18. rész - A Pepero bál - 1 felvonás

- Mint! Hahó Itt vagy? - lépett be Lucy a bálterembe.
- Itt vagyok! - kiabálta Mint egy létra tetejéről.
- Le ne ess onnan, addig amíg meg nem kóstolod a puncsot. - viccelődött Lucy
- Igyekszem. - azzal a lány lemászott a magaslatról majd odasietett barátnőjéhez.

- A srácok mondták hogy adjam oda ezt neked - nyújtotta a puncsot - te vagy az első aki megkóstolja - mosolyodott el Lucy
- Szuper, szóval ha nem halok meg akkor ezt fogják inni, igaz? - nevetett Mint
- Bizony. Na, idd meg.
Azzal Mint egy gurításra lehörpintette. A puncson még cammogott majd nagy komolyan megállapította
- Nagyon finom! Gondolom Jin csinálta! - mosolyodott bele mondatába
- Az fix! - nevették el magukat egyszerre. Majd egyszer csak megjelent az igazgatónő.
- Hölgyeim! - csapta össze kezeit elismerően - Egy igen csak jól sikerült. Amondó vagyok, hogy adják át a helyet a takarítóknak. Mára önöknek ennyi volt. Menjenek haza és készüljenek a holnapi bálra.
A két lány meghajolt az igazgatónő előtt majd elindultak, de 2 lépésnél többet nem tudtak tenni hiszen, ismételten megszólalt.
- A 7 jómadár merre tevékenykedik?
- A konyhában vannak. - felelte Mint
- Köszönöm, távozhatnak.
A főnökasszony nagy léptekkel indult a konyha felé. Mikor benyitott, nem hitt a szemének. RapMon,SUGA, és V éppen mosogatott. Jin a puncson finomított, J-Hope a gyümölcs salátához vágta össze a gyümölcsöket, míg a kis fiatal JungKook a Tányérokat, poharakat törölte és fényesítette még tisztábbra. Az igazgatónő láttán, mindenki azonnal megállt és a 40-es éveiben járó hölgyre tekintett.
- Uraim, látom semmi gond nincs önökkel. Mihelyst befejezték a feladatukat amit a két szervező osztott ki önöknek azonnali hatállyal menjenek haza.
- De minek? - értetlenkedett V
- Azért, hogy szedjék magukat rendbe. Hogy hogyan? Azt már döntsék el maguk. Menjenek fodrászhoz, vagy ha még nem vettek öltönyt akkor itt az ideje. - majd megfordult, indult kifele de még vissza fordult - ja, és igen, az ablakot majd én elrendezem - mosolyodott bele mondatába a nő.
Mind a 6 fiú nyitott szájjal nézte a kifele haladó főasszonyt,
- Ebbe meg mi ütött? - kérdezte SUGA
- Tud mosolyogni?! - mondta ámultan JungKook

- Szerintem ez beszívott - állapította meg JungKook
- De elég rendesen - folytatta Jin
- Srácok, - ront be Jimin - az igazgatónő mosolygott! Mit tettetek?
- Mi semmit... - ámuldozott még mindig RapMon - szerintem fejezzük be gyorsan a dolgunkat, addig míg meg nem gondolja magát.

Így is tettek. Miután mindenki elvégezte a dolgát egytől egyig az összes baj kevergető haza indult. Mindenki úgy tett ahogy azt a főasszony elmondta. Mind a 7 fiú elment fodrászhoz, és tényleg, volt olyan aki még csak most ment el öltönyt venni. JungKook miután  minden teendőét elrendezte írt egy SMS-t barátnőjének! "Szia kedves, holnap sajnos nem tudok érted menni. Kérlek hozasd el magad apuddal, vagy anyuddal. Pusz, Szeretlek!"  Miután Lucy elolvasta az SMS-t azonnal apjához fordult.
- Appa holnapra van valami dolgod? - létett be a dolgozó szobába az izgatott lány
- Oh... MinAh... Nem hiszem, szerintem semmi dolgom sem lesz, de mégis miért?
- Holnap majd elviszel akkor 7-re a bálba - mondta még mindig izgatottan, nagy vigyorral a száján.
- De az nem úgy megy.... - mondatát nem tudta befejezni mert lánya egy nagy puszit nyomott arcára
- Tudtam, hogy számíthatok rád. - megölelte és úgy mint a mesékben is szokás ugrálva ugrált ki az dolgozó szobából.
Lucy elkezdett készülődni a holnapi bálra, hajat mosott, arcot tonizált, és minden ilyenkor szokásos előkészületett megtett. Annak érdekében hogy a következő nap még tökéletesebb legyen.

*A bál napján*

A két barátnő közül mind a ketten úgy voltak a mai nappal "Ki kell pihennem magam, ezért 11-nél hamarabb én fel nem kelek!" Így is lett. 12:30 körül Katee úgy jött szólni lányának, hogy keljen már föl. Lucy szépen lassan lesétált meg ebédelt, leült még egy kicsit lazítani, majd 16 óra környékén elkezdte a készülődést. Általában hosszú egyenes haját most begöndörítette, hajvasalóval, amire a tartósság érdekében hajlakkor is fújt. Sminknek fel helyezett, egy kis alapozót, szemceruzát, halvány pirosítót, piros szemfestéket és szempilla spirált helyezett fel. Felvette a piros masnin magas sarkúját, a hosszú fekete szövetkabátját, és a fehér ezüst gyémántos táskáját. Az ajtóban megállt majd ott várta édesapját, aki felöltözve termett előtte 10 perc múlva.
- Hát te apa, hogy hogy így ki vagy csípve? - ámuldozott Lucy
- Anyáddal, tegnap beszéltünk, és arra jutottunk, hogy mivel ő is meg van hívva, úgy döntöttünk hogy elkísérem őt, meg akkor téged is.
- Ez így van! - lépett közelebb Katee egy gyönyörű fekete, citromsárga ruhában.
- Anya, gyönyörű vagy!
- Te is az vagy, kincsem, és még a kartötőmet is felvetted, köszönöm ezt neked.
- Én köszönöm, hogy nekem adtad.
- A lányok induljuk már mert elkezdik nélkülünk. - sürgette őket, Mr. Park

*Bál teremben*

Lucy, Katee és Mr. Park leadták az előtérben a kabátjaikat. A két szülő belevetette magát a bál élményébe így egyből a Bál terembe mentek, ezzel ellenben a lányuk MinAh a mosdóba igyekezett. A tükörben megigazította hajkoronáját a sminkjét korrigálta, majd nagy levegőt vett, és elindult be.
Az ajtó felső félfájára lecsüngő ezüst szalagok voltak felakasztva. Előtte megállt. Megigazította még utoljára magát, vett egy hatalmas nagy levegőt, még nagyobbat mint eddig széthúzta az ezüst színű lelógó függönyt és belépett. Szemét elvakította a nagy fény, a disco gömb csillogása. Szemei előtt a kép kezdett kitisztulni és meglátta őt. 5 méter távolság volt kettőjük között. JungKook előtt Lucy állt és fordítva. Egyikőjük sem mert megszólalni, sem egy lépést sem tenni. JungKook-on egy fekete öltöny volt, fehét inggel és fekete csokor nyakkendővel. Jobbkezét, hátratartva, nézte az előtte álló Lucy-t. Piros, szinte már vörös ruhában.
Nagy bátorságot vettek magukon majd mind a ketten megindultak egymás felé. Majd megálltak.
- Sz-szia! - dadogta ki a fiú
- Szia Kook! - mondta elvörösödve a lány
- Gyönyörű vagy! - nézte végig a lányt a fiú
- Köszönöm, de szerinted nem sok ahogy most így vagyok? - mutatott végig magán Lucy
- Nem ellenkezőleg. Tényleg nagyon szép vagy. Szavakba nem tudnám önteni. Oh, tényleg, amíg el nem felejtem, ez a tied...
Mondata után, háta mögül előhúzott egy szál vörös rózsát, amit a lányhoz tartott, miközben még közelebb lépett hozzá.
- Oh... JungKook... egy gyönyörű, köszönöm szépen.
- Ugyan nincs mit... megtisztelsz kedvesem az első tánc jogával? - kérdezte kissé zavartan, de pimaszul
- Ez csak természetes Mr.
- Na, már tegeződünk is, kisasszony?
- Maga kezdte uram.
Mind a ketten belemosolyodtak mondandójukba. JungKook kecsesen megfogta barátnője kezét és a táncparkett közepére vezette. A rózsát kivette a lány kezéből, lerakta a parkettra, majd barátnőjét csípőjénél fogva magához húzta, jobb kezébe vette a lány bal kezét. Elkezdődött a zene, melynek az ütemeire testük egy irányba elkezdett mozogni. Eleinte csak ők ketten táncoltak. Majd ahogy a zene egyre jobban diktálta az ütemet úgy csatlakozott hozzájuk J-Hope és Mint, Mr. Park és Katee, az igazgatónő és egy soha nem látott férfi. Minden fiú felkért egy lányt táncolni. Igaz nem értem miért de RapMonster és Suga is elkezdett erre a lassú zenére táncolni csak úgy ahogy Lucy és JungKook is. A zene gégére. A gerlepár Kook x Lucy az eddiginél is közelebb került egymáshoz. A fiú egyre közelebb hajolt a lányhoz, alig 10 centiméter választotta el egymástól őket. Már majdnem megtörtént aminek meg kellet történnie de a főnökasszony közbeszólt.
- Fiatalok ne itt. - utasította őket.

- Na de tanárnő! - nyafogott Kook majd közelebb lépett az a férfi akivel az előbb táncolt az igazgatónő
- Fiam, egyszer vagy fiatal. Kedvesem magam meg kövessen.
Azzal az ismét komoly 40-es nőt "elrángatta" 2 méterrel arrébb, majd mondott valamit, ezt követően, az amúgy ideges, feszült főnökasszonyt szájon csókolta. Az egész iskola jelenlétében.
- Ha nekik lehet akkor nekünk is. - feltételezte J-Hope nagy mosollyal az arcán.
Eszeveszett nagy sebességgel bal kezével magához húzta Mint-et csípőjénél fogva, míg jobb kezével a lányt nyakánál fogva invitálta meg egy csókra. Amit nem tudott, és nem is akart elutasítani. A tömeg álla a szó legszorosabb értelmében a földre esett, az ámulattól. Még RapMon és Suga is. Igaz, ami igaz, SUGA-nak nem az álla esett le, hanem az egész teste, méghozzá a bárpultról. Remélem nem kell elsorolnom, hogy mekkorát puffant, a kemény parkettán. Az elmúlt percek eseményeiből RapMonster levonta a következtetéseket. "Az igazgatónő azért volt boldog tegnap mert bepasizott. SUGA azért esett le a pultról mert túlságosan bebaszott. Én meg jobban járok ha már többet nem iszok mert úgy látom és érzem, hogy mindjárt elhányom magam a 2 igazgatónőtől aki smacizik egy hapekkal!" Így hát RapMonster kiment a mostóba, megmosta arcát, belőtte frizuráját és vissza cammogott a bálterembe. Leült Jin mellé, aki nem kérdezett semmit. Hisz szemmel látható volt, mi is történt.
- Te, NamJoon - szólalt meg Jimin
- Huh... - mondta a felszólított, miközben iszonyatos alkohol szag szökött ki szájából
- 1. Kell neked egy tick-tack
- Vagy egy egész doboz - vágott közbe Jin
- Vagy több. - helyeselt Jimin - Mi lesz SUGA-val?
Erre a kérdésre mind a 3 jó madár a földön fekvő jó barátra majd RapMon felszólalt.
- Na, ilyen egy jó parti állat. El sem kezdődött a buli de már ki feküdt. Szerintem jól van. - állapította meg
- V hol van?  - Kérdezte Jin
- Kettőt találhatsz ha nincs a tánc parketten sem a bárpultnál, és nincs is itt akkor hol lehet?
Erre mind a hárman egyszerre a kaja pulthoz néztek, és csakugyan ott volt V.
- No Comment! - szólalt meg Jin miközben kezével tarkóját kezdte el megfogni és fejét meg lehajtotta az asztal felé.
- És JungKook? - érdeklődött tovább Jimin
- Legutóbb még a táncparketten láttam.
Úgy is volt. 6 szempár szegeződött még pluszban a többi mellé a gerlepárra. Nem zavartatták magukat.
Lucy arcát közrefogta JungKook két keze, úgy húzta közelebb övéihez.

Az egész iskola és terem látta Lucy és Kook csókját. Szerelmük pecsétjét.

De valakinek ez nagyon nem tetszett.

17. rész - A ruha

Úgy történt minden ahogy Lucy azt mondta. Mihelyst belépett a tanterembe a tanár egyből megszólalt:
- Akkor ma Lucy kisasszony fog felelni!
A többiek szájából egyszerre hagyta el egy könnyed kis nyögés, ami a megkönnyebbülést jelezte. De aggodalomra semmi ok nem volt. Lucy tudta a múlt órák anyagait így könnyedén megkapta a legjobb jegyet.

*Órák után*

- Mintie - szólította le J-Hope Mint-et
- J-Hope? Mond csak gyorsan mert sietek. - így Mint
- Oké-oké. Hova sietsz? - érdeklődött a fiú
- Ma Lucy-vel megyünk hurrát választani a bálra.
- Az jó. A kedvenc színem, a kék. - tette hozzá J-Hope büszkén
- Mit érdekel engem a te kedvenc színed?
- Hát azért mert te leszel a párom a hétvégi bálon.
- Én ugyan nem. Még ha el is fogadnám, apámat meg kéne győznöd. - fonta melle alatt össze karjait
- Őt, mégis minek? Nem te döntöd el hogy kivel mész? - nézett nagy szemekkel.
- De-de én döntöm el, csak apa enged el a bálra, és neki tudnia kel hogy milyen "csavargó" visz el engem. - mondta komoly arccal

- És mégis hogyan győzzem meg? - tette szét a kezét
- Ajánlj fel neki 50 kecskét, 20 birkát és mutasd meg neki hogy milyen jól tudsz kecskét fejni.- mondta komolyan, már olyan komolyan hogy a fiú el is hitte azt.
- Honnan a fenéből szerezzek én hétvégére 50 Kecskét, 20 birkát, meg ki tanít meg majd engem kecskét fejni? - akadt ki, közben a fejét fogta két kezével.
- Csak nyugi, vicceltem - fogta meg a fiú vállát
- Ez komoly? Már kezdtem tényleg aggódni, hogy nem jössz el velem a bálba. Ja tényleg. Van kedved eljönni velem a bálba? - kérdezte kissé zavartan-elvörösödve J-Hope
- Igen. 18:30-ra gyere a házunk elé. - azzal intett a fiúnak egyet és elindult a dolgára.
- A kék a kedvenc színem - kiabálta a lány után a fiú, integetve, elvörösödve.

A bál helyszínén.

Lucy én Mint nagyban díszítenek, rajtuk kívül még 5 segítővel. Mind a ketten nagyon belemerültek a gondolataikba, ki azért hogy mikor mondja el, ki pedig azért hogy mit vegyen fel a bálra. Majd Mint nem bírta tovább így barátnője nyakába ugrott és kiadta magából, amit magában tartott.
- J-Hope-pal megyek a bálba! - mondta hatalmas vigyorral arcán
- Komolyan? - meredt rá Lucy - De jó!
- Te pedig JungKook-kal mész el, nem?
- De-de... - mondta kissé zavartan. - Oh... Mintie én nem bírom tovább.

Mint Ruha

- De ugyan mit?
- Ezt a titkolózást, Kook előtt. El kell neki mondanom.
- Csak nyugi, majd megtudja amikor megtudja, de mára már elég a díszítésből, irány ruhát venni.
- Na,de...
- Semmi, de ha csinos vagy jobban megbocsájt. Szóval, nincs duma, ha te nem is veszel ruhát majd akkor én veszek. El jössz velem?

- Persze.
Azzal mindenkit hazaküldtek, azzal az indokkal "Majd holnap folytatjuk!"  A két barátnő elindult, és belevetették magukat, a vásárlás örömébe. Egyből egy elegáns ruhaszalonba tévedtek, ami a belvárosban volt. A ruha bolt tele volt szebbnél szebb ruhákkal. Kék, piros, zöld, sárga lila, rózsaszín, minden színből volt ott. Ez a bolt kifejezetten a báli ruhákra volt specializálódva.
- Lucy nézd! - kiáltott barátnőjének miközben egy ruhára mutatott.
- Elképesztő! - nyitotta nagyra a száját ámulatában Lucy
Min a ketten meredtek egy kék ruhára. Egy olyan kék ruhára amely gyönyörű volt, hisz égszín kék volt. Derekánál drágaköves lánc díszelgett. Tökéletes volt.
- Nézd Lucy. Ez meg neked lenne jó. - és rá mutatott egy piros ruhára. Egy gyönyörű piros ruhára.
- Szerinted jó rám? - bizonytalanodott el Lucy
- Biztosan.

Lucy Ruha

Mind a ketten felpróbálták a ruhát. Olyan volt mint ha a két lányra öntötték volna.
- Azt hiszem ezzel is meglennénk. - Mondta büszkén  Mint
- És? Hogyan tovább? Van még terved? - érdeklődött Lucy mosollyal az arcán
- Persze. Kifizessük őket utána pedig irány a pláza. Eszünk valamit.
- De nem lesz elég pénzem.
- Ez miatt ne aggódj, a vendégem vagy! - simogatta meg barátnője vállát, biztatásképpen
El is indultak. Betértek a közeli étterembe, ott megvacsoráztak, majd mind a ketten haza indultak.

*Másnap*

- Park Jimin, Jeon JungKook, Kim NamJoon, és többi huligán azonnali hatállyal jöjjön az igazgatói irodába. MOST! - üvöltötte az iskola mikrofonba az igazgatónő.

- Te hülye! Mondtam hogy ne rúgj túl nagyot. - adott egy hatalmas nyakast RapMon Jimin-nek
- Jól van na, az nem olyan egyszerű. Különben is ha olyan nagy a szád, miért nem te rúgtad?
- Hát... hát... mert...
- Semmi mert mert neked sem menne olyan egyszerűen, "főnök"! - gúnyolódott Jimin
- Jól van fiúk - állt a két kakas közé TaeTae - Ezen legyünk túl. Most nem az a kérdés hogy Jimin-nek mekkorát kellet volna rúgnia. Hanem az, hogy hogyan fogjuk kifizetni az igazgatói ablakot. Ami két üveges. Ja, és hogy miből? - vágott hozzá morfondírozó fejet.
-Igaz! - bólogatott mind a 7 igenlően
- Tegyünk úgy mintha nem hallottuk volna. Fordítsunk hátat és induljunk el. - így is tettek, de egy hang megállította őket.

- Hé, ti! - a fiúkban megállt az ütő az Igazgatónő hangja hallatán
- Meg ne moccanj. Lehet elmegy! - Suttogta V
- Ugyan V. Nem dinoszaurusz, hogy ne vegyen észre minket. - mondta Jin - 3-ra futás. 1... 2... há...
- El ne fusson mert kicsapom! - üvölti az igazgatónő. - Mindenki mars az igazgatóiba, MOST!

*Az igazgatóiban*

- Ki rúgta be az ablakot - felemeli a labdát - ezzel a labdával? - kérdezte egy fokkal nyugodtabb hangon
*csend*
- Ne keljen újra megkérdeznem! - emelte fel a hangját.
- Ő volt! - Mutatott a 7 fiú egymásra.
- Mivel nem akarják bevallani hogy ki volt, ezért büntetésre ítélem magukat - mutatott végig a fiúkon - A hétvégi bál rendezésében fognak segédkezni. Munkaadójuk: Mint a diáktanács elnök, és segéjde Park MinAh. Ha egy rossz szót is hallok magukra akkor repülnek és fizetik az ablakot, értették?
- Kristálytisztán! - mondták egyszerre
- Keressék meg a lányokat és kérdezzék meg tőlük miben segíthetnek. Elmehetnek.

A srácok kiléptek az ajtón, és elindultak a lányokat megkeresni. Meg is találták őket a bál teremben.
- Áh, a jó madarak! - Tárta szét a kezét Mint miközben a fiúk felé haladt - már hallottam mi történt...
- Hahahaha nagyon vicces. Na mond mit csináljunk. - mondta durcásan SUGA
- Hát akkor J-Hope és V menjenek festeni a csillagokat és a félholdat. Ha csúnya lesz  akkor lemondom, remélem érted J-Hope.
- Persze.
- Miről maradtam le? - Érdeklődött JungKook miközben egy jó erőset rávágott J-Hope  hátára, mire ő elköhentette magát.

- Elhívtam Mint-et a bálra. - mondta elvörösödve.
- Ejnye, Rómeó. - karolta át JungKook J-Hope-ot válláná fogva féloldalasan mire Mint őt  oldalbavágta.
- Maga meg menjen segítsen Lucy-nek lufit fújni. - és mutatott Lucy felé - RapMonster, és Suga maguk irány kivasalni az asztalterítőket. Jimin a te erődre most a világítás felszerelésében van szükség míg Jin te pedig nézd meg hogy kint vagyok-e?
- Ez most komoly? - nézett Mint-re furcsán
- Igen, mivel most nincs feladatod. Szóval nézd meg, hogy kint vagyok-e? - utasította
- Én ki nem megyek mert akkor hülyének fognak nézni.
- Elmondjam az igazgatónak hogy nem engedelmeskedsz. - egy huncut mosolyt villantott Mint
- Gonosz... - és elindult ki, hogy megnézze Mint kint van-e?

*Lucy és JungKook eközben*

- Jó sok lufit fújtál már fel. - mondta JungKook Lucy.nek
- Az ám, reggel óta itt vagyok és lufikat fújogatok. Már érzem, hogy ki fog alakulni a lufi fóbiám. - és lerakott egy újabb lufit.
- Ülj le, pihenj. Majd én felfújom a többit. - és lesegítette Luvy-t egy székre. Hozott neki egy pohár vizet, és azt oda adta barátnőjének.
- Idd meg! - utasította - Jobb már?

- Sokkal, de miért vagytok itt?
- Berúgtam az igazgatói ablakot. - mondta komolyan - kezd olyan érzésem lenni hogy engem meg az ablakok, kirakatok nem szeretnek.
- Ezt meg mire érted? - érdeklődött
- Hát arra, hogy nyáron egy kirakat üveget törtem be, azután otthon 2 ablakot, de csak azért mert a kutya a fejével nekiugrott, azért hogy elkapja a labdát amit arra dobtam, és most meg az igazgató nő ablaka - mondta egy szuszra
- Az szép.
- Az ám. De mond csak mi a baj? Olyan furcsa vagy. Keveset mosolyogsz. Valami baj van? - guggolt le Lucy elé JungKook. - Lázas vagy? - kezét a lány homlokára tette - úgy érzem, nem. Hozzak egy pohár vizet?
- Kook... én... - fakadt sírva a lány
- Jaj, Lucy. Ne sírj. Mi történt? - ölelte meg a fiú a lányt - mond el! Kérlek!
- Ne haragudj!
- De mire ne haragudjak? - kérdezte értetlenül.
- Karácsony után elutazok. - tolta el magától Lucy Kook-ot
- Hova? Mennyi időre? - nézett hatalmas nagy szemekkel a fiú a lányra akinek könnyesek voltak szemei
- Los Angeles-be. Egy... *szipog* egy évre.
- Hogy mi? Ezt nem hiszem el? Komolyan? Egy évre elmész, és itt hagysz engem?
- Sajnálom, nem hittem volna hogy összejövünk. Mikor meg megkérdezted akkor meg már elküldtem a levelet.
- Rendben van. - vett egy mély levegőt majd folytatta - Miért is mész el egy évre? - nézett a lányra miközben kezeit a vállára tette
- Tánc verseny miatt.
- Milyen tánc? - Lucy lesütötte a szemét - ugye nem? . kerekedett ki a srác szeme - Társas tánc?
- Nem tudom.
- De ugye nem fog taperolni? Vagy lányokkal fogsz menni? Milyen verseny és....
- Elmondhatom - mondta haragosabb hangnemben a lány - Akivel táncversenyre megyek annak a neve Kevin. Volt osztálytársam. Még mielőtt vissza költöztünk volna Koreába, vele mentem mindig versenyre és egy szívességet kért tőlem. Nem olyan rég írt egy levelet, amiben az állt, hogy az apja által mennie kell egy országos versenyre, ahol sztár gyerekek versenyeznek táncban. Ő egyből rám gondolt. Így írta a levelet. Még mielőtt megkérdeznéd minek erre egy év, elmondom ezt is. 8 hónap az egy szintre hozás, s 4 hónap a verseny.
- 1 évig vele fogsz lakni? Egy házban egy másik fiúval? - látszott rajta a kétségbeesettség és az aggódás.
- Sajnálom!
- Lucy, nem megmondtam, hogy a jelenlétemben ne sírj.- ölelte megint magához - tudom, hogy aggódsz és félsz, de én mindig melletted leszek. Ne aggódj.
- De...
- Figyelj... - kezeivel arcát közrefogta és közelebb húzta az övéihez - Bízok benned, tudom, hogy nem csalnál meg, ha ez miatt félsz. Én ki tartok melletted, és támogatlak. Ha táncos akarsz lenni, legyél az, higgy az álmaidban és ragadj meg minden lehetőséget. Köztük ezt is. Anyám mindig azt mondta, hogy a jó kapcsolat titka legyen az normál baráti kapcsolat vagy esetleg több... mindegy, lényeg az, hogy a BIZALOM az aminek meg kell lennie a két fél között, ahhoz hogy az a kapcsolat tökéletesen összhangban legyen.

A fiú szavaira a lány az előtte térdelő fiú nyakába borult. Ott sírt tovább. A fiú a lányt támogatva, a fal melletti kanapéra kísérte, majd leültette őt oda. Lucy JungKook vállára borult, és úgy nyomta el a buzgóság.
Másnap csörög az óra és Lucy arra ébredt, hogy a saját ágyában alszik. Nem értette, hogy került oda, de valahogy gondolta, mi is történhetett. A pulcsiján érezte barátja férfias illatát, így hát arra az elhatározásra jutott, hogy abban a pulcsiban indul el a bál előtti napon az iskolába. Csak hogy minden pillanatban mellette legyen, még akkor is ha csak illatilag is.

Az iskolába érve, rögtön a bálterem felé vitték a lábai. Mikor belépett azon, hát uram teremtőm nem hitt a szemének. A kifestett csillagok, és a félhold, már teljes fényében pompázott. A világítás tökéletes volt és a DJ pult mögött megpillantotta Jimin-t aki a nagy SONY fülessel a fülén nyomatta a zenét a díszítő bagázsnak akik már az utolsó lépéseket készítették.
- Hát itt meg mi történt? - ámuldozott Lucy
- Tegnap elaludtál, miután kiöntötted a lelked Kook-nak, így hát ő haza vitt, addig mi pedig ezt hoztuk létre. - mondta mosolyogva SuYoon az egyik segítő
- Értem. Kell még valamiben segíteni? - érdeklődött Lucy
- A fiúk Jin vezetésével, készítik a puncsot az iskola konyhában. Ha érdekel akkor nézd meg őket, hogyan haladnak.

*Konyhában*
- Sziasztok, srácok! - nyitott be Lucy
- Szia, Lucy! - Mondták egyszerre a fiúk, megfordulva, hirtelen, úgy mintha takarni akarnának valamit.
- Miben mesterkedtek, srácok? - érdeklődött a kíváncsi lány.
- Semmiben, keresd meg Mint-et és add át neki ezt a pohár puncsot és kérdezd meg hogy jó lesz-e így? - mondta Jin
- Rendben van. - bólintott rosszallóan Lucy de bele ment.
miután a lány elhagyta a konyhát, a fiúk egyszerre kifújták a levegőt, megtörölték homlokukat és a kis GoldenMaknae-ra néztek.
- Fiúk ez meleg volt. - törölte meg a homlokát az emlegetett fiú - Még jó hogy nem látta meg a tortát. - fújta ki a levegőt.

- De mienk ez a nagy sietség még odébb lesz a születés napja nem?
- Igen, egy hónap múlva. De én akarom neki csinálni, és azt akarom hogy a legjobb legyen... - így Kook
- Először még várj vele. Először a holnapi bálon legyél túl.

16. rész - Millió Puszi

Kedves Lucy!

Nagyok köszönöm hogy segítesz nekem! Mi leszünk a legjobbak. Már nagyon várom a történeteidet és azt hogy megint együtt tudjunk próbálni.

Millió puszi:              Kevin


Hétvégén!

Szombat, első napja a hétvégének és egyben utolsó előtti is. A héten volt a Peppero nap. A Peppero nap hasonló a Valentin naphoz, a szerelmesek ünnepe. Este 19:00-kor kezdődik. De elmesélem az elejétől.

Lucy és Kook egy hete alkotnak egy párt. Ezalatt az egy hét alatt a turbékoló gerlepár minden nap iskola után a nap további részét együtt töltötték moziba mentek, az őszi naplementében gyönyörködtek a Han-folyó partján. Ám egy Szerdai napon, az igazgató nő egy nagy bejelentéssel szolgált.
- Jó napot gyerekek! A következő hétvégén végén Pepero Bál-t rendezünk. Aki jönni szeretne az még a hét folyamán fizesse be  a belépőt a diáktanács elnökének. A bál Jövőhéten lesz, szombaton 19 órától. A zenéről az iskola csapatai gondoskodnak a Bangtan Boys és a Tiny-G valamint a Plus Band ezen felül egy meglepetés fellépő is lesz. Ha valaki segíteni szeretne a szervezésben az jelentkezzen az Osztályfőnökénél. Illetve akivel baj lesz a hét folyamán annak nem büntetőszobára kell mennie hanem a Bál szervezésében kell segítkeznie. Remélem nem kell elmondanom hogy mik ezek. Remélem minél többen leszünk. További jó tanulást!

- Istenem megint! - sóhajtott fel Mint sajnálkozva
- Miért? - kérdezte Lucy
- Tavaly is én csináltam mindent! Ez idén nem lesz máshogy.
- Majd én segítek neked. - simította meg barátnője hátát.Már ki is csengettek
- Csajok, jöttök ki enni? - lépett oda J-Hope
- Persze!
Leindultak az udvarra. A két lány közé befurakodott J-Hope majd karjaival a lányok derekára kapaszkodott úgy sétált ki mint egy igazi "mucsó macsó". Mikor kiértek az udvarra és JungKook meglátta mit is csinált drágalátos barátja. Extra nagy lépésekkel barátnője felé vette az irányt, és át ölelte, homlokára pedig egy puszit nyomott. Majd J-Hope-ra nézett agresszívan.
- Remélem tudsz a gondolatomban olvasni.
- Igen, tudok. - válaszolta
- Tényleg és akkor most mire gondolok? - faggatózott JungKook
- Hát... - gondolkozik fejét vakargatva - Megvan - csillant meg feje felett az a bizonyos villanykörte - Éhes vagy!
- Hogy te csak mindig a hasadra tudsz gondolni. - csapta hátba Jimin barátját
- De nem erre?
- De HoSeok, pont erre gondoltam. -ingatta meg fejét JungKook, miközben egyik kezét Lucy derekára tette.
- Kicsit hideg van nem? - kérdezte Mint
- De nagyon is! - mondta Lucy kezeit össze dörzsölve
- Meg ne fázz, menjünk be. Különben is, kinek volt az a hülye ötlete hogy ki gyertek? - Lucy J-Hope-re mutatott - Ja, már értem. Igazi lángelme vagy! Na, menjünk vissza.
Iskola után a gyerekek szétváltak. JungKook úgy döntött hogy ma igazi úriember lesz, és haza kíséri Lucy-t. Út közben nem szóltak egymáshoz. A ház előtt azonban megálltak.
- JungKook!
- Igen?
- Kérdezhetek valamit?
- Mond csak.
- Milyen az a Pepero Bál?
- Hát emlékszel még valamennyire a Pepero napra?
- Nem, mi az?
- Az olyan mint a Valentin nap.
- Értem. És mikor szokták tartani?
- November 11-én. Azaz jövőhét hétfőn lesz, ezért fogják a bált szombaton tartani.
- Értem, te mész majd?
- Persze, csak nem tudom kivel. - játszotta el JungKook hogy nincs kivel
- Miért párban kell menni? - nézett értetlenül a fiúra
- Persze... - simogatta meg a lány fejét - Amerikában nem volt bál?
- De volt... csak én nem mentem mert túl kicsi voltam...
- Akkor ez most máshogy lesz mert velem fogsz el jönni. Rendben?
- Rendben! - mosolyogtak egymásra.
- Akkor szombaton 18:30-ra érted jövök. Légy kész addigra.
- Értettem! - vágta vigyázzba magát a lány a fiúval szemben, mire az csak egy puszit nyomott a lány arcára.
Jó éjszakát kívántak egymásnak és elindultak haza.Bent a házban, Lucy-t anyukája letámadta, mert Kevin válaszlevele megjött.
- Majd holnap elolvasom - azzal felment a szobájába és belenyomta a Matematika tankönyvébe, amit azzal a lendülettel belerakta a táskájába. Leült tanult esze 20 óráig utána meg jött a szokásos esti rutin.

Másnap reggel, sietve kelt fel Lucy hiszen elaludt. Az volt a szerencséje hogy apukája aznap csak délután ment be a céghez ezért be tudta vinni kocsival. Az iskolában gyorsan kipakolta a táskája tartalmát a szekrényébe majd kivette az Angol tankönyveket és már sietett is órára. Pont a tanár előtt ért be az osztályterembe.
- Jó reggel Csipkerózsika! - csipkelődött J-Hope
- Neked is Aladdin -  vágta rá Lucy mert J-Hope megint olyan kendőt vett fel.
- Jó reggelt gyerekek, akkor ma felelni fog OhSeok és Park MinAh.
- Szuper! - mondták egyszerre, és azzal indultak is ki a tanári asztalhoz. Lucy-nek természetesen 5-öslett míg J-Hope nagy nehezen összeszedett egy 2-est.
A következő óra Matematika volt. Lucy sietett a szekrényéhez hogy kicserélje könyveit angolról Matematikára. Ez a szünet csak 5 perces. A nagy sietségben nekiszaladt Jin-nek. Aminek hatására kiesett a lánykezéből a matematika tankönyv és abból a kinyitott levél. Jin segített összeszedni a lánynak a cuccait majd megfogta az egyik "papír fecnit"  megfordította és csak annyit tudott elolvasni belőle "
Millió puszi:   Kevin" Kikerekedett szemekkel nézett az előtte guggoló lányra ki még mindig a holmilyát szedegette össze.
- Ez meg mit akar jelenteni? - kérdezte Jin
- Biztos egy matek példa. - felelte Lucy a nagy pakolásban
- Akkor elég furcsa matekpélda ez ha azt írja : Millió puszi: Kevin
- Hogy mi? - kikerekedett szemekkel tépte ki barátja kezéből a levelet majd elolvasta és vissza rakta azt a szekrénybe. Indulni akart a terembe de egy testútját állta.
- Kisasszony válaszolnia kell néhány kérdésre
- De matek óra jön... és ha nem érek be időben akkor én fogok felelni
- Nem érdekel, ez már a te bajod hogy nem tanultál de ezt meg kell beszélnünk.
- Akkor menjünk az ebédlőbe. - ajánlotta fel Lucy

Az ebédőben:

- Mit jelentsen az a levél. - és mutatott Lucy táskájára, Jin
- Az egy barátom levele Amerikából.
- Millió puszi: Kevin. Ennyire jó barátok lettetek volna?
- Igen, ott ez a szokás. Legalábbis a jó barátok körében.
- Értem, és mire is kell az a millió puszi Kevin-től?
- Muszáj elmondanom?
- Igen, mert nem szeretném ha a mi kis JungKook-unk érzéseivel játszadoznál.
- Nem játszadozok - kiabálta a lány aztán lehalkult - én csak elmegyek egy versenyre. - hajtotta le a fejét
- Milyen versenyre.
- Egy tánc versenyre.
- Hova?
- Amerikába. 

- Mennyi időre?
- Egy év.
- Micsoda? - kerekedett ki Jin szeme - Egy év? Minek annyi idő, egy egyszerű szaros táncversenynek?
- Azért, mert, 8 hónap az egy szintre hozás és 4 hónap a verseny.
- Egy év az nagyon hosszú idő, tudod hogy össze fog törni? Mikor felkerült gimibe 2 éve. Még akkor sem heverte ki azt mikor elmentél. Még nekünk sem beszélt róla. Alig tudtuk kihúzni abból a mély pontból. Erre 10 év után vissza jössz, és megint felkavarsz mindent majd 3-4 hónap múlva bejelented, azt hogy "Elmész!" Különben is, milyen verseny ez?
Azzal Lucy elmondta elejétől a végéig a történetet.
- Már csak azt nem értem, hogy minek írtad azt hogy elmész, ha pont aznap megcsókoltad Kook-ot. Ezzel is azt tudatva feléje hogy, mindig együtt lesztek.
- Azért mert nem tudtam, hogy másnap meg fogja azt kérdezni, hogy leszek-e a barátnője.
- De hogy lehetsz ennyire naiv? Gondolhattad volna, azt, hogy ezt be fog következni.
- Igen, jogos. Csak nem gondoltam volna  hogy ilyen hamar.
- Látod, ez is azt bizonyítja hogy még csak 15 éves vagy.
- Tudom. De mi tévő legyek? Szerinted nagyon ki fog akadni ha elmondom?
- Nem tudom. Lehet. Bár ahogy JungKook-ot ismerem, nem hiszem hogy ki fog akadni már csak abból is kiindulva hogy szeret téged, meg hát most, szerelmes. Szerintem csak azért fog kiakadni hogy nem mondtad el neki rögtön. Mikor fogsz indulni?
- Karácsony után.
- Ez komoly? Pont a szeretet ünnepe után? Pont maikor a szerelmes párok a legtöbbet vannak együtt?
- De mondom hogy nem tudtam, azt hogy ez lesz! - mondta viszonylag mérsékelt hangon.
- Mond el neki. Még a héten.- tanácsolta Jin - ha lehet akkor egy olyan pillanatban amikor csak ti ketten vagytok.
- A Bálon el mondom.

Lucy vissza ment az órára. Jin pedig ott maradt az ebédlőben, már nem volt kedve vissza menni a 2. Japán órájára.

"Ugye megmondtam, hogy baj lesz ezzel a lánnyal? Ugye, meg! Ha decemberben elmegy akkor JungKook össze fog törni. És az ici pici szívének minden egyes kis ici-pici darabját szedegethetjük össze! Mit kéne tennem? A fenébe is... még mindig túl nagy a szívem apa... minek voltál te is ilyen jó szívű?" - beszélgetett magában

Like: https://www.facebook.com/BTS.HUN.Fan.Page

15. rész - Döntés

NamJoon sietve szaporázta lépéseit, hiszen minél hamarabb beszélni szeretett volna „rég nem látott” öcsikéjével. A házba lépve furcsa érzés kerítette hatalmába. A mellkasa elkezdett szorítani, egyenesen már szúró érzés kerítette hatalmába azt a testrészt. Kezeivel a fájó részhez nyúlt és úgy ballagott szobája felé.

-          Fiam jól vagy? – lépett ki a konyhából az anya kezét törölgetve

-          P- persze.

-          Dehogy is vagy jó. Gyere és ülj le a konyhába – és bekísért a fiút oda – hol fáj?

-          Itt. – mutatott mellkasára

-          Várj egy kicsit.

Azzal kisétált az anya, mire visszajött kezében egy égszínkék pamut takarót tartott. Azt ráterítette fia hátára majd egy szó nélkül elindult forró csokit készíteni.

-          Anya kérdezhetek valamit?

-          Mond csak.

-          MinGyu-nak volt valaha barátnője?

-          Nem tudok róla, miért? – fordult vissza fia felé

-          Mert most egyik barátom legjobb barátnőjére, vagyis remélem már *elmosolyodik* barátnőjére pályázik és…

-          Ki pályázik kire? – lépett be az ajtón az említett

-          Hát…- kezdett bele az anya mire ránézett leső szülöttjére, akinek arckifejezései a következőt sugallták –ezt most ne-  

Majd felállt elvette a pultról a bögrét, amiben benne volt a meleg nedű és folytatta útját a szobájába. MinGyu értetlenül nézte bátyja reakcióját kérdésére, de tudta, hogy róla volt szó. Így hát testvére után ment. Benyitott szobájába, aki az ablakpárkányon ülve, betakarózva a takaróval, összekuporodva itta a meleg löttyöt. Az ajtónyitódásra felemelte fejét és a hang irányába nézett. Mikor meglátta testvérét szép gyorsan visszafordult és folytatta a lassú kortyolgatást.

-          Na, még anyánál is be akarsz mártani? – zárta be az ajtót a legkisebb fiú miközben összefonta karjait és úgy támasztotta az ajtót. 

-          Nem értem miről beszélsz.

-          Ugyan NamJoon vagy mondjam úgy, hogy RapMonster? – huncut mosolyt feszítve arcára „döfte” oldalba bátyját.

-          Te nem hívhatsz így! – öccsére nézett mérgesen – minek jöttél ide?

-          Én csak azt akarom megtudni, hogy mit mondtál anyának. – sétált egyre közelebb

-          Állj meg!

-          Mert ha nem? – feszegette a határokat MinGyu

-          Takarodj ki a szobámból – pattant fel RapMonster, miközben hátáról leesett a takaró.

Látszott rajta hogy feszült. Idegrendszere pattanásig feszült. Testvére elé lépett gallérját megfogta úgy húzta egyre feljebb, MinGyu már lábujjhegyen állt és úgy nézett farkas szemet fivérével.

-          Miért mondtad azt, hogy „Már megtettem”? Mire értetted ezt.

-          Ha leteszel, elmondom.

Azzal RapMon elengedte a gallérját mire az a földre esett hatalmasat döbbenve.

-          Azt mondtam tegyél ne nem azt, hogy dobj le, te barom!

-          Én letettelek arról már nem én tehetek, hogy nem vagy képes megállni te, Barom! Akkor most csicseregj mit tettél?

-          Hogy mit? – állt fel miközben a fenekét simogatta az előzmények miatt. – Megcsókoltam Lucy-t.

-          Hogy mi van? – kerekedett ki RapMon szeme – eszednél vagy?

-          Tökéletesen! És egy tippet is adtam neki. Remélem, meg is fogadja.

-          Ugyan, kérlek! Te meg a tippjeid, mit mondtál neki?

-          Nem vagyok „Google” hogy mindent elmondjak. Elégedj meg ennyivel. – megigazította ruháját

-          Vagy most elmondod, vagy addig ütöm a fejed, amíg ki nem törlődik, és nem fogok használni BackSpace gombot. Csak öklöt.

-          Jól van, na. Annyit mondtam neki, hogy hallgasson a szívére, és hogy mennyire fogadta meg azt nem tudom!

-          Hát megfogadta! – motyogta orra alatt a fivér

-          Mit tett? – nézett NamJoon-ra – ugye kidobta azt a barmot? – megcsillant a szeme

-          Hát erre ment ki a játék… nem is vagy te annyira tudatlan, mint amennyire látszol.

-           He, attól hogy 97-es vagyok, még megvan a magamhoz való eszem. Na mit tett a kis csajszi?

-          Nem dobta ki JungKook-ot azt a „barmot”, akit te is mondtál! Sőt! *sejtelmes mosoly* Szerintem már egy párt is alkotnak.

Ennél, több sem kellett MinGyu-nak. Idegességében feltépte az ajtó kilincset és kiszáguldott a szobából, maga mögött pedig becsapva az ajtót. Szobájába száguldott. Reávetődött az ágyára.  „Hogy állhatnék kettőjük közé?”

Eközben Lucy-ék háza előtt a fiatalok még mindig egymásba gabalyodva álltak, de immáron csók nélkül. A nap már lement. A levegő lehűlt, előjöttek az évnek talán utolsó baglyai még egyszer utoljára vadászni egyet, és azért hogy erőteljes huhogásukkal sejtelmessé tegyék az éjszakát. A csillagok már elfoglalták helyüket az égboltozaton, mindegyik erejének teljében ragyogott. Egyszer csak felgyulladtak a ház előtti lámpák. Erre mind a ketten egyszerre felnéztek az égre és a lámpákra, majd újból egymás arcát fürkészték.

-          Menni kéne haza

-          Még ne! – próbálta maradásra bírni a lányt JungKook 

-          De… késő van már

-          Csak egy percet még! – és ismét magához ölelte Lucy-t

Még álltak ott egy ideig. De a végére már mind a ketten elindultak a saját útjukra. JungKook haza míg Lucy be a házba. Odabent a szülők nem kérdeztek semmit. Csak odasétált Katee lányához megölelte, és csak annyit mondott „Ugye megmondtam, szükséged van a karkötőre!” Lucy egyenesen szobája felé vette az irányt, ahol az ágyra ülve az éjjeli szekrényben kezdett el kereskedni. Megtalálta a levelet, amit még Kevin írt neki 1 egész hete. Újra elolvasta a levelet, majd leült az íróasztalához felgyújtotta a lámpáját, elővett egy lapot, egy tollat és elkezdett gondolkozni majd írni. A levél megírása után egy borítékot vett elő azt megcímezte Los Angeles-be beletette táskájába azzal a szándékkal, hogy majd holnap iskola előtt vagy iskola után feladja a postán. Elment lefürdött szokásához híven levendulás forró vízben. Majd belebújt a jó kis meleg ágyába és úgy hajtotta álomra fejét.

Másnap elérkezett az a nap a hétből, amit mindenki imád, a péntek. Jön a hétvége, és ami a legjobb, hogy hétvégén irány a jelmezbál hiszen Halloween is van egyben. Reggel minden kis diák ki fáradtabban, ki durcásan, és ki a boldogságtól majd kicsattanva kelt útra az „utolsó” munkanapra. Még az iskola előtt Lucy feladta a levelet, amit Los Angeles-be címzett. Az iskolához érve a kapuban megpillantotta Lucy Mintie-t aki egyből barátnőjéhez rohant elújságolni neki azt hogy ma miből írnak dolgozatot. A tanterembe érve immáron Lucy-t hatalmas nagy fogadtatás érte, hiszen mindenki szinte egyszerre köszönt neki. A két lány leült a helyére majd Mint rátért a lényegre.

-          Na, mi volt tegnap? – könyökölt rá az asztalra

-          Semmi különös… - Lucy nem tud semmit sem titkolni legfőképpen a tegnapi napot hiszen fülig elvörösödött.

-          Aha… én meg az Angol Királynő vagyok. Na, mesélj csak!

-          Igen is úrhölgyem. Tegnap elmentem MinGyu-val ugye kutyát sétáltatni. Ott adott egy jó tanácsot, amit megfogadtam és úgy érzem életemben először jól döntöttem.

-          Mert?

-          Hát… mert…

-          Jaj, ne Lucy mindent harapófogóval kell kihúzni?

-          Nem… de ha mindig beleszólsz akkor igen… na, lényeg hogy összefutottam JungKook-kal és elkértem tőle a nyakláncomat, amit még anno hozzávágtam.

-          És?

-          És ide adta – válaszolta fapofával.

-          Csak ennyi történt, már azt hittem valami izgisebb is.

-          Folytatnám, ha nem szólnál bele mindig.

-          Jól van, na!

-          Ezek után, elmondtam neki, hogy sajnálom, amit tettem és… *elpirult*

-          Nee… - kiáltott fel Mint

-          De…

-          Lucyyy – vinnyogott Mint miközben állva ugrált már – és mi volt még?

-          Hát…

-          Mint Tudnál jönni egy percre? – ment oda hozzá J-Hope

-          Persze.

Azzal J-Hope és Mint kisétáltak a folyosóra, majd ott a fiú bele kezdett.

-          Ugye te vagy Mint?

-          Igen J-Hope én vagyok az, még mindig. Emlékszel az osztálytársad… 4 éve – bagatellizált a lány

-          Hahaha, nagyon vicces vagy!

-          Minek hívtál ki!

-          JungKook kérne tőled egy szívességet…

-          És mi lenne az?

-          Neked mániád hogy mindig belebeszélsz mások mondanivalójába?

-          Már te is kezded, na mondjad mert dogát is írunk.

-          Mi? Földrajzból?

-          Nem tanultál mi?

-          Nem – húzta oldalra J-Hope a száját – nem baj egy 1-es ide vagy oda. Na, de, visszatérve a lényegre. Az 5. óránk a „D” szárnyban lesz a 2. emeleten a 301-es teremben igaz? *bólint a lány* JungKook akkor akarja megkérdezni Lucy-től hogy… lesz-e a barátnője.

Erre a lány elkezdett lányokhoz hasonlóan vinnyogó hangot kiadni. J-Hope kezeivel fogta be a lány száját és úgy nyomta a falhoz.

-          Nyugi, nem házasodnak! – nyugtatta nevetve a fiú a lányt –

-          Én nekem ebben mi a szerepem. Az hogyha megcsörgetlek akkor Lucy-t rá kéne venned arra hogy kinézzen az ablakon.

-          Csak ennyi?

-          Aha. Ja, meg add meg a számod.

-          Erre ment ki az egész játszma, hogy megkapd a telószámomat igaz?

-          Ugyan ne viccelj, nem kezdek ki tőlem kissebekkel.

-          Idősebb vagyok nálad! – győzködte a fiút Mint

-          Nem is úgy értettem! – vakarta meg a tarkóját Mint.

-          Szemét állat… - boxolt egyet OhSeok vállába

-          Köszi! Na, megoldható ez?

-          Persze, nesze itt a számon te magas zsiráf.

-          Nem tehetek róla, hogy nem ittál elég tejet kis korodban. – nevette el magát 

-          Kapsz még egyet, ha nem mész most el!

-          Be! – mondta miközben kicsit nyögött is bele a szóba, magyarul erotikusan mondta.

-          Hááá… perverz állat.  

Mint még állt kint pár percet mire eszébe jutott mire is értette az „elég tejet” kifejezést. Arca erre a lánynak eltorzult, majd extra vékony hangon, beleborzongva felvinnyogott „Fúúj!” Azzal belépett az osztályterembe, már készült is, hogy ő most mennyire le fogja teremteni most a „perverz” fiút, de nem így lett, mert mikor megpillantotta Lucy-t és a mellette ülő MinGyu-t elfogta egy érzés, az az érzés, amit mi csak akkor érzünk, ha valami nem helyes, és nem jó. Ez az érzés a legjobban akkor lett erősebb mikor ránézett J-Hope-ra és az a tetteivel azt a jelet adta a lánynak, hogy azt a fiút, az az MinGyu-t vigye el Lucy közeléből. Válaszképpen Mint csak bólintott egyet és oda ment a helyéhez. Megköszörülte a torkát mire mind a két nevető fiatal felfigyelt.

-          MinGyu… Drágám… ez az én helyem – mondta kissé cinikusan, de úgy hogy érezze a fiú, hogy „sipirc van”

-          Bocsánat Mint – azzal felállt a fiú meg hajolt és már ment is a helyére.

Mintie ránézett J-Hope-ra aki csak igenlően bólintgatott. Azzal helyez foglalt a lány és már kezdetét is vette a Föci óra, mert belépett a terembe a tanárnő. Óra végére mindenki agyát leszipolyozták a Delta torkolatok így következhetett a „C” szárnyban egy énekóra pihenés képen. Addig, amíg átértek a másik szárnyba, J-Hope és Mintie között történt még egy párbeszéd, a folyosón.

-          Tudtad?

-          Nem

-          Gondoltam! – és megszaporázta a lány a lépéseit.

Idővel igaz, de elérkezett az 5. óra. Mintie már tűkön ült, hogy mikor fogja őt hívni OhSeok. Már 5 perce ment az óra. Hiányzónak beírták a fiút. Majd egyszer csak megcsörrent a lány telefonja. J-Hope hívta. Kinyomta. Ki kellet találnia valamit, hogy menjen ki a tanárnő egykis időre, a folyosóra. Így hát telefonálást utánzott. 

-          OhSeok te vagy az? Hogy mi? Legurultál a lépcsőről? És nem tudsz beszélni? Azonnal megyek és segítek neked! Megyek máris! – kinyomta a telefont

-          Tanárnő OhSeok Legurult a lépcsőről mennem kell segíteni neki. Kimehetek?

-          Hogy mi? Legurult a lépcsőről? Majd megyek én, addig te maradj itt. Osztály 10 perc és remélhetőleg jövök, addig tessék tanulni a következő órára – és kiment az óráról

-          Legurult? és nem tud beszélni? De telefonon felhív? – nézett kérdőn Lucy barátnőjére.

-          Meglepetés! Tádáá…

-          Miben mesterkedsz?

-          Gyere, nézz ki az ablakon.

-          De nagy baj lesz, ha nem azt csináljuk, amit a tanár mond.

-          Istenem, csak nézz már ki azon az istenverte ablakon – kelt ki magából Mintie

-          Jól van, na!

Azzal először Mint kidugta a fejét az ablakon, hogy ezzel is jelezze, hogy a következő Lucy lesz. A fiúk észrevették Mint-et mire lent JungKook felszólalt, de csak úgy hogy a fiúk hallják meg.

-          Készen álltok?

-          Persze ennyi a minimum! – vállon veregette a fiút Jimin

-          Figyelem! Bármikor jöhet! – szólt Kook

Eltelt egy perc, de még sehol semmi és senki. Majd megjelent Lucy az ablakban.

-          JungKook mit keresel lent? Nem órádnak kéne lennie? – mosolyodott el!

-          De, csak ezt még el kellett mondanom történelem óra előtt, mert ezzel is történelmet írok! – kiabálta vissza a 2. emeleten lévő lánynak. Lucy furcsán nézett a fiúra.

-          BTS – Elkiáltotta magát elképesztően nagy hangon – Tekerd fel a hangerőt. *elindul a Rise of The Bangtan* - a zene végére egy meghatározott sorba álltak majd egymás után a fiúk levették a pulcsijukat. Amit már persze az egész iskola hallott és látott, mivel a zenét hangfalakkal erősítették meg. Kezdte RapMon(I) majd Suga(L), Jin(O), Jimin(V), J-Hope (E), V (U), és a végén JungKook (<3). A pulóverek hátulján a következő feliratot lehetett tökéletesen leolvasni: „I Love U <3”

Lucy szemében a könnyek már kibuggyanásig voltak. De még mindig nézte a lent zajlódó eseményeket. „Gyere le!” Hallatszódott lentről Kook hangja. Lucy visszahajolta tanterembe. A teremben lévő diákok már mindegyik az ablakból figyelte az eseményeket, nem volt kivétel a többi osztály sem. Lucy Mint-re nézett majd a többiekre. Az osztályban lévő lányok közül mindenki, sőt még a fiúk is 1-től 1-ig mindenki bólintott.

-          Mint? – nézett barátnőére Lucy akinek tekintetéből le lehetett olvasni a kétségbeesettséget

-          Menj! Ne várasd meg szegényt!

-          Biztos?

-          Menj már! –kiabálta rá az osztály egyszerre

-          Köszönöm!

Azzal az ajtó felé szaladt kinyitotta azt és már szaladt is le az udvarra. Az udvarra nyíló ajtónál még megállt megigazította magán a haját, ruháját és a végén kilépett az udvarra. Szíve torkában dobogott. Lassú, de biztos léptekkel haladt a 6 fiú felé. Ugyanis a 7. azaz JungKook eltűnt. Nem látta őt sehol sem.  4 méterrel a fiúk előtt megállt. Majd a fiúk középről kezdve, szépen lassan, a hatást fokozva szétnyíltak. A fiúk mögül előbukkant JungKook hátratett kézzel. Előrelépett ezzel is beépülve a sorba.

-          Tudod, nagyon megörültem mikor megtudtam, hogy visszaköltöztetek. Az egészben a poén az az volt, hogy erőteljesen megdobbant a szívem, úgy, mint azelőtt nem nagyon sokszor. Ez más volt. Valahogy éreztem. Régen is sokat voltunk együtt, csak akkor 5- és 6 évesen. Gyermekded homokozásnak indult egy kis játszótéren. Azután adtam neked a követ. Amiből te valahogyan 2-őt csináltál és annak a felét nekem adtad. Annak céljából, hogy mi akkor anno, ott megfogadtuk, hogy mindig barátok maradunk. Bármi történjen, mi mindig ott leszünk egymásnak. Jóban-rosszban. Még a 6. születésnapi bulimra is meghívtalak. Utána közölte velünk apud hogy itt ennek vége, hiszen ti elköltöztök. A mai napig a szívem dobban bele, ha csak arra gondolok, hogy sírtál és sírtunk aznap együtt, összeg gabalyodva kint az utcán. És arra mikor apuék minket megfogva téptek szét. Hónapokig nem jöttem rendbe ezek után. Próbáltam visszatérni önmagamhoz, de nem ment. Mígnem eltelt 10 év és ti visszajöttetek. Eltelt az óta majdnem fél év. De szégyenszemre, én csak 3 hónapja láttalak először. Pedig annyiszor de annyiszor egymásba botlottunk akkor. A tegnapi nap… az… maga volt a csoda, a mennyország. Főleg estefelé. Akkor már biztos voltam abban, hogy nem haragszol rám. Mára pedig egy hatalmas nagy erőt vettem magamon ahhoz, hogy ezt megmerjem tenni, amit itt a fiúkkal. – előhúzta háta mögül a vörös rózsa csokrot és a lány elé tartotta – Szeretném, ha ezt elfogadnád, és válaszolnál a kérdésemre: Lennél a barátnőm?

-          Kook én… - tette kezét szája elé úgy takarva az örömkönnyeket – én… én leszek a barátnőd!

-          Komolyan? – felcsillant a fiú szeme! Mire a lány csak bólintott egyet.

Elvette a fiú kezéből a csokrot, azt szépen lerakta a földre. Majd a fiú nyakába ugrott. Az egész iskola elkezdett zengeni. A 6 fiú örömében tapsolt és kiabált, csak úgy, mint a többi diák, tanár az iskolában. A tanáron Lucy anyukáját kell érteni. 

Egy hét sem telt bele mire Lucy levele megérkezett Kevin-ékhez.

-          JJ leveled jött Lucy-től!

-          Ilyen hamar? – nézett apjára Kevin

-          Ezek szerint, átgondolta a helyzetet, na bontsd fel gyorsan mond mit ír!

Kedves Kevin!

Nagyon szépen köszönöm, hogy egyből rám gondoltál és köszönöm kérdésed nagyon jól vagyok, épp úgy én, mint JungKook. És igen a neve tényleg a sütire rémlik, Kookie. A kérésedre persze nagy örömmel igent mondok. Elmegyek veled a versenyre, csak arra kérlek, hogy karácsony után had menjek vissza, mert az ugyan csak a szeretet ünnepe és épp, úgy ahogy te is én is szeretnék a szeretteimmel tölteni ezt az időszakot. Nagyon sok minden történt velem amióta haza jöttem. Majd mesélek. Úgy érzem, hogy tényleg megtaláltam a boldogságomat, és a 10 éve elveszett fényemet is visszanyertem. De ezt levélben nem lehet elmondani. Majd akkor, ha kint leszek, mindenről bőven mesélek, egészen unásig. Ha minden jól megy, akkor már Halloween után 1 héttel már meg tudom venni a repülő jegyet. Legyen szép napod Kevin, üdvözlöm szüleidet és kis húgodat.

Millió puszi:      LUCY

U.I: A szívemre hallgattam, épp, úgy ahogy az egyik barátom is javasolta és meghoztam életem 2. legjobb döntését.