minek? Nem te döntöd el hogy kivel mész? - nézett nagy szemekkel.
- De-de én döntöm el, csak apa enged el a bálra, és neki tudnia kel hogy milyen "csavargó" visz el engem. - mondta komoly arccal

- És mégis hogyan győzzem meg? - tette szét a kezét
- Ajánlj fel neki 50 kecskét, 20 birkát és mutasd meg neki hogy milyen jól tudsz kecskét fejni.- mondta komolyan, már olyan komolyan hogy a fiú el is hitte azt.
- Honnan a fenéből szerezzek én hétvégére 50 Kecskét, 20 birkát, meg ki tanít meg majd engem kecskét fejni? - akadt ki, közben a fejét fogta két kezével.
- Csak nyugi, vicceltem - fogta meg a fiú vállát
- Ez komoly? Már kezdtem tényleg aggódni, hogy nem jössz el velem a bálba. Ja tényleg. Van kedved eljönni velem a bálba? - kérdezte kissé zavartan-elvörösödve J-Hope
- Igen. 18:30-ra gyere a házunk elé. - azzal intett a fiúnak egyet és elindult a dolgára.
- A kék a kedvenc színem - kiabálta a lány után a fiú, integetve, elvörösödve.

A bál helyszínén.

Lucy én Mint nagyban díszítenek, rajtuk kívül még 5 segítővel. Mind a ketten nagyon belemerültek a gondolataikba, ki azért hogy mikor mondja el, ki pedig azért hogy mit vegyen fel a bálra. Majd Mint nem bírta tovább így barátnője nyakába ugrott és kiadta magából, amit magában tartott.
- J-Hope-pal megyek a bálba! - mondta hatalmas vigyorral arcán
- Komolyan? - meredt rá Lucy - De jó!
- Te pedig JungKook-kal mész el, nem?
- De-de... - mondta kissé zavartan. - Oh... Mintie én nem bírom tovább.

Mint Ruha

- De ugyan mit?
- Ezt a titkolózást, Kook előtt. El kell neki mondanom.
- Csak nyugi, majd megtudja amikor megtudja, de mára már elég a díszítésből, irány ruhát venni.
- Na,de...
- Semmi, de ha csinos vagy jobban megbocsájt. Szóval, nincs duma, ha te nem is veszel ruhát majd akkor én veszek. El jössz velem?

- Persze.
Azzal mindenkit hazaküldtek, azzal az indokkal "Majd holnap folytatjuk!"  A két barátnő elindult, és belevetették magukat, a vásárlás örömébe. Egyből egy elegáns ruhaszalonba tévedtek, ami a belvárosban volt. A ruha bolt tele volt szebbnél szebb ruhákkal. Kék, piros, zöld, sárga lila, rózsaszín, minden színből volt ott. Ez a bolt kifejezetten a báli ruhákra volt specializálódva.
- Lucy nézd! - kiáltott barátnőjének miközben egy ruhára mutatott.
- Elképesztő! - nyitotta nagyra a száját ámulatában Lucy
Min a ketten meredtek egy kék ruhára. Egy olyan kék ruhára amely gyönyörű volt, hisz égszín kék volt. Derekánál drágaköves lánc díszelgett. Tökéletes volt.
- Nézd Lucy. Ez meg neked lenne jó. - és rá mutatott egy piros ruhára. Egy gyönyörű piros ruhára.
- Szerinted jó rám? - bizonytalanodott el Lucy
- Biztosan.

Lucy Ruha

Mind a ketten felpróbálták a ruhát. Olyan volt mint ha a két lányra öntötték volna.
- Azt hiszem ezzel is meglennénk. - Mondta büszkén  Mint
- És? Hogyan tovább? Van még terved? - érdeklődött Lucy mosollyal az arcán
- Persze. Kifizessük őket utána pedig irány a pláza. Eszünk valamit.
- De nem lesz elég pénzem.
- Ez miatt ne aggódj, a vendégem vagy! - simogatta meg barátnője vállát, biztatásképpen
El is indultak. Betértek a közeli étterembe, ott megvacsoráztak, majd mind a ketten haza indultak.

*Másnap*

- Park Jimin, Jeon JungKook, Kim NamJoon, és többi huligán azonnali hatállyal jöjjön az igazgatói irodába. MOST! - üvöltötte az iskola mikrofonba az igazgatónő.

- Te hülye! Mondtam hogy ne rúgj túl nagyot. - adott egy hatalmas nyakast RapMon Jimin-nek
- Jól van na, az nem olyan egyszerű. Különben is ha olyan nagy a szád, miért nem te rúgtad?
- Hát... hát... mert...
- Semmi mert mert neked sem menne olyan egyszerűen, "főnök"! - gúnyolódott Jimin
- Jól van fiúk - állt a két kakas közé TaeTae - Ezen legyünk túl. Most nem az a kérdés hogy Jimin-nek mekkorát kellet volna rúgnia. Hanem az, hogy hogyan fogjuk kifizetni az igazgatói ablakot. Ami két üveges. Ja, és hogy miből? - vágott hozzá morfondírozó fejet.
-Igaz! - bólogatott mind a 7 igenlően
- Tegyünk úgy mintha nem hallottuk volna. Fordítsunk hátat és induljunk el. - így is tettek, de egy hang megállította őket.

- Hé, ti! - a fiúkban megállt az ütő az Igazgatónő hangja hallatán
- Meg ne moccanj. Lehet elmegy! - Suttogta V
- Ugyan V. Nem dinoszaurusz, hogy ne vegyen észre minket. - mondta Jin - 3-ra futás. 1... 2... há...
- El ne fusson mert kicsapom! - üvölti az igazgatónő. - Mindenki mars az igazgatóiba, MOST!

*Az igazgatóiban*

- Ki rúgta be az ablakot - felemeli a labdát - ezzel a labdával? - kérdezte egy fokkal nyugodtabb hangon
*csend*
- Ne keljen újra megkérdeznem! - emelte fel a hangját.
- Ő volt! - Mutatott a 7 fiú egymásra.
- Mivel nem akarják bevallani hogy ki volt, ezért büntetésre ítélem magukat - mutatott végig a fiúkon - A hétvégi bál rendezésében fognak segédkezni. Munkaadójuk: Mint a diáktanács elnök, és segéjde Park MinAh. Ha egy rossz szót is hallok magukra akkor repülnek és fizetik az ablakot, értették?
- Kristálytisztán! - mondták egyszerre
- Keressék meg a lányokat és kérdezzék meg tőlük miben segíthetnek. Elmehetnek.

A srácok kiléptek az ajtón, és elindultak a lányokat megkeresni. Meg is találták őket a bál teremben.
- Áh, a jó madarak! - Tárta szét a kezét Mint miközben a fiúk felé haladt - már hallottam mi történt...
- Hahahaha nagyon vicces. Na mond mit csináljunk. - mondta durcásan SUGA
- Hát akkor J-Hope és V menjenek festeni a csillagokat és a félholdat. Ha csúnya lesz  akkor lemondom, remélem érted J-Hope.
- Persze.
- Miről maradtam le? - Érdeklődött JungKook miközben egy jó erőset rávágott J-Hope  hátára, mire ő elköhentette magát.

- Elhívtam Mint-et a bálra. - mondta elvörösödve.
- Ejnye, Rómeó. - karolta át JungKook J-Hope-ot válláná fogva féloldalasan mire Mint őt  oldalbavágta.
- Maga meg menjen segítsen Lucy-nek lufit fújni. - és mutatott Lucy felé - RapMonster, és Suga maguk irány kivasalni az asztalterítőket. Jimin a te erődre most a világítás felszerelésében van szükség míg Jin te pedig nézd meg hogy kint vagyok-e?
- Ez most komoly? - nézett Mint-re furcsán
- Igen, mivel most nincs feladatod. Szóval nézd meg, hogy kint vagyok-e? - utasította
- Én ki nem megyek mert akkor hülyének fognak nézni.
- Elmondjam az igazgatónak hogy nem engedelmeskedsz. - egy huncut mosolyt villantott Mint
- Gonosz... - és elindult ki, hogy megnézze Mint kint van-e?

*Lucy és JungKook eközben*

- Jó sok lufit fújtál már fel. - mondta JungKook Lucy.nek
- Az ám, reggel óta itt vagyok és lufikat fújogatok. Már érzem, hogy ki fog alakulni a lufi fóbiám. - és lerakott egy újabb lufit.
- Ülj le, pihenj. Majd én felfújom a többit. - és lesegítette Luvy-t egy székre. Hozott neki egy pohár vizet, és azt oda adta barátnőjének.
- Idd meg! - utasította - Jobb már?

- Sokkal, de miért vagytok itt?
- Berúgtam az igazgatói ablakot. - mondta komolyan - kezd olyan érzésem lenni hogy engem meg az ablakok, kirakatok nem szeretnek.
- Ezt meg mire érted? - érdeklődött
- Hát arra, hogy nyáron egy kirakat üveget törtem be, azután otthon 2 ablakot, de csak azért mert a kutya a fejével nekiugrott, azért hogy elkapja a labdát amit arra dobtam, és most meg az igazgató nő ablaka - mondta egy szuszra
- Az szép.
- Az ám. De mond csak mi a baj? Olyan furcsa vagy. Keveset mosolyogsz. Valami baj van? - guggolt le Lucy elé JungKook. - Lázas vagy? - kezét a lány homlokára tette - úgy érzem, nem. Hozzak egy pohár vizet?
- Kook... én... - fakadt sírva a lány
- Jaj, Lucy. Ne sírj. Mi történt? - ölelte meg a fiú a lányt - mond el! Kérlek!
- Ne haragudj!
- De mire ne haragudjak? - kérdezte értetlenül.
- Karácsony után elutazok. - tolta el magától Lucy Kook-ot
- Hova? Mennyi időre? - nézett hatalmas nagy szemekkel a fiú a lányra akinek könnyesek voltak szemei
- Los Angeles-be. Egy... *szipog* egy évre.
- Hogy mi? Ezt nem hiszem el? Komolyan? Egy évre elmész, és itt hagysz engem?
- Sajnálom, nem hittem volna hogy összejövünk. Mikor meg megkérdezted akkor meg már elküldtem a levelet.
- Rendben van. - vett egy mély levegőt majd folytatta - Miért is mész el egy évre? - nézett a lányra miközben kezeit a vállára tette
- Tánc verseny miatt.
- Milyen tánc? - Lucy lesütötte a szemét - ugye nem? . kerekedett ki a srác szeme - Társas tánc?
- Nem tudom.
- De ugye nem fog taperolni? Vagy lányokkal fogsz menni? Milyen verseny és....
- Elmondhatom - mondta haragosabb hangnemben a lány - Akivel táncversenyre megyek annak a neve Kevin. Volt osztálytársam. Még mielőtt vissza költöztünk volna Koreába, vele mentem mindig versenyre és egy szívességet kért tőlem. Nem olyan rég írt egy levelet, amiben az állt, hogy az apja által mennie kell egy országos versenyre, ahol sztár gyerekek versenyeznek táncban. Ő egyből rám gondolt. Így írta a levelet. Még mielőtt megkérdeznéd minek erre egy év, elmondom ezt is. 8 hónap az egy szintre hozás, s 4 hónap a verseny.
- 1 évig vele fogsz lakni? Egy házban egy másik fiúval? - látszott rajta a kétségbeesettség és az aggódás.
- Sajnálom!
- Lucy, nem megmondtam, hogy a jelenlétemben ne sírj.- ölelte megint magához - tudom, hogy aggódsz és félsz, de én mindig melletted leszek. Ne aggódj.
- De...
- Figyelj... - kezeivel arcát közrefogta és közelebb húzta az övéihez - Bízok benned, tudom, hogy nem csalnál meg, ha ez miatt félsz. Én ki tartok melletted, és támogatlak. Ha táncos akarsz lenni, legyél az, higgy az álmaidban és ragadj meg minden lehetőséget. Köztük ezt is. Anyám mindig azt mondta, hogy a jó kapcsolat titka legyen az normál baráti kapcsolat vagy esetleg több... mindegy, lényeg az, hogy a BIZALOM az aminek meg kell lennie a két fél között, ahhoz hogy az a kapcsolat tökéletesen összhangban legyen.

A fiú szavaira a lány az előtte térdelő fiú nyakába borult. Ott sírt tovább. A fiú a lányt támogatva, a fal melletti kanapéra kísérte, majd leültette őt oda. Lucy JungKook vállára borult, és úgy nyomta el a buzgóság.
Másnap csörög az óra és Lucy arra ébredt, hogy a saját ágyában alszik. Nem értette, hogy került oda, de valahogy gondolta, mi is történhetett. A pulcsiján érezte barátja férfias illatát, így hát arra az elhatározásra jutott, hogy abban a pulcsiban indul el a bál előtti napon az iskolába. Csak hogy minden pillanatban mellette legyen, még akkor is ha csak illatilag is.

Az iskolába érve, rögtön a bálterem felé vitték a lábai. Mikor belépett azon, hát uram teremtőm nem hitt a szemének. A kifestett csillagok, és a félhold, már teljes fényében pompázott. A világítás tökéletes volt és a DJ pult mögött megpillantotta Jimin-t aki a nagy SONY fülessel a fülén nyomatta a zenét a díszítő bagázsnak akik már az utolsó lépéseket készítették.
- Hát itt meg mi történt? - ámuldozott Lucy
- Tegnap elaludtál, miután kiöntötted a lelked Kook-nak, így hát ő haza vitt, addig mi pedig ezt hoztuk létre. - mondta mosolyogva SuYoon az egyik segítő
- Értem. Kell még valamiben segíteni? - érdeklődött Lucy
- A fiúk Jin vezetésével, készítik a puncsot az iskola konyhában. Ha érdekel akkor nézd meg őket, hogyan haladnak.

*Konyhában*
- Sziasztok, srácok! - nyitott be Lucy
- Szia, Lucy! - Mondták egyszerre a fiúk, megfordulva, hirtelen, úgy mintha takarni akarnának valamit.
- Miben mesterkedtek, srácok? - érdeklődött a kíváncsi lány.
- Semmiben, keresd meg Mint-et és add át neki ezt a pohár puncsot és kérdezd meg hogy jó lesz-e így? - mondta Jin
- Rendben van. - bólintott rosszallóan Lucy de bele ment.
miután a lány elhagyta a konyhát, a fiúk egyszerre kifújták a levegőt, megtörölték homlokukat és a kis GoldenMaknae-ra néztek.
- Fiúk ez meleg volt. - törölte meg a homlokát az emlegetett fiú - Még jó hogy nem látta meg a tortát. - fújta ki a levegőt.

- De mienk ez a nagy sietség még odébb lesz a születés napja nem?
- Igen, egy hónap múlva. De én akarom neki csinálni, és azt akarom hogy a legjobb legyen... - így Kook
- Először még várj vele. Először a holnapi bálon legyél túl.