10. rész - Ez még csak a kezdet.

JungKook szépen lassan vissza ballagott a házba, leült a nappaliba, nagy gondolkozásában, csak annyit vett észre, hogy nyitódik az ajtjó és hogy 2 emberi hang szűrődik be a nyitott ajtón!
- Megjöttünk! - mondta egyszerre Jin és Lucy
- Hála az égnek, hol voltatok eddig? - szaladt oda V
- Hát beszélgettünk, meg akkor ha már lent voltunk bevásároltunk. - mondta Jin
- V ezt a szatyort kipakolnád a konyhában - nyomta oda a legnagyobb szatyrot Lucy - JungKook hol van?
- Nem rég jött vissza, de be ment a nappaliba, és azóta nem  jött ki onnan.

- Köszi TaeTae!  - elmosolyodott és ment megkeresni barátját.

Lucy megállt az ajtóban, és látta, hogy JungKook ott ül a kanapén és néz maga elé, úgy mint akiben egy világ tört volna össze. Erőt vett magán, hogy belépjen, de még mielőtt megmozdíthatta volna lábát fülében felcsengettek TaeTae szavai "Nem rég jött vissza, de be ment a nappaliba, és azóta nem  jött ki onnan." Hirtelen megtorpant. "Akkor ő látott mindent? Szegény srác!" gondolkozott magában. Azzal kopogott a nyitott ajtó félfáján 2-őt mire JungKook oda fordította a fejét, és nagy meglepetésére egy lehorgasztott arcú lánnyal találta szembe magát.
- Szabad? - kérdezte Lucy még mindig lehajtott fejjel
- Szabad! - válaszolta JungKook mire visszafordította fejét, a semmibe

Lucy belépett az ajtón, s maga mögött bezárta azt. Leült JungKook mellé majd ezt követően kézzel tapintható feszültség lett úrrá a két fiatal között. Amit Lucy hangja tört meg.
- Hogy aludtál?
- Kösz, jól és te? - kérdezett vissza JungKook rezzenéstele arccal.
- Én is jól, mikor másztál be az ágyba mellém? - nézett a fiúra
- Érezted?

- Igen, és az illatodat is. Tudom, hogy  Jin is mellettem aludt, de neki más illata volt mint neked, meg a te illatod teljesen más mint bárkié. A tied... - mondta miközben a földet nézte mosolyogva - ... különleges.
- Lucy! - nézett JungKook a lányra
- Tessék.
- Köszönöm, - ölelte meg a lányt
- Szívesen... - vissza ölelte - Te vagy a legjobb...
- Akkor meg te vagy a nap, ami éltet mindent.
- Mindent láttál lent? - tolta el magától a fiút
- Éppen eleget láttam - komolyodott vissza a fiú
- De, remélem azt tudod, hogy csak barátok vagyunk.
- Igen, habár elég sokszor hiszem azt hogy több is van... mint csak sima barátság - néz le a földre miközben a kezét tördelte.

Lucy mikor ezt meglátta, felállt és a fiú elé guggolt, majd megfogta a kezét. Erre a fiú ránézett, látszott az arcán, hogy megviselte az amit mondott, de az egyik óvatlan pillanatban Lucy Kook nyakába ugrott, és úgy ölelte meg miközben Lucy a fiú előtt guggolt. "nekem csak egy barátom van, az is te vagy, hisz a többiek csak ismerősök" erre a mondatra Kook még jobban magához ölelte a lányt "és az egyetlen, csak te vagy és leszel a többiek csak kisegítők" Mind a ketten egyszerre eltolták egymást szorításából, ekkor már JungKook szemében gyűltek a könnycseppek. Megfogták egymás kezét úgy mint a legjobb barátok, mire Lucy megszólalt
- khum...- torok köszörülés - "az én jelenlétemben te nem fogsz sírni" - próbálta JungKook hangát utánozni - Jó volt? - virult ki a lány arca
- Jobb mint az eredeti! - válaszolta JungKook - De szerintem ideje lesz lassan  haza menni, mert a szüleid nagyon aggódnak miattad.
- Istenem! Nem hívtam fel anyát 2 óra előtt -  kapott arcához MinAh
- Istenem de hülye vagy, pedig mondta hogy hívd fel! Akkor még jó hogy én megtettem helyetted.- mosolyodott el
- Komolyan?
- Bizony, ugyan milyen rendi vagyok? - húzta fel a szemöldökét, mosolygás közben
- Nem rendi vagy hanem extra jó fej vagy vagyis király vagy.

Abban a pillanatban mikor ez Lucy kimondta JungKook-ot ismételten szorosan megölelte majd két oldalról kezébe fogta a fiú arcát és úgy húzta közelebb az övéihez. A lány a homlokát odaérintette a fiú homlokához, meg megszólalt.
- Túl jó vagy hozzám! - és egy puszit adott a fiú homlokára
- Jó-Jó tudom, de ideje lenne haza menned.

Azzal Lucy felállt és indult is összeszedni a cuccait, Jin készített a lánynak egy kis ebédet,a mit hazavihet, bemutatni azt, hogy nem volt rossz kezekben. Még mielőtt kitehette volna lábát a házból még utoljára visszanézett és felidézte a tegnap este történéseit, azt hogy Jin menyire kiakadt hogy SUGA a WC mellett ült, azt hogy Jin milyen aranyosan aludt, és azt hogy életében először érezte jól magát baráti társaságában.
- Lucy haza kísérlek - jelentette ki JungKook
- Köszi de haza találok én is.
- Erről nem nyitok vitát, tessék elfogadni hogy veled megyek...
- Nem szálsz le a témáról ugy érzem, csak akkor ha belemegyek igaz?
- Igaz
- Akkor áldásom rá, gyere velem.

Azzal elindult a két fiatal a Park család kis kuckója felé. Mikor az "elveszettnek hitt" lány előkerült, akkor Lucy mama gyermeke nyakába ugrott. Egy hatalmas dübbenés hagyta el az anya szívét, talán az a dübbenés akkora volt hogy még Rómában is lehetett hallani. Az anya elmondott mindent töviről hegyire, meg még azt hogy mennyire büszke az ő kicsi lányára, hogy kortársain segít. Majd ismételten leánya vállára borult. Lucy nem értette miről beszél édesanyja. Az ölelés közben tekintetét rávetette a fiúra, aki csak annyit tátogott hogy "Majd elmondom!"
-Lucy menj be apádhoz mert nagyon aggódott már miattad, és mondta ha haza jösz akkor küldjelek be hozzá.
- Rendben mama, akkor én megyek is, JungKook meg vársz?
- Persze! - elmosolyodott és Lucy elindult
- Gyere Kook beszélgessük.

Azzal JungKook és Lucy mama elmentek a nappaliba beszélgetni míg Lucy egyenesen az apja dolgozó szobája felé vette az irányt. *kopp-kopp*
- Szabad
- Szia apa! - lépett be Lucy miközben meghajolt, és maga mögött becsukta az ajtót
- Lucy - állt fel az asztaltól majd oda sietett a lányához és ütésre emelte a kezét, mire a lánya csak összehúzta magát de nem történt semmi csak egy buksi simogatást és egy ölelést - soha többet ne csavarogj el, nagyon megijesztettél, most miattad 3 évvel idősebb lettem!
- Sajnálom apa - szorította meg apját - nem fogok többet, vagy legalábbis szólok előrre
- Kis ujjbecsszó?
- Kis ujjbecsszó! - elmosolyogtak és kis ujjukat összefűzték - amúgy itt van JungKook
- Akkor mire vársz? Menj le hozzá biztosan már vár!
- Biztos nem baj?
- Na, menjél nehogy a végén még meggondoljam magam!

Azzal Lucy futva sietett le az emeletről egészen a nappaliig. Ahol 4 kíváncsi szempárral találta szembe magát.
- Hát téged meg kergetnek?
- Jaj, de vicces kedvedben vagy Kook, nevetnék ha lenne értelme.
- Hahaha... ugyan ezt akartam mondani csak te megelőztél
- Látom jól el vagytok, nem is zavarlak titeket, megyek még össze állítom a hétfői Japán doga kérdéseit. JungKook ugye tanulsz rá?
- Persze tanárnő!
- Iskolán kívül csak Lucy mama vagy Katee, oké?
- Oké Katee - azzal elhagyta a szobát

- Lucy most mit csináljak hülye vagyok a Japán-hoz!
- Ezzel most arra akartál célozni hogy segítsek neked?
- Valami olyasmi...
- Na akkor gyere, segítek! - elmosolyodott megfogta a srác kezét és úgy húzta maga mögött, egészen a szobájáig.
- Ez az én birodalmam - mutatott körbe a szobán

A szoba orgona lila volt amiben a domináns szín a lilán kívül a krém szín és a fehér volt. Az ajtóval szemben volt egy nagy ablak ami előtt egy földig érő fehér függöny egészített ki és egy másik csillagos függöny ami az ablak felső részéhez volt fogatva úgy hogy annak az alja hullámokat adjon ki. Az ablak jobb oldalánál lévő falnál volt egy francia ágy ami le volt takarva krém színű ágytakaróval. Az ágy takarón 1 max 2 árnyalattal sötétebb csillagos minta volt. Az ágy két oldalánál 2 éjjeli szekrény és azokon 1-1 rózsa alakú lámpa. Az ággyal szemben volt egy LCD Tv. A Tv mellett bal oldal felől volt egy 6 részből álló ruhás szekrény ami átfordult a másik falra "L" alakban. Míg, a Tv jobb oldalán volt Lucy tanuló sarka, amit egy asztal egy szék, egy laptop és az iskolai könyvek alkottak.

- WoW! Jó nagy szobád van Lucy
- Hát igen, de 10 évvel ezelőtt is ekkora volt.
- Komolyan? - felhúzott szemöldökkel néz - nem vettem észre
- Lehet azért mert akkor még tele volt játékkal.
- Biztos, mindig is rumlis lány voltál. - elneveti magát
- Te meg rendes srác. - nevet

- Miért most nem vagyok az? Haza kísértelek!
- De-de most is az vagy, csak a szobádról beszéltem.
- Na azért.
- Gyere bentebb és foglalj helye, össze szedem, hogy mi kell majd és máris hozom.

Azzal JungKook levetette magát az ágyra és úgy nézte a fehér falat. De észrevett azon valamit, azt hogy a a fehérnek látszó fal nem is fehér. Hanem igen is mintás, és egy feliratot is észrevett a plafonon de nem tudta kiolvasni.
- Lucy?
- Humm?
- Leengedhetem a redőnyt?
- Minek?
- Csak meg akarok nézni valmait!
- Persze, csak nyugodtan.
Mikor JungKook leengedte a redőnyt nagyon meglepődött. Azok a minták amiket extra halványan látott a plafonon azok világítottak. Lassan JungKook vissza ment az ágyhoz és lefeküdt arra, hogy onnan tudja nézni a plafonra írt és festett dolgokat. 2 percre rá csatlakozott hozzá a lány is.
- Mit nézel annyira? - feküdt a fiú mellé
- A plafonodat. Az a gyerek ott annyira ismerős, - mutat fel - és az a rajz is ott -  a jobb oldali sarokba mutat
- A srácot nem ismered fel?
- Nem! Kéne?
- Kéne! - JungKook gondolkodik - Az te vagy!
- Hogy én?
- Igen te, még mikor 6 éves voltál.
- De, hogy kerülök oda?
- Anyával vetettem még anno egy olyan fajta festéket ami nem látszik, de ha rásüt a napfény akkor feltöltődik és a sötétben világít. Ez után megkértem anyát hogy fessünk fel téged a falra vagyis a plafonra, mondván "Hogyha este rém álmom lesz, akkor ne ijedjek meg mert valaki vigyázni fog rám!" És mivel akkor benned bíztam a legjobban ezért téged festetünk fel oda. Így tehát fogadtunk egy festőt aki felrajzolt majd később fel festett a plafonomra.
- És az a rajz ott?
- Az a te első rajzod, amit nekem adtál
- Istenem de gagyin rajzoltam!
- Nyugi én még mindig így rajzolok!
- Alkut ajánlok - mondta JungKook mire Lucy felkapcsolta az egyik éjjeli lámpát hogy jobban lássa a srácot.
- Hallgatlak - feküdt vissza JungKook mellé
- Te megtanítasz engem Japánul, én meg téged rajzolni. oki?
- Oki
- Pacsit rá! *clap*

Azzal Lucy felállt az ágyról és elindult felhúzni a redőnyt, az idő már délután 4 óra körül járt.
- JungKook nem fognak miattad aggódni a szüleid?
- Én nem te vagyok hogy elcsatangolok anélkül hogy szólnék nekik.
- Köszi, ez most nagyon jól esett... - hajtotta le a fejét a lány
- Tudom - oda lépett Lucy mellé a fiú és megölelte derekánál fogva, majd magához húzta
- JungKook én... én...
- Hagyd, ne rontsd el a pillanatot... kérlek
- De nekem...
- Na... kérlek... had öleljelek még!
- De WC-re kell mennem! - mondta Lucy összeszorított ajkakkal
- Akkor miért nem ezzel kezdted? - tolta el magától
- Én akartam de te erőszakoskodtál hogy ne rontsam el a pillanatot.
- Ezért még kapsz Park MinAh... de rendesen
- Jahaj de félek az erőszakos JungKook aki...
- Ki ne mond - tapasztja be a lány száját
- Akadályozd meg!
Azzal Lucy elkezdett futni ki a szobából miközben JungKook kergette. A menekülő egyén egyenest a fürdőszobába szaladt, mikor beért bekulcsolta az ajtót. És úgy kezdett el nevetni. Majd hangosan kiabálni.
-  Az erőszakos JungKook aki - ki ne mond *dörömböl az ajtón Kook* - aki fél a bohócoktól - kiabálta
- Előbb vagy utóbb úgyis ki kell onnan jönnöd.
- Inkább utóbb! - válaszolta Lucy
- De kint leszel és az a lényeg.

Lucy elvégezte a dolgát majd kezet mosott, arra gondolt hogy hergelhetné még jobban JungKook-ot, majd rájött, hogy akkor ha nem törli meg a vizes kezét és úgy megy ki majd bele törli a srác arcába akkor azzal még jobban, ideges lesz. Így is történt ahogy gondolta. Kinyitotta az ajtót mikor kilépett a fürdő szobából kezeivel Kook arcát fogta közre és a lehető legtöbb nedvességet abba törölte. Ennek hatására Kook elakarta kapni a kis "szökevényt" így hát utána szaladt és derekánál fogva vissza húzta, mire csak egy sikítást lehetett hallani. A sikításra Lucy papa és Lucy mama sietve rohant fel az emeletre. Mikor meglátták a fiatal tiniket abban az "igen félre érthető" pozícióban őket akkor kikerekedett szemekkel néztek rájuk.
- Ez nem az aminek látszik anya és apa! - lökte el magától Kook-ot
- Akkor mi? - kérdezte az apa
- Az úgy történt hogy én kezet mostam  és nagyon vicces kedvemben voltam és mikor kijöttem a kezemet beletöröltem JungKook arcába és az vizes lett és ti pont akkor jöttetek fel mikor én sikítottam egyet mert ő vissza húzott, mivel hogy, meg akart csikizni, igaz?
- Teljes mértékben - állította JungKook teljesen komoly arccal
- Akkor jó, amúgy mit csináltok? - kérdezte a mama
- Kook-ot tanítom Japánra
- Nagyon helyes, nehogy megbukjon még a végén a fiatal ember.
- Értettem a célzást Katee...
- Akkor nagyon jó! Jó tanulást nektek, apátok te meg gyere mert még nem fejeztük be a sakkot.
Azzal a szülők távoztak a két fiatal pedig megszeppenve  sétált vissza szobába. Bezárták hátuk mögött az ajtót majd kissé feszült lett közöttük a levegő amit JungKook gyors reakciója tört meg ami nem volt más mint az, hogy odaszaladt Lucy-hez derekánál fogva felemelte mire a lány csak a fiú nyakába tudott kapaszkodni. A lány nem értette a fiú gyors reakcióját, de valahogy legbelül érezte hogy ebből csak jó sülhet ki. Így is lett. A fiú a kezébe tartott lányt az ágyig vitte kezei között, mígnem egyszer csak JungKook az ágyba dobta Lucy-t. Mikor a lány földet ért még egyet a rugalmasság miatt pattant. Ezt követte JungKook mikor az ágyra ugrott, egyenesen úgy, hogy lábai között a lány terüljön el. A póz félreérthető volt.

- Ö... Kook - szólt közbe Lucy
- Igen? - nézett az alatta fekvő hölgyre értelmetlen fejjel

- Ez kissé... izé... kínos...
- Ja bocsánat
Mihelyst ez kimondta a fiú máris a lány hasánál fogva elkezdte csikizni, mire a lány hangos kacagásban tört ki. A fiú kezei alatt fickándozott mint a partra vetett hal. 10 percnyi "játék" után, Lucy felkiáltott:
- Kész, vége, feladom... te nyertél - és kidől az ágyon, nagyokat sóhajtozva
- Háh, végre... - dőlt ki a lánymellé a srác
- De most először és utoljára.
- Mit először? - kérdezte Kook miközben a lányra vetette pillantását
- Hát azt hogy eddig mindig én nyertem!
- Igen, de akkor még csak 5-6 évesek voltunk, mikor utoljára játszottunk csikiző birkózást, azóta még nem volt rá alkalmunk.
- Egyet értek, de akkoriban mindig én nyertem mert gyenge voltál.
- Vagy te túl súlyos - mondta cinikusan JungKook
- Ez most fájt, de komolyan - és oldalra fordult a lány úgy, hogy ne is lássa JungKook arcát
- Tudod, hogy csak vicceltem - hajolt a lány fölé, majd kisimította hajának 1-2 kósza tincsét arcából - tudhatnád hogy sohasem bántanálak meg.
- Igen tudom, de ez akkor is rosszul esett. - túrta arcát a párnájába
- Mivel engesztelhetnélek ki? - húzta ki a lány arcát a párnából
- Hát... - huncut mosoly jelent meg  a lány arcán
- Mond!
- Elismered hogy gyenge voltál, és hogy egy lány legyőzött csikiző birkózásban.
- Azt már nem.
- Reménytelen vagy Kook - és vissza fordult durcizni, majd arcát belenyomta a párnába ahol később elmosolyodott
- Kérlek, ne csináld ezt. Nem szeretem mikor durcizol. Jó-jó elismerem és voltam a gyenge és én nem voltam képes legyőzni egy lányt.
- Na, ez már haladás. - Lucy felpattant és JungKook arcára nyomott egy nagy cuppanós puszit
- Ezt most miért kaptam - kezével érintette a puszi helyét miközben arca hirtelen elkezdett táncot járni a piros minden színében.

- Akkor indulás, vár minket a Japán.
- Muszáj most? - nyafogott JungKook
- Igen. Mert ha nem mondtad volna anyának azt hogy Japánozunk akkor nem kéne neked tanulnod, de ha nem tudtál egy másik érvet kitalálni akkor, vess magadra.
- Értettem asszonyom - és vigyázz állásba vágta magát mint a katonák
- Ezt már szeretem - bólintott igenlően Lucy és már ment is a könyvekért.

A két fiatal az ágyon leült és úgy tanultak. 2 és fél óra Japán nyelv tanulás után Kook és Lucy egyszerre beadta az unalmast. Mind a ketten kidőltek az ágyba.
- Tartsunk 10 perc szünetet, kérlek. Már nagyon fáj a fejem a sok tanulástól MinAh.
- Egyet értek. 10 perc Time Break
- Hogy mi?
- Szünet. Ahogy el nézem angolból is segítenem kell neked.
- Bizony.
- Juppí... - ujjongott Lucy
- Te Lucy, mi lenne ha ma már nem tanulnánk csak filmet néznénk?... Lucy?... Lucy...
De hiába volt minden, hiszen Lucy már elaludt. Az ifjú fiú csak úgy nézte hogy alszik legjobb barátja. "Mit szólnál hozzá, ha?" Mikor ezt kimondta JungKook egyből jobb kezét átcsúsztatta a lány nyaka alatt és úgy húzta közelebb magához "Mindjárt jobb!" Jelentette ki, miközben bal kezével átölelte Lucy derekát. "Akkor most én is alszok egy kicsit!" Azzal lehunyta szemét a fiú is és átevezett az álmok mélységes mély óceánjára. Álmában  egy szirten ültek, nagyon közel egymáshoz. Mind a ketten átkarolva nézték a naplementét.

Egyik alvó sem sejtette hogy körülöttük mi történik. Este olyan 8:38 környékén, Lucy mama benyitott a szobába. Nagy meglepetésére sötétség uralkodott a szobán. Lassan, de biztosan odasétált az éjjeliszekrényhez és felcsukta az azon lévő rózsa alakú lámpát. Mikor meglátta a két fiatal gyereket egymásba gabalyodva aludni, nagyon elcsodálkozott. Kezeit szája elé tette hogy azon egy hang ne jöjjön ki, majd szépen lassan hátrálni kezdett. Kilépett a szobából, de az ajtót nem csukta be, gyorsan lesietett a telefonhoz felhívta Kook mamát és elmondta mi is a helyzet. Amilyen gyorsan csak lehetett Kook szülei is megérkeztek. A két család köszöntötte egymást majd Lucy mama rátért a lényegre.
- Valamit mutatnom kell nektek. Kövessetek.
Felvette az asztalról a fényképező gépet és úgy indultak el szépen lassan Lucy szobája felé. A szobában még mindig égett a rózsa alakú lámba, ami egy kis fényt adott. Mikor mindenki belépett a szobába a fiú szülei szó szerint el voltak képetve.
- Pont úgy, mint 10 évvel ezelőtt - mondta tátott szájjal Kook mama
- Csak 10 évvel idősebben - folytatta Lucy papa
- Mit csináljunk? Felkeltsük őket? - kérdezte Kook papa

- Nem, dehogy is. Had aludjanak, ha nekik ez még belefér, akkor csak tegyék. Hisz csak egyszer fiatalok, nem igaz papa? - lökte oldalba férjét
- De!
- Különben is - mosolyodott el Lucy mama - van egy jó érzésem velük kapcsolatban.

9. Rész - Cseberből Vederbe

" -  BTS és drága Lucy, ma az én vendégeim vagytok! Ma bulizunk és jól berúgunk!

Erre mindenki „HURRÁ!”-t kiáltott és egymásba karolva hagyták el az iskola területét úgy, mint akik már vagy 1000 éve ismerik egymást."

Az este eléggé görbére sikeredett. Egyedül Lucy és Jin nem ivott semmit hisz tudták hogy valakiknek haza kell majd vinni őket. Az estét egy narancskólás Wisky-vel kezdték és utána pedig következtek a Wisky és annak legjobb barátai, többek között a 15%-os Pinakolada ami a kókuszos ízével kissé bezsongatta az emberek belsőjét, ez után jött a  szintén 15%-os de annál édesebb csoki likőr, és annak legjobb barátja a Vaníliás likőr. Magában nem olyan "erős" italok ha egyet iszik meg az ember nem "veszélyes", csak akkor ha egymás után kb 2-őt 3-at iszik meg, na, de akkor már van hatása. Jimin már bealudt a pulton, az ő hátára pedig Suga dőlt. Úgy aludtak mint az angyalok, bár ezen nem is lehet csodálkozni.
- Jin?
- Igen?
- Mit csináljunk velük, most hogy így kiütötték magukat, főleg ezek itt ketten? - mutatott végig Lucy Suga-n és Jimin-en
- Én nem olyan messze lakok innen, szerintem az lenne a legjobb ha felvinnénk őket, oda. Akkor még jó helyen is lennének.
- De Suga-t és Jimin-t hogy visszük fel, ha csak mi ketten bírjuk el őket, mert mi vagyunk még csak józanok, és a többiek meg beszámíthatotlanok
- Wuhúúúúúúú - kiált fel Suga felugorva Jimin-ről miközben a földre esett - Imádom ezt a számot... Baby baby baby ooooh... - énekelte, miközben Lucy Jin mögé ugrott úgy megijedt
- Na, erről beszéltem... - mondta Lucy, miközben az immáron földön fekvő Suga-ra mutatott.
- Már értem! - vakarta meg a fejét Jin és Lucy-re nézett
- Akkor? Terv?
- Vagy egy!
- Hallgatlak!
- Én először felviszem a 2 jómadarat, kezdem Suga-val majd Jiminnel. Utána pedig a többieket is felterelgetjük a lakásba,
- Mint a birkákat?
- Nem akartam így fogalmazni de lényegében igen! - nevették el magukat
- És miért nem Jimin-t viszed fel az először?
- Mert Suga ilyen állapotban beszámíthatatlan, és láttad miket csinál ha iszik, ha ezt bevállalod viszem először Jimin-t.

- Inkább nem, ragaszkodom hogy YoonGi-t vidd fel először.
- Mindjárt gondoltam - azzal felvette a hátára Suga-t és már indult is.

Lucy leült a pult mellé és onnan nézte Jimin-t ahogy alszik. Szemével közben a többieket is figyelte, JungKook és NamJoon éppen böfögő versenyt tartott, amit V bírált miközben kidőlve aludt az egyik asztalon.
- V - szólalt meg NamJoon - Melyikünk a jobb? - nincs válasz -
- V! Válaszolj! - kiabált JungKook majd rácsapott az asztalra - Szerintem ez meghalt! - jelentette ki
- TaeTae nee... - kiáltott fel NamJoon - pedig olyan cuki voltál! - könnyes szemét megtörli
- Biztos a te szájszagod, űzte át a másvilágra - filozofált JungKook
- Meg az eszed tokja, te kretén. Tuti, hogy nem... vagy... talán... mégis... - borult rá az asztalra - megöltem V-t a szájszagommal - sírt

Ekkor Lucy odalépett a 2 fiú mögé és megsimogatta azok hátát, mire a két fiú hátra fordult és a lányt kezdték nézni. "Nem kell aggódni, él ő még csak nagyon mélyen alszik!" - nyugtatta a srácokat Lucy. Mire mind a ketten derekánál fogva átölelték őt, és szájukon a következő mondatok hangoztak el.

"Megmentetted, TaeTae életét"  

"Tudtam hogy te vagy az élet angyala!"

 "Tae de boldog lesz ha megtudja hogy megmentetted az életét!"

 " Egy igazi ápolónő vagy, én is lehetek beteg?"
 
Ezek után a felmagasztaló szavak elhangzása után, az ölelés vagyis jobban mondva a szorítás közepette vissza érkezett Jin kissé kifulladva. Mikor meglátta a lányt a 2 haverja karjai között, elmosolyodott és megszólalt:
- V már megint meghalt? - nevetett
- Igen, de Lucy hercegnő megmentette - jelentette ki JungKook miközben felállt de a gravitáció erősebbnek bizonyult így vissza húzta, a  székre
- És ma mi ölte meg V-t? - kérdezte csípőre tett kézzel - nincs válasz -
- Elméletileg NamJoon szájszaga, mert böfögő versenyt tartottak. - felelte Lucy
- Ah értem, ebben a hónapban már 2-szor! Na, még egy kicsit bírd ki, már csak Jimin-t viszem fel és utána felvisszük a többieket is.
- Meg V-t is fel kell vinned.
- Minek?
- Mert ő is elaludt!
- De ő még tud menni, ő nem a részegség miatt aludt el, hanem azért mert álmos volt.
- Szóval nem is ivott semmit sem?
- De ivott csak ő tudja mennyi az elég.
- És J-Hope az hol van?
- Nem szeret bulizni, ezért inkább otthon marad és alszik vagy olvas.
- Ennyire szeret olvasni?
- Nagyon, nem látszik rajta de imád olvasni.

Azzal elindult Jimin felé felvette a hátára, majd kilépett az ajtón. Az elkövetkező 10 percben a 2 ölelkező jómadár még mindig nem engedte el a felettük álló lányt. Újabb 10 perc telt el, mire Jin megérkezett. JungKook-ot és RapMon-t lefejtette a lány derekáról majd TaeTae- t is felkeltette és úgy próbáltak elindulni Jin háza felé. JungKook Lucy bal vállára támaszkodva sétált míg jobb vállára V támaszkodott aki a másik kezével egy időben Jin-re is. Jin másik oldalán pedig RapMonster próbált egyenesen menni. Miközben próbálta meggyőzni őket hogy "Nem vagyok részeg!" Lucy és Jin többször egymásra nézett és egy kis mosollyal egybekötött fejcsóválást intettek egymás felé. 5 percnyi sétálás után megérkeztek egy bérház elé. Jin be pötyögte az ajtó nyitó kódot. A liftbe betessékelték a "Nem részeg" embereket. A  10. emeletig utaztak a liftajtó kinyílt és a 3 "nem részeg" jó madarat  betessékelték a házba. Mind a három embert lefektették valahova. JungKook a kanapé egyik felét míg V a másik felét kapta. RapMonster pedig a 2. hálószobában lévő fektethető bőr kanapét kapta.
- Suga és Jimin hol van? - kérdezte Lucy

- Őket az ajtó melletti szobába raktam a francia ágyra.
- És minek van itt 2 francia ágy? - érdeklődött Lucy
- Hát mert általában ha berúgnak akkor ide hozom vagy hozzuk fel őket, és így vettünk közösen több ágyat hogy mindenki kényelmesen elférjen.
- Értem, amúgy előtte milyen volt a házad?
- Minek kérded?
- Csak hogy, mert  már tudom milyen most és kíváncsi vagyok hogy milyen volt akkor.
- Hát jó kövess - azzal benyitottak az ajtó melletti szobába majd folytatta. - azért beszélek halkan nehogy felkeljenek, - válasz: Bólintás - Az ablak alatt volt egy fekete zongora, mellette gitár és a jobb oldali falon pedig teljesen tele volt könyvekkel.
- Milyen könyvekkel?
- Minden fajta könyv volt ott, volt szakács könyv, regények, nyelvkönyvek, szótárak, tudományos könyvek, hát érthetőbben, sok könyv volt ott. A szekrényekkel szemben pedig az a bőr karos szék volt ami most kint van a 2. hálószobában amint most RapMonstar fekszik.Jöjjön a következő, kövess...

- Ez a konyha, semmi nagy extra csak annyi, hogy nagyobb hűtőt is vettünk mivel reggel mindenki éhes, a nagy "Buli" után és hát ilyenkor is az én éléskamrámat kell kifosztani.
- Ez kedves... - mondta Lucy
- Ugye? Én is tudom értékelni - nevette el magát Jin - na kövess. Ez itt a fürdő. Amiben Suga épen a WC mellet ül! - hatás szünet - Hogy mit csinál? - kiáltott fel Jin
- Szerintem csak a benne rejtőzködő "extrém dolgokat" engedte ki és itt vissza aludt.
- Legalább már megtanulta hogy ne adja ki a szoba közepén a gyomor tartalmát.
- Ez már haladás - nevet Lucy 

Azzal Jin vissza húzta Suga-t az 1. szobába és vissza jött majd folytatta a körbevezetést.
- Ez itt a nappali, a TV-t is közösen vettük ezért ilyen nagy. A meglévő kanapéhoz még vettünk 2 ugyan olyan karos széket, így már arra is ki lehet őket fektetni, és mint látod a könyvek átkerültek ide. Ebből a szobából nyílik a 2. hálószoba amiben most RapMon, fekszik a kifektetett karosszéken.
- Értem.
- Amúgy nem vagy éhes? - érdeklődött Jin 

- Nem... - gyomorkorgás - vagyis igen
- Na, Kövess a konyháig és csinálok neked valamit.

Azzal megfogta Lucy csuklóját és húzta maga után. Lucy szívverése hamar elérte a 130-at de ahogy megérkezett a konyhába lelassult a normális 90-re. Benyúlt a fiú az egyik szekrénybe felvett egy kötényt és egy kuktasapkát majd 2 kezébe vett 2 kanalat. Majd megfordult és kezeit kissé szétnyitotta és úgy szólt a lányhoz, aki a pult melletti széken ült.
- Mit akarsz enni? - mosolyog Jin
- Nem vagyok válogatós de ha egy mód van rá akkor ne legyen benne borsó, se hüvelyes bab se kerek bab.
- Okés, zöldségekkel hogy állsz?
- Megeszem őket mindegyiket csak a - borsót és a hüvelyes babot és a kerek babot nem - mondták egyszerre mire mind a ketten elnevették magukat este 11-órakkor.
- Akkor csinálok neked valami meglepetést.
Azzal megfordult, kivett 3 tálat a szekrényből, a hűtőből elővette a tejszínt, a tejet, a brokkolit, a szekrény fölső részéből előhúzott egy turmixgépet. Az egyik lábasba belerakta a kis darabokra tördelt brokkolit, azt megfőzte majd össze turmixolta, közben megcsinálta  a tejszínes alapot is amibe később bele öntötte a brokkoli krémet. Azt ízesítette, sóval, borssal. Majd a még meleg levest kiöntötte egy kis üveg tálba, és az asztalra tette Lucy mellé "Még nincs kész!" jelentette ki mire megfordult és a maradék tejszínt felhasználva egy kissé borsos fokhagymás tejszínhabot készített, amiből kis kanalakkal tett a leves tetejére, amik annak felszínén úszkáltak. Levette magáról a kötényt majd visszahajtotta a szekrénybe és kivett 2 kanalat egy másik kis fiókból. Leült Lucy mellé és oda adta neki az egyik kanalat.
- Jó étvágyat!  

- Nem fogok meghalni? - kérdezte Lücy
- Ez most fájt, de ha nem akkor eszek én is belőle! - nevette el magát!
- Oh... milyen önfeláldozó úriember vagy!
- Ugye...! Sokan mondták már! - neveti el magát Lucy belekóstol a levesbe - na vélemény?
- Ehető! - jelenti ki Lucy majd megfogja a tányér két szélét és kanál nélkül itta meg a levest.
- Látom, mennyire ehető! - és Jin elhúzza a száját a mosoly irányába - kérsz még?
- Szabad?
- Á, nem... ennyit kapsz csak!
- Akkor nem kérek!
- Butus - simogatja meg a lány fejét - persze hogy kaphatsz még, hisz ha éhes vagy akkor adok neked szívesen. - azzal tölt még 1 tányérral Lucy-nek, de ezúttal kanállal ette meg az egészet

- Huh... kipukkanok... - fogta meg a hasát Lucy
- Ennyitől? Én sem csodálkozok! - és mosolyogva rákönyököl az asztalra Jin jobb kezével, arca Lucy felé fordította.
- Mit nézel annyira? - kérdeti Lucy
- Semmit csak fáradok... Mesélsz valamit magadról? Még nem is ismerlek...
- Hát nem tudom hol kezdjem...
- Talán a legelején...
- Akkor kezdem... anyám a Japán tanár a gimiben, apán cég aligazgatója, 10 évvel ezelőt elköltöztünk Los Angelesbe apa munkája miatt. Anyanyelvi szinten beszélek Angolul, Koreaiul, Japánul és Spanyolul. Karatéztam 5 évig. 2-szer voltam országos táncversenyen 1. helyezett. Ezen kívül pom-pom-oztam. Eddig érteted... Jin... Hahó... - megbökdösi Jin-t.

Semmi válasz nem jön, hiszen Jin elaludt. Nagyon szépen alszik, annak ellenére hogy közben az asztalon könyököl. Lucy is rákönyökölt az asztalra és úgy nézte az alvó fiút, aki már az igazak álmát aludta, kitudja mióta. "Aranyosan alszol SeokJin" Egyik pillanatról a másikra Jin jobb keze kicsúszott feje alól és az kinyújtva hevert az asztalon és azon feküdt feje. Lucy sem bírta más sokáig, mivel nem tudta hol feküdhetne le aludni így úgy döntött, hogy ugyan olyan pózban mint Jin elhelyezkedik az asztalon és úgy hagyja hogy elkapja az álom manó, és úgy vigye más világra, az álmok világába.

Lucy nem is sejtette, hogy Jin csak teteti az alvást. 15-perig még Jin úgy maradt ugyan abban a pózban, majd felkelt.
- Szóval, aranyosan, mi? - és kisimította Lucy arcából az oda nem illő tincseket - De neked nem itt kellet volna elaludnod, hanem bemenni RapMon szobájába az ágyra. Jaj, te érzem veled csak a baj lesz! Vagyis jobban mondva velem, Jin-nel! Nézd meg most miattad magamban is beszélek! - megsimítja a lány arcát - Nem is tudom ki alszik aranyosan. Na ideje lesz szerintem ágyba menned! De ha te meg mozdulni sem bírsz akkor hogyan? Igen, Jin eltaláltad te viszed be az ágyba aludni. Milyen úri ember vagyok, apám!


A saját magával folytatott beszélgetése után Jin felállt elment a 2. számú hálószobába bevetette az ágyat, majd vissza ment ölébe fogta az alvó lányt és berakta az ágyba, a takaróval betakarta és leült az ágy szélére. Az ablakon besütött a hold fénye, ami pont Lucy arcára világított. A homályban Jin csak a lány arcát nézte ahogy az alszik. Lucy baloldalra fordult így már Jin nem láthatta arcát, csak azt ahogy haján megcsillan a hold fénye. A fiú az ágy széléről felállt és elment zuhanyozni- Testén végig folyt minden egyes csepp víz, elméjéből nem tudta kiverni a lány arcát. Azt ahogy mosolyog és azt ahogyan alszik. Fürdés után felvette pizsamáját majd bebújt az ágyába Lucy mellé hiszen minden más helyen aludt már valaki. Betakarta magát majd Lucy-vel szembe fordult. A lányt is még jobban betakargatta, és úgy indult el a fiú is az álmok fenséges szigetére.

Másnap reggel Lucy kelt fel leghamarabb, nagy meglepetésére nem az asztalon feküdt hanem az ágyban. Fel akart ülni de nem ment neki, hiszen valaki helyesbítek valakik közrefogták. Fejét jobbra fordította ekkor megpillantotta az alvó Jin-t majd mikor balra fordította fejét éppen meglátta a mellette fekvő JungKook-ot akinek a feje vészesen közel volt az övéhez. Azzal hogy Lucy oldalra fordította fejét majdnem ajka hozzáért az alvó JungKook ajkaihoz. Ekkor JungKook megmozdult és a lány derekára tette kezét. Lucy a lábánál is mocorgást érzékelt amit egy hang kísért. "Hogy kerülök ide?" Kis várakozás után rájött hogy az Jimin volt. Jobbank érezte hogyha azt teteti, hogy még alszik.
- Úr isten, szegény lány, hogy fog innen kijutni. - szólalt meg Jimin miközben fejét fogta a másnaposság miatt - hát ezek ketten is jól össze boronálódtak, a fejüket közelebb kéne tolni egymáshoz hogy tuti csók legyen a vége. - morfondírozott Jimin - áh, de az szemétség szóval inkább az időre bízom, előbb vagy utóbb úgyis össze jönnek, ha akarják ha nem! -ásít - kell egy kévé.

Azzal Jimin elhagyta a szobát. "Még hogy közelebb a fej... és lerúgom ezt a gyereket... na de van benne valami amit mondott!" filozofált Lucy. Megpróbált felülni, de a próbálkozásból csak egy alkartámasz lett. Amit maga körül látott az maga volt a katasztrófa. Hiszen 1. azt sem tudta hogy került az ágyba. 2. pedig a fiúk feküdte körülötte. jobb oldalán Jin feküdt mögötte RapMonster lábainál Suga és elméletileg Jimin míg Bal oldalán JungKook és V. Nem tudta elképzelni hogy hogyan kerültek az ágyba meg az hogy hogyan fog innen kimászni. Így hát ismételten visszafeküdt az ágyba és megint elnyomta a buzgóság, hiszen vissza aludt, utolsó emléke az az hogy 2 kéz megint a derekára landolt.

11:32 perc megszólal JungKook telefonja, mire mindenki el kezd eszmélgetni. JungKook a telefonjáért nyúl a zsebébe majd fel vesz.
- Igen?
- Fiam hol vagy?
- Jin-nél azt hiszem...
- Ott van Lucy is?
- Igen anya itt van ő is.
- És hogy van? Nincs semmi baja?
- Szerintem jól van csak most alszik, és ha nem gond nem adom neki oda a telefont.
- Dehogy is baj, csak kérdeztem, mert Lucy szülei már nagyon aggódnak hogy a lányuk nem ment tegnap este haza. Azt mondták hogyha Lucy nem megy haza Délután 14:00-ig akkor a rendőrséggel fogják kerestetni. Vagy ha nem telefonál haza mihamarabb. Szóval mihelyst Lucy fel kel kérlek mond meg neki hogy menjen haza mert a szülei már nagyon idegesek.
- Rendben van anya átadom. Ha nem haragszol akkor én még vissza fekszek egy kicsit. Szia - kinyomja

- 13:30 kor Lucy felkelt ismét de akkor már senki sincs mellette.Megilyed hogy itthagyták, így hát felkel és kimegy a konyhába.
- Jó reggelt Csipkerózsika - köszönt Jin
- Jó reggelt neked is! - Törli meg a szemét
- Én nekünk nincs jó reggelt délután fél 2-kor? - Kérdezte RapMonster

- De, nektek is Jó reggelt, NamYoon, YoonGi, TaeTae, Jimin és JeongKook.
- Jó reggelt - mondták kórus szerűen egyszerre
- Mivel még nem ettél még csak utoljára este ezért itt a kajád. - és Jin Lucy elé rak egy nagy adag palacsintát.
- Köszönöm! - azzal nekilát enni.
- Amúgy hogy aludtál? - tenyerel az asztalra Jin
- Köszönöm jól, csak nem értem hogy kerültem az ágyba miközben én ezen az asztalon aludtam el!
- Hát lehet valaki bevitt az ágyba. - gondolkozott hangosan JungKook
- Te voltál? - kérdezte JungKook
- Én n... - de nem tudta befejezni mondani valóját mert Lucy egy puszit nyomott az arcára
- Köszönöm JungKook! - Majd folytatta az evést

A következő pillanatban csak annyit lehetett hallani, hogy Jin egy hatalmast csap az asztalra és kiszáguld a konyhából, majd a bejárati ajtó csapódását lehetett hallani.
- Ebbe meg mi ütött? - kérdezte Lucy
- Te, - válaszolta JungKook
- Hogy én?
- Igen te!
- Mit tettem, hát csak annyit hogy adtál Kook arcára egy puszit. - mondta RapMon
- És az miért baj?
- Ezt próbáltam elmondani MinAh, nem én vittelek be az ágyba hanem Jin.
- De én azt hittem hogy te...
- Azért hihetted azt mert rosszul kezdtem a mondatot, és te pedig túl gyors voltál.
- Uram atyám, Jin... biztos mérges rám! Meg keresem.
- Nem hiszem hogy ez a legjobb pillanat a  békülésre... - mondta RapMon
- Lehet, de legalább az én lelkiismeretem legyen már tiszta.


Azzal felállt és kiment az előszobába felvette a kabátját, és elindult a lift felé. Már szált volna be a liftbe mikor JungKook megállította.
- Ezt ne hagyd itt! - és nyakába akasztotta a medált.
- Oh, köszönöm, már volt egy hiány érzetem, csak nem tudtam hogy mi az!
- Szívesen MinAh, Vigyázz magadra Ja és igen, Hívd fel anyudat mert nagyon aggódik miattad azt mondta hogy ha délután 2-ig nem hívod fel akkor rendőrséggel fog téged kerestetni. Szóval Szerintem hívd fel.
- Renden van, és köszönök mindent! - megölelte a fiút és mindkét arc oldalára nyomott egy puszit majd ebállt a liftbe.
Mikor leért csak saját esze után ment ami azt mondta neki hogy induljon el oda ahonnan tegnap indultak fel Jin házába. Érzése hagyatkozva indult el, így hát ott a kis bárban meg is találta Jint egy kis pohárka társaságában.
- Hát te mit művelsz? - kérdezte MinAh!
- Nem egyértelmű, szomjas vagyok, ezért iszok! - Lucy bele szagol a pohárba -
- Wisky-t? Ha szomjas az ember akkor vize iszik.
- Én nem! Én ha szomjas vagyok akkor Wisky-t iszok! - kortyol bele a poharába majd fintorog egyet
- Akkor  miért nem húzod le egyszerre, ha te még víz helyett is ezt iszod?
- Azért... mert...
- Azért mert nem mondasz igazat, - Jin lehúzza még azt a kicsit is ami a pohárban volt - Ez nem megoldás arra ami a szívedet nyomja.
- Ugyan mit tudod te, mi nyomja az én szívemet... nem tudsz te semmit sem, pultos kérek még egyet.
- Nem kérem ne hozzon neki egyet sem!
- De hozzon! Kérem!
- Ne hozzon!
- Hozzon
- Ne hozzon,
- Hozzon!
Lucy hirtelen átölelte Jin-t úgy hogy karjait is lefogja a fiúnak, "Mondom, ne hozzon többet" ismételte Lucy miközben még mindig a fiút ölelte. "Az én jelentétemben te nem iszol alkoholt, világos? Csak akkor ha én azt megengedem. Tessék ismét a régi Jin lenni, az a Jin aki tegnap este 11-órakkor leállt nekem Brokkoli krémlevest főzni, és azt a Jin-t akarom vissza aki az ágyba vitt,mert én elaludtam az asztalon! Gyere vissza a régi mivoltodba, az sokkal kedvesebb, színpatikusbab és Vonzóbb! Kérlek, ne tegyél olyat miből később bajod származik! Ha magad miatt nem is,de akkor legalább egy jó barátod miatt!" - mondta Jin fülébe " És mégis ki lenne az a jó barát?" - kérdezte vissza, halkan "Én" - Azzal Jin vissza ölelte a lányt "Köszönöm"

Egyikőjük sem sejtettem hogy JungKook mindent látott a bár ajtajából, hiszen követte a lányt, mert aggódott miatta. De amikor meglátta hogy az egyre hangosabb szóváltások követték egymást és a végén Lucy extra gyors reakcióját. Érezte hogy szíve nagyon erősen meg dobban. Megdobbant mert féltékeny volt Jin-re. Féltékeny volt, mert nem ő kapta azt az erős érzelmes ölelést, és azért mert nem őt vigasztalta MinAh.
Az érzelmek egyik pillanatról a másikra csaptak át pozitívból negatívba. Pozitív érzés azért volt Kook-ban mert jó volt látni azt hogy mennyire jó barátok lettek, de talán túl jó barátok is lettek, az ez a "túl jó" baráti kapcsolat vitte át az érzelmeket negatív irányba.

Még mindig az ajtóban állt, nem tudta hogy most mit tegyen, oda menjen és találjon ki egy jó kis érvet miért jött ide, vagy pedig menjen vissza és hívja fel Lucy mama-t hogy a lánya jól van és hogy hamarosan haza viszi. Egy rövid magában történő értékelés után a 2. variáció mellett döntött, így hát kifordult az ajtóból, és elindult a bérház felé. Útközben felhívta Lucy mamát és elmondta neki hogy mi is történt, de persze nem az igazságot, szép is lenne ha azt mondta volna "mindenki berúgott még én is, így hát a lánya egy alkoholista disznóra vigyázott, jobban mondva egy egész kondára..." Hát azért ezt nem mondhatta. Így hát egy szép kerek történetet mondott, amiből csak Lucy jöhetett ki jól, és az igazságot pedig mindenki megtarthatta magának.


Like: https://www.facebook.com/BTS.HUN.Fan.Page

8. rész - A Zuhanyzós Ügy

   Azon az ominózus napon a két fiatal már nem tartózkodott többet az iskola területén és annak környékén sem. Lucy elmondta anyukájának az, az reggeli eseményeket, mire Min mama - JungKook hívj így Lucy anyukáját -, kikérte a két gyereket arra a napra az iskolából. Egész nap Lucyék házában voltak, hisz nem volt otthon senki és így nyugodtan tudtak lenni a kínos kérdések elől.

- Jobban vagy? - kérdezte a fiú.

- Valamivel. - válaszolta halkan - Nem gondoltam volna, hogy NamJoon ilyen is tud lenni, ezzel nagyon meglepett!

- Hát, én már láttam ilyennek - vállat vont.

- Mikor? - nézett rá a lány.

- Tavaly… csak annyi volt, hogy lenézték a lányt, és kiközösítették, ilyen messzire nem süllyedtek még sohasem.

- De akkor, most miért? - könny gyűlt Lucy szemébe.

-          Nem tudom! De mondtam már, hogy mellettem ne sírj! – elmosolyodott, és megölelte a lányt a kanapén, ahol aznap nézték a Tv-t. 

Este olyan 20 óra körül JungKook elbúcsúzott a lánytól és annak szüleitől, megköszönte a vacsorát és el is indult. A kapuban még a két barát beszélgetett egy kicsit, mire mind a ketten felkiálltottak.

-          Haditerv indul! 

(Haditerv: Tegyünk, úgy mintha minden a legnagyobb rendben lenne!)

Lepacsiztak és mindenki ment a maga útjára. Másnap reggelre, mind a ketten kipihenve ébredtek, ugyan akkor léptek be a fürdőszobába, és ugyan akkor vették fel az iskolai egyenruhájukra a kabátjukat. Az iskola kapujában megvárták egymást és úgy nevetgélve mentek be az iskolába mit sem figyelve a körülöttük lévő emberek gúnyos tekintetére és azoknak csúfos megjegyzéseire. Lucy első órája pénteken Matematika volt, aznap ő felelt. Mindenki figyelte a lány feleletét és azt várták, hogy egy orbitálisan nagy badarságot mondjon, amitől végre ki tudják cikizni. De ez a pillanat nem jött el, hiszen Lucy tökéletesen felelt. A következő szünetben a megbeszélt helyen várta már JungKook Lucy-t. Kint az udvaron leültek egy padra és úgy fogyasztották el a reggelijüket, amit anyukájuk csomagolt pici gyermeküknek. Mosolyogva és mit sem sejtve az e közben a tanteremben zajló forrongásokról.

A tanteremben a szünet ideje alatt Lucy-t, egyik tánc csapat társa és barátja szította az embereket ellene. Myeong Ji a csapatban a volt Maknae, akinek a helyét átvette Lucy. Myeong Ji már a kezdetektől nem szimpatizált Lucy-vel, hiszen a csapatból a „legcukibb” posztot vette el tőle, ezen kívül a „Szerelmét” is, hiába fiatalabb a fiú Myeong Ji-től bő 2 hónappal. Myeong Ji-t már 2 éve Szerelmi érzéseket táplál JungKook iránt, így hát érthető az, hogy most miért teszi azt, amit.

-          Lányok nem tudom, hogy ti hogy vagyok ezzel, de én nem bírom ezt a Lucy gyereket – fonta össze karjait mellkasánál.

-          Nem tudom, nekem semmi bajom sincs vele… - kommentálta Mint – ezen kívül nagyon kedves, és neked sem kéne így beszélned róla, főleg a diáktanács elnökének jelenlétében.

-          Mint, neked elment az eszed, ha nekem elvette a Maknae szerepemet, akkor a következő a te Diáktanács belli szereped lesz, amit elvesz tőled. Gondolkozz már egy kicsit! – okította Myeong Ji Mint-et.

-          Engem az nem zavarna, legalább nem kéne annyi mindenre figyelnem, hiszen tudod múltkor sem akartam az lenni, de mégis az lettem. – húzta oldalra száját

-          Amondó vagyok, hogy leckéztessük meg! – csapta össze kezeit Myeong Ji

-          Mit akarsz tenni? – kérdezte a gyönyörű szőke hajú Pan DaYang

-          Van egy tervem! – csillant meg szemében a gonoszság és a gyűlölet egyszerre.

Erre a felszólalására köré gyűlt a tanterem összes lánya, és még volt ott olyan is, aki a folyosóról ment be a tanterembe, hogy meghallgassa a lány beszédét. Myeong Ji felállt egy padra majd folytatta:

-          Emberek, ki mit gondol az új lányról, Lucy-ről?

-          Túlnyomulós – hallatszódott az egyik sarokból

-          Egy ribanc… - hallatta meg a hangját a másik

-          Meg kéne leckéztetni, hogy tudja hol a helye… - kiáltott fel a harmadik

-          Egyet értek emberek – szította a tűzet Myeong Ji – javaslom, hogy tegyünk valamit az ellen, hogy a kedvenceinket elvegye tőlünk. Tennünk kell valamit! – ökleit tördelte – Van egy ötletem, de ahhoz mindenkire szükségem lesz, ki van velem?

Erre mindenki felkiáltotta „IGEN!” Majd Myeong Ji folytatta:

-          A tervem egyszerű, ma lesz 1 testnevelés óránk, és ezen kívül pont az utolsó lesz az, de a többi osztálynak még lesz órája. Az utolsó óra után elhitessük Lucy-vel hogy az első emeleti zuhanyzóból nem jön meleg víz, így megkérjük, hogy a másik zuhanyzóba menjen. A média szakosok segítségét is kérném, mert az ő segítségükre is szükségem lesz. Nekik a feladatuk az lenne, hogy egy kamerát és egy kamera állványt szerezzenek be. A kamerát össze kell hangolni a tantermekben lévő LCD-tv képernyőivel.

-          És ebben mi az ördögi? – hallatszódót hátulról egy kérdés

-          Még nem fejeztem be – folytatta – Az állványt és az arra erősített kamerát a zuhanyzó fülkéje elé állítjuk, közben a kamera már össze van hangolva TV képernyőkkel. Az egész fürdést, levetítjük a Tv- képernyőin keresztül és mikor kiszáll a zuhanyzóból teljes anya szült meztelenségében áll majd a kamerák előtt, és az egész iskola előtt.

-          Éljeeeeeeen – üvöltötte a tömeg

-          Ez durva… nem kéne ilyet csinálnod vele. – jelentette ki Mint

-          Megérdemli…

-          Nem érdekel, ha megteszed, akkor én, mint a Diáktanács elnöke kirúgatlak innen és mindent kitálalok az igazgatónak. – húzta ki magát Mint

-          De akkor te is erre a sorsa jutsz! – állt neki MYeong Ji

-          Fenyegetni mersz?

-          Veheted annak is. Megkeserítem az életedet, ha nem segítesz.

-          Ugyan, az enyémet nem tudod megkeseríteni, max. én a tiedet. – sétált az ajtó felé, de visszafordult – ne játszadozz a csapati tagságoddal. – és azzal elhagyta a tantermet.

Senki sem sejtette, hogy az egész összeesküvés elméletet a folyosóról hallotta valaki. A hallgatózóban megfagyott a vér, hiába nem ismerte Lucy-t de elkezdte sajnálni. Mikor meghallotta a cipő kopogását hírtelen elkezdett futni a legközelebbi lépcsőház felé. A lépcsőház falához támaszkodva, zilálva gondolkozott az elhangzottakon. Jobb kezét-szívéhet érintette, azzal próbálta azt nyugtatni. De nem tudta, hiszen a futás is kissé ki fullasztotta, meg a hallottak is felzaklatták. Hajába túrt és úgy indult a következő órájára, ami a 2. volt a mai napon. Az órán hangzottakból semmit sem jegyezett meg. Eszében az elhangzott mondatok keringtek. Hiába férfi, és egyik vágyai közé tartozik látni egy nő mezítelen testét, de az ahogy, ők ki akarnak tolni azzal a lánnyal az már több a soknál. Az óra kellős közepén egy levelet írt barátainak a pad alatt, amit még az óra alatt el is küldött, köztük JungKook-nak is. 

„Nagy baj van, következő szünetben mindenkivel beszélni akarok az udvaron, a hivatalos helyünkön!” 

A következő szünetben mindenki csak TaeHyung-ra (V) várt kint a padon. Eléggé felzaklatottan, de mire odaért összeszedte magát és bele kezdett a mondanivalójába.

-          Lucy-ről van szó! – jelentette ki V.

-          Jaj, ne már te is kezded – akadt ki RapMonster

-          Nem… Nem… Bajban van! – jelentette ki

-          Hogy mi? –ugrott fel JungKook – Mit tudsz? és még is mi a baj? – pattogott a fiú

-          Nyugi ülj le – nyugata J-Hope – Majd elmondja TaeHyung, ugye?

-          Igen, ha hagytok szóhoz jutni.

-          Na, bökd ki, mert ez már engem is kezd érdekelni. – nevette el magát RapMonster

Azzal TaeHyung belekezdett, elmondta, hogy mit hallott és hogy hogyan hallotta meg. A történetre mindenki egytől egyig elkezdett nevetni, jobban mondva, fantáziálni (18+). Csak JungKook volt az, aki a terv hallatán fal fehérré változott. Maga elé meredt, és elméjében, Lucy ijedt arca és a történések következményei forgottak le. „ Ha igaz amit TaeTae mond, akkor, Lucy nagy bajban van, és csak egy kis vonal válassza el a fikciót és a valóságot…”

-          Meg kell akadályoznom – mondta, de ezt már hangosan

-          Mi az Rómeó, csak nem aggódsz? – gúnyolódott RapMonster

-          És ha igen? Akkor mi van? – kérdezett vissza

-          Csak annyi, hogy a lányt miattad hurcolják meg, nem veszed észre? – mondta NamJoon

-          De tudom, és éppen ezért kell megvédenem.

-          Miért akarod ennyire megvédeni? Csak nem szerelmes vagy? – kérdezte Jimin

-          Nem… - pirult bele kicsit – csak a barátom, és senkinek nem kellene ilyesmit átélnie, ilyes fajta megaláztatást.

-          Aha – mondták egyszerre majd a végén elnevették magukat, bár Jimin-en látszott, hogy az a nevetés csak erőltetett

-          De most komolyan, ha egy számotokra fontos emberrel tennék ezt, akkor mit szólnátok hozzá? Gondolom, ti is meg akarnátok, ezt akadályozni.

-          Igaz – vakarta meg mindeni egyszerre a tarkóját

-          Akkor? Segítetek? – kérdezte JungKook

-          Attól függ hogy, miért lesz nekünk ez jó!

-          Hát… - huncut mosoly – ugyanúgy láthattok meztelen női testet, csak nem a MinAh-ét.

-          Na, ez jól hangzik, és akkor mégis kiét?

-          Az egész 9/J osztály lányaiét csak nem a Lucy-ét. Kihangsúlyozom! – nyomta meg az utolsó szót

-          1 jó, de több még jobb… - csapta össze kezét Jimin – és mi a terved? – lépett közelebb JungKook-hoz

-          Jaj, te nem fogsz meg változni, ugye? – nevette el magát JungKook

-          Hát, remélem nem! – mondta komoly arccal

-          Na, srácok a tervem a következő.

-          Hallgatunk! – mondta Jin

-          Helyes, megvárjuk míg Lucy bemegy a zuhanyzóba és a többi lány oda helyezi a kamerát! Eddig érthető!

-          Aha – bólogatnak

-          2. lépés! A többi lány elmegy, miután elhagyták a zuhanyzót egyikünk bemegy oda ahol Lucy tartózkodik és kihozza a Kamerát, majd másvalaki átviszi, oda ahol a többiek zuhanyoznak és egy jó helyre rakja, ahonnan mindent belát a kamera. De előző szünetben Jin és RapMonster a lányok zuhanyzójának minden egyes sarkába rak fel egy kamerát, amit már előtte V összehangolt a TV-kkel, pont úgy, mint ahogy azt a lányok tervezték. Eddig világos?

-          Mint a nap! – bólogatnak.

-          Utána… már csak várni kell! Ja és igen, aki belopódzik Lucy helyiségébe annak nagyon halknak kell lennie, mert ha meghallja, abból még bajok lehetnek.

-          Ki lesz az aki, bemegy Lucy szobájába? – kérdezte SUGA

-          ÉN! – hallatszódott egyszerre 3 fiú hangja

Mind a három fiú egymásra nézett, összeráncolt szemöldökökkel. Majd elnevették magunkat.

-          Akkor én kiosztom a feladatokat – szólalt bele RapMonster – nem kérek véleményt! Ez lesz a felállás és nincs apelláta. JungKook lopódzik be Lucy-hez, mivel úgyis olyan „jó barátok”, Jin és én előző szünetben akkor felszereljük a kamerákat. Közben a folyosó két oldalánál SUGA és J-Hope fognak őrködni, és ha jön valami féle tanár vagy bárki, akkor megoldja a helyzetet. V pedig akkor összehangolja a másik 4 kamerát, mit mi majd felhelyezünk. Jimin te pedig megállsz majd a női fürdő szoba előtt, és ha ki jön Lucy majd akkor felvilágosítod a szituációról.

-          És azt hogy? – Kérdezte Jimin

-          Elmondod neki, hogy mit terveztek ellene, és azt hogy mi, hogy védjük meg a csajszit! Világos?

-          Mint, a nap!

-          Milyen nevet adjunk a tervnek? – kérdezte V

-          Minek név? – kérdezték egyszerre 3-an

-          Csak mert minden filmben van neve az akciónak, és mert, hogy az vagány! - a szöveg végén mindenki a homlokára csap és úgy kezd el nevetni

-          TaeTae te olyan egy kis hülye vagy, hogy az már fájdalmas. Téged be kéne tiltani és bezárni egy páncélszekrénybe – mondta Jin

-          De várjál, még az sem lenne jó hely neki, mert még abból is kitörne. – kiáltott fel Jimin

-          Akkor el kéne ásni! – jelentette ki nevető hangon SUGA

-          De nem vagyok még halott – nézett a többiekre TaeTae miközben lebiggyesztette az ajkát és felvette a kiskutya szemeit.

-          Olyan, kis aranyos így, ne bántsuk már! – és azzal V nyakába ugrott JungKook aki ennek hatására a földre esett.

-          Akkor mindenki menjen a dolgára, Rómeó te meg egy szót sem Lucy-nek.

-          Hallgatok, mint V mikor alszik! – és elnevette mindenki magát és úgy indultak el a 3. órájukra.

A következő időkben mindenki a feladatát készítette. V 4 kamerát vett el engedély nélkül a média szakkörtől, amiket a férfi WC-ben az egyik lyukas órájában Laptop segítségével összehangolt a TV-kkel. Elérkezett az 5. óra, az az óra mikor a lányoknak testnevelés órájuk van. Miután mindenki elhagyta az öltözőt, J-Hope és SUGA megálltak a folyosó 2 végén hogy RapMonster és Jin akadály nélkül el tudják végezni a dolgukat. Ők ketten bementek, de jött egy tanárnő, aki a női öltözőbe akart bemenni. SUGA elkiáltotta magát!

-          Tanárnő, kérem, ne menjen be!

-          Ugyan miért fiatalúr? – kérdezett vissza a Biológia tanárnő

-          Mert… mert… - nem tudta mit mondjon, de még jó hogy J-Hope közbevágott igaz a lehetőt legrosszabb dologgal. 

J-Hope átsprintelt a folyosón és hátúról ráugrott SUGA hátára, amitől a fiú a padlón kötött ki. Majd felkiáltott J-Hope.

-          Adod vissza az ebéd pénzemet, te zsarnok! – és gallérjánál húzta felfele a földön ekkor már háton fekvő fiút, aki csak nézett, hogy mi ütött barátjába, aki csak kacsintott egyet, hogy ezzel is jelezze, hogy ez csak egy játék.

-          Mert megérdemelted te kis köcsög, a tegnap meg te vetted el tőlem és éheznem kellett egész nap. – és SUGA is megmarkolta J-Hope ingjének gallérját

-          Szétverlek! – kiáltotta fel J-Hope

-          Ha hagyom te ős maradvány! – válaszolta SUGA aminek, hatására elkezdtek verekedés imitálni.

-          Fiúk! – kiáltott most egyet a tanárnő - ebben az iskolában nem megengedett az ilyesfajta viselkedés, tessék máris követni az igazgatóhoz.

Azzal a fiúk felkeltek a földről és elkezdték követni a tanárnőt, egészen az igazgatói irodáig. Ott viszonylag „Hamar” végeztek, egy igazgatói szóbeli figyelmeztetéssel megúszták. Miután ott végeztek, mentek is ki az udvarra ahol a többiek már várták őket.

-          Mi tartott ilyen sokáig? Veszekedést hallottunk kint, minden rendben volt? – kérdezte Jin

-          Igen, viszonylag… - mondta J-Hope

-          Viszonylag, emiatt, az ökör miatt majdnem igazgatói intőt kaptunk! – nevette el magát SUGA

-          Miért? Mi történt?

-          Csak annyi, hogy egy tanárnő be akart menni a női öltözőbe és én eltereltem a figyelmét a tanárnőnek – vakarta meg a tarkóját J-Hope

-          Elterelted? Hogyan?

-          Hát, úgy kérlek szépen, hogy ez az őrült hátulról át sprintelt a folyosón és a hátamra ugrott miközben azt kiabálta, hogy „Add vissza a kaja pénzemet!” – utánozta J-Hope hangját mitől mindenki elkezdett nevetni – és elkezdtünk verekedni és így kötöttünk ki az igazgatónál.

-          Ti aztán hülyék vagytok! – jelentette ki JungKook – de köszönöm!

-          Mit köszönsz? – kérdezte Jin

-          Azt hogy segítetek!

-          Ez csak természetes, jó célt szolgál a tettünk – elengedett egy huncut mosolyt és elkezdte emelgetni a homlokát Jimin.

-          Jaj, te!

-          Még ne köszönj semmit, hiszen még nem lett vége az akciónak. 10 perc és kicsengetnek a Tesi óráról. JungKook Készen állsz?

-          Igen, azt hiszem!

-          Ez nem volt túl bíztató – jelentette ki V

-          De nem kukucskálni, és nem csinálni semmi 18+ osat. – kacsintott egyet Jimin

-          Én nem te vagyok! Amúgy meg mi közöd lenne hozzá?

-          Semmi – válaszolta Jimin

-          Na, azért!

Abban a pillanatban megszólalt a csengő, kicsengettek a 6. óráról. Úgy is lett, ahogy azt Myeong Ji-ék megtervezték Lucy elment lefürödni a fenti női öltözőbe. Miután a lányok elhagyták az öltözőt és utoljára a kamera elhelyezők is, utána JungKook extra halkan benyitott az öltözőbe és kilopta a kamerát az öltözőből. A víz hangja, ahogy a zuhanyzó tálcát verte, felkeltette a fiúban a vágyat arra, hogy közelebb menjen, és hogy csak egy pillanatra láthassa a nőies alakot, a zuhanyzó függöny mögött. De eszébe jutottak NamJoon szavai így hát, még mielőtt bármit is tehetett volna, erőt vett magán, kezét maga mellé szorította és úgy hagyta el a helyiséget, jobb kezében a kamerával és az állvánnyal. Kint Jimin-nel találta szembe magát, aki az ajtóval szemben lévő falnak dőlve jobb lábát felhúzva maga mellé állt ott. Egy egyszerű bólintással köszöntek egymásnak és már ment is el, JungKook. Rá 10 percre Lucy is kilépett a női öltözőből, Jimin odalépett hozzá és elmondott neki mindent töviről hegyire, amire Lucy csak annyit mondott, hogy:

-          Ebből nem lesz bajotok?

-          Nyugi, nem! Majd rákenjük másra, azokra, akik már többször csináltak ilyet! – nevette el magát a srác

-          Akkor jó! Meg nyugodtam! És JungKook merre van?

-          Ő kint vár már téged a többiekkel!

-          De én félek egy kicsit NamJoon-tól. – hajtotta le a fejét a lány

-          Ne, félj tőle, csak ideges volt. Különben is verd be a száját, ha idegesít! Nem fog vissza ütni, mert lány vagy!

-          Nem vagyok az az agresszív ember! – nevette el magát Lucy

-          Akkor jó, megnyugodtam! Lehetne egy kérdésem?

-          Persze! - elmosolyodott

-          Mióta ismered JungKook-ot?

-          Elég régóta, kb. 10 éve

-          És hogy ismerted meg?

-          Azt mondtad egyet kérdezel csak!

-          Igaz! – és mind a ketten elnevették magukat

Mikor kiértek az udvarra JungKook Lucy elé szaladt. Egy rövid

 „Jól vagy?”

  „Igen jó, köszi és te?” 

 „Én is jól, köszi” 

Beszélgetés után visszatértek a csapathoz. JungKook mindenkinek bemutatta Lucy-t és még az is megtörtént, amit senki sem gondolt volna.

NamJoon bocsánatot kért egy lánytól!

-          Na, most figyelj Lucy – odalépett NamJoon a lánymellé vállánál fogva átkarolta és az iskola felé mutatott – 10… 9… 8… 7… 6… 5… 4… - Minek számolsz vissza? – Csak figyelj… 3… 2… 1…

Mihelyst vége lett a számlálásnak, hatalmas ujjongás vette kezdetét az iskola falain belül a fiúk között. Ennek a mértéke akkora volt, hogy még kint az udvaron is lehetett hallani, és erre vártak a fiúk kint.

-          V, ugye felveszik a kamerák, amik a lencséik előtt körtének! – kérdezte Jin

-          Persze! – válaszolta TaeTae

-          Akkor nem maradunk le semmiről – mondta JungKook mire Lucy bele boxolt a vállába

-          Jól van, na, csak vicceltem!

Mindenki nevetésben tört ki. Egymást megölelve, ujjongtak. 20 percre rá még mindig ott voltak, az egész 9/J osztály lány tanulói feldúlva léptek ki az iskola épületéből, látszott rajtuk a méreg, a harag és a bosszúvágy. Myeong Ji odalépett Lucy elé, akinek megfogta az ingjének a gallérját és úgy nézett vele farkas szemet. Myeong Ji jobb kezével megütötte Lucy arcát, de úgy hogy az a lehető legnagyobbat csattanjon. JungKook későn kapcsolt így csak az ütés után tudott közbeavatkozni, de Lucy oldalra tolta a fiút mellkasánál fogva.

-          Majd én ezt elintézem! – mondta mosolyogva

MinAh lófarokba felfogta haját, ingjének gallérját felhajtotta könyék felettiig majd beállt támadó pózba, úgy ahogy azt a karatéban szokás.

-          Na, gyere! – provokálta Lucy Myeon Ji-t

-          Na, jó te akartad! – azzal Myeong Ji közeledett Lucy felé

Lucy egy jól időzített pillanatban egy pörgő rúgást indított a lány feje felé, akiben ennek láttán megállt az ütő. Lucy direkt elvétette a rúgást. 

-          Legközelebb, telibe megy! 

Azzal kibontotta a haját lófarokból, és visszafordult a fiúkhoz. A fiúk arcáról egyértelműen le lehetett olvasni a döbbenetet szájuk tátva volt majdnem akkorára, hogy egy sült galamb simán berepült volna. „Nyugi nem fogom rajtatok alkalmazni!” Nevette el magát Lucy, a srácok arcáról sugárzott a meg könnyebbülés. Amit Jimin hangja tört meg!

-          BTS és drága Lucy, ma az én vendégeim vagytok! Ma bulizunk és jól berugunk!

Erre mindenki „HURRÁ!”-t kiáltott és egymásba karolva hagyták el az iskola területét úgy, mint akik már vagy 1000 éve ismerik egymást.

Legyen szép Éjszakátok! :D