26. rész - Újra itt

"Hölgyeim és uraim, a repülőgép hamarosan felszáll, kérem, foglalják el helyüket és kössék be magukat, köszönöm!" Mondta a légi utas kísérő. Lucy jegye a 51-es székre szólt. Leült a helyére, kényelembe helyezte magát, már a fülhallgatót tette volna be a füléhez, amikor valaki megszólította...
- Szabad lesz?
- Persze... MinGyu Te mit keresel itt? - kérdezte Lucy
- Megyek Amerikába tanulni, anya szerint jót fog nekem tenni egy kis nyugati levegő. - neveti el magát, és lehuppan a lány mellé.
- És melyik partra mész? - kérdezte a lány
- Hogy-hogy melyikre?
- Nyugatira vagy a délire?
- Értelmesen beszélj te lány, én ezt nem értem. - vakarta meg a tarkóját MinGyu
- Akkor így mondom. New York felé mész vagy Los Angeles felé?
- Jaa... Így már értem. Los Angeles felé.
- Komolyan? Én is! És melyik iskolába fogsz járni?
- Hát... ő... Izé...
- Nem tudod?
- De, csak nem jut eszembe a neve...
- Camebrigde?
- Ja, arra! - mondta nagy mosollyal arcán
- Akkor ki kell, ábrándítsalak, rossz gépre szálltál! - nevetett fel Lucy
- Miért?
- Mert a Cambridge Angliában van! - nevetett kissé hangosabban
- Akkor ezt benéztem. El kell mondanom az igazat, igaz? - hajtotta le a fejét MinGyu
- Hát már az elején azt kellet volna tenned... - hajtotta le a fejét a lány
- Tudom, sajnálom! Azért megyek Amerikába, mert haverom meghívott magához. Azt mondta, hogyha elmegyek, akkor ő elintézni, hogy ott is tudjak tanulni, ezért nem tudom, hogy melyik iskolába fogok járni. És veled mi a helyzet?
- Én a versenyre megyek, hisz ezt te is nagyon jól tudod. - mosolyodott el Lucy
- Ja, tényleg és az mikor lesz?
- Pontos időpontot még én sem tudok, de majd nemsokára... remélem - az utolsó szót csak magában gondolta, hiszen épp hogy felszállt a gép az ő szíve már visszavágyott, szüleihez, barátaihoz és szerelméhez.

Los Angeles LAX reptér

   A repülőút majd 6 órás volt, az utat végig beszélgették, nevetgélték, jól elszórakozott a két fiatal. "Üdvözöljük Los Angelesben, kérjük, csatolják be az öveiket, 10 perc múlva landol a gépünk. Köszönjük. hogy légitársaságunkat választották!" Hangozz el a figyelmeztetés. A repülőgép landolását követően mind a ketten szétváltak, MinGyu jobbra ment míg Lucy balra. A Los Angelesi repülőtér híres hatalmas méreteiről. A főcsarnok magassága majd 2 emelet magas. Van a földszint, ahol a jegyeket lehet venni, illetve fogadni lehet az érkezőket. Az első emeleten világmárkás sokasága állt egy-egy bolttal, míg a második emelet a vendégek kényelmét szolgálta Kávézókkal, és éttermek legalább 10 fajta variációjával. Lucy belépett a hatalmas nagy turbinába. Körülötte rengeteg furcsábbnál-furcsább alakkal, volt közöttük punk, goth, hard rocker és még olyan is, aki a 70-es évek hippi szerelését hordta. Tíz méteren belül lehetett látni legalább egy ázsiait és egy négert. A turbinából kiérve Lucy elé tárult az alig fél éve látott nagy terem, ahol az emberek úgy nyüzsögtek, mint hangyák, a hangyabolyban. A léptek további irányait a kordon mögötti transzparensek felé vette. A transzparensek mögött több 100 ember állt valamilyen kis cetlit vagy nagyobb táblát tartva. Lépett még három-négy lépést majd megállt nagy gurulós bőröndjével kezében, majd szétnézett mindkét irányba. Először jobbra, majd másodszor balra. De nem látott senkit sem, majd ismét elindította fejét jobbról balra, de ezúttal sokkalta lassabban. Kicsi szíve majd kiesett a helyéről, annyira izgatott volt, hogy láthassa régi szinte már családtagjait. A tömeg közepén meglátott egy fiút, aki mint az őrült úgy próbált egyre nagyobbat ugrani, hogy valaki észrevegye. A fiú mellett állt egy kisebb lányka, akinek a kezében egy tábla volt, amire "Lucy" volt írva.
- Kevin... - kiáltotta el magát Lucy miközben futásnak eredt a fiú felé
- Lucy! - vissza Kevin felől
Kevin átugorva a kordont, az őrökkel nem törődve, szüleit hátrahagyva, szaladt Lucy felé, aki a bőröndöt ott hagyva jelenlegi helyén, szintén futásnak eredt. "Lucy" "Kevin" kiáltották egymás felé a fiatalok egymás felé szaladva, miközben szlalomoztam az emberek között.
- De hiányoztál már, te hülye! - ölelte magához Kevin Lucyt
- Te is nekem te állat! - válaszolta Lucy 
Kevin egy óriásit szorított Lucy derekán mire a lány kissé felemelkedett a földtől és a szokásosnál hangosabban kifújta a levegőt, majd letette.
- Nagyfiú, te erősödtél! - állapította meg Lucy miközben még mindig sajgó oldalát fogta.
- Nem tagadom, edző terembe jártam az óta amióta nem találkoztunk, meg, hát, nem lehet mindenki, olyan gyenge, mint te!
- Én is szeretlek, Kevin.
- Tudom, fő az őszinteség!
- Hé, ez az én mottóm!
- Volt, kedves, csak volt! - helyesbített a srác.
- Uram maga nem jöhet ide, fáradjon ki a többi várakozóhoz. - bökte oldalba az egyik biztonsági őr Kevint.
- Oké. Bocs. Na, te meg szedd össze magad, mert látom kicsit szét vagy esve és gyere oda hozzánk.
- Hogy érted ezt?
- Nincs meg a bőröndöd.
Lucy ijedten háta mögé nézett és tudomásul kellet lennie, hogy öreg barátjának igaza volt. A táskának hűlt helye sem volt. Valaki elvitte vagy leadta. Mire visszafordult a lány előtte állt a bőrönd sértetlenül, rajta egy cetlivel.  "Jobban vigyázz a cuccaidra, MinAh! MinGyu"
Hát ez meg, mikor került ide - motyogta halkan, szinte alig halhatóan, de mihelyst átgondolta az egészet, már kapta is a bőröndöt és indult Kevin után. A kordonokat megkerülve odasietett a rég nem látott család többi tagjához. A kicsi Leila a régi babázó társa nyakába ugrott, ölelésében már szinte majd meg fojtotta az újonnan visszaérkező játszótársát.
- Isten hozott újra Amerikában - üdvözölte nagy ölelések közepette Naomi Kevin anyja
- Köszönöm Nano, hát Zack hol van?
- Dolgozik, mint mindig... - húzta oldalra a száját Kevin miközben megosztotta Lucyvel a tényeket apja hollétéről.
- Értem.
- De ne aggódj este úgy is találkoztok. Hat órakor végez s fél hétre otthon lesz. Hétkor pedig vacsora. - ismertette Nano Lucyvel az esti napirendet.
- Istenem, úgy hiányzott már ez a pontosság. - nevette el magát Lucy majd útnak indultak az autó felé. Leila helyet foglalt az autóülésben, mellette Kevin foglalt helyet. Az anyós ülésre ült Lucy míg a vezetőébe pedig Naomi. 
   A házhoz érve, kinyílt a nagy kovácsoltvas kerítés, az autó beállt a külön autók számára fenntartott házba. A csomagtartóból kipakoltak, Kevin vitte a bőröndöt, Lucy Leilát cipelte kezében, míg Naomi a saját kis táskáját vitte be a kicsinek nem mondható, emeletes medencés házba. Az ajtón belépve mindenki levette a cipőjét, Leilát követve mindenki a nappaliba ment. A nagy ajtó kinyílt, és az ajtó felső részéről megszólaltak a dudák, az emberek tapsoltak és éljeneztek.

- Isten hozott újra, Los Angelesben - kiáltotta el mindenki magát.
- Isten hozott újra itt - hajolt le Kevin Lucy mögött és elkiáltotta magát
- A fülemre még szükségem van. Te dili - csapkodta egy kicsit meg a fiú vállát kezeivel, mire mindenki felnevetett.
- Mondtam, hogy túl lányosan ütsz, és hogy kéne neked a kondi terem. - bólongatta fejét helyeslően Kevin
Ekkor Lucy egy még nagyobbat ütött a vállába, de ezt ezúttal ököllel.

- És miért felejtem el mindig hogy karatéztál? Áuu...

25. rész - Karácsonyi ajándék

Elérkezett karácsonyeste. Mindenki készülődött esti nagy bulizásra. Volt olyan, aki még csak most vette meg és csomagolta be az ajándékot.
- Anya, nem láttad a mackót, amit vettem JungKook-nak? - kérdezte Lucy
- De, kimostam!
- Mit csináltál? - akadt ki a lány
- Kimostam, mert nem illik kimosatlanul oda adni az ajándékot. Főleg akkor, ha az egy plüss állat.
- Anya de... ááh... hagyjuk. - Rohant fel az emeletre Lucy kezében a mackóval
A szobájába sietett letette a mackót az asztalra, ő pedig leült a székre majd lehajolt a mackó fejével egy magasságba "Hát most mit csináljak veled?" Kérdezte a mackótól, majd oldalra fordította a fejét és rápillantott az órára. "Micsoda 1 óra és itt lesz? De még az ajándékom sincs kész, és még én sem vagyok sehogy sem!" Mondta megint. Majd felállt és kisétált a fürdőszobába, letusolt jó meleg vízben, utána hajat is mosott. Jól megtörölgette a haját, felvette a köntösét és visszasétált a szobájába, kezében a parfümjével. A szobába lépve, az asztalhoz sietett és megfogta a macit, és ahol csak tudta befújta a macit. Ezt követően lerakta az asztalra a mackót, elismerően bólintott egyet és a szekrényéhez ment. A szekrényből kivett egy fekete passzos térdnadrágot és egy piros csillagos felsőt. Visszament a fürdőszobába megszárította a haját, majd kivasalta. Egy sárga csattal felcsatolta hosszú barna hajának egy tincsét. Visszasietett a szobába, felvette az ünnepi ruháját és már  indult is le fogadni a vendégeket.

*Eközben a JungKook házuknál*

- Öcskös a kutya megint a szobámban van. - kiabálta Kook bátyja öccsének
- Az már a te bajod, miért nem zártad be az ajtót?
- Mert...
- Mert túl sok sci-fi filmet nézel és azt hitted, hogy egy hipertér meg fogja gátolni azt, hogy a kutya bemenjen igaz? - viccelődött Kook
- Na, megállj, ezért még kapsz.
Kook bátyja elkezdte JungKookot kergetni, egészen le a földszintre. Kook befutott a nappaliba egyenesen a dohányzó asztal mögé, míg a bátyja a fiúval szemben megállt.
- Gyere ide, ha jót akarsz magadnak. - zilált az idősebb testvér
- Hülye leszek! Gyere te, ha annyira akarsz.
Na, neki se kellett többször mondani átugrott a kis asztalon és egyenesen JungKook-ra esett.
- Szállj le rólam te bálna.
- Ki a bálna, kis köcsög?
Ezt követően a fiatalabb testvért az idősebb elkezdte Csikizni majd a kezét a hátához csavarva feltérdeltette.
- Ez fáj te barom. - kiáltotta el magát JungKook
- Ki nem szarja le, majd el teleportálsz, köcsög. - húzta hátrébb a kezét öccsének
- Fiúk, azonnal hagyjátok abba - lépett be a szobába az apa keresztbe font karokkal. - azonnal álljon fel mind a kettőtök. Nem szégyellitek magatokat, hogy még szent este is balhéztok? Azonnal menjetek el átöltözni, mert mindjárt indulunk.
- De hova? - tápászkodott fel JungKook
- Lucy apukája olyan kedves volt, hogy meghívott minket egy karácsonyi vacsorára. - tapsolt egyet-, kettőt. - indulás átöltözni. 20 perc és indulunk, és nehogy meghaljak még egy veszekedést. Remélem érthető vagyok.
A két fiú egymás mellet ment el egészen a lépcsőig, de az nem bizonyult elég szélesnek ahhoz, hogy elférjenek. Elkezdtek tolakodni, majd veszekedni azon, hogy ki induljon el elsőnek.
- Én vagyok az idősebb.
- De nekem van legalább barátnőm, én jól kell kinéznem.
- Megint veszekedtek? - nézett ki az ajtó mögül az apa, gyanakvó fejjel.
Erre a két fiú hirtelen abbahagyott mindent megfordultak, egymás vállába karolva elkezdtem beszélgetést imitálni, hatalmas nagy mosollyal szájukon. Miután az apa visszafordult JungKook megmordult "veszed le a kezed a vállamról!" A bátyó erre lekapta a kezét, mire JungKook felfutott az emeletre. Fentről lefelé integetve kiabált le a bátyjának.
- Na, ki a király? - és kinyújtotta a nyelvét kacsintás közben
- Barom! - kiáltatta el magát az idősebb
- FIÚK! - kiabálta el magát ismételten az apa.
Szépen lassan lenyugodtak a kedélyek és mindenki elindult készülődni. JungKook elment a szobájába kinyitotta a gardróbját és elő vette a kedvenc koptatott fekete farmerjét, amihez egy piros, fekete, szürke és fehér kockákból álló inget választott. A kiskutyát bevitte a szobájába a fürdőszobából. A kutyusra rátette a nyakörvet, amin egy ezüst csontocska lógott amibe bele volt gravíroztatva a gazdi neve. Egy kis haj zselé, parfüm és már készen is volt minden, egy tökéletes karácsonyi vacsorához. Éjjeli szekrényéről felvette fekete ezüstös karóráját. A kutyust belerakta a kis hordozóba majd alig 2 perc után a kutyuli már el is aludt.
 10 percnyi készülődés után JungKook és családja végre elindult Lucy-ék házához, nem telt bele 15 perc és már meg is érkeztek. Katee fogadta a vendégeket míg Lucy és apukája az utolsó simításokat végezték az asztal terítésén. A hangos köszöntések közepette, a Lucy és Mr. Park kisétáltak az előszobába, hogy ők is kövessék Katee-t. Lucy kissé lemaradt apukájától, ami nem is bolt baj, hiszen a családfőkön átverekedve JungKook egyből barátnőjéhez sietett. A srác nem hitt a szemének. Lucy-n egy fekete latex nadrág volt, míg felső testén egy enyhe baba rózsaszín színű ing volt, könyékig felhajtva, a gallér gondosan kivasalva, haja kiengedve, amiben egy szép, elegáns rózsás csat volt tűzve. Lucy kezén ezüstszínű karkötők pompáztak, míg mutató ujján egy szintén olyan színű köves gyűrű, mint az inge.
- Szia! - mondta elámult hangon Kook
- Szia! - válaszolta Lucy, miközben kissé belepirult mondatába.
- JungKook, ezt nem akarod te bevinni? - mondta Kook bátyja miközben kezében tartotta a hordozót
- Ja, tényleg! Várj egy percet Lucy! - intette szavával  Kook, és már meg is fordult. Bátyja kezéből kivette a hordozót majd visszasétált barátnőjéhez. Megállt előtte és a nagy "dobozt" a háta mögött 'eldugva" tartotta.
- Úgy gondoltam, hogy vacsora utána adom oda neked. De nem bírok tovább várni. - előre nyújtotta a hordozót - Boldog karácsonyt Kedvesem! - mondta széles mosollyal
Lucy lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a doboz tartalmát. Kezeivel arcához kapott, majd nagy lendülettel visszaegyenesedett és JungKook-ra vetette magát. 
- Köszönöm szépen. *puszit nyomott a fiú arcára* Gyere a nappaliba. - fogta meg a fiú szabad kezét és húzta maga után. A nappaliba érve, a szoba kellős közepére leültek pont a karácsonyfa elé és úgy nézték a szunyókáló kutyát hason fekve.
- Tényleg tetszik? - kérdezte aggodalmas tekintettel a fiú
- Persze. De miért gondoltad, hogy egy kutyust veszel nekem? - kérdezte a lány
- Hát... az igazat? - vakarta meg a fiú a tarkóját
- Igen! - vágta rá határozottan Lucy
- Hát tanácsot kértem RapMon-tól és ő tanácsolta ezt. 
- Ez kedves volt tőle. - mosolyodott el a lány
- De nem baj, hogy nem én találtam ki? Csak tudod nekem ez az első alkalo...
De a fiú mondanivalóját nem tudta befejezni, mert a lány egy gyors, határozott mozdulatban egy szájra puszit nyomott barátja szájára.
- Ne aggódj, tetszik! Na, gyere, menjünk vacsorázni. Remélem, a végére felébred a kutyus, mert nincs szívem felkelteni, de viszont akarok vele játszani.
   Mindkét család helyet foglalt az asztalnál a szerelmes pár egymás mellé ült a két családfő egymással szembe az asztal két végére. Feleségeik mindkettőjük jobb oldalán foglalt helyet míg  JungKook bátyja leült Lucy mások oldalára. A vacsora után az idősebbek köztük a bátyó is, bevonult a nappaliba hogy ott beszélgessenek, vagy esetleg megvitassák a politikai életet. Lucy és Kook felment a lány szobájába, és vitték a kutyulit is. Lucy felcsukta az éjjeli szekrényen lévő két rózsa formájú lámpát. A kutyuska ekkorra már felébredt és elkezdett nyüszíteni. Kook bezárta az ajtót, és odalépett Lucy mögé.
- Két oka volt, hogy őt adom neked.
- Igen? Én mik voltak ezek? - fordult Lucy Kook felé
- Az elsőt már tudod, a második pedig az volt, hogy vigyázzon rád. Tudom, hogy 2 nap múlva elmész, és szeretném, ha ez a kis csöppség vigyázna rád helyettem addig is.
- Köszönöm! - és megcsókolta a fiút - Ez pedig az én ajándékom - és az asztalon lévő mackóhoz nyúlt - Tudod, úgy voltam vele, hogy mait először meglátok és te jutsz róla az eszembe azt veszem meg. Nem olyan rég sétáltam Mint-tel a főutcán és egy kirakatban megláttam ezt a macit. Rád hasonlított. Tudom, hogy ha elmegyek, akkor egyedül fogod érezni magad, így hát úgy döntöttem, hogy vele alszok és befújom a parfümömmel. Annak érdekében, hogyha én hiányoznék neked, akkor csak megöleled, és ezt az érzést enyhítse az illatom.
- Azt akkor is csak te tudod enyhíteni- tette hozzá Kook
- Tudom! De legalább lesz tőlem valamid. 
- Köszönöm, Kedvesem! Játszunk a kutyával.
- Akartam mondani.
- Milyen nevet adsz neki? - kérdezte Kook
- Humm... a neve legyen Bubble.
-  Aranyos név. De miért ezt a nevet választottad? 
- Mert, kis pufi, és aranyos. - felete Lucy
A két fiatal a szoba közepére leült, a kutyulit kiengedték a helyéről, hogy had barátkozzon újdonsült gazdijával. Közben sokat beszélgettek. JungKook ölbe vette a kis pöttöm kutyust és elkezdte gyomrozni a földön, majd maga elé emelte
- Szerintem ez nem jó ötlet, mert le fog pisilni. - tanácsolta Lucy
- Ugyan, sohasem csinált még ilyet... - ahogy ezt kimondta a fiú a kutyus kinyitotta a zsilipeket és csodálatosan szép ívben megjelölte JungKook ingét, hogy az az ő területe.
- Mondtam - kuncogta el magát Lucy
- Jó-jó legközelebb hallgatok rád, de most hogy menjek haza? - tette le a kutyust a földre, a lehető legmesszebb magától.
- Én nem tudok adni, apáé meg túl nagy lenne rád.
- Akkor itt alszok! - és elkezdte kigombolni az ingét.
- Hé, te... Mit csinálsz? - takarta el a szemét Lucy
- Mert most miért? Nem vagyok szégyellős főleg előtted nem! - mosolyodott le JungKook és elhúzta a lány kezét arca elől és közelebb lépett hozzá. Lucy becsukta a szemét.
- Nyisd ki a szemed. - simogatta meg a lány arcát
Lucy félve, lassan nyitogatta szemeit, míg nem végleg ki nem nyitotta. Szemei egyből a fiú arcát vizsgálta, aki erre csak elmosolyodott. JungKook megfogta Lucy kezét és a szívéhet tette. Lucy keze megállapodott azon a helyen ahova Kook tette, majd arcával követte. A fiú teste korához képest izmost volt. Mellizmainak körvonala már-már szinte tökéletesen kirajzolódott, épp, úgy ahogy hasának 3 pár kockája. Kook közelebb húzta testéhez a lányt medencéjük, összeért! Lucy felpillantott a fiú arcára. Tekintetéből sugárzott a magabiztosság és a kíváncsiság, amit egybekötött az a bizonyos huncutság. Egyszerre elmosolyogtak. A következő pillanatban már egymáshoz tapadva csókokkal ajándékozták meg egymást. A fiú keze a lány hátáról kimérten csúszott lefele előbb a csípőjéhez onnan tovább a derekához tovább majd keze megállapodott a lány fenekén. Lucy kezeivel eltolta magától a fiú arcát. Szemeiben próbált olvasni a lány, kisebb nagyobb sikerrel, majd ismét magához közel húzta. A fiú ölébe felkapta a lányt, aki csak nyakába kapaszkodva figyelte a vele történteket. JungKook megindult az ágy felé. Az ágyra lefektette a lányt. Lucy felé tornyosodott a fiú és úgy kezdte csókolni. Levegőhiány miatt szétváltak, majd Lucy jobb kezével Kook arcát cirógatta meg.
- Kook én...
- Tudom... Várok még. Ha kell egy életen át. - és puszit nyomott a lány homlokára
- Köszönöm. - mosolyodott bele mondatába 
JungKook Lucy jobb oldalára feküdt, egymás felé fordultak az ágy felőli kezeiket megfogták, majd ujjaikat összefonták. Csak egymást nézték. Próbáltak egymás fejében olvasni. Kis idő elteltével mindketten elálmosodtak. Pilláikat lecsukva eveztek át Álomországba. 

*Két nappal később*

-  Muszáj elmenned? - kérdezte a fiú Lucy-től a reptéren
- Igen, megígértem. A másik meg az, hogy hiányzik a tánc. 
- Jó jó megértem. De hiányozni fogsz!
- Te is nekem, hidd el.
- Mindennap fel kell majd hívnod! - emelte fel az ujját Kook
- Értettem! - húzta ki magát Lucy
- Gerlepár hamarosan indul a lányom gépe. Még át is kell menned a csomag ellenőrzőn, és még fel is kell szállnod. - oktatta a lányát Mr.Park
- Igen. Fiúk nagyon hiányozni fogtok. - fordult a többiek elé. 
- Hiányozni fogsz MinAh  - szaladt Jimin oda a lányhoz és megölelte könnyek közepedte
- Te is nekem, te nagyra nőtt csecsemő.
- Hé  az én barátnőm, el innen. Sicc! - hajtotta el Kook Jimin
- MinAh vigyázz magadra! Sok sikert a versenyhet. Nyakat, lábat kitörni nem szabad. Kook-ot megcsalni sem szabad, mert tudom, hol laksz. - mondta RapMon
- Fenyegetsz? - nézett nagyon MinAh - Jó-jó tudom, hogy csak viccelsz. De eszembe sem jutott ezt megtenni.
- Akkor jó, megnyugodtam. - megölelte a lányt majd elindult vissza a helyére de vissza fordult - de tényleg tudom hol laksz!
- Oké! - nevette el magát a lány
- Figyelj Lucy. Tudom, hogy én karácsonyra nem adtam semmit de azért ezt a kis csomagot fogad el tőlem utó ajándék, és biztos, hogy szükséged lesz rá főleg a repülő úton. - mondta Jin és a lány kezébe nyomott egy nagy piros pöttyös dobozt
- Köszönöm.
- V menj és köszönj el tőle! - lökte oda RapMon V-t.
- J-jó tudom hogy mit kell tennem - durázott be V - MinAh, jaj istenem! Olyan hamar felnőttél, hoy már el is mész tőlünk.
- V de még csak nem rég ismertük meg egymást!
- Pszt... ne rontsd el a monológomat. 
- Oké,folytasd! - mondta Lucy
- Hiányozni fogsz. A te hiányod olyan lesz számomra mint a spagetti reszelt sajt nélkül. A mikulás csoki nélkül és a...
- Oké V nem kell felsorolni az egész ünnepi vacsorát ami nálatok volt szent este, még én is el akarok köszönni! - szakította félbe J-Hope a vacsora elemzést  
- Nyugi, Mint-et majd megvédem. Nem kell aggódnod. És ha bármi kell csak szólj és én majd küldöm neked postán oké?
- Oké! 

- Kérek egy ölelést és egy puszit! - tárta szét karjait J-Hope
Lucy nem ellenkezett, megadta J-Hope-nak a puszit és az ölelést. 
- Hát SUGA? 
- Szerinted? - mondta Jimin miközben csípőre tette a kezét.
- Tippen sincs. Ja, de várj. Karácsony, Alkohol, Megint? - vágott fura fejet Lucy
- Talált süllyedt. - tette keresztbe a kezét Jimin
- Lucy itt az idő! - siettette Lányát Mr. Park megint. 
- Várjon még egy pillanatot - így JungKook - vigyázz magadra és amit megbeszéltünk. Kutya nálad. Szívem nálad. Szóval minden oké!
- Hiányozni fogsz!
- Te is nekem! 
- Búcsú csók? - kérdezte Kook
- Ne mond ezt, úgyis találkozni fogunk még. Meg különben is. Nem örökre megyek el. 
- Tudom, de kell nekem! - és már le is kapta barátnőjét.
  Lucy megindult a detektoros kapu felé. Sikeresen átsétált rajta, a csomagjaiban sem talált semmi gyanúsat így vihette azokat is.  A repülőgép felé vezető úton még visszanézett majd beleolvadt a tömegbe.
- Szia NamJoon! - lépett közelebb MinGyu
- Szia MinGyu. Hát te? Mit keresel itt?
- Megyek Los Angeles-be.
- Minek? 
- Tanulni hát minek?
- És anyáék?
- Majd megbékélnek, na megyek mert a végén még a Lucy melletti helyet elfoglalják. Na pá, vigyázz magadra. Sziasztok srácok! - integetve lépte át a detektoros kaput miközben egy huncut mosolyt varázsolt arcára.
- Nem mész te sehova - szaladt utána RapMon miközben ki kiáltotta magát. - Mennyi időre mész, te szemétláda?

- Hát egy év, addig amíg Lucy is marad. - majd hátat fordított bátyjának és elindult azon az útvonalon ahol Lucy is ment.
- Nem ha addig élek.
NamJoon elindult futni öccse felé, de a biztonsági őrök megállították.
- Uram ön nem mehet be, nincs jegye. - mondták
- De az, az oda nem mehet! - mondta miközben még mindig próbálkozott át vergődni a biztonsági őrökön.
A többiek feölháborodva próbáltak átjutni a biztonsági őrökön épp úgy ahogy RapMon is próbálta. Míg a többieket szépen kivezették az épületből addig JungKook-hoz egy árva kézzel sem nyúltak.

A fiú csak ott állt és ledermedve meredt előre "egy év, és ők együtt lesznek. Ez nem lesz jó, valamit ki kell találnom! De mit?"

24.rész - Közelgő Ünnepek.

-       Hol van V? – lépett be a szobába RapMonster

-       Oh, nyugi biztos jól van! – próbálta nyugtatni barátját Kook

-       De mi van akkor, ha ő is úgy jár, mint SUGA?

-       JungKook ez nem vicc – nézett Lucy Kook-ra – én nem akarok még egy ilyen esetet, mint a mai.

-       Jó, jó keressük meg őt is.

A három még ébren maradt fiatal, már a kabátján húzta fel a cipzárt és már léptek volna ki az ajtón mire megszólalt RapMonster telefonja.

-       Igen?

-       Rap… Mon? – nyöszörögte valaki a vonal másik végéről, nem sejtett semmi jót a hangja

-       Továbbra, is igen! De ki maga?

-       De jó hogy felvetted, ah… majd ki pukkanok… gyertek értem… - folytatta a nyöszörgést az ismeretlen személy.

-       V? TeaHyung te vagy az? – nézett nagyot NamJoon

-       I-igen. Léci siessetek, mert nem bírok megmozdulni – nyöszörgött V

-       Miért mi történt? Hol vagy?

-       Bent a bál teremben az egyik asztalon feküdtem ki. Szerintem becsömöltem a sok kajától.

-       Máris megyünk érted, maradj ott ahol vagy. – utasította RapMonster

-       Ugyan ne viccelj hova mehetnék, vagy 10 kilóval nehezebb vagyok, és megmozdulni sem bírok. Ja és még valamint, hozzatok nekem Bilagitot. Köszi.

-       És azt mégis honnan fogok szerezni az éjszaka kellős közepén? heh? – kérdezte RapMon hülye fejet vágva

-       Nem tudom, de ha nem hoztok az se baj, csak gyertek értem, könyörgöm.

-       Jó sietünk!

Tette le a Leader a telefont és már indultak is vissza a bálterem helyszínére. Út közben RapMon elmesélte Lucy-nek és JungKook-nak hogy mit is mondott V. A bálterembe érve nem hittek a szemüknek. A teremben a díszek szanaszét hevertek. Üres műanyag poharak a földön, és a terem közepén egy idős bácsika, aki szedte fel a szemetet, hajnali kettő óra környékén. Körbenéztek és csak néhány embernek látszó lényt láttak fetrengeni egy-egy asztalon. Mikor jobbra néztek az egyik gyerek éppen akkor esett le az asztalról. Lucy ijedtében hátrált egy lépést, és neki ment RapMonster vállának majd halkan megjegyezte „ Ez fájhatott!”  „Hát Igen” jegyezte meg RapMonster majd szemeivel tovább kereste TaeHyung-ot. Az asztalon fekvő fiú meghallotta a barátja hangját majd felnyögött egyet, nagy keservében!

-       Hahó, itt vagyok! – és felemelte jobb kezét az egyik asztalon

-       Azt hiszem megtaláltuk, hajolt JungKook közelebb barátaihoz miközben rámutatott a színpad melletti asztalra.

Mindenki megszaporázta lépéseit és elindult az asztalon heverő egyén fölé.

-       V, hát veled meg mi történt? – néztek végig szakadt barátjukon.

A szituáció nem lenne magában elég furcsa, de a lényeget még nem mondtam. V ott feküd az asztalon, két lába lelógott arról. Nadrágján a gomb kigombolva és a slicc lehúzva. Ingének legfelső 3 gombja kigombolva, nyakkendője a földön az zakója mellett és az asztalon körös-körül műanyag tányérok hevertek. Némelyik tányéron még egy-két szósz, foltot hagyott. TaeHyun kezeivel hasát fogta közben nagyokat sóhajtott.  JungKook és RapMonster két oldalról felültette barátjukat az asztalra.

-       Mi történt veled TaeTae? – kérdezte Lucy

-       Becsömöltem! Túl sokat ettem. – hajtotta le a fejét V

-       Ó, te haspók. Mindig így jár, ha valamilyen buliba megy el! – meséli JungKook Lucy-nek

-       Már értem!

-       Már szerintem beleférek a nadrágomba! – mondta V majd lenézett a kigombolt nadrágjára.

-       V. Moderáld már magad! – oktatta ki JungKook V-t miközben Lucy-t elfordította maga felé, hogy meg ne lássa a SuperMan-es alsógatyát.

-       Elnézést! – mondta mosolyogva V és megpróbálta begombolni azt. De a hasa túl nagynak bizonyosodott még így is. – Baj van! Nem tudom felhúzni a sliccem túl nagy a hasam.

-       Egye fene, itt az én gatyám! – mondta RapMonster és lehúzta gatyáját. Majd oda tartotta V-nek

-       NamJoon, már te is kezded. – és Lucy-t közelebb húzta magához JungKook – mások is vannak itt. Nem csak mi. Különben is, pont a barátnőm előtt kell vetkőznöd. *Lucy megöleli Kook-ot derekánál fogva*

-       Ja, tényleg. El is felejtettem, hogy itt vagy Lucy! – és RapMonster beugrott az asztal mögé.  – Bocs! – nevette el magát aranyosan

Lucy csak felemelte a jobb kezét jelezve, hogy elnéz mindent. V és RapMonster gyorsan nadrágot cserét. Majd JungKook segítségével kikísérték V-t az autóhoz. V-t előrre ültették az anyós ülésre, RapMonster beült a vezető ülésbe, míg Lucy és JungKook a hátsó üléseken foglaltak helyet.  A Jin házáig vezető út kb. 30 perc, a piros lámpák miatt.

-       Na, megérkeztünk! – jelentette ki RapMonster miközben hátranézett. – Oh, hát ezek bealudtak. – mosolyodott el.

Lucy rádőlt JungKook vállára, míg a fiú ráhajtotta a fejét Lucy fejére. Nagyon aranyosan aludtak el. RapMonster nagy nehezek felkísérte V-t a 10. emeletre. Majd visszament az autóhoz és felköltötte, JungKook-ot.

-       Hé Rómeó! Ideje lesz felkelni, megérkeztünk. – lökdöste meg Kook-ot RapMon vállánál fogva

-       Igen? Máris, csak még 5 percet! – nyavalygott

-       Nem, itt vagyunk Jin házánál. Vidd fel Lucy-t utána aludhatsz!

-       Jó! – azzal megdörzsölte szemeit próbált valahogy nyújtózkodni egy kicsit, de úgy hogy a lányt fel ne költse. 

Óvatosan kikötötte saját magát majd barátnőjét is. Lucy-t ölébe vette és úgy szállt ki az autóból, ügyelve arra, hogy senki feje se verődjön bele az autó vázába. RapMon lezárta a kocsit, kinyitotta a bérlakás fő bejáratának ajtaját, majd beszálltak a liftb e. Egy percnyi liftezés után megérkeztek a 10. emeleti lakás ajtaja elé. RapMonster kinyitotta az ajtót előre beengedte JungKook-ot, aki a kezében tartotta még mindig Lucy-t. Aki csak békésen aludt. Bement az egyik szobába, és letette az ágyra a lányt. A fehér takaróval gondosan betakarta, majd egy puszit nyomott az arcára, és kiment. A nappaliban levetődött az kanapé egyik felére pontosan RapMonster mellé.

-       Ez… hosszú nap volt. – jelentette ki Kook miközben „nagyon” kényelembe helyezte magát.

Lábait feldobta RapMon lábára kezeivel pedig tarkójánál támasztotta meg fejét.

-       Nekem mondod. Tuti 10 évvel idősebb lettem, Suga és V miatt. – fújta ki a levegőt a leader

-       Hamarosan Lucy elmegy… - jelentette ki JungKook bánatos hangon

-       Tudom, Jin mondta. És? Hogyan tovább?

-       Karácsony után meg, de a születésnapját még itthon tölti, ami December 27-én lesz.

-       Mit veszel neki?

-       Nem tudom, haver. Tipp? – kérdezte NamJoon-t Kook

-       A lányok szeretik a csajos cuccokat.

-       Nem mondod. Ezzel most nagyon kisegítettél. Kösz.

-       Hát, na, pasiból vagyok, nem tudom, mit szeretnek a lányok. De anya azt mondta egyszer, vagyis kicsúszott a száján hogy apa egyszer egy kis kutyát adott neki. Azzal, hogy ha ő nem lesz ott, akkor majd a kutya megvédi helyette is. Na de megyek aludni, holnap nagy nap lesz, valahogy tálalni kell SUGA-nak a történteket. Jó Éjt JungKook.

-       Neked is! Pá… Szóval egy kis kutyát adott neki… - gondolkodott el JungKook.

Tíz perc elteltével JungKook is nyugovóra tért Lucy jobb oldalán. Még mindig ne tudta, hogy mit adjon neki, de már kezdett valami ajándék ötlet összeállni lelki szemei előtt. Másnap reggel Kook Jimin hangos szavára riadt fel. De szerencsére Lucy még mélyen aludt mellette, karjai között. Lassan, halkan és észrevétlenül surrant ki a nappaliba, hogy megnézze mi is történt kint. Csodálkozva vette észre, hogy Jimin önkívületi állapotba ordibál a másnapos SUGA-val.

-       Ha még egyszer bebaszol egy bálon vagy egy buliban én komolyan felakasztalak *dobbant egyet* megértetted? – üvölti, és rátenyerel az asztalra

-       A-aha azt hiszem! – fogta meg a fejét az említett srác

-       Jimin lehetnél elnézőbb is SUGA-val hisz még fája a feje is és másnapos is. – nyugtatja a kedélyeket NamJoon

-       De miatta nem… - folytatta az érvelését de JungKook közbeszólt nagyot nyújtózva

-       Lett barátnőd!

-       Pontosan! Mi? Nem! Hát te mikor keltél fel? – nézett megszeppenve hátra Jimin

-       Az előbb, erre az üvöltözésre nem csoda, épp úgy ahogy az is hogy még nem hívták ki a rendőröket, rendbontás miatt. – ült le Jin és SUGA közé

-       De- de… - dadogott Jimin

-       Semmi de. Ez még neked is magas labda nem tudod leütni te kis „nőcsábász” – nevette el magát Jin

-       De, hát…

-       Demmi hát ülj le és egyél. – lépett Jimin mögé RapMon lenyomta az alatta lévő székre és elé nyomott egy tál müzlit.

A nap további részében JungKook haza kísérte Lucy-t . Otthon elmondott mindent Lucy főleg azt,  amit a szülőknek is „illett” tudni, persze egy két dolog kivételével.  Magyarán csak a SUGA-s és V-s esetet nem mondták el. A hétvége az egész iskola nagy bulizós egyéneknek a kijózanodásról szólt. Napot váltotta az éj, és az éjt a nap.  Nap-nap után követett. Az emberek szívét egyre jobban kezdte megszállni a közeledő ünnepek szelleme. Az utcák egyre jobban ki lettek világítva. A házak is ünnepi díszbe öltöztek. Az utcára kipakoltak az árusok, jöttek az ünnepekben annyira szeretett utcabálok, forró borral, hangos zenével, élő koncertekkel és sok nevetéssel.  Már csak 3 nap karácsonyig. A fenyő árusok, most már hatalmas akciókkal adják a fákat.

-       Akkor melyiket vegyük meg? – állt meg Jimin két tök egyforma fenyőfa előtt.

-       Jimin *köhint egyet J-Hope* ez ugyan úgy néz ki. – oda áll Jimin mellé J-Hope

-       Nem, mert annak a csúcsrésze hosszabb, mint a másik.

-       Ó istenem, nem tök mindegy? –csapott saját homlokára J-Hope

-       Nem. Mert a csúcs a fénye a karácsonynak, és ha az nem szép, akkor a Jézuska nem hoz ajándékot. – feszegette a témát Jimin miközben J-Hope kezdett kitérni hitéből. Majd felhívta JungKook-ot.

-       Kook, segíts! Ments ki innen! 20 perce két fenyőfát bámulunk, és nem tudjuk eldönteni, hogy melyiket, vegyük meg! – panaszolta J-Hope

-       Hát a legszebbet.

-       De azon gondolkodik 20 perce Jimin!

-       Bocs nem tudok jobbat mondani, itt vagyok egy kisállat boltban, valami ajándékot kéne venni Lucy-nek csak még nem tudom, hogy mit. Bocs leteszem, szia.

-       De várj! Figyelj ha legközelebb azt mondom, hogy Jimin-nel megyek el fát nézni akkor üss le kérlek!

-       Okés, na, Pá!

*Eközben Lucy-nél*

Lucy és Mint a kivilágított esti fő utcán sétált, kezében egy pohár forró teával. Az időjárás jóval meghaladja a mínusz 5 fokot.

-       Képzeld J-Hope-nak vettem egy telefontartót.

-       Az cuki, de minek? – nézett nagy szemekkel Lucy

-       Mert folyton panaszkodik, hogy az unoka húga mindig leejti a telefonját, és fél, hogy újat kell neki majd venni.

-       Ja, értem!

-       Mi az csajszi? Olyan semmilyen a hangulatod. Mi a baj?

-       Nem tudom, mit vegyek JungKook-nak.

-       Vegyél neki parfümöt.

-       De akkor azt hiszi, hogy szerintem ő büdös. – mondja Lucy

-       Akkor valami kis aranyos dolgot. Ha úgyis elmész nemsokára akkor kell valami, ami majd rád emlékezteti.

-       Igaz!

-       Amúgy mikor mész el?

-       28.

-       Születésnapod után?

-       Igen.

-       De miért olyan hamar?

-       Mert hosszú idő kell jó munkához. Meg, ha minden összejön ahhoz Valentin – napra haza tudok jönni. De ahhoz az kell, hogy kint legyek majd 2 hónapig.

-       Aha.

 A két barátnő tovább folytatta útját a főutcán. nagyon sok kirakat előtt elmentek, de az egyik kirakat ablakában volt egy kis fehér izé. Az a fehér izé nagyon érdekesnek tűnt, hiszen Lucy tekintetét visszatartotta. Lucy szemeit a kirakatban heverő fehér mackóra vetette.

-       Mi az?

Kérdezte Mint de Lucy csak a mackóra mutatott. „Azt hiszem megtaláltam!” mormogta Lucy, orra alatt, majd berontott a boltba. Hamar meg is vette a mackót. A mackónak fekete gombszemei voltak, és egy nagy piros masni a nyakában amiről lógott egy arany csengő.

-       Mégis mi a terved a macival? – érdeklődött Mint

-       A maci lesz az én ajándékom neki. Ma kimosom majd, és megszárítom, ha kell, kifésülöm a szőrét, hogy jó puha legyen. Majd addig, amíg át nem adom neki vele fogok aludni hogy vegye át az illatomat, és ha kell be is parfümözöm. Így ha nem is leszek mellette a macin ott lesz az illatom, és ha kell a macit meg tudja ölelgetni.

-       Oh… hogy erre nem gondoltam! Remélem örülni fog neki!

-       Igen, remélem.

-