23. rész - Üdv újra közöttünk!

Megfeszült izmok, egyre jobban verejtékező arcok. Senki sem akarta azt, hogy szegény SUGA

leessen. A tenyerek is izzadni kezdtek, ennek határára mégjobban csúszott a lánc. Arról nem is beszélve, hogy a lánc szemek menniyre nagy fájdalmat tudnak okozni azzal, aki éppen teljes erejéből szorítja azokatt, miközben egyre jobban csúszik ki a kezeik közül.
- Jimin! - kiáltott oda a fiúnak aki éppen a Gömböt húzta fel a lépcsőn.
- Igen?
- Gyere tarts rá!
Jimin biztonságosan felhozta a másik gömböt, lerakta  a rácsok egyikére ezt követően sietett oda. J-Hope mellé leguggolt és megfogta a gömböt.
- Húzzuk fel egy kicsit, úgy könnyebb lesz kicsavarni! - tanácsolta Jimin
Így is tettek. Mihelyst ezt megtették, NamJoon már ki is tudta csavarozni a gömböt. Oldalra rakta az utolsó csavart is, majd a szerszámot is. Lehajolt a Leader is megmarkolta a láncot, majdútmutatást adott.
- Háromra húzd...

Ez idő alatt lent JungKook folytatta a tartalmas élménybeszámolóját az életéről
- ... De 10 év elteltével, visszajött. Reménykedtem abban, hogy csak miattam, de rá kellet jönnöm, hogy csak az apukáját helyezték át, jobban mondva vissza. Az idelyi nyarat már itt töltötte, mint utólag kiderült már, a nyáron is többször találkoztunk, csak  nem vettük észre egymást.
- Béna! - kiáltott fel Lucy apukája kezében egy pohár borral mire mindenki elkezdett nevetni a teremben
- Na de, apa! - nézett Lucy apjára
- Hát de nem...
- Most már hagyd abba, apa - nézett rosszallóan Katee férjére.
- Oké. - és belekortyolt a borba
- De-de Mr. Akkor folytatnám - mosolyodott el - azóta mint kiderült azzal a lánnyal egy osztályba is kerültünk. Nem tudom, miért vagy, hogy hogyan, de ennyi év távlatából, szépsége semmit sem változott...

- 1... 2... 3... húzd!
Az izmok mégjobban megfeszültek, az erek kidudorodtak, a nagy súly húzása közben.
- Húzzátok! Én elengedem! - mondta J-Hope
Azzal elengedte a gömböt, lerázta kezeit, majd felállt és a gömb fölé hajolt. A gömböt már csak fel kellett emelni a rácsos tartószerkezetre. Megfogta OhSeok a gömb tetejét. Majd elkezdte felemelni ő is, csak közben húzta saját helyére, hogy oda helyezzék. Szépen lassan, óvatosan letették a gömböt. Miután azt letették, mindenki hátradőlt hatalmasokat sóhajtottak, mire Jimin felszólalt:
- Most jön a másik gömb.
- Előbb SUGA! - szólt RapMon - Hozzd ide a terítőket Jimin, kérlek!
- Azt hittem nálad van! - nézett nagyot Jimin
- Nem, én meg azt hittem nálad.
- Itt van! - lépett fel Mint de az ajtóban megállt mivel magassarkúval elég nehéz lehetett volna azon a rácsos padláson járni.
- Életmentő vagy Mint! - lépett oda J-Hope majd egy puszit nyomott a lány acára
- Tudom, de takarjátok el valamivel SUGA-t mert kiég a szemem!
- Ja bocs! - kért elnézést RapMonster.
- De hogyan szedjük le a gömbről? - kérdezte Jin
- Gyerekek, hol vagyok? - kezdett ébredezni SUGA, de még nem tudta pőontosan hol van.
- Jaj, ne! - fogta meg RapMon a fejét

Lent a bál teremben még mindig folyt a mesélő est. De akkor már nem csak JungKook állt fent a színpadon hanem Lucy Apja is. Kettőjük között folytatott beszélgetés hatására, mindenki már a hasát fogta. A beszélgetésből kiderült, hogy Lucy apukája az aki fent van a színpadon, mert ez a tény nem volt túl egyértelmű mindeni számára.
- Fiam, akkor mesélj magadról mi történt ezalatt a 10 év alatt? - veregette meg a színpadon a fiú vállát
- Hát,  meg komolyodtam. - válaszolta határozottan
- Az jó, mert Lucy is. Nagyon sok jó eredménye volt az Államokban. Mondcsak, csajozás terén hogy áltál? - kérdezte a szokásos apai kérdéseket
- Hadi lábon.
- Szerencsére Lucy egy nagyon erkölcsös lány. Eddig egy fiú sem tudta elcsavarni a fejét. Én erre büszke vagyok.
- Apa, gyere le onnan de most azonnal! - kiáltott fel Lucy a színpadra amit a nézőtér is hallot és nevetéssel fogadott - Ez ciki. - folytatta halkabb hangnemen
- De most nem? - azzal lesétált lányához a színpad mellé és felhúzta maga mellé - Lucy mond meg neki! - bíztatta lányát
JungKook és Lucy nagyranyitott szemekkel egymásra néztek, majd egyszerre elnevették magukat, az iskola tanulóival egyetemben. Mr. Park pedig csak pislogott mint egér a tejben.

- Gyorsan cseréljük ki a gömböket utánna levesszük SUGA-t onnan. - javasolta Jin
- De mi lesz SUGA-val? Már ébredetik! - aggodalmaskodott RapMonster
- Még kibírja ott egy kicsit! De előbb a gömb!
- Hát, jó!
Adta be derekát RapMon. Így hát elindultak a másik gömbért ami a padlás ajtó jobb oldalánál hevert.
RapMon és Jimin a gömböt megfogták két oldalól és elindultak a másig irányába. Elősször RapMonster a 4 csavarral visszacsavarozta az új gömböt, majd szépen lassan leengedték láncánál fogva. Lentről a színpadról mindent lehetett látni. Lucy és JungKook elhülve nézték a leereszkedő, immáron ÜRES gömböt. De ezt Lucy apja is észrevette, már majdnem megszólalt de még előtte JungKook felszólalt:
- Remélem nem lesz ellenére, ha bővül a család.
Mr. Park nem értett semmit, szemei elkezdetk cikázni a két fiatal tanuló között mire Lucy felkiáltott.
- Halgatás beleegyezés. Istenhozott a családban Jeong JungKook. - és adott egy nagy puszit a fiú arcára
- Apu, ideje lesz lemenni. - jött fel Katee és levezette az elámult Mr. Park-ot a színpadról, aki a lánya bejelentésére se köpni, se nyelni nem tudott. Csak lefagyott mit a Windows XP.

Eközben odafent SUGA-t szerencsésen leszedték a gömbről. A félálomban lévő fiú megkapta Jin zakóját és Jimin testnevelés melegízőjét, és RapMonster tornacipőjét. A Leader hátára vette legjobb barátját és szépen óvatosan lesétált vele a padlásról. A bálterem előtt megvártak mindenkit. Lucy és JungKook kézen fogva 10 perccel később csatlakoztak hozzájuk.Újra teljes a csapat.

Közös megegyezés alapján úgy döntöttek, hogy a nap további részét inkább távolt töltik a bál helyszínétől. Ennyi izgalom elég volt egy napra, még sok is. Így hát felmentek Jin lakására, úgy mint annó. SUGA-t lefektették a szokásos helyére. A többiek pedig lementek a közeli bárba még egy kicsit bulizni, mivel hogy ők ebből a Peppero Bál-ból szinte semmit sem kaptak, csak izgalmakat. Úgy gondolták, hogy nekik is kijár, ennyi igzalom után a szórakozás. Mindneki tanúlt a helyzetből, senkisem itt a le magát a sárga földig, mindenki tudta hol az elég. Este 11 óra körül együtt jókat nevetve, öszekarola haza indultak a lakásba. RapMonster lefeküst abba a szobába hol SUGA is volt. Jin és Jimin kibérelte a kanapét. J-Hope és Mintie pedig az egyik ágyat, ahol nyugodtan álomra hajthatták fejüket egymás karjaiban. Lucy és JungKook megvárták míg mindneki elalszik, ők pedig addig a konyhában ültek, és beszélgettek.
- Holnap ha haza megyek apámat kikészítem! - rázta meg fejét Lucy
- Ugyan, kedves biztos csak túl sokat ivott?
- Lehet. - JungKook felállt és Lucy-t hátulról átölelte, fejét pedig vállára fejezte.
- Én pedig naívan azt, hittem hogy egy kicst ezen az estén lehet, úgy hogy csak
- Te meg én - mondták egyszere, mire mindketten elmosolyodtak.
JungKook egy gyengéd puszit nyomott barátnője nyakába, aki erre csak a fiú felé fordult és egy csókkal jutalmazta a fiút. Minden tökéletes volt, a legszebb pillanat a mai napon, amit RapMonster szakított félbe. Az említett személy beront a konyhába, kikerekedett szemekkel, nagyokat zilálva, majd két kezével neki támaszkodva az ajtókeretnek megszólal:

- Hol van V? 

22. rész - Mentsük meg SUGA-t II.

- Álj meg te szégyentelen! - ordítja RapMonster a  futó fiú után.
- Hülye leszek! - kiabált vissza a futó srác mikor éppen neki szaladt az előtte lévő oszlopnak, melynek hatására a földön terül el.
- Béna! - Neveti el magát RapMonster futás közben, így nem is láthatta az előtte lévő tócsát, amit közelebbről is szemügyre vehetett, hiszen egy mesterien szép eséssel bele hasalt.
Ennek hatására, Jin megállt egy helyben, jobb kezével megfogta homlokát majd mesteri gondolkozással megállapította:
- Már megint részeg vagy NamJoon
- Nem vagyok az! Csak itt termett ez a pocsolya - tápászkodott fel a Leader miközben törölgette le az arcáról a piszkot
- Aha! - válaszolta Jin hitetlenkedve
- De ne engem oktass ki he, hanem azt kapd el, ott. - mutatott a földön ülő fiúra
- Igen is uram! - vágta vigyázzba magát Jin és indult is a fiú felé
Jin közelebb ment az említett személyhez, a srác haja nem barna volt hanem már inkább fekete árnyalatú. Minél egyre közelebb ért az üldözött személyhez annál jobban vált ismerőssé számára. Mihelyst a fiúval szemben találta magát, már tudta hogy ki volt az.
- Kai?
- Jin!
- 1000 éve nem láttalak, Kai. Hogy vagy? - kérdezte Jin
- Meg vagyok, csak kicsit fáj a fejem, mert neki szaladtam ennek az oszlopnak. - simogatta meg az említett testrészt
- Te szemétláda! Veszed le onnan SUGA-t! - jött RapMonster, miközben simogatta hátsó fartájékának bal felét.
- NamJoon, van szerencsém bemutatni neked Kai-t. - mutatta be a két felet egymásnak
- Örvendek! - mondta Kai
- É-én nem különösebben! - így RapMonster
- Kai, miért raktátok fel SUGA-t a DISCO gömbre? - érdeklődött Jin miközben felsegítette a földről a srácot
- Én erről nem tudok! Lehet Tao-ék voltak! - mentegetőzött.
- Ne hazudj, rád bíztam SUGA-t! - vádaskodott RapMon
- De komolyan mondom! Nem tudom hogy került fel. Lehet felmászott! - nevette el magát Kai
- Ja, közben meg vetkőzött, mi? - nézet rosszallóan Jin
- Lehet... - húzta oldalra a száját Kai
- Biztos, hulla részegen még képes volt rá! - cinikusan humorizált NamJoon
- Én is ezt mondom! - játszotta el a hülye gyerek szerepét, Kai
- Kiütöm a fogsorod, gyökér! - keménykedett NamJoon
- Esetleg én a tiedet, te budikefe fejű - vágott vissza Kai
- Te beszélt, te ferde szemű!
- Megszólalt az aki ugyan úgy néz ki mint én!
- Bunkó!
- Taj paraszt!
- Seggfej!
- Tehén!
- T-tehén? - így RapMonster - ezt mire véljem?
- Semmire, csak gondoltam oldom egy kicsit a feszültséget - boxolta vállába RapMonstert
- Te megütöttél! - emelte fel egyik szemöldökét NamJoon
- Én ugyan nem, én csak oldom a feszültséget!
- 1.
- Minek számolsz?
- 2.
- Hallod? Minek számolsz? - akadt ki Kai
- Szerintem fuss. - javasolta Jin bölcsen
- 3. Fuss! Wá! - dobbantott egyet a leader mire Kai felsikított egy extra magasat és elfutott.
- Ez mindig beválik! - veregette meg Jin barátja vállát
- Be, bizony. - mosolygott önelégült fejjel
- Na menjünk vissza keressünk valamit SUGA-ra! - elindultak vissza a bálba, út közben pedig arra jutottak, hogy SUGA-t majd belecsomagolják majd egy piros kockás asztal terítőbe.

- Srácok, siessünk - sürgette J-Hope-ot és Jimin-t.
- Ha az olyan könnyű lenne Mintie drága! - nyafogott J-Hope
- D-drága? - nyögött egyet Jimin miközben haladt a gömbbel.
- Ne most, fiúk. Bármelyik pillanatban felkapcsolhatják a bent gömböt. - terelte a témát Mint
- Ne terelt a témát Mint! Jártok? - fakadt ki Jimin
- Figyelj attól hogy neked nincs barátnőd attól még a többieknek lehet. Meg ez nem rád tartozik. Én a helyedben szedném a lábam, én néznék is elé.
- Vá... válaszolj a kérdésemre - kiáltotta el magát Jimin az iskolaudvar kellős közepén

Mindeközben a bálteremben folyta az előadás amint JungKook és Lucy tartott a nagyérdemű közönség felé. A két fiatal hangja tökéletesen passzolt egymáshoz, ez bizonyította a nagy taps vihar a 'Beautiful Day' után. Ezt követően jött JungKook szóló dala a Flower. A dal felére RapMonster és Jin is beért a terembe. Nem értették miért áll fent a színpadon a kis Maknae de a lányok beszélgetéséből már mindent tisztán láttak.
- Olyan jó, hogy csináltak egy plusz előadást.
- Igen, nem is tudtam, hogy Lucy-nek is ilyen szép hangja van.
- Bizony! És a kettőjük hangja együtt pedig tökéletes.
A műsor vége felé jött Lucy szóló dala, közben megérkezett Mint-is. Szólt a fiúknak, hogy itt az idő leszedni SUGA-t a magaslati levegőről.
- Hé, Kook! - lépett közelebb RapMonster a fiúhoz
- Mond. - fordult oda
- Még 15 percig kéne műsort adnotok.
- 15 percig? - kerekedtek ki szemei
- Ja, de megyek, mert sietünk.
Azzal lelépett RapMonster. JungKook pedig elkezdett gondolkozni azon, hogy mivel tudnának még több időt nyerni. Lucy éneke után gyorsan felszaladt a színpadra.
- Azzal bíztak meg hogy húzzam még egy kicsit az időt így hát néhány dolgot megosztok veletek...

- Figyeljetek! - utasította a többieket Mint - A terem teteje rácsos. Elég erős ahhoz hogy megtartson benneteket. A tervem a következő. Kinyitom nektek a padlás feljárót, azon keresztül elmentek egészen a mostani DISCO gömbig. Most figyeljetek a legjobban. A két legerősebbnek meg kell markolnia a DISCO gömb láncait, azokat amik felfügesztik az egyik tartó gerendára. Nekik lesz az egyik legnehezebb dolguk, hiszen nemcsak az 50kg-ok gömböt kell tartaniuk, de ezzel együtt SUGA súlyát is. A többiek közül a leggyorsabb ezzel a kulccsal lecsavarja az anya csavart majd kibujtatja a csavart a helyéről. Minél kevesebb csabar tartja a gömböt annál nehezebb lesz.
- Vagyis ha jól értem, azon a két emberen fog múlni, hogy SUGA lezuhan-e vagy sem? - kérdezte RapMon
- Igen, de egyben az élete is, mert a belmagasság 4 és fél méter. Amit ha megszorzol a szabadesés sebességével a 10km/h-val. Hát hogy is mondjam nem lesz szép látvány ha leeseik. Folytatom... 4 csavar tartja a gömböt. Mind a négyet le kell csavarozni. Miután lecsavaroztátok az a két ember aki tartja a gömböt, elkezdi felfele húzni a láncokat, egészen addig amíg a feni tartógerendára rá nem tudjátok rakni. A felhúzásnál és a tartó gerendára emelésnél már a csavarozó is segíthet, de a tartásnál nem, mert akkor az aki csavaroz az nem tud majd gyorsan dolgozni.
- Én csavarozok - jelentette ki RapMonster
- Akkor mi tartjuk - monda Jin miközben J-Hope-ra mutatott
- Rendben van. - helyeselt Mint - Jimin te pedig ez idő alatt a másik gömböt próbálod a lehető leggyorsabban ÉPSÉGBEN feljuttatni hozzájuk.
- Miért pont én? - nyafogott
- Inkább tartanád SUGA-t?
- Nem, jó lesz nekem ez úgy ahogy van.
- Akkor kövessetek, a pót gömb a padlás feljáratnál van már. Siessünk, nem tudom meddig lesznek képesek még feltartani a közönséget.
Mindenki elindult az ajtó felé, utoljára Mint még vissza nézett Lucy-re és a színpadon álló JungKook-ra
- Kitartást barátaim, hamarosan végzünk! - majd megfordult és ő is elhagyta a termet.

- Életem legszebb története 10 éve kezdődött egy a Han-folyóhoz közeli játszótéren. 7 éves voltam amikor megismertem azt a személyt akiért akkor is és most is mindenemet oda tudnám adni. - Lucy felkapta a fejét, és a fiúra nézett - Közös megegyezés alapján, örök barátságot fogadtunk egymásnak. Egy követ adtam neki, amit még akkor gyermeki képzelő erővel csodálatosnak hittem, pedig az csak egy kő volt. Furcsa módon, abból a kőből másnapra két fél darab lett. Egyiket nekem adta, míg a másikat megtartotta magának, 
barátságunk záloga képen. A találkozásunkat követő 3. hónapban, a lány és annak családja elköltözött Los Angeles-be. Ami kettőnk erős baráti kötelékét szétszakították. A 6 éves lányt és a 7 éves fiút azon a szörnyű napon erőnek erejével szétszakították egymástól... - elhalkult JungKook hangja

- Gyorsabban fiúk - siettette RapMonster a többieket
- Jin gyere fogjuk meg a láncot. - mondta J-Hope
- Jimin hozd fel előtte az asztal terítőket. - utasította RapMonster a srácot
- Igen is főnök.
- J-Hope! - szólt fel Mint mire a fiú visszanézett a lányra - Ne engedd, hogy leessen!
- Ne aggódj - lépet le a lányhoz - Nem fogom! - két kezével a lány arcát közrefogta egyre jobban közeledett arcával felé. Egészen addig míg ajkuk találkozott. A két puha testrész egymásra tapadt, amit Mint ellökése szakított félbe.
- Majd ha végeztél befejezzük! Na indulj!
- Kis hamis! - mondta J-Hope
- Sok mindent nem tudsz még rólam! - felelt Mint
- Igen, tudom de te sem rólam. - azzal lopott egy csókot ismételten
- Gazember!
- Na mit mondtam! - és kacsintott egyet
J-Hope sietett vissza barátaihoz. Megfogta a láncot csak úgy mint Jin.
- Készen álltok?  - kérdezte a Leader
- Mi készen! Csak légy gyors! - intette Jin

Kezdetét vette a SUGA mentő akció. A két fiú tartotta a gömböt a láncnál fogva, míg RapMonster el nem kezdte csavarozni le az anya csavarokat. Az első csavar eltávolításának súlyát még nem érezte a két fiú, de ahogy már a 2. csavart is kivette a helyéről a két fiúnak már komolyabb erőfeszítéssekkel kellet taraja azt. RapMonster nekilátott kicsavarozni a 3. csavart. A két fiúról már patakokban folyt az izzadtság. Alig 30 másodperc alatt kicsavarta a 3. csavart. Elérkeztek a 4. csavarig.
- S...siess - nyomta ki a a szavakat összeszorított fogsorán J-Hope
- Sietek, de beakadt!
- Nem bírom NamJoon - mondta Jin
- Már én is alig bírom! Siess!  - így J-Hope
- Kicsúszik a kezemből! - kiáltotta Jin

- Le fog esni! - kiáltotta J-Hope

21. rész - Mentsük meg SUGA-t I.

"- Srácok, van egy jó hírem. - ugrálva jött Jimin
- Mi? - kapott oda mindenki egyszerre
- Hamarosan felkapcsolják a DISCO gömböt..."

- Hogy szedjük le onnan? - jött a kérdés Lucy felől.

- Nem tudom! - hallatszott RapMon hangján a szomorkodó hangnem
- Ki kell találnunk valamit, hogy le tudjuk szedni onnan! - így Jin
- Mint van az iskolának egy másik DISCO gömbje? - érdeklődött J-Hope
- Van. De a kulcs az a portársnál van aki jelen pillanatban ott táncol.
Azzal a lány rámutatott a táncparketten táncoló kb 45-éves korban lévő férfira. Aki úgy ropta mintha még csak a 20-as éveit taposta volna. Egymásra néztek arcukról lelehetett olvasni a tétlenséget, és a tehetetlenséget, amit JungKook huncut mosolya zavart meg, majd barátnőjéhez fordult ugyanazzal a mosollyal.
- Mi az? - kérdezte Lucy
- Szükségünk van rád! - fogta meg a lány vállait
- Miért?
- Táncoltasd meg a portást! - jelentette ki JungKook mire Lucy nyelni sem tudott, szemei pedig kikerekedtek
- Tessék? Mi kín gyötör?
- Na léci, tedd meg SUGA-ért! - kérlelte a fiú
- JungKook te ma túl sokat ittál meg már fáradt is vagy, szerintem ülj le!
- Igen igaz! - le ült,majd fel is pattant - De nem! Ne tereld a témát! Kérlek Lucy tedd meg!
- Nem fogok egy 40 éves "papóval" táncolni. -  akadt ki kisebb fokon
- Lucy kérlek! - kérleli a lányt RapMonster - SUGA a legjobb barátom, ha nem is miatta akkor miattam tedd meg!
- De...
- Figyelj ha így nem megy akkor mondom más hogy: Ha anatómiát akarsz látni akkor hagyd fent SUGA-t! - mondta Jin
- Úr istenem! - gondolt bele a helyzetbe - Hol van a bácsi! - nézett körül a teremben!
- Akkor most táncolsz vele? - kérdezte JungKook
- Igen, De ne legyél féltékeny! 2 tánc és itt leszek!

Azzal megveregette JungKook bal vállát és elindult a bácsi felé. Hatalmas lélegzeteket vett, majd megveregette a bácsi vállát. Aki odafordult a lányhoz!
- Ah...Park MinAh! Hogy vagy? Miért jöttél?
- Hát az igazság az hogy elszeretném kérni az iskola kulcsait!
- De hát kislányom jól tudod hogy nem adhatom oda.
- Igen tudom, de nagy probléma van!
- Mi lenne az? - érdeklődött a portás
- Elromlott a DISCO gömb! -  a bácsi felakart nézni de Lucy hirtelen megszólalt!
- Ne nézzen fel!
- Miért ne?
- Azért... mert... szabad szemmel nem látható. Belül az egyik huzal égett ki. Így nem lehet be kapcsolni.
- Istenem az nagy baj! Pedig az lett volna a bál tetőpontja, amikor felkapcsolják.
- Igen, de még lehet. Ha ide tetszik adni a kulcsokat!
- Oh... ez csak természetes, tessék lányom itt a kulcs - elkezdett kotorászni a zsebében a portárs - tessék itt van... siess mert csak 10 vagy 15 perc van a felkapcsolásáig.
- Köszönöm szépen! Sietni fogok! - hajolt meg a lány

- De egy táncra majd fel kérhetem, miután elrendezte ezt?
- Persze, akár kettőre is! - mosolyodott el a lány
- Egy is elég nekem! Élvezet lesz magával táncolni. - kedves mosolyt hintett arcára a bácsi majd sietette a lányt.
Azzal Lucy elindult vissza a fiúkhoz akik tátott szájjal nézték, hogy egy szimpla beszélgetés hatására oda adta neki az iskola kulcsait.
- Mi az? Van előnye annak, ha a Japán tanárnő lánya vagy.
Utána Mint kiosztotta a feladatokat.
- J-Hope és Jimin ti jöttök velem és kihozzuk a pót gömböt. NamJoon és Jin, ti pedig elmentek kerestek valamit amibe bele tudjuk csavarni a nagyra nőtt csecsemőt. Csak hogy minden el legyen takarva.  Lucy és JungKook ti pedig szórakoztassátok a többieket és elhúzzátok az időt ha kell. Gyerünk emberek szedjük le onnan SUGA-t!

Azzal mindenki elindult a helyére. Az első hármas az iskolába, szinte futottak az épület folyosóin. Egyszercsak Mint befordult a 2. emeleten a 301-es terembe, ami az ideiglenes kellékes szokott lenni az események hetén. Hamar megtalálták az új DISCO gömböt. Igaz, ez a gömb nem akkora mint az első mert ennek az átmérője max. 1,50cm míg a kint lévőnek majd 2,20cm. Gyorsan ölükbe hapták a fiúk a  majd, 60kg-os gömböt, és a lehető leggyorsabban indultak vissza a bálterembe.
Ezzel egy időben  NamJoon és Jin felkeresték a takarító helységet reménykedve abban hogy találnak ott valami használható anyag darabot. De semmi.
- Jin most mi a fenét csináljunk. - nyavalyog NamJoon
- Nem tudom! Amúgy kikre bíztad SUGA-t?
- Nem tudom, ez jó kérdés haver. De ismerős volt az egyik.
- Írd le hátha felismerem. - így Jin
- Ok. Hát magas volt, de nem akkora mint én. Barna szeme volt, talán idősebb nálam. Szerintem végzős. Barna kissé hosszú haja volt.
- Nem ő volt? - kérdezte Jin miközben rámutatott a folyosón lévő srácra, aki éppen egy lánnyal beszélgetett.
- Basszus. De! Az volt! Kinyírom! - mérgelődött RapMonster
- Nem nyírjuk ki, csak kicsit elbeszélgetünk vele. - tette hozzá Jin
- Hé... te... - kiáltott oda RapMonster
A fiú megfordult, elámult mikor meglátta a két fiút. Majd vissza fordult a lányhoz nyomott egy puszit a lány homlokára majd futásnak eredt.
- Ne fuss el, hé! - kiabálta utána Jin és RapMonster egyszerre mire mind a ketten utána eredtek.

Lucy és JungKook helyzete is érdekes volt. Mind a ketten leültek egy asztalhoz és azon gondolkoztak mivel szórakoztathatnék a jó népet, és hogy mivel húzhatnák tovább az időt.
- Te rappelsz egyet! - felet Lucy
- Te meg énekelsz egyet! - így Kook
- De én nem tudok!
- De tudsz mert hallottalak már.
- De az 10 évvel ezelőtt volt.
- Tudom, de bízok benne hogy azóta nem romlott meg a hangod!
- A hangom nem egy étel, kedvesem... - nevette el magát Lucy
- De igen, mert én nem tudok vele betelni! - felelte JungKook
- Oh... de édes vagy... - simogatta meg a fiú arcát a lány
- Köszönöm! De most tényleg, énekelj egyet!
- Csak veled!
- Rendben van! Milyen zene szövegeket tudsz?
- Cuki dal? - nevette el magát Lucy
- Az jó, utánna?
- G.NA és Sanchez - Beautiiful Day?
- Még jobb. Még tudsz?
- Akkor elvállalom még Sunny-tól a The Second Drawer-t.
- Jól van, akkor én meg rappelem JunHyung - Flower-ét!
- Okés akkor kezdjük!

Lucy és JungKook odalépett a színpad mellé ahol most az egyik iskolai banda játszott. A zene végén fellépett JungKook a színpadra összehívta a tagokat egy gyors taktikai megbeszélésre invitálta őket. Megbeszélte velük, hogy ők fogják kísérni őket, ha tudják az alapot. Szerencséjükre tudták. Miután végzett a közönség felé fordult és megszólalt:
- Kedves diákok, tanárok és külsős diákok! Köszöntök mindenkit az idei Peppero bálon. Remélem mindenki jól érzi magát. Hogy a hangulatot tovább fokozzuk én és az egyik idei elsős diákunk Park MinAh közismertebb nevén Luvy egy kis műsorral készültünk önöknek. Fogadják sok szeretettel.
A srác beszéde után a tanárokkal együtt a diákok is egymásra néztek kérdően. Lucy felsietett a színpadra. Elindult a zene és elkezdték énekelni a...

Beautiful Day-t.

20. rész - Minden oké!?

Isteni áldás, hogy ott maradt RapMonster.
- Állj le te őrült! - ordította RaoMonster miközben testvére felé szaladt, még éppen időben még mielőtt bevihette volna a következő ütést. 
RapMonster ordítására Jin és Jimin az iskola falain belül is felemelte a fejét. 
- Te is arra gondolsz amire én? - nézett aggódóan Jin barátjára
- JungKook - mormolta maga előtt Lucy majd megiramodott és elkezdett futni oda ahonnan nemrégiben elhozták
- Lucy! Maradj! - kiabálta Jin - Nem meg mondtam hogy vele csak a baj lesz! - megrázta a fejét és elkezdett szaladni a lány után.
- Cöh... már megint futás... ne már - nyavalygott Jimin de valahogy mégis rávette magát arra hogy fusson.
Lucy ért ki először kitárta a nagy üveges ajtót ami kivezetett a pályára. Kezeivel betapasztotta száját. Nem hitt a szemének. RapMon kiütve a földön hevert, próbált feltápászkodni. A háttérben pedig a két srác egymás vállát fogva taszította el egymást, saját magától. Könnyek szöktek a lány szemeibe, nem tudta mit tegyen, de abban biztos volt, ha nem tesz semmit akkor mind a két fiúnak komoly baja eshet. Így hát, megindult feléjük. Egyre gyorsabb léptekkel iramodott meg a két viaskodó fél felé. Majd hirtelen a két srác ellökte egymást, MinGyu már készítette az öklét de hirtelen Lucy beszaladt JungKook elé, és jobb kezét pedig kitartotta előre. Ezzel is jelezve "Itt a vége!" Mind a két srác szeme kikerekedett és úgy nézték mit fogy a lány lépni. MinGyu kezét letette maga mellé és vigyázzba vágta magát, fejét lesütve nézte az előtte álló lány cipőjét. Majd kimérten Lucy megszólalt.
- Ez mire volt jó? Miért tetted?
*nincs válsza*
- Azért mert tetszem neked? Akkor most szólok, nem a helyes utat választottad a szívemhez, hanem éppen az ellenkező irányt. Figyelj rám. Nézz a szemembe. Tudom... vagyis azt akarom hinni hogy jó ember vagy, egy olyan aki nem bánt senkit csak megvédi a szeretteit. Ugye, te ilyen vagy? - emelte fel a fiú arcán, hogy annak a szemébe tudjon nézni - válaszolj!
- I-igen... - bökte ki a fiú, kinek a hangján érezni lehetett a megbánást.
- Akkor engem is védj meg, ne pedig bánts. Többet ne csinálj ilyet. Ha azt akarod, hogy továbbra is beszéljek veled és barátok legyünk, kérj bocsánatot, fordulj sarkon és indulj haza. Otthon pedig gondolkozz el azon mit is tettél. És addig míg egy épkézláb magyarázatot nem tudsz kitalálni, a viselkedésed miatt, addig nem akarlak látni.- nyelt egyet Lucy, majd elmutatott a másik irányba
Mind két fiúban megfagyott a vér. Egyikőjük sem látta még a lányt ilyen komolynak. Lehet felnőtt... vagy csak megérintette az az érzés, hogy milyen mikor elveszít valakit, vagy egy számodra fontos embert. MinGyu lába megiramodott megkerülte a lányt, JungKook felé fordult és meghajolt
- Bo-Bocs! - nyögte ki száján mire nem várt hatás következett be.
- Előttem te ne hajolgass meg egyszer szem. - mondta Kook - Jó, bocsánat kérésed elfogadom. De ne hidd, hogy ennyivel megúszod. Engedem, hogy továbbra is barátok legyetek Lucy-vel. Mert tudom hogy jó barátok vagytok. De, ha megint fájdalmat okozol neki, azt nem köszönöd meg. - kezet nyújt a fiúnak, hogy felsegítse.
- De hát megütöttelek? Miért vagy mégis ilyen velem? -  értetlenkedett a fiú miközben elfogadta Kook kezét
- Mert, tudom, hogy Lucy szeret. Persze úgy mint egy havert szokás és mert tudom, hogy az én helyemet nem tudnád pótolni. Erre büszke vagyok.

Kook elkezdett köhögni. Kezébe még néhány vércsepp elvétve esett. Lucy Kook hátát megsimogadta majd egy zsepit adott annak kezébe, hogy azzal törölje meg arcát. Addigra már a másik két fiú felsegítette a földről RapMonsert aki öccse felé vette az utat.
- Te nem normális rinocérosz, hogy lehetsz ekkora... wááá... azért sem fogok csúnyán beszélni, csak azért, mert a kis pöcs öcsém, elcsesz mindent. - mérgelődik Namjoon - istenem, mit vétettem, hogy egy ilyen tökfilkó lett az öcsém.
- Azt mondtad nem beszélsz csúnyán, bátyó. - nevette el magát MinGyu
- De melletted, még azt sem lehet. Wáá... na most azonnal mész haza és elmondod anyának és apának.
- De...
- Semmi de... igen tudom spicli leszek ha nem mondod el... te meg már kis ördög fióka vagy... magyarán indulj haza felé. - tapsol 2-őt - nem hallod, ja és az ütésért még kapsz! - emelte fel az úját fenyegetően.
MinGyu elindult haza majd megszólalt Jin.
- Ez szép volt tesó - veregeti meg elismerően barátja vállát
- Ja szép, csak kíváncsi leszek, hogy mit fog elmondani. A végén még én leszek, az aki megverte. - hajtotta fejét Jin vállára.
- Lehet, de RapMon... hol van SUGA? - érdeklődött Jin
- A fenébe.... - kiállt fel NamJoon
- SUGA - kiáltott mindenki fel.
                                                                                                   Innentől hallgasd ezt!

Mindenki kivétel nélkül elindult vissza a bálba. Mikor beértek a terembe Lucy szavával intette JungKook-ot hogy jobban jár ha begombolja öltönyének kabátját. Mindezek után mindenki elkezdte keresni SUGA-t. A kis csapat szétszóródva kereste barátjukat. Majd egyszer csak  a Lucy Kook csapat megtalálta Mint-et és J-Hope-ot
- Hát ti? - érdeklődött Mint
- Lényegtelen, nem láttátok SUGA-t?
- Azt hittük veletek van. - ámuldozott Kook
- Ő... Azt hiszem megtaláltam... - bökte oldalba Lucy barátját
- Igen, hol van?
- Ott fent!
- Hol?
- Nézd! - mutatott a DISCO gömbre Lucy - A gömbön.
- Úr istenem... telihold a teremben.... - kiáltott fel JungKook miközben eltakarta a szemét - Lucy te ezt ne nézd.
- Késő... már láttam...
- De miért meztelen? - érdeklődött J-Hope kerek szemekkel
- Megtaláltátok már SUGA-t? - szaladt Kook mögé RapMon, Kook eltakarta szemét majd a forgó gömbre mutatott.
- Meg áll az eszem... még ez is... Ah... legyen már vége ennek a rohadt napnak, a faszba is.
- Azt mondtad nem beszélsz csúnyán. - így Jin
- Nézz a gömbre.... te ezt hogy a faszomba írnád le? - csapott a térdére NamJoon miközben majdnem lefejelte azt.
- Mi a makréla... - így reagálta le Jin
- Srácok, van egy jó hírem. - ugrálva jött Jimin
- Mi? - kapott oda mindenki egyszerre
- Hamarosan felkapcsolják a DISCO gömböt...

HOGY MI???

19. rész - Vérfoltok az ingen - 2. felvonás

Helyzetjelentés:

Suga a földön fekszik még mindig.
Jin, RapMon és Jimin a szokásos helyükön beszélgetnek, nevetgélnek.
V A kaja pultot terrorizálja míg JungKook a mi kis főszereplőnk pedig éli a szerelmes párok egyik felének örömmel teli pillanatait, a táncparkett közepén barátnőjével Lucy-vel. De van valaki akinek ez iszonyatosan szúrja a szemét.

Mindenhol van egy hely ahova alig megy fény, látod azt a helyet és tudod is hogy ott van de valahogy mégsem veszel róla tudomást, általában ez a sarok. A sarok elrejt sok mindent, és mindenkit (én már csak tudom, mindent elrejt....)
Neve: Kim MinGyu, RapMonster Öccse, a bálon a színpad melletti sarokban áll, tökéletesen lát mindent, és mindenkit. Látja a táncoló tömeget, a sok mosolyt, nevető alakot, de ez mind nem érdekli, hiszen ő csak egy valakire jobban mondva valakikre tud koncentrálni. Lucy-re és JungKook-ra. Falnak támaszkodva, jobb lábát felhúzva, kezei összefonva mellei alatt, öltönyben áll ott a sarokban lehajtott fejjel, közben néha-néha fel-fel néz a táncoló olykor csókolódzó párra, még így is nagyon helyes. Gondolatok hada rohamozza, mit tegyen? és az hogy azt is hogyan? Elakarja őket szakítani, de mégis hogyan tegye?
- Ha odasétálok, és elhúzom Lucy-t. Csuklójánál fogva kihúzom az udvarra és elmondok neki mindent. De nem hagyhatom, hogy ezek itt ketten... fuj... Ez az.... ezt fogom tenni. Csak legyen egy jel. - felkapja a fejét - Áh... pont most gyorsul a zene, ha megpörgeti, akkor ellopom a lányt.

Így is volt. Habár senki nem gondolta volna, hogy a bál kellős közepén egy lány rablás is lesz. Kook egy óvatlan pillanatban megpörgette táncpartnerét. MinGyu kapott a pillanaton, lábai megeredtem egyenesen a szerelmesek felé. Ellökte JungKook-ot aki a tehetetlensége miatt a földre esett, majd MinGyu vette át Lucy táncoltatását. Csípőjénél fogva magához húzta a lányt, aki hatalmas szemekkel nézett újdonsült partnerére aki válaszul csak egy sejtelmes mosolyt ejtett arcára, ami a másik helyzetben az arcre vöröslő rózsákat tett volna. Ezt követően jobb csuklójánál megragadta a lányt és elkezdte maga után húzni ki, egyenesen ki az udvarra. Mire JungKook észbe kapott addigra már, Lucy nem volt előtte, csak a rózsaszál, amit tőle kapott a lány a bál kezdeténél. A "menekülő" párt meglátta RapMonster.
- Fiúk - nézet öccse után - 10 perc és jövök! - azzal felállt és követni kezdte őket.
Útközben találkozott Kook-akl aki aggódva de feldúltan nézett barátjára, akinek arckifejezésiről leolvasható volt a harag, a méreg, és a "Megütöm ha megtalálom!" arckifejezés.

Eközben MinGyu változtatott a tervén. Úgy döntött, egy olyan helyre viszi a lányt ahol biztosan megtalálják, és még tehet hozzá valamit is... valami pluszt is. Így a közeli sport pályára vitte a lányt, ahol égtek már a pálya lámpái, épp úgy mint mikor nagy foci mérkőzést tartottak ott. A pálya közepére vitte Lucy-t. Megérkezésük után, egyből vállánál fogva magához fordította a lányt, aki csak pislogott.
- MinGyu, minek hoztál ide? - kérdezte
- Én is akartam volna veled táncolni! - mosolyodott el
- De azért nem kellet volna ellöknöd Kook-ot táncoltam volna veled anélkül is... - tette csípőre kezét a lány
- Tudom, és bocsi. De sietnünk kell. - siettette a lányt az elraboló
- De minek?

*A bálon*

Dübörög a zene.
- Rossz érzésem van srácok. - panaszkodik Jin
- És? Az neked sokszor van, ez nem meglepő. - flegmázik Jimin
- Igaz, de ez most erősebb. - folytatja a panaszoló
- Jimin, emlékezhetnél, hogy mikor Jin-nek erős megérzései vannak az általában helytálló. - folytatja V teli szájjal.
- Nem, emlékeztetnél? - gondolkodik Jimin
- Hát mikor, elestem, és eltört a lábam, akkor is jó volt a megérzése. - érvel V
- Igen, igaz!
- Istenem, V. Jó hogy tudtam, hogy eltört a lábad mivel akkor én esetem rád, és hallottam a reccsenést....
- Igen, de mit mondott utána az orvos? Azt mondta hogy eltört! Te meg már előtte megállapítottad, szóval a megérzésed helytálló volt. - okoskodott V.
- Istenem, fogd be és inkább egyél! - utasította Jin V-t.
Idő közben Megérkezett NamJoon és JungKook is.
- Lucy-t elrabolták! - jelentette ki NamJoon
- Hogy mi? - kérdezte egyszerre Jin és Jimin, mire V csak ennyit tett hozzá:
- Kéne még egy kis szósz! - és lenyalta az ujjáról az utolsó cseppet,
- Oh.... TaeHyung.... - mondták egyszerre mire RapMon csak legyintett egyet flegmán válaszként.
- Segítsetek megkeresni! - mondta határozottan Kook
- De ki vitte el? - kérdezte még mindig ámultan Jimin
- MinGyu. - felelte RapMon
- Te ismered? - kérdezte Kook
- Igen, ő az öcsém. - fogta meg a fejét válaszában.
- Tessék? - csapott mindenkiben egyszerre a felismerés.
- Semmi tessék. MinGyu szerelmes Lucy-be. Szóval ajánlom hogy hamar keressük meg. A másik meg az én családi kapcsolataim most nem fontosak, Lucy fontosabb - sürgetett
- De SUGA-val mi legyen?
- Rábízzuk valakire, jó?

Bólintott egyet a leader, jó barátját rábízták az egyik sarokban ülő fiú bandára. Ajh... bár ne tették volna...

A 6 fiú nagy gyorsasággal indult Lucy megmentésére és keresésére. Hallgatva Jin megérzésére egyből a sport pályához indultak. Igaz, sok mindenkinek voltak kétségei, de azok hamar elillantak. Az érzéseket felcserélte a döbbenek. Mert abban a pillanatban, mikor a 5 fiú belépett a vas rácsos kerítésen, egyből lesmárolta Lucy-t MinGyu.
MinGyu látta mikor közelednek, hiszen a lány volt csak háttal az egyetlen egy bejáratnak, így ő könnyedén mindent láthatott.

JungKook-ot elöntötte féltékenység, vagyis jobban mondva az az érzés ami arra ösztönöz valakit, hogy a másik személyt megüsse. Ez itt sem volt másképp.
Eszméletlen nagy gyorsasággal JungKook megiramodva már szinte száguldva futott, de a végénél már csak lépésekkel haladt oda MinGyu felé. Akit bal kezénél fogva elrántott Lucy közeléből, így lehetőséget adva jobb kezének, hogy azzal üssön egyet oda MinGyu tökéletesen, sima arcára. Ennek hatására a fiú a földre került.
- Jól vagy, kincsem! - aggódva, lépett közelebb barátnőjéhez, akinek arcát kezei közé fogta, úgy nyomott egy puszit annak kipirosodott arcára.
- Igen! Te is? - kérdezte a remegő lány, hiszen hideg volt kint.
- Te reszketsz. Nézd, itt a kabátom, vedd fel... - mosolyodott el Kook
- JungKook Vigyázz... - kiáltott fel Lucy de túl későn hisz ekkor már MinGyu egy Jobb egyenessel gazdagította Kook-ot mire ő is a földre esett.

MinGyu szája kicsattant, egy csíkból vérzett. A vért törölte le fehér inge újába. A Kook által bevitt ütés miatt még lábain sem tudott tökéletesen megállni, így kissé bizonytalanul de viszonylag egy helyen támolygott egy darabig. Kook szája is kicsattant, ő még a földön megtörölte azt. Erőt vett magán, szintén támolyogva felállt és Lucy elé sétált.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva MinAh
- A helyzethez képest jól.
-  Hogy mertél megütni? - akadt ki MinGyu
- Te meg, hogy merted ellopni a barátnőmet.
- Én kérdeztem előbb...
- Cöhh....
- Az még egy dolog, hogy elrablod, dea másik meg milyen dolog az hogy még le is smárolod? Pont előttem? Heh? 
- De az én kérdésem előbbre való. - érvelt egymás ellen a két fiú mire MinGyu gyors témát váltott

- Lucy jobbat érdemel!
- Jobbat, - gondolkodott el Kook, talán még elbizonytalanodott is - Lehet.
- Nem, lehet biztosan. Én jobb vagyok nálad. - így MinGyu

- Lehet. - kimérten felelte Kook
- Biztos. Mert én vigasztaltam meg, mikor összetörted. Az én karjaim közé rohant akkor, és nem a tieid közé. Én én adtam neki azt a tanácsot és azt.... amitől jobban lett... és miattam ment vissza hozzád...
- Ugyan te mit adtál neki, pont te... - flegmázott Kook
- Egy csókot - mondta határozottan Kim MinGyu
Lucy a mondat után egyből a földre esett. " Vége van, mindennek!" Gondolta magában.
- Gyere MinAh... azzal Jin és Jimin fölsegítette a földről a lányt, majd elvitte be az iskolába had melegedjen fől és had térjen magához.
- Mit akarsz mit tegyek most így, hogy bemártottad? - kérdezte Kook
- Azt, hogy szakíts vele. - felelte MinGyu
- Azt, sajnos nem tehetem. Mert, szeretem...
- Ha te nem, akkor majd én. Ha kell megöllek... de Lucy egyszer az enyém lesz... - gallérjánál fogva felhúzta JungKook-ot, akinek csak a lábujjai értek le a földre.
- Ahhoz nekem is lesz egy két szavam...

Kook jobb ököllel egyet behúzott a másik gyomorszájába. Így az elengedte, őt. Kook a földre esett. Ezt kihasználva MinGyu JungKook ágyékához guggolt, válaszként pedig egy ugyan olyan jobb egyenest ütött a fiú gyomrába.
Kook gerince "C" alakba ugrott a hideg földön. Száját apró vérfoltok hagyták el, amelyek hófehér pólójára estek....

18. rész - A Pepero bál - 1 felvonás

- Mint! Hahó Itt vagy? - lépett be Lucy a bálterembe.
- Itt vagyok! - kiabálta Mint egy létra tetejéről.
- Le ne ess onnan, addig amíg meg nem kóstolod a puncsot. - viccelődött Lucy
- Igyekszem. - azzal a lány lemászott a magaslatról majd odasietett barátnőjéhez.

- A srácok mondták hogy adjam oda ezt neked - nyújtotta a puncsot - te vagy az első aki megkóstolja - mosolyodott el Lucy
- Szuper, szóval ha nem halok meg akkor ezt fogják inni, igaz? - nevetett Mint
- Bizony. Na, idd meg.
Azzal Mint egy gurításra lehörpintette. A puncson még cammogott majd nagy komolyan megállapította
- Nagyon finom! Gondolom Jin csinálta! - mosolyodott bele mondatába
- Az fix! - nevették el magukat egyszerre. Majd egyszer csak megjelent az igazgatónő.
- Hölgyeim! - csapta össze kezeit elismerően - Egy igen csak jól sikerült. Amondó vagyok, hogy adják át a helyet a takarítóknak. Mára önöknek ennyi volt. Menjenek haza és készüljenek a holnapi bálra.
A két lány meghajolt az igazgatónő előtt majd elindultak, de 2 lépésnél többet nem tudtak tenni hiszen, ismételten megszólalt.
- A 7 jómadár merre tevékenykedik?
- A konyhában vannak. - felelte Mint
- Köszönöm, távozhatnak.
A főnökasszony nagy léptekkel indult a konyha felé. Mikor benyitott, nem hitt a szemének. RapMon,SUGA, és V éppen mosogatott. Jin a puncson finomított, J-Hope a gyümölcs salátához vágta össze a gyümölcsöket, míg a kis fiatal JungKook a Tányérokat, poharakat törölte és fényesítette még tisztábbra. Az igazgatónő láttán, mindenki azonnal megállt és a 40-es éveiben járó hölgyre tekintett.
- Uraim, látom semmi gond nincs önökkel. Mihelyst befejezték a feladatukat amit a két szervező osztott ki önöknek azonnali hatállyal menjenek haza.
- De minek? - értetlenkedett V
- Azért, hogy szedjék magukat rendbe. Hogy hogyan? Azt már döntsék el maguk. Menjenek fodrászhoz, vagy ha még nem vettek öltönyt akkor itt az ideje. - majd megfordult, indult kifele de még vissza fordult - ja, és igen, az ablakot majd én elrendezem - mosolyodott bele mondatába a nő.
Mind a 6 fiú nyitott szájjal nézte a kifele haladó főasszonyt,
- Ebbe meg mi ütött? - kérdezte SUGA
- Tud mosolyogni?! - mondta ámultan JungKook

- Szerintem ez beszívott - állapította meg JungKook
- De elég rendesen - folytatta Jin
- Srácok, - ront be Jimin - az igazgatónő mosolygott! Mit tettetek?
- Mi semmit... - ámuldozott még mindig RapMon - szerintem fejezzük be gyorsan a dolgunkat, addig míg meg nem gondolja magát.

Így is tettek. Miután mindenki elvégezte a dolgát egytől egyig az összes baj kevergető haza indult. Mindenki úgy tett ahogy azt a főasszony elmondta. Mind a 7 fiú elment fodrászhoz, és tényleg, volt olyan aki még csak most ment el öltönyt venni. JungKook miután  minden teendőét elrendezte írt egy SMS-t barátnőjének! "Szia kedves, holnap sajnos nem tudok érted menni. Kérlek hozasd el magad apuddal, vagy anyuddal. Pusz, Szeretlek!"  Miután Lucy elolvasta az SMS-t azonnal apjához fordult.
- Appa holnapra van valami dolgod? - létett be a dolgozó szobába az izgatott lány
- Oh... MinAh... Nem hiszem, szerintem semmi dolgom sem lesz, de mégis miért?
- Holnap majd elviszel akkor 7-re a bálba - mondta még mindig izgatottan, nagy vigyorral a száján.
- De az nem úgy megy.... - mondatát nem tudta befejezni mert lánya egy nagy puszit nyomott arcára
- Tudtam, hogy számíthatok rád. - megölelte és úgy mint a mesékben is szokás ugrálva ugrált ki az dolgozó szobából.
Lucy elkezdett készülődni a holnapi bálra, hajat mosott, arcot tonizált, és minden ilyenkor szokásos előkészületett megtett. Annak érdekében hogy a következő nap még tökéletesebb legyen.

*A bál napján*

A két barátnő közül mind a ketten úgy voltak a mai nappal "Ki kell pihennem magam, ezért 11-nél hamarabb én fel nem kelek!" Így is lett. 12:30 körül Katee úgy jött szólni lányának, hogy keljen már föl. Lucy szépen lassan lesétált meg ebédelt, leült még egy kicsit lazítani, majd 16 óra környékén elkezdte a készülődést. Általában hosszú egyenes haját most begöndörítette, hajvasalóval, amire a tartósság érdekében hajlakkor is fújt. Sminknek fel helyezett, egy kis alapozót, szemceruzát, halvány pirosítót, piros szemfestéket és szempilla spirált helyezett fel. Felvette a piros masnin magas sarkúját, a hosszú fekete szövetkabátját, és a fehér ezüst gyémántos táskáját. Az ajtóban megállt majd ott várta édesapját, aki felöltözve termett előtte 10 perc múlva.
- Hát te apa, hogy hogy így ki vagy csípve? - ámuldozott Lucy
- Anyáddal, tegnap beszéltünk, és arra jutottunk, hogy mivel ő is meg van hívva, úgy döntöttünk hogy elkísérem őt, meg akkor téged is.
- Ez így van! - lépett közelebb Katee egy gyönyörű fekete, citromsárga ruhában.
- Anya, gyönyörű vagy!
- Te is az vagy, kincsem, és még a kartötőmet is felvetted, köszönöm ezt neked.
- Én köszönöm, hogy nekem adtad.
- A lányok induljuk már mert elkezdik nélkülünk. - sürgette őket, Mr. Park

*Bál teremben*

Lucy, Katee és Mr. Park leadták az előtérben a kabátjaikat. A két szülő belevetette magát a bál élményébe így egyből a Bál terembe mentek, ezzel ellenben a lányuk MinAh a mosdóba igyekezett. A tükörben megigazította hajkoronáját a sminkjét korrigálta, majd nagy levegőt vett, és elindult be.
Az ajtó felső félfájára lecsüngő ezüst szalagok voltak felakasztva. Előtte megállt. Megigazította még utoljára magát, vett egy hatalmas nagy levegőt, még nagyobbat mint eddig széthúzta az ezüst színű lelógó függönyt és belépett. Szemét elvakította a nagy fény, a disco gömb csillogása. Szemei előtt a kép kezdett kitisztulni és meglátta őt. 5 méter távolság volt kettőjük között. JungKook előtt Lucy állt és fordítva. Egyikőjük sem mert megszólalni, sem egy lépést sem tenni. JungKook-on egy fekete öltöny volt, fehét inggel és fekete csokor nyakkendővel. Jobbkezét, hátratartva, nézte az előtte álló Lucy-t. Piros, szinte már vörös ruhában.
Nagy bátorságot vettek magukon majd mind a ketten megindultak egymás felé. Majd megálltak.
- Sz-szia! - dadogta ki a fiú
- Szia Kook! - mondta elvörösödve a lány
- Gyönyörű vagy! - nézte végig a lányt a fiú
- Köszönöm, de szerinted nem sok ahogy most így vagyok? - mutatott végig magán Lucy
- Nem ellenkezőleg. Tényleg nagyon szép vagy. Szavakba nem tudnám önteni. Oh, tényleg, amíg el nem felejtem, ez a tied...
Mondata után, háta mögül előhúzott egy szál vörös rózsát, amit a lányhoz tartott, miközben még közelebb lépett hozzá.
- Oh... JungKook... egy gyönyörű, köszönöm szépen.
- Ugyan nincs mit... megtisztelsz kedvesem az első tánc jogával? - kérdezte kissé zavartan, de pimaszul
- Ez csak természetes Mr.
- Na, már tegeződünk is, kisasszony?
- Maga kezdte uram.
Mind a ketten belemosolyodtak mondandójukba. JungKook kecsesen megfogta barátnője kezét és a táncparkett közepére vezette. A rózsát kivette a lány kezéből, lerakta a parkettra, majd barátnőjét csípőjénél fogva magához húzta, jobb kezébe vette a lány bal kezét. Elkezdődött a zene, melynek az ütemeire testük egy irányba elkezdett mozogni. Eleinte csak ők ketten táncoltak. Majd ahogy a zene egyre jobban diktálta az ütemet úgy csatlakozott hozzájuk J-Hope és Mint, Mr. Park és Katee, az igazgatónő és egy soha nem látott férfi. Minden fiú felkért egy lányt táncolni. Igaz nem értem miért de RapMonster és Suga is elkezdett erre a lassú zenére táncolni csak úgy ahogy Lucy és JungKook is. A zene gégére. A gerlepár Kook x Lucy az eddiginél is közelebb került egymáshoz. A fiú egyre közelebb hajolt a lányhoz, alig 10 centiméter választotta el egymástól őket. Már majdnem megtörtént aminek meg kellet történnie de a főnökasszony közbeszólt.
- Fiatalok ne itt. - utasította őket.

- Na de tanárnő! - nyafogott Kook majd közelebb lépett az a férfi akivel az előbb táncolt az igazgatónő
- Fiam, egyszer vagy fiatal. Kedvesem magam meg kövessen.
Azzal az ismét komoly 40-es nőt "elrángatta" 2 méterrel arrébb, majd mondott valamit, ezt követően, az amúgy ideges, feszült főnökasszonyt szájon csókolta. Az egész iskola jelenlétében.
- Ha nekik lehet akkor nekünk is. - feltételezte J-Hope nagy mosollyal az arcán.
Eszeveszett nagy sebességgel bal kezével magához húzta Mint-et csípőjénél fogva, míg jobb kezével a lányt nyakánál fogva invitálta meg egy csókra. Amit nem tudott, és nem is akart elutasítani. A tömeg álla a szó legszorosabb értelmében a földre esett, az ámulattól. Még RapMon és Suga is. Igaz, ami igaz, SUGA-nak nem az álla esett le, hanem az egész teste, méghozzá a bárpultról. Remélem nem kell elsorolnom, hogy mekkorát puffant, a kemény parkettán. Az elmúlt percek eseményeiből RapMonster levonta a következtetéseket. "Az igazgatónő azért volt boldog tegnap mert bepasizott. SUGA azért esett le a pultról mert túlságosan bebaszott. Én meg jobban járok ha már többet nem iszok mert úgy látom és érzem, hogy mindjárt elhányom magam a 2 igazgatónőtől aki smacizik egy hapekkal!" Így hát RapMonster kiment a mostóba, megmosta arcát, belőtte frizuráját és vissza cammogott a bálterembe. Leült Jin mellé, aki nem kérdezett semmit. Hisz szemmel látható volt, mi is történt.
- Te, NamJoon - szólalt meg Jimin
- Huh... - mondta a felszólított, miközben iszonyatos alkohol szag szökött ki szájából
- 1. Kell neked egy tick-tack
- Vagy egy egész doboz - vágott közbe Jin
- Vagy több. - helyeselt Jimin - Mi lesz SUGA-val?
Erre a kérdésre mind a 3 jó madár a földön fekvő jó barátra majd RapMon felszólalt.
- Na, ilyen egy jó parti állat. El sem kezdődött a buli de már ki feküdt. Szerintem jól van. - állapította meg
- V hol van?  - Kérdezte Jin
- Kettőt találhatsz ha nincs a tánc parketten sem a bárpultnál, és nincs is itt akkor hol lehet?
Erre mind a hárman egyszerre a kaja pulthoz néztek, és csakugyan ott volt V.
- No Comment! - szólalt meg Jin miközben kezével tarkóját kezdte el megfogni és fejét meg lehajtotta az asztal felé.
- És JungKook? - érdeklődött tovább Jimin
- Legutóbb még a táncparketten láttam.
Úgy is volt. 6 szempár szegeződött még pluszban a többi mellé a gerlepárra. Nem zavartatták magukat.
Lucy arcát közrefogta JungKook két keze, úgy húzta közelebb övéihez.

Az egész iskola és terem látta Lucy és Kook csókját. Szerelmük pecsétjét.

De valakinek ez nagyon nem tetszett.

17. rész - A ruha

Úgy történt minden ahogy Lucy azt mondta. Mihelyst belépett a tanterembe a tanár egyből megszólalt:
- Akkor ma Lucy kisasszony fog felelni!
A többiek szájából egyszerre hagyta el egy könnyed kis nyögés, ami a megkönnyebbülést jelezte. De aggodalomra semmi ok nem volt. Lucy tudta a múlt órák anyagait így könnyedén megkapta a legjobb jegyet.

*Órák után*

- Mintie - szólította le J-Hope Mint-et
- J-Hope? Mond csak gyorsan mert sietek. - így Mint
- Oké-oké. Hova sietsz? - érdeklődött a fiú
- Ma Lucy-vel megyünk hurrát választani a bálra.
- Az jó. A kedvenc színem, a kék. - tette hozzá J-Hope büszkén
- Mit érdekel engem a te kedvenc színed?
- Hát azért mert te leszel a párom a hétvégi bálon.
- Én ugyan nem. Még ha el is fogadnám, apámat meg kéne győznöd. - fonta melle alatt össze karjait
- Őt, mégis minek? Nem te döntöd el hogy kivel mész? - nézett nagy szemekkel.
- De-de én döntöm el, csak apa enged el a bálra, és neki tudnia kel hogy milyen "csavargó" visz el engem. - mondta komoly arccal

- És mégis hogyan győzzem meg? - tette szét a kezét
- Ajánlj fel neki 50 kecskét, 20 birkát és mutasd meg neki hogy milyen jól tudsz kecskét fejni.- mondta komolyan, már olyan komolyan hogy a fiú el is hitte azt.
- Honnan a fenéből szerezzek én hétvégére 50 Kecskét, 20 birkát, meg ki tanít meg majd engem kecskét fejni? - akadt ki, közben a fejét fogta két kezével.
- Csak nyugi, vicceltem - fogta meg a fiú vállát
- Ez komoly? Már kezdtem tényleg aggódni, hogy nem jössz el velem a bálba. Ja tényleg. Van kedved eljönni velem a bálba? - kérdezte kissé zavartan-elvörösödve J-Hope
- Igen. 18:30-ra gyere a házunk elé. - azzal intett a fiúnak egyet és elindult a dolgára.
- A kék a kedvenc színem - kiabálta a lány után a fiú, integetve, elvörösödve.

A bál helyszínén.

Lucy én Mint nagyban díszítenek, rajtuk kívül még 5 segítővel. Mind a ketten nagyon belemerültek a gondolataikba, ki azért hogy mikor mondja el, ki pedig azért hogy mit vegyen fel a bálra. Majd Mint nem bírta tovább így barátnője nyakába ugrott és kiadta magából, amit magában tartott.
- J-Hope-pal megyek a bálba! - mondta hatalmas vigyorral arcán
- Komolyan? - meredt rá Lucy - De jó!
- Te pedig JungKook-kal mész el, nem?
- De-de... - mondta kissé zavartan. - Oh... Mintie én nem bírom tovább.

Mint Ruha

- De ugyan mit?
- Ezt a titkolózást, Kook előtt. El kell neki mondanom.
- Csak nyugi, majd megtudja amikor megtudja, de mára már elég a díszítésből, irány ruhát venni.
- Na,de...
- Semmi, de ha csinos vagy jobban megbocsájt. Szóval, nincs duma, ha te nem is veszel ruhát majd akkor én veszek. El jössz velem?

- Persze.
Azzal mindenkit hazaküldtek, azzal az indokkal "Majd holnap folytatjuk!"  A két barátnő elindult, és belevetették magukat, a vásárlás örömébe. Egyből egy elegáns ruhaszalonba tévedtek, ami a belvárosban volt. A ruha bolt tele volt szebbnél szebb ruhákkal. Kék, piros, zöld, sárga lila, rózsaszín, minden színből volt ott. Ez a bolt kifejezetten a báli ruhákra volt specializálódva.
- Lucy nézd! - kiáltott barátnőjének miközben egy ruhára mutatott.
- Elképesztő! - nyitotta nagyra a száját ámulatában Lucy
Min a ketten meredtek egy kék ruhára. Egy olyan kék ruhára amely gyönyörű volt, hisz égszín kék volt. Derekánál drágaköves lánc díszelgett. Tökéletes volt.
- Nézd Lucy. Ez meg neked lenne jó. - és rá mutatott egy piros ruhára. Egy gyönyörű piros ruhára.
- Szerinted jó rám? - bizonytalanodott el Lucy
- Biztosan.

Lucy Ruha

Mind a ketten felpróbálták a ruhát. Olyan volt mint ha a két lányra öntötték volna.
- Azt hiszem ezzel is meglennénk. - Mondta büszkén  Mint
- És? Hogyan tovább? Van még terved? - érdeklődött Lucy mosollyal az arcán
- Persze. Kifizessük őket utána pedig irány a pláza. Eszünk valamit.
- De nem lesz elég pénzem.
- Ez miatt ne aggódj, a vendégem vagy! - simogatta meg barátnője vállát, biztatásképpen
El is indultak. Betértek a közeli étterembe, ott megvacsoráztak, majd mind a ketten haza indultak.

*Másnap*

- Park Jimin, Jeon JungKook, Kim NamJoon, és többi huligán azonnali hatállyal jöjjön az igazgatói irodába. MOST! - üvöltötte az iskola mikrofonba az igazgatónő.

- Te hülye! Mondtam hogy ne rúgj túl nagyot. - adott egy hatalmas nyakast RapMon Jimin-nek
- Jól van na, az nem olyan egyszerű. Különben is ha olyan nagy a szád, miért nem te rúgtad?
- Hát... hát... mert...
- Semmi mert mert neked sem menne olyan egyszerűen, "főnök"! - gúnyolódott Jimin
- Jól van fiúk - állt a két kakas közé TaeTae - Ezen legyünk túl. Most nem az a kérdés hogy Jimin-nek mekkorát kellet volna rúgnia. Hanem az, hogy hogyan fogjuk kifizetni az igazgatói ablakot. Ami két üveges. Ja, és hogy miből? - vágott hozzá morfondírozó fejet.
-Igaz! - bólogatott mind a 7 igenlően
- Tegyünk úgy mintha nem hallottuk volna. Fordítsunk hátat és induljunk el. - így is tettek, de egy hang megállította őket.

- Hé, ti! - a fiúkban megállt az ütő az Igazgatónő hangja hallatán
- Meg ne moccanj. Lehet elmegy! - Suttogta V
- Ugyan V. Nem dinoszaurusz, hogy ne vegyen észre minket. - mondta Jin - 3-ra futás. 1... 2... há...
- El ne fusson mert kicsapom! - üvölti az igazgatónő. - Mindenki mars az igazgatóiba, MOST!

*Az igazgatóiban*

- Ki rúgta be az ablakot - felemeli a labdát - ezzel a labdával? - kérdezte egy fokkal nyugodtabb hangon
*csend*
- Ne keljen újra megkérdeznem! - emelte fel a hangját.
- Ő volt! - Mutatott a 7 fiú egymásra.
- Mivel nem akarják bevallani hogy ki volt, ezért büntetésre ítélem magukat - mutatott végig a fiúkon - A hétvégi bál rendezésében fognak segédkezni. Munkaadójuk: Mint a diáktanács elnök, és segéjde Park MinAh. Ha egy rossz szót is hallok magukra akkor repülnek és fizetik az ablakot, értették?
- Kristálytisztán! - mondták egyszerre
- Keressék meg a lányokat és kérdezzék meg tőlük miben segíthetnek. Elmehetnek.

A srácok kiléptek az ajtón, és elindultak a lányokat megkeresni. Meg is találták őket a bál teremben.
- Áh, a jó madarak! - Tárta szét a kezét Mint miközben a fiúk felé haladt - már hallottam mi történt...
- Hahahaha nagyon vicces. Na mond mit csináljunk. - mondta durcásan SUGA
- Hát akkor J-Hope és V menjenek festeni a csillagokat és a félholdat. Ha csúnya lesz  akkor lemondom, remélem érted J-Hope.
- Persze.
- Miről maradtam le? - Érdeklődött JungKook miközben egy jó erőset rávágott J-Hope  hátára, mire ő elköhentette magát.

- Elhívtam Mint-et a bálra. - mondta elvörösödve.
- Ejnye, Rómeó. - karolta át JungKook J-Hope-ot válláná fogva féloldalasan mire Mint őt  oldalbavágta.
- Maga meg menjen segítsen Lucy-nek lufit fújni. - és mutatott Lucy felé - RapMonster, és Suga maguk irány kivasalni az asztalterítőket. Jimin a te erődre most a világítás felszerelésében van szükség míg Jin te pedig nézd meg hogy kint vagyok-e?
- Ez most komoly? - nézett Mint-re furcsán
- Igen, mivel most nincs feladatod. Szóval nézd meg, hogy kint vagyok-e? - utasította
- Én ki nem megyek mert akkor hülyének fognak nézni.
- Elmondjam az igazgatónak hogy nem engedelmeskedsz. - egy huncut mosolyt villantott Mint
- Gonosz... - és elindult ki, hogy megnézze Mint kint van-e?

*Lucy és JungKook eközben*

- Jó sok lufit fújtál már fel. - mondta JungKook Lucy.nek
- Az ám, reggel óta itt vagyok és lufikat fújogatok. Már érzem, hogy ki fog alakulni a lufi fóbiám. - és lerakott egy újabb lufit.
- Ülj le, pihenj. Majd én felfújom a többit. - és lesegítette Luvy-t egy székre. Hozott neki egy pohár vizet, és azt oda adta barátnőjének.
- Idd meg! - utasította - Jobb már?

- Sokkal, de miért vagytok itt?
- Berúgtam az igazgatói ablakot. - mondta komolyan - kezd olyan érzésem lenni hogy engem meg az ablakok, kirakatok nem szeretnek.
- Ezt meg mire érted? - érdeklődött
- Hát arra, hogy nyáron egy kirakat üveget törtem be, azután otthon 2 ablakot, de csak azért mert a kutya a fejével nekiugrott, azért hogy elkapja a labdát amit arra dobtam, és most meg az igazgató nő ablaka - mondta egy szuszra
- Az szép.
- Az ám. De mond csak mi a baj? Olyan furcsa vagy. Keveset mosolyogsz. Valami baj van? - guggolt le Lucy elé JungKook. - Lázas vagy? - kezét a lány homlokára tette - úgy érzem, nem. Hozzak egy pohár vizet?
- Kook... én... - fakadt sírva a lány
- Jaj, Lucy. Ne sírj. Mi történt? - ölelte meg a fiú a lányt - mond el! Kérlek!
- Ne haragudj!
- De mire ne haragudjak? - kérdezte értetlenül.
- Karácsony után elutazok. - tolta el magától Lucy Kook-ot
- Hova? Mennyi időre? - nézett hatalmas nagy szemekkel a fiú a lányra akinek könnyesek voltak szemei
- Los Angeles-be. Egy... *szipog* egy évre.
- Hogy mi? Ezt nem hiszem el? Komolyan? Egy évre elmész, és itt hagysz engem?
- Sajnálom, nem hittem volna hogy összejövünk. Mikor meg megkérdezted akkor meg már elküldtem a levelet.
- Rendben van. - vett egy mély levegőt majd folytatta - Miért is mész el egy évre? - nézett a lányra miközben kezeit a vállára tette
- Tánc verseny miatt.
- Milyen tánc? - Lucy lesütötte a szemét - ugye nem? . kerekedett ki a srác szeme - Társas tánc?
- Nem tudom.
- De ugye nem fog taperolni? Vagy lányokkal fogsz menni? Milyen verseny és....
- Elmondhatom - mondta haragosabb hangnemben a lány - Akivel táncversenyre megyek annak a neve Kevin. Volt osztálytársam. Még mielőtt vissza költöztünk volna Koreába, vele mentem mindig versenyre és egy szívességet kért tőlem. Nem olyan rég írt egy levelet, amiben az állt, hogy az apja által mennie kell egy országos versenyre, ahol sztár gyerekek versenyeznek táncban. Ő egyből rám gondolt. Így írta a levelet. Még mielőtt megkérdeznéd minek erre egy év, elmondom ezt is. 8 hónap az egy szintre hozás, s 4 hónap a verseny.
- 1 évig vele fogsz lakni? Egy házban egy másik fiúval? - látszott rajta a kétségbeesettség és az aggódás.
- Sajnálom!
- Lucy, nem megmondtam, hogy a jelenlétemben ne sírj.- ölelte megint magához - tudom, hogy aggódsz és félsz, de én mindig melletted leszek. Ne aggódj.
- De...
- Figyelj... - kezeivel arcát közrefogta és közelebb húzta az övéihez - Bízok benned, tudom, hogy nem csalnál meg, ha ez miatt félsz. Én ki tartok melletted, és támogatlak. Ha táncos akarsz lenni, legyél az, higgy az álmaidban és ragadj meg minden lehetőséget. Köztük ezt is. Anyám mindig azt mondta, hogy a jó kapcsolat titka legyen az normál baráti kapcsolat vagy esetleg több... mindegy, lényeg az, hogy a BIZALOM az aminek meg kell lennie a két fél között, ahhoz hogy az a kapcsolat tökéletesen összhangban legyen.

A fiú szavaira a lány az előtte térdelő fiú nyakába borult. Ott sírt tovább. A fiú a lányt támogatva, a fal melletti kanapéra kísérte, majd leültette őt oda. Lucy JungKook vállára borult, és úgy nyomta el a buzgóság.
Másnap csörög az óra és Lucy arra ébredt, hogy a saját ágyában alszik. Nem értette, hogy került oda, de valahogy gondolta, mi is történhetett. A pulcsiján érezte barátja férfias illatát, így hát arra az elhatározásra jutott, hogy abban a pulcsiban indul el a bál előtti napon az iskolába. Csak hogy minden pillanatban mellette legyen, még akkor is ha csak illatilag is.

Az iskolába érve, rögtön a bálterem felé vitték a lábai. Mikor belépett azon, hát uram teremtőm nem hitt a szemének. A kifestett csillagok, és a félhold, már teljes fényében pompázott. A világítás tökéletes volt és a DJ pult mögött megpillantotta Jimin-t aki a nagy SONY fülessel a fülén nyomatta a zenét a díszítő bagázsnak akik már az utolsó lépéseket készítették.
- Hát itt meg mi történt? - ámuldozott Lucy
- Tegnap elaludtál, miután kiöntötted a lelked Kook-nak, így hát ő haza vitt, addig mi pedig ezt hoztuk létre. - mondta mosolyogva SuYoon az egyik segítő
- Értem. Kell még valamiben segíteni? - érdeklődött Lucy
- A fiúk Jin vezetésével, készítik a puncsot az iskola konyhában. Ha érdekel akkor nézd meg őket, hogyan haladnak.

*Konyhában*
- Sziasztok, srácok! - nyitott be Lucy
- Szia, Lucy! - Mondták egyszerre a fiúk, megfordulva, hirtelen, úgy mintha takarni akarnának valamit.
- Miben mesterkedtek, srácok? - érdeklődött a kíváncsi lány.
- Semmiben, keresd meg Mint-et és add át neki ezt a pohár puncsot és kérdezd meg hogy jó lesz-e így? - mondta Jin
- Rendben van. - bólintott rosszallóan Lucy de bele ment.
miután a lány elhagyta a konyhát, a fiúk egyszerre kifújták a levegőt, megtörölték homlokukat és a kis GoldenMaknae-ra néztek.
- Fiúk ez meleg volt. - törölte meg a homlokát az emlegetett fiú - Még jó hogy nem látta meg a tortát. - fújta ki a levegőt.

- De mienk ez a nagy sietség még odébb lesz a születés napja nem?
- Igen, egy hónap múlva. De én akarom neki csinálni, és azt akarom hogy a legjobb legyen... - így Kook
- Először még várj vele. Először a holnapi bálon legyél túl.

16. rész - Millió Puszi

Kedves Lucy!

Nagyok köszönöm hogy segítesz nekem! Mi leszünk a legjobbak. Már nagyon várom a történeteidet és azt hogy megint együtt tudjunk próbálni.

Millió puszi:              Kevin


Hétvégén!

Szombat, első napja a hétvégének és egyben utolsó előtti is. A héten volt a Peppero nap. A Peppero nap hasonló a Valentin naphoz, a szerelmesek ünnepe. Este 19:00-kor kezdődik. De elmesélem az elejétől.

Lucy és Kook egy hete alkotnak egy párt. Ezalatt az egy hét alatt a turbékoló gerlepár minden nap iskola után a nap további részét együtt töltötték moziba mentek, az őszi naplementében gyönyörködtek a Han-folyó partján. Ám egy Szerdai napon, az igazgató nő egy nagy bejelentéssel szolgált.
- Jó napot gyerekek! A következő hétvégén végén Pepero Bál-t rendezünk. Aki jönni szeretne az még a hét folyamán fizesse be  a belépőt a diáktanács elnökének. A bál Jövőhéten lesz, szombaton 19 órától. A zenéről az iskola csapatai gondoskodnak a Bangtan Boys és a Tiny-G valamint a Plus Band ezen felül egy meglepetés fellépő is lesz. Ha valaki segíteni szeretne a szervezésben az jelentkezzen az Osztályfőnökénél. Illetve akivel baj lesz a hét folyamán annak nem büntetőszobára kell mennie hanem a Bál szervezésében kell segítkeznie. Remélem nem kell elmondanom hogy mik ezek. Remélem minél többen leszünk. További jó tanulást!

- Istenem megint! - sóhajtott fel Mint sajnálkozva
- Miért? - kérdezte Lucy
- Tavaly is én csináltam mindent! Ez idén nem lesz máshogy.
- Majd én segítek neked. - simította meg barátnője hátát.Már ki is csengettek
- Csajok, jöttök ki enni? - lépett oda J-Hope
- Persze!
Leindultak az udvarra. A két lány közé befurakodott J-Hope majd karjaival a lányok derekára kapaszkodott úgy sétált ki mint egy igazi "mucsó macsó". Mikor kiértek az udvarra és JungKook meglátta mit is csinált drágalátos barátja. Extra nagy lépésekkel barátnője felé vette az irányt, és át ölelte, homlokára pedig egy puszit nyomott. Majd J-Hope-ra nézett agresszívan.
- Remélem tudsz a gondolatomban olvasni.
- Igen, tudok. - válaszolta
- Tényleg és akkor most mire gondolok? - faggatózott JungKook
- Hát... - gondolkozik fejét vakargatva - Megvan - csillant meg feje felett az a bizonyos villanykörte - Éhes vagy!
- Hogy te csak mindig a hasadra tudsz gondolni. - csapta hátba Jimin barátját
- De nem erre?
- De HoSeok, pont erre gondoltam. -ingatta meg fejét JungKook, miközben egyik kezét Lucy derekára tette.
- Kicsit hideg van nem? - kérdezte Mint
- De nagyon is! - mondta Lucy kezeit össze dörzsölve
- Meg ne fázz, menjünk be. Különben is, kinek volt az a hülye ötlete hogy ki gyertek? - Lucy J-Hope-re mutatott - Ja, már értem. Igazi lángelme vagy! Na, menjünk vissza.
Iskola után a gyerekek szétváltak. JungKook úgy döntött hogy ma igazi úriember lesz, és haza kíséri Lucy-t. Út közben nem szóltak egymáshoz. A ház előtt azonban megálltak.
- JungKook!
- Igen?
- Kérdezhetek valamit?
- Mond csak.
- Milyen az a Pepero Bál?
- Hát emlékszel még valamennyire a Pepero napra?
- Nem, mi az?
- Az olyan mint a Valentin nap.
- Értem. És mikor szokták tartani?
- November 11-én. Azaz jövőhét hétfőn lesz, ezért fogják a bált szombaton tartani.
- Értem, te mész majd?
- Persze, csak nem tudom kivel. - játszotta el JungKook hogy nincs kivel
- Miért párban kell menni? - nézett értetlenül a fiúra
- Persze... - simogatta meg a lány fejét - Amerikában nem volt bál?
- De volt... csak én nem mentem mert túl kicsi voltam...
- Akkor ez most máshogy lesz mert velem fogsz el jönni. Rendben?
- Rendben! - mosolyogtak egymásra.
- Akkor szombaton 18:30-ra érted jövök. Légy kész addigra.
- Értettem! - vágta vigyázzba magát a lány a fiúval szemben, mire az csak egy puszit nyomott a lány arcára.
Jó éjszakát kívántak egymásnak és elindultak haza.Bent a házban, Lucy-t anyukája letámadta, mert Kevin válaszlevele megjött.
- Majd holnap elolvasom - azzal felment a szobájába és belenyomta a Matematika tankönyvébe, amit azzal a lendülettel belerakta a táskájába. Leült tanult esze 20 óráig utána meg jött a szokásos esti rutin.

Másnap reggel, sietve kelt fel Lucy hiszen elaludt. Az volt a szerencséje hogy apukája aznap csak délután ment be a céghez ezért be tudta vinni kocsival. Az iskolában gyorsan kipakolta a táskája tartalmát a szekrényébe majd kivette az Angol tankönyveket és már sietett is órára. Pont a tanár előtt ért be az osztályterembe.
- Jó reggel Csipkerózsika! - csipkelődött J-Hope
- Neked is Aladdin -  vágta rá Lucy mert J-Hope megint olyan kendőt vett fel.
- Jó reggelt gyerekek, akkor ma felelni fog OhSeok és Park MinAh.
- Szuper! - mondták egyszerre, és azzal indultak is ki a tanári asztalhoz. Lucy-nek természetesen 5-öslett míg J-Hope nagy nehezen összeszedett egy 2-est.
A következő óra Matematika volt. Lucy sietett a szekrényéhez hogy kicserélje könyveit angolról Matematikára. Ez a szünet csak 5 perces. A nagy sietségben nekiszaladt Jin-nek. Aminek hatására kiesett a lánykezéből a matematika tankönyv és abból a kinyitott levél. Jin segített összeszedni a lánynak a cuccait majd megfogta az egyik "papír fecnit"  megfordította és csak annyit tudott elolvasni belőle "
Millió puszi:   Kevin" Kikerekedett szemekkel nézett az előtte guggoló lányra ki még mindig a holmilyát szedegette össze.
- Ez meg mit akar jelenteni? - kérdezte Jin
- Biztos egy matek példa. - felelte Lucy a nagy pakolásban
- Akkor elég furcsa matekpélda ez ha azt írja : Millió puszi: Kevin
- Hogy mi? - kikerekedett szemekkel tépte ki barátja kezéből a levelet majd elolvasta és vissza rakta azt a szekrénybe. Indulni akart a terembe de egy testútját állta.
- Kisasszony válaszolnia kell néhány kérdésre
- De matek óra jön... és ha nem érek be időben akkor én fogok felelni
- Nem érdekel, ez már a te bajod hogy nem tanultál de ezt meg kell beszélnünk.
- Akkor menjünk az ebédlőbe. - ajánlotta fel Lucy

Az ebédőben:

- Mit jelentsen az a levél. - és mutatott Lucy táskájára, Jin
- Az egy barátom levele Amerikából.
- Millió puszi: Kevin. Ennyire jó barátok lettetek volna?
- Igen, ott ez a szokás. Legalábbis a jó barátok körében.
- Értem, és mire is kell az a millió puszi Kevin-től?
- Muszáj elmondanom?
- Igen, mert nem szeretném ha a mi kis JungKook-unk érzéseivel játszadoznál.
- Nem játszadozok - kiabálta a lány aztán lehalkult - én csak elmegyek egy versenyre. - hajtotta le a fejét
- Milyen versenyre.
- Egy tánc versenyre.
- Hova?
- Amerikába. 

- Mennyi időre?
- Egy év.
- Micsoda? - kerekedett ki Jin szeme - Egy év? Minek annyi idő, egy egyszerű szaros táncversenynek?
- Azért, mert, 8 hónap az egy szintre hozás és 4 hónap a verseny.
- Egy év az nagyon hosszú idő, tudod hogy össze fog törni? Mikor felkerült gimibe 2 éve. Még akkor sem heverte ki azt mikor elmentél. Még nekünk sem beszélt róla. Alig tudtuk kihúzni abból a mély pontból. Erre 10 év után vissza jössz, és megint felkavarsz mindent majd 3-4 hónap múlva bejelented, azt hogy "Elmész!" Különben is, milyen verseny ez?
Azzal Lucy elmondta elejétől a végéig a történetet.
- Már csak azt nem értem, hogy minek írtad azt hogy elmész, ha pont aznap megcsókoltad Kook-ot. Ezzel is azt tudatva feléje hogy, mindig együtt lesztek.
- Azért mert nem tudtam, hogy másnap meg fogja azt kérdezni, hogy leszek-e a barátnője.
- De hogy lehetsz ennyire naiv? Gondolhattad volna, azt, hogy ezt be fog következni.
- Igen, jogos. Csak nem gondoltam volna  hogy ilyen hamar.
- Látod, ez is azt bizonyítja hogy még csak 15 éves vagy.
- Tudom. De mi tévő legyek? Szerinted nagyon ki fog akadni ha elmondom?
- Nem tudom. Lehet. Bár ahogy JungKook-ot ismerem, nem hiszem hogy ki fog akadni már csak abból is kiindulva hogy szeret téged, meg hát most, szerelmes. Szerintem csak azért fog kiakadni hogy nem mondtad el neki rögtön. Mikor fogsz indulni?
- Karácsony után.
- Ez komoly? Pont a szeretet ünnepe után? Pont maikor a szerelmes párok a legtöbbet vannak együtt?
- De mondom hogy nem tudtam, azt hogy ez lesz! - mondta viszonylag mérsékelt hangon.
- Mond el neki. Még a héten.- tanácsolta Jin - ha lehet akkor egy olyan pillanatban amikor csak ti ketten vagytok.
- A Bálon el mondom.

Lucy vissza ment az órára. Jin pedig ott maradt az ebédlőben, már nem volt kedve vissza menni a 2. Japán órájára.

"Ugye megmondtam, hogy baj lesz ezzel a lánnyal? Ugye, meg! Ha decemberben elmegy akkor JungKook össze fog törni. És az ici pici szívének minden egyes kis ici-pici darabját szedegethetjük össze! Mit kéne tennem? A fenébe is... még mindig túl nagy a szívem apa... minek voltál te is ilyen jó szívű?" - beszélgetett magában

Like: https://www.facebook.com/BTS.HUN.Fan.Page

15. rész - Döntés

NamJoon sietve szaporázta lépéseit, hiszen minél hamarabb beszélni szeretett volna „rég nem látott” öcsikéjével. A házba lépve furcsa érzés kerítette hatalmába. A mellkasa elkezdett szorítani, egyenesen már szúró érzés kerítette hatalmába azt a testrészt. Kezeivel a fájó részhez nyúlt és úgy ballagott szobája felé.

-          Fiam jól vagy? – lépett ki a konyhából az anya kezét törölgetve

-          P- persze.

-          Dehogy is vagy jó. Gyere és ülj le a konyhába – és bekísért a fiút oda – hol fáj?

-          Itt. – mutatott mellkasára

-          Várj egy kicsit.

Azzal kisétált az anya, mire visszajött kezében egy égszínkék pamut takarót tartott. Azt ráterítette fia hátára majd egy szó nélkül elindult forró csokit készíteni.

-          Anya kérdezhetek valamit?

-          Mond csak.

-          MinGyu-nak volt valaha barátnője?

-          Nem tudok róla, miért? – fordult vissza fia felé

-          Mert most egyik barátom legjobb barátnőjére, vagyis remélem már *elmosolyodik* barátnőjére pályázik és…

-          Ki pályázik kire? – lépett be az ajtón az említett

-          Hát…- kezdett bele az anya mire ránézett leső szülöttjére, akinek arckifejezései a következőt sugallták –ezt most ne-  

Majd felállt elvette a pultról a bögrét, amiben benne volt a meleg nedű és folytatta útját a szobájába. MinGyu értetlenül nézte bátyja reakcióját kérdésére, de tudta, hogy róla volt szó. Így hát testvére után ment. Benyitott szobájába, aki az ablakpárkányon ülve, betakarózva a takaróval, összekuporodva itta a meleg löttyöt. Az ajtónyitódásra felemelte fejét és a hang irányába nézett. Mikor meglátta testvérét szép gyorsan visszafordult és folytatta a lassú kortyolgatást.

-          Na, még anyánál is be akarsz mártani? – zárta be az ajtót a legkisebb fiú miközben összefonta karjait és úgy támasztotta az ajtót. 

-          Nem értem miről beszélsz.

-          Ugyan NamJoon vagy mondjam úgy, hogy RapMonster? – huncut mosolyt feszítve arcára „döfte” oldalba bátyját.

-          Te nem hívhatsz így! – öccsére nézett mérgesen – minek jöttél ide?

-          Én csak azt akarom megtudni, hogy mit mondtál anyának. – sétált egyre közelebb

-          Állj meg!

-          Mert ha nem? – feszegette a határokat MinGyu

-          Takarodj ki a szobámból – pattant fel RapMonster, miközben hátáról leesett a takaró.

Látszott rajta hogy feszült. Idegrendszere pattanásig feszült. Testvére elé lépett gallérját megfogta úgy húzta egyre feljebb, MinGyu már lábujjhegyen állt és úgy nézett farkas szemet fivérével.

-          Miért mondtad azt, hogy „Már megtettem”? Mire értetted ezt.

-          Ha leteszel, elmondom.

Azzal RapMon elengedte a gallérját mire az a földre esett hatalmasat döbbenve.

-          Azt mondtam tegyél ne nem azt, hogy dobj le, te barom!

-          Én letettelek arról már nem én tehetek, hogy nem vagy képes megállni te, Barom! Akkor most csicseregj mit tettél?

-          Hogy mit? – állt fel miközben a fenekét simogatta az előzmények miatt. – Megcsókoltam Lucy-t.

-          Hogy mi van? – kerekedett ki RapMon szeme – eszednél vagy?

-          Tökéletesen! És egy tippet is adtam neki. Remélem, meg is fogadja.

-          Ugyan, kérlek! Te meg a tippjeid, mit mondtál neki?

-          Nem vagyok „Google” hogy mindent elmondjak. Elégedj meg ennyivel. – megigazította ruháját

-          Vagy most elmondod, vagy addig ütöm a fejed, amíg ki nem törlődik, és nem fogok használni BackSpace gombot. Csak öklöt.

-          Jól van, na. Annyit mondtam neki, hogy hallgasson a szívére, és hogy mennyire fogadta meg azt nem tudom!

-          Hát megfogadta! – motyogta orra alatt a fivér

-          Mit tett? – nézett NamJoon-ra – ugye kidobta azt a barmot? – megcsillant a szeme

-          Hát erre ment ki a játék… nem is vagy te annyira tudatlan, mint amennyire látszol.

-           He, attól hogy 97-es vagyok, még megvan a magamhoz való eszem. Na mit tett a kis csajszi?

-          Nem dobta ki JungKook-ot azt a „barmot”, akit te is mondtál! Sőt! *sejtelmes mosoly* Szerintem már egy párt is alkotnak.

Ennél, több sem kellett MinGyu-nak. Idegességében feltépte az ajtó kilincset és kiszáguldott a szobából, maga mögött pedig becsapva az ajtót. Szobájába száguldott. Reávetődött az ágyára.  „Hogy állhatnék kettőjük közé?”

Eközben Lucy-ék háza előtt a fiatalok még mindig egymásba gabalyodva álltak, de immáron csók nélkül. A nap már lement. A levegő lehűlt, előjöttek az évnek talán utolsó baglyai még egyszer utoljára vadászni egyet, és azért hogy erőteljes huhogásukkal sejtelmessé tegyék az éjszakát. A csillagok már elfoglalták helyüket az égboltozaton, mindegyik erejének teljében ragyogott. Egyszer csak felgyulladtak a ház előtti lámpák. Erre mind a ketten egyszerre felnéztek az égre és a lámpákra, majd újból egymás arcát fürkészték.

-          Menni kéne haza

-          Még ne! – próbálta maradásra bírni a lányt JungKook 

-          De… késő van már

-          Csak egy percet még! – és ismét magához ölelte Lucy-t

Még álltak ott egy ideig. De a végére már mind a ketten elindultak a saját útjukra. JungKook haza míg Lucy be a házba. Odabent a szülők nem kérdeztek semmit. Csak odasétált Katee lányához megölelte, és csak annyit mondott „Ugye megmondtam, szükséged van a karkötőre!” Lucy egyenesen szobája felé vette az irányt, ahol az ágyra ülve az éjjeli szekrényben kezdett el kereskedni. Megtalálta a levelet, amit még Kevin írt neki 1 egész hete. Újra elolvasta a levelet, majd leült az íróasztalához felgyújtotta a lámpáját, elővett egy lapot, egy tollat és elkezdett gondolkozni majd írni. A levél megírása után egy borítékot vett elő azt megcímezte Los Angeles-be beletette táskájába azzal a szándékkal, hogy majd holnap iskola előtt vagy iskola után feladja a postán. Elment lefürdött szokásához híven levendulás forró vízben. Majd belebújt a jó kis meleg ágyába és úgy hajtotta álomra fejét.

Másnap elérkezett az a nap a hétből, amit mindenki imád, a péntek. Jön a hétvége, és ami a legjobb, hogy hétvégén irány a jelmezbál hiszen Halloween is van egyben. Reggel minden kis diák ki fáradtabban, ki durcásan, és ki a boldogságtól majd kicsattanva kelt útra az „utolsó” munkanapra. Még az iskola előtt Lucy feladta a levelet, amit Los Angeles-be címzett. Az iskolához érve a kapuban megpillantotta Lucy Mintie-t aki egyből barátnőjéhez rohant elújságolni neki azt hogy ma miből írnak dolgozatot. A tanterembe érve immáron Lucy-t hatalmas nagy fogadtatás érte, hiszen mindenki szinte egyszerre köszönt neki. A két lány leült a helyére majd Mint rátért a lényegre.

-          Na, mi volt tegnap? – könyökölt rá az asztalra

-          Semmi különös… - Lucy nem tud semmit sem titkolni legfőképpen a tegnapi napot hiszen fülig elvörösödött.

-          Aha… én meg az Angol Királynő vagyok. Na, mesélj csak!

-          Igen is úrhölgyem. Tegnap elmentem MinGyu-val ugye kutyát sétáltatni. Ott adott egy jó tanácsot, amit megfogadtam és úgy érzem életemben először jól döntöttem.

-          Mert?

-          Hát… mert…

-          Jaj, ne Lucy mindent harapófogóval kell kihúzni?

-          Nem… de ha mindig beleszólsz akkor igen… na, lényeg hogy összefutottam JungKook-kal és elkértem tőle a nyakláncomat, amit még anno hozzávágtam.

-          És?

-          És ide adta – válaszolta fapofával.

-          Csak ennyi történt, már azt hittem valami izgisebb is.

-          Folytatnám, ha nem szólnál bele mindig.

-          Jól van, na!

-          Ezek után, elmondtam neki, hogy sajnálom, amit tettem és… *elpirult*

-          Nee… - kiáltott fel Mint

-          De…

-          Lucyyy – vinnyogott Mint miközben állva ugrált már – és mi volt még?

-          Hát…

-          Mint Tudnál jönni egy percre? – ment oda hozzá J-Hope

-          Persze.

Azzal J-Hope és Mint kisétáltak a folyosóra, majd ott a fiú bele kezdett.

-          Ugye te vagy Mint?

-          Igen J-Hope én vagyok az, még mindig. Emlékszel az osztálytársad… 4 éve – bagatellizált a lány

-          Hahaha, nagyon vicces vagy!

-          Minek hívtál ki!

-          JungKook kérne tőled egy szívességet…

-          És mi lenne az?

-          Neked mániád hogy mindig belebeszélsz mások mondanivalójába?

-          Már te is kezded, na mondjad mert dogát is írunk.

-          Mi? Földrajzból?

-          Nem tanultál mi?

-          Nem – húzta oldalra J-Hope a száját – nem baj egy 1-es ide vagy oda. Na, de, visszatérve a lényegre. Az 5. óránk a „D” szárnyban lesz a 2. emeleten a 301-es teremben igaz? *bólint a lány* JungKook akkor akarja megkérdezni Lucy-től hogy… lesz-e a barátnője.

Erre a lány elkezdett lányokhoz hasonlóan vinnyogó hangot kiadni. J-Hope kezeivel fogta be a lány száját és úgy nyomta a falhoz.

-          Nyugi, nem házasodnak! – nyugtatta nevetve a fiú a lányt –

-          Én nekem ebben mi a szerepem. Az hogyha megcsörgetlek akkor Lucy-t rá kéne venned arra hogy kinézzen az ablakon.

-          Csak ennyi?

-          Aha. Ja, meg add meg a számod.

-          Erre ment ki az egész játszma, hogy megkapd a telószámomat igaz?

-          Ugyan ne viccelj, nem kezdek ki tőlem kissebekkel.

-          Idősebb vagyok nálad! – győzködte a fiút Mint

-          Nem is úgy értettem! – vakarta meg a tarkóját Mint.

-          Szemét állat… - boxolt egyet OhSeok vállába

-          Köszi! Na, megoldható ez?

-          Persze, nesze itt a számon te magas zsiráf.

-          Nem tehetek róla, hogy nem ittál elég tejet kis korodban. – nevette el magát 

-          Kapsz még egyet, ha nem mész most el!

-          Be! – mondta miközben kicsit nyögött is bele a szóba, magyarul erotikusan mondta.

-          Hááá… perverz állat.  

Mint még állt kint pár percet mire eszébe jutott mire is értette az „elég tejet” kifejezést. Arca erre a lánynak eltorzult, majd extra vékony hangon, beleborzongva felvinnyogott „Fúúj!” Azzal belépett az osztályterembe, már készült is, hogy ő most mennyire le fogja teremteni most a „perverz” fiút, de nem így lett, mert mikor megpillantotta Lucy-t és a mellette ülő MinGyu-t elfogta egy érzés, az az érzés, amit mi csak akkor érzünk, ha valami nem helyes, és nem jó. Ez az érzés a legjobban akkor lett erősebb mikor ránézett J-Hope-ra és az a tetteivel azt a jelet adta a lánynak, hogy azt a fiút, az az MinGyu-t vigye el Lucy közeléből. Válaszképpen Mint csak bólintott egyet és oda ment a helyéhez. Megköszörülte a torkát mire mind a két nevető fiatal felfigyelt.

-          MinGyu… Drágám… ez az én helyem – mondta kissé cinikusan, de úgy hogy érezze a fiú, hogy „sipirc van”

-          Bocsánat Mint – azzal felállt a fiú meg hajolt és már ment is a helyére.

Mintie ránézett J-Hope-ra aki csak igenlően bólintgatott. Azzal helyez foglalt a lány és már kezdetét is vette a Föci óra, mert belépett a terembe a tanárnő. Óra végére mindenki agyát leszipolyozták a Delta torkolatok így következhetett a „C” szárnyban egy énekóra pihenés képen. Addig, amíg átértek a másik szárnyba, J-Hope és Mintie között történt még egy párbeszéd, a folyosón.

-          Tudtad?

-          Nem

-          Gondoltam! – és megszaporázta a lány a lépéseit.

Idővel igaz, de elérkezett az 5. óra. Mintie már tűkön ült, hogy mikor fogja őt hívni OhSeok. Már 5 perce ment az óra. Hiányzónak beírták a fiút. Majd egyszer csak megcsörrent a lány telefonja. J-Hope hívta. Kinyomta. Ki kellet találnia valamit, hogy menjen ki a tanárnő egykis időre, a folyosóra. Így hát telefonálást utánzott. 

-          OhSeok te vagy az? Hogy mi? Legurultál a lépcsőről? És nem tudsz beszélni? Azonnal megyek és segítek neked! Megyek máris! – kinyomta a telefont

-          Tanárnő OhSeok Legurult a lépcsőről mennem kell segíteni neki. Kimehetek?

-          Hogy mi? Legurult a lépcsőről? Majd megyek én, addig te maradj itt. Osztály 10 perc és remélhetőleg jövök, addig tessék tanulni a következő órára – és kiment az óráról

-          Legurult? és nem tud beszélni? De telefonon felhív? – nézett kérdőn Lucy barátnőjére.

-          Meglepetés! Tádáá…

-          Miben mesterkedsz?

-          Gyere, nézz ki az ablakon.

-          De nagy baj lesz, ha nem azt csináljuk, amit a tanár mond.

-          Istenem, csak nézz már ki azon az istenverte ablakon – kelt ki magából Mintie

-          Jól van, na!

Azzal először Mint kidugta a fejét az ablakon, hogy ezzel is jelezze, hogy a következő Lucy lesz. A fiúk észrevették Mint-et mire lent JungKook felszólalt, de csak úgy hogy a fiúk hallják meg.

-          Készen álltok?

-          Persze ennyi a minimum! – vállon veregette a fiút Jimin

-          Figyelem! Bármikor jöhet! – szólt Kook

Eltelt egy perc, de még sehol semmi és senki. Majd megjelent Lucy az ablakban.

-          JungKook mit keresel lent? Nem órádnak kéne lennie? – mosolyodott el!

-          De, csak ezt még el kellett mondanom történelem óra előtt, mert ezzel is történelmet írok! – kiabálta vissza a 2. emeleten lévő lánynak. Lucy furcsán nézett a fiúra.

-          BTS – Elkiáltotta magát elképesztően nagy hangon – Tekerd fel a hangerőt. *elindul a Rise of The Bangtan* - a zene végére egy meghatározott sorba álltak majd egymás után a fiúk levették a pulcsijukat. Amit már persze az egész iskola hallott és látott, mivel a zenét hangfalakkal erősítették meg. Kezdte RapMon(I) majd Suga(L), Jin(O), Jimin(V), J-Hope (E), V (U), és a végén JungKook (<3). A pulóverek hátulján a következő feliratot lehetett tökéletesen leolvasni: „I Love U <3”

Lucy szemében a könnyek már kibuggyanásig voltak. De még mindig nézte a lent zajlódó eseményeket. „Gyere le!” Hallatszódott lentről Kook hangja. Lucy visszahajolta tanterembe. A teremben lévő diákok már mindegyik az ablakból figyelte az eseményeket, nem volt kivétel a többi osztály sem. Lucy Mint-re nézett majd a többiekre. Az osztályban lévő lányok közül mindenki, sőt még a fiúk is 1-től 1-ig mindenki bólintott.

-          Mint? – nézett barátnőére Lucy akinek tekintetéből le lehetett olvasni a kétségbeesettséget

-          Menj! Ne várasd meg szegényt!

-          Biztos?

-          Menj már! –kiabálta rá az osztály egyszerre

-          Köszönöm!

Azzal az ajtó felé szaladt kinyitotta azt és már szaladt is le az udvarra. Az udvarra nyíló ajtónál még megállt megigazította magán a haját, ruháját és a végén kilépett az udvarra. Szíve torkában dobogott. Lassú, de biztos léptekkel haladt a 6 fiú felé. Ugyanis a 7. azaz JungKook eltűnt. Nem látta őt sehol sem.  4 méterrel a fiúk előtt megállt. Majd a fiúk középről kezdve, szépen lassan, a hatást fokozva szétnyíltak. A fiúk mögül előbukkant JungKook hátratett kézzel. Előrelépett ezzel is beépülve a sorba.

-          Tudod, nagyon megörültem mikor megtudtam, hogy visszaköltöztetek. Az egészben a poén az az volt, hogy erőteljesen megdobbant a szívem, úgy, mint azelőtt nem nagyon sokszor. Ez más volt. Valahogy éreztem. Régen is sokat voltunk együtt, csak akkor 5- és 6 évesen. Gyermekded homokozásnak indult egy kis játszótéren. Azután adtam neked a követ. Amiből te valahogyan 2-őt csináltál és annak a felét nekem adtad. Annak céljából, hogy mi akkor anno, ott megfogadtuk, hogy mindig barátok maradunk. Bármi történjen, mi mindig ott leszünk egymásnak. Jóban-rosszban. Még a 6. születésnapi bulimra is meghívtalak. Utána közölte velünk apud hogy itt ennek vége, hiszen ti elköltöztök. A mai napig a szívem dobban bele, ha csak arra gondolok, hogy sírtál és sírtunk aznap együtt, összeg gabalyodva kint az utcán. És arra mikor apuék minket megfogva téptek szét. Hónapokig nem jöttem rendbe ezek után. Próbáltam visszatérni önmagamhoz, de nem ment. Mígnem eltelt 10 év és ti visszajöttetek. Eltelt az óta majdnem fél év. De szégyenszemre, én csak 3 hónapja láttalak először. Pedig annyiszor de annyiszor egymásba botlottunk akkor. A tegnapi nap… az… maga volt a csoda, a mennyország. Főleg estefelé. Akkor már biztos voltam abban, hogy nem haragszol rám. Mára pedig egy hatalmas nagy erőt vettem magamon ahhoz, hogy ezt megmerjem tenni, amit itt a fiúkkal. – előhúzta háta mögül a vörös rózsa csokrot és a lány elé tartotta – Szeretném, ha ezt elfogadnád, és válaszolnál a kérdésemre: Lennél a barátnőm?

-          Kook én… - tette kezét szája elé úgy takarva az örömkönnyeket – én… én leszek a barátnőd!

-          Komolyan? – felcsillant a fiú szeme! Mire a lány csak bólintott egyet.

Elvette a fiú kezéből a csokrot, azt szépen lerakta a földre. Majd a fiú nyakába ugrott. Az egész iskola elkezdett zengeni. A 6 fiú örömében tapsolt és kiabált, csak úgy, mint a többi diák, tanár az iskolában. A tanáron Lucy anyukáját kell érteni. 

Egy hét sem telt bele mire Lucy levele megérkezett Kevin-ékhez.

-          JJ leveled jött Lucy-től!

-          Ilyen hamar? – nézett apjára Kevin

-          Ezek szerint, átgondolta a helyzetet, na bontsd fel gyorsan mond mit ír!

Kedves Kevin!

Nagyon szépen köszönöm, hogy egyből rám gondoltál és köszönöm kérdésed nagyon jól vagyok, épp úgy én, mint JungKook. És igen a neve tényleg a sütire rémlik, Kookie. A kérésedre persze nagy örömmel igent mondok. Elmegyek veled a versenyre, csak arra kérlek, hogy karácsony után had menjek vissza, mert az ugyan csak a szeretet ünnepe és épp, úgy ahogy te is én is szeretnék a szeretteimmel tölteni ezt az időszakot. Nagyon sok minden történt velem amióta haza jöttem. Majd mesélek. Úgy érzem, hogy tényleg megtaláltam a boldogságomat, és a 10 éve elveszett fényemet is visszanyertem. De ezt levélben nem lehet elmondani. Majd akkor, ha kint leszek, mindenről bőven mesélek, egészen unásig. Ha minden jól megy, akkor már Halloween után 1 héttel már meg tudom venni a repülő jegyet. Legyen szép napod Kevin, üdvözlöm szüleidet és kis húgodat.

Millió puszi:      LUCY

U.I: A szívemre hallgattam, épp, úgy ahogy az egyik barátom is javasolta és meghoztam életem 2. legjobb döntését.